Heves Megyei Hírlap, 2001. augusztus (12. évfolyam, 178-203. szám)

2001-08-25 / 198. szám

ncgi gépei ucMaiiuiuiiK vagy uuviiuiik. iveszieire is, anar lu 7o-lOl. í i ! ► \ i m 0 1 r D Géppisztolyosok vigyázták a megfigyelőt Szavazatszámlálás gyertyafénynél - Barátságépítő a magyar csirke A gyermekek mindenütt barátsággal fogadták a megfigyelőket Albánia pillanatnyilag nem tartozik a nemzet­közi turizmus célországai közé. Pedig bővelke­dik látnivalóban: szemet gyönyörködtető he­gyei, egzotikus balkáni települései, festői ten­gerparti részei vannak. Ez utóbbin sajátos al­bán kellékekkel is találkozik a turista: a stran­dolásra kiválóan alkalmas homokpartot bun­kerek tarkítják. A korábbi kommunista rend­szer maradványai ezek. Az egykori teljhatalmú diktátor építtette, így próbálva elhitetni az albá­nokkal, hogy Olaszország felől „imperialista inváziótól” kell rettegniük. Igaz, azóta sokat változott a világ, hiszen a tálján föld ma már az albán menekültek remény-félszigetévé vált. Albánia ma sem nevezhető a nyugalom szi­getének. Különböző belső forrongásokról hal­lani, és a szomszédos Koszovóban időnként fellángoló harcokat is kapcsolatba hozzák az albánokkal. Nem csoda, hogy ritkán vetődik arrafelé turista. Szinyei András országgyűlési képviselő sem nyaralóként utazott nemrég a , kis országba, hanem megfigyelőként. Az Euró­pa Tanács delegálta kétszer is, felügyelni az ottani választásokat. Külső szemlélőnek úgy tűnik, mindez nem volt veszélytelen feladat.- Albániában valóban sok fegyver van a ci­vil lakosságnál, hiszen 1997-ben, amikor ösz- szeomlott a szinte az egész lakosságot érintő nagy piramisjáték, felkelés tört ki, és a nép megrohamozta, majd. ki is fosztotta a lakta­nyákat. Az elvitt fegyverek nagy részét azóta sem szolgáltatták be - meséli a honatya, majd hozzáteszi: mindezek ellenére nem félt, rész­ben azért, mert csak biztonságosnak ítélt he­lyekre vitték a megfigyelőket, részben pedig azért, mert az albánok igen barátságosoknak bizonyultak. A magyarokat amúgy is szeretik. A barátság még a törökellenes harcokig nyúlik vissza, de legújabb kori megerősítéséhez nagyban hozzájárult a magyar csirke is. Ugyanis a kommunista diktatúra nehéz évei­ben az albánok igencsak híján voltak az élel­miszereknek, szinte mindent jegyre kaptak. A magyar csirke volt az egyik sztár-élelmiszer: nagyon megörült minden albán városlakó, ha hozzájuthatott a kiváló minőségűnek ítélt ma­gyar bontott szárnyashoz. Mindezt még ma­napság is gyakran emlegetik az albánok, ha magyar utazóval találkoznak. Jót tett a magyar-albán kapcsolatoknak az is, hogy az 1997-es válság idején csak a Malév tartotta meg a tiranai járatait, tehát a magyar légitársaság biztosította az egyedüli légi hidat Európa és a forrongó Balkán-ország között. Mindezt a magyar bátorság jeleként értékelik az albánok. Szinyei András Dél-Albániában, Gjirokastrán volt megfigyelő, egy norvég kép­viselő társaságában. Kiutazásuk előtt részletes eligazítást kaptak, és Albániában kétóránként rádión jelenteniük kellett az ottani ET- központnak. A honatya nem először dolgozott választási megfigyelőként a Balkánon, hiszen korábban szintén az Európa Tanács megbízásából Bosz­nia-Hercegovinában ellenőrizte az ottani vok­solások menetét. Mint mondja, már akkor, Szarajevóban és Tuzlában megtapasztalhatta, A képviselő egy bunkernél a tengerparton milyen erős szimpátiával viseltetnek irántunk a bosnyákok. Nem csak azért, mert a közép­korban, Nagy Lajos és Mátyás király idejében a nyugati kultúra Magyaror­szágon keresztül jutott el az akkor még független bos- nyák királyságba, hanem azért is, mert Szarajevó leg­szebb épületeit a monarchia idején Kállay Benjámin kormányzósága alatt építették. Ér­dekes adalék még, hogy rajtunk kívül csak ők hívják Ausztria fővárosát Bécsnek. Az albán Gjirokastra nem is olyan rég még a szervezett bűnözés egyik központja volt, ám a mostani választások alatt nyugodt kis település látszatát keltette. A voksolások is rendben lezajlottak. Igaz, sajátos albán miliő­NÉVJEGY: ben. A szavazóközpontok előtt fegyveres őrök posztoltak. Géppisztolyaikat nem a vállukon hordták, hanem lövésre készen tartották, ta­lán ezzel is érzékeltetve a felszíni nyugalom alatt rejlő puskaporos feszültséget. A szavazóhelyiségek este zártak, így a le­adott voksok számlálása sötétedésig elhúzó­dott, és mivel nem volt villany, így a bizottság gyertyafénynél dolgozott. A voksolások rend­zavarások nélkül zajlottak. A kis település utcáin barangolva a magyar parlamenti képviselő helybeliekkel is találko­zott. Mindenütt nagyon barátságosan fogad­ták a megfigyelőket, ezzel is érzékeltetve, hogy az albánok már nagyon várják a válto­zást. A gyermekek voltak a legközvetleneb­bek. A tolmács segítségével nyomban szóba elegyedtek a küldöttekkel, a magyar gyerme­kek mindennapjai felől érdeklődve. Számukra elérhetetlenül távolinak tűnt Magyarország. Szinyei András járt a festői albán tengerpar­ton is, ahol már tapasztalni a változás jeleit. Néhány egykori bunkerban vendéglő nyílt, s így a háborús kis erődök immár a civilek éle­tét hivatottak kellemesebbé tenni. De nem csak a bunkerek nyújtanak sajátos albán tengerparti látványt, hanem a megfe­neklett hajóroncsok is. A kopottas tengeri úszóalkalmatosságok menekülteket és külön­féle árukat szállítottak, de a viharban partra sodródtak és ott is maradtak. Mindez a jelek szerint nem zavarja a fürdőzőket, akik elősze­retettel úszkálnak a roncsok között. Néhány napot az albán fővárosban, Tiraná­ban is eltöltött a magyar parlamenti képviselő. A főváros jelenleg egy lepusztult modem vá­ros képét kelti, elsősorban az elmúlt rendszer­ben épült, de a karbantartás hiánya miatt om­ló vakolatú tömbházak miatt. Ugyanakkor már érzékelhetők a fejlődés jelei is, hiszen megjelentek a nagyobb külföldi beruházók is. Korábban, az olaszországi Tavemelle val di Pesában egy magyarországi kisváros, Hatvan polgármestereként Szinyei András testvérvá­rosi szerződést írt alá. Európa hét országából érkeztek akkor küldöttek, és a regionális talál­kozón többek között az is felvetődött, hogy a kontinens országai közötti közeledés a kistele­püléseken is múlik. Ezen a szinten az embe­rek talán könnyebben megtalálják a közös hangot. Az effajta kapcsolatépítés ha­tással lehet a nagy- politikára, s így elő­segítheti az Euró­pai Unió bővülését. Szinyei András Albániában is azt tapasztalta, hogy az utca embere már nagyon várja az európai szintű felzárkózást. A kis ország a kommu­nista diktatúra alatt teljesen elszigetelő­dött, s ez szomorú­sággal töltötte el az ott élőket. A rend­szer megdőlt, és romjai között az al­bánok már keresik az utat az európai integráció felé. Eh­hez várnak min­denkitől segítséget, hiszen egyedül nem bol­dogulhatnak. TOMPA Z. MIHÁLY Szinyei András 1945-ben született Miskolcon. Salgótarjánban érettségizett, majd a gödöllői egyetemen szerzett diplomát. 1969-1980 között előbb Somodorpusztán, majd Mátramindszenten dolgozott. 1980-ban Hatvanba költözött és a nagygom­bosi tangazdaság igazgatója lett. 1990-ben, majd 1994-ben is Hatvan polgár- mesterévé választották. 1993-ban a belügyminiszter polgármesteri munkásságáért miniszteri dicséretben részesí­tette. 1998-ban a Fidesz parlamenti képviselője lett. Tagja az Európai Integrációs Ügyek Bizottságá­nak és az Európa Tanács magyar delegációjának. Felesége Sárándi Veronika agrármérnök, öt gyermekük van. •hw-—r~ s-«* Hajóroncsok a strandon RENES MARCELL Isten összes neve Szép dolgok várnak ezen a világon rád. Az elejét csak később meséljük el. Most he­tek telnek el azzal, hogy bármelyik este - reg­gel, délben - megtörténhet az, ami ilyenkor elkerülhetetlen. Ami­kor végre megtörténik, elkezdődik egy élet, fáradtak leszünk, de jó- kedvűek, és aztán alighanem másnapos-harmadnapos is, ha szü­letéshez méltóan ünnepelünk. (Úgy fogunk.) Évek múltán lesz majd egy kutyád. Az enyém drótszőrű foxi volt, rá emlékszem a leghatározottabban egy tologatható, kék mű­anyag autóbusz és egy barna plüssmaci mellett. Azt hiszem, nem volt túl illedelmes kutya, tudod, a foxik állítólag ideges természetű­ek, Daisy - így hívták - is annak bizonyult, a gyanútlan idegenek­ről simán lerágta a nadrágszárat, de engem szeretett, én is szeret­tem őt. Elveszítettük. Sokat jártunk vele az erdőben, egyszer eltűnt. Talán valaki magával vitte, talán csak nem talált haza. Szerencsé­re néhány esztendősen az ember még könnyebben felejt, sír, ha el­esik, ha éhes, ha anya nincs vele. Daisy is kapott pár nap szipo- gást, aztán jött egy új kedvenc, látod, annak a nevét már nem tud­nám, mégiscsak az első kutya a fontos, az igazi. Onnan, ahol laktunk, egy völgyön keresztül lehetett megközelí­teni az általános iskolát. Szívesen mentem oda, főleg télen, akkor ugyanis rögtönzött szánkóverseny keretében érkeztünk a suliba, s hasonlóképpen indultunk vissza a tanítás befejeztével kora dél­után. Arra külön büszke vagyok, hogy egy barátommal - nem si­kerülhet minden kanyar - kiütöttünk egy hatalmas kerítésoszlo­pot. A szánkó tört kicsit, mi nem, az oszlop viszont évekig ferdén állt, dicsekedhettünk a hőstettel fűnek-fának. Azt mondom, nem olyan nehéz az iskolatáska, ne félj. Nem voltam mindig kövérediő-kopaszodó-szőrös-szakállas, mint most, negyedikes koromban egy alkalommal még lánynak is néz­tek a buszmegállóban, később a lányok néztek kedvesen rám, és micsoda levelezések zajlottak órák közben... Százszor jobb, mint verekedni velük. Egy balatoni táborban egyszerre hét lány vallott nekem szerelmet: behívtak a szobába, és közölték, hogy mindegyi­küknek én tetszem, de nagyon. Aztán meg... Mindegy. Időben megtudod, amit kelL S ülsz majd valakivel egy gyönyörű tó part­ján egy nyári éjszaka, könnyű szellő borzolja a hajatokat, hold­fény csillan a hullámokon, s úgy fogod érezni, itt a megvilágo­sodás, a melletted ülő lelke és a tied egybefonódnak most már örökre, ölelik egymást szo­rosan, egészen ad­dig, míg odafenn szépen sorban ki nem hunynak a csillagok. Egyéb­ként egy tudomá­nyos-fantasztikus író szerint erre ak­kor kerül sor, akkor van vége a világ­nak, ha Isten vala­mennyi nevét sike­rül kimondani. Azt írja, buddhista szerzetesek az amerikaiaktól ren­delnek egy számí­tógépet, amelynek segítségével a meg­adott betűkből az összes lehetséges névkombinációt elő lehet állítani és fel lehet olvas­ni. A komputert Tibetbe szállító racionális jenkik persze nem hisz­nek ebben a süket Isten-dumában, telnek-múlnak a napok, a hóna­pok, az évék, a századok, a gép dolgozik, a szerzetesek buzgón ol­vasnak, mígnem... Sötét jön. Koromsötä. Utazni fogsz, amikor csak teheted A Föld nevű bolygó fantasz­tikus hely. A kíváncsiság erősebb lesz benned, mint a félelem az is­meretlentől Nincs semmi, ami megismerhetetlen volna A szom­széd is idegen, amíg szót nem váltasz vele, meg nem hívod egy korsó sörre, s ő nem fizet neked egy másikat. Ne legyenek előítéle­teid Az nem baj, ha valaki más nyelven beszél, mást eszik és iszik, másképpen szeret, máshogyan szeretkezik, másként gondol­kodik, másban hisz, mint te. Ez természetes. Az ellenkezője: maga az unalom. Egyformaság, uniformis, szürkeség, depresszió. Te megnézel majd minden égbe törő sziklát, ott leszel a vízeséseknél átszeled a sivatagot és a dzsungelt, piramisok tövében állsz, kö­zépkori városokban barangolsz, s hajó vár a kikötőben a tenger­nél A tengernél, ahol a szabadság frissítő sós levegőjét szívod. S te nem kérsz gulyáslevest és töltött káposztát Pekingben, nem boro­zol Prágában, és nem csodálkozol rá az erdélyiekre, a székelyekre, hogy milyen jól tudnak magyarul. Időnként urnák elé szólítanak a közügyek, én azt mondom, menj el választani, bár a csalódást előre borítékolhatom - senki sem azt teszi, amit előzőleg ígér -, az illúzió legalább a tied. Bele­szólhattál Részt vettél benne. (Még az sem kizárt, hogy rajtad, egyetlen emberen múhk, voü már ilyenre példa). S szavazz azok­ra, akik ha nem is szépek, fiatalok és okosak, de feltehetőleg hagy­nak élni szándékod, elveid, értékeid szerint. Illetve nem kötelezlek én semmire, szavazz, ahogyan szeretnél. Amikor majd ti vártok valakit, akkor persze mindez aligha jut eszedbe, babakocsik, csöpp ruhácskák, kiskádak, kiságyak körül forog a világ, orvosokkal, védőnőkkel konzultáltok, vérvételre, ult­rahangra jártok, a kilenc hónap gyorsan elrepül Elég, ha azt tudod: a számítógép pár évezredet még eldolgozgat Isten összes nevén. „Utazni fogsz, amikor csak teheted. A Föld nevű bolygó fantasztikus hely. A kíváncsiság erősebb lesz benned, mint a félelem az ismeretlentől. Nincs semmi, ami megismerhetetlen volna. A szomszéd is idegen, amíg szót nem váltasz vele, meg nem hívod egy korsó sörre, s ő nem fizet neked egy másikat. Ne legyenek előítéleteid. Az nem baj, ha valaki más nyelven beszél, mást eszik és iszik, másképpen szeret, máshogyan szeretkezik, másként gondolkodik, másban hisz, mint te. ”

Next

/
Thumbnails
Contents