Heves Megyei Hírlap, 2001. augusztus (12. évfolyam, 178-203. szám)
2001-08-25 / 198. szám
ncgi gépei ucMaiiuiuiiK vagy uuviiuiik. iveszieire is, anar lu 7o-lOl. í i ! ► \ i m 0 1 r D Géppisztolyosok vigyázták a megfigyelőt Szavazatszámlálás gyertyafénynél - Barátságépítő a magyar csirke A gyermekek mindenütt barátsággal fogadták a megfigyelőket Albánia pillanatnyilag nem tartozik a nemzetközi turizmus célországai közé. Pedig bővelkedik látnivalóban: szemet gyönyörködtető hegyei, egzotikus balkáni települései, festői tengerparti részei vannak. Ez utóbbin sajátos albán kellékekkel is találkozik a turista: a strandolásra kiválóan alkalmas homokpartot bunkerek tarkítják. A korábbi kommunista rendszer maradványai ezek. Az egykori teljhatalmú diktátor építtette, így próbálva elhitetni az albánokkal, hogy Olaszország felől „imperialista inváziótól” kell rettegniük. Igaz, azóta sokat változott a világ, hiszen a tálján föld ma már az albán menekültek remény-félszigetévé vált. Albánia ma sem nevezhető a nyugalom szigetének. Különböző belső forrongásokról hallani, és a szomszédos Koszovóban időnként fellángoló harcokat is kapcsolatba hozzák az albánokkal. Nem csoda, hogy ritkán vetődik arrafelé turista. Szinyei András országgyűlési képviselő sem nyaralóként utazott nemrég a , kis országba, hanem megfigyelőként. Az Európa Tanács delegálta kétszer is, felügyelni az ottani választásokat. Külső szemlélőnek úgy tűnik, mindez nem volt veszélytelen feladat.- Albániában valóban sok fegyver van a civil lakosságnál, hiszen 1997-ben, amikor ösz- szeomlott a szinte az egész lakosságot érintő nagy piramisjáték, felkelés tört ki, és a nép megrohamozta, majd. ki is fosztotta a laktanyákat. Az elvitt fegyverek nagy részét azóta sem szolgáltatták be - meséli a honatya, majd hozzáteszi: mindezek ellenére nem félt, részben azért, mert csak biztonságosnak ítélt helyekre vitték a megfigyelőket, részben pedig azért, mert az albánok igen barátságosoknak bizonyultak. A magyarokat amúgy is szeretik. A barátság még a törökellenes harcokig nyúlik vissza, de legújabb kori megerősítéséhez nagyban hozzájárult a magyar csirke is. Ugyanis a kommunista diktatúra nehéz éveiben az albánok igencsak híján voltak az élelmiszereknek, szinte mindent jegyre kaptak. A magyar csirke volt az egyik sztár-élelmiszer: nagyon megörült minden albán városlakó, ha hozzájuthatott a kiváló minőségűnek ítélt magyar bontott szárnyashoz. Mindezt még manapság is gyakran emlegetik az albánok, ha magyar utazóval találkoznak. Jót tett a magyar-albán kapcsolatoknak az is, hogy az 1997-es válság idején csak a Malév tartotta meg a tiranai járatait, tehát a magyar légitársaság biztosította az egyedüli légi hidat Európa és a forrongó Balkán-ország között. Mindezt a magyar bátorság jeleként értékelik az albánok. Szinyei András Dél-Albániában, Gjirokastrán volt megfigyelő, egy norvég képviselő társaságában. Kiutazásuk előtt részletes eligazítást kaptak, és Albániában kétóránként rádión jelenteniük kellett az ottani ET- központnak. A honatya nem először dolgozott választási megfigyelőként a Balkánon, hiszen korábban szintén az Európa Tanács megbízásából Bosznia-Hercegovinában ellenőrizte az ottani voksolások menetét. Mint mondja, már akkor, Szarajevóban és Tuzlában megtapasztalhatta, A képviselő egy bunkernél a tengerparton milyen erős szimpátiával viseltetnek irántunk a bosnyákok. Nem csak azért, mert a középkorban, Nagy Lajos és Mátyás király idejében a nyugati kultúra Magyarországon keresztül jutott el az akkor még független bos- nyák királyságba, hanem azért is, mert Szarajevó legszebb épületeit a monarchia idején Kállay Benjámin kormányzósága alatt építették. Érdekes adalék még, hogy rajtunk kívül csak ők hívják Ausztria fővárosát Bécsnek. Az albán Gjirokastra nem is olyan rég még a szervezett bűnözés egyik központja volt, ám a mostani választások alatt nyugodt kis település látszatát keltette. A voksolások is rendben lezajlottak. Igaz, sajátos albán miliőNÉVJEGY: ben. A szavazóközpontok előtt fegyveres őrök posztoltak. Géppisztolyaikat nem a vállukon hordták, hanem lövésre készen tartották, talán ezzel is érzékeltetve a felszíni nyugalom alatt rejlő puskaporos feszültséget. A szavazóhelyiségek este zártak, így a leadott voksok számlálása sötétedésig elhúzódott, és mivel nem volt villany, így a bizottság gyertyafénynél dolgozott. A voksolások rendzavarások nélkül zajlottak. A kis település utcáin barangolva a magyar parlamenti képviselő helybeliekkel is találkozott. Mindenütt nagyon barátságosan fogadták a megfigyelőket, ezzel is érzékeltetve, hogy az albánok már nagyon várják a változást. A gyermekek voltak a legközvetlenebbek. A tolmács segítségével nyomban szóba elegyedtek a küldöttekkel, a magyar gyermekek mindennapjai felől érdeklődve. Számukra elérhetetlenül távolinak tűnt Magyarország. Szinyei András járt a festői albán tengerparton is, ahol már tapasztalni a változás jeleit. Néhány egykori bunkerban vendéglő nyílt, s így a háborús kis erődök immár a civilek életét hivatottak kellemesebbé tenni. De nem csak a bunkerek nyújtanak sajátos albán tengerparti látványt, hanem a megfeneklett hajóroncsok is. A kopottas tengeri úszóalkalmatosságok menekülteket és különféle árukat szállítottak, de a viharban partra sodródtak és ott is maradtak. Mindez a jelek szerint nem zavarja a fürdőzőket, akik előszeretettel úszkálnak a roncsok között. Néhány napot az albán fővárosban, Tiranában is eltöltött a magyar parlamenti képviselő. A főváros jelenleg egy lepusztult modem város képét kelti, elsősorban az elmúlt rendszerben épült, de a karbantartás hiánya miatt omló vakolatú tömbházak miatt. Ugyanakkor már érzékelhetők a fejlődés jelei is, hiszen megjelentek a nagyobb külföldi beruházók is. Korábban, az olaszországi Tavemelle val di Pesában egy magyarországi kisváros, Hatvan polgármestereként Szinyei András testvérvárosi szerződést írt alá. Európa hét országából érkeztek akkor küldöttek, és a regionális találkozón többek között az is felvetődött, hogy a kontinens országai közötti közeledés a kistelepüléseken is múlik. Ezen a szinten az emberek talán könnyebben megtalálják a közös hangot. Az effajta kapcsolatépítés hatással lehet a nagy- politikára, s így elősegítheti az Európai Unió bővülését. Szinyei András Albániában is azt tapasztalta, hogy az utca embere már nagyon várja az európai szintű felzárkózást. A kis ország a kommunista diktatúra alatt teljesen elszigetelődött, s ez szomorúsággal töltötte el az ott élőket. A rendszer megdőlt, és romjai között az albánok már keresik az utat az európai integráció felé. Ehhez várnak mindenkitől segítséget, hiszen egyedül nem boldogulhatnak. TOMPA Z. MIHÁLY Szinyei András 1945-ben született Miskolcon. Salgótarjánban érettségizett, majd a gödöllői egyetemen szerzett diplomát. 1969-1980 között előbb Somodorpusztán, majd Mátramindszenten dolgozott. 1980-ban Hatvanba költözött és a nagygombosi tangazdaság igazgatója lett. 1990-ben, majd 1994-ben is Hatvan polgár- mesterévé választották. 1993-ban a belügyminiszter polgármesteri munkásságáért miniszteri dicséretben részesítette. 1998-ban a Fidesz parlamenti képviselője lett. Tagja az Európai Integrációs Ügyek Bizottságának és az Európa Tanács magyar delegációjának. Felesége Sárándi Veronika agrármérnök, öt gyermekük van. •hw-—r~ s-«* Hajóroncsok a strandon RENES MARCELL Isten összes neve Szép dolgok várnak ezen a világon rád. Az elejét csak később meséljük el. Most hetek telnek el azzal, hogy bármelyik este - reggel, délben - megtörténhet az, ami ilyenkor elkerülhetetlen. Amikor végre megtörténik, elkezdődik egy élet, fáradtak leszünk, de jó- kedvűek, és aztán alighanem másnapos-harmadnapos is, ha születéshez méltóan ünnepelünk. (Úgy fogunk.) Évek múltán lesz majd egy kutyád. Az enyém drótszőrű foxi volt, rá emlékszem a leghatározottabban egy tologatható, kék műanyag autóbusz és egy barna plüssmaci mellett. Azt hiszem, nem volt túl illedelmes kutya, tudod, a foxik állítólag ideges természetűek, Daisy - így hívták - is annak bizonyult, a gyanútlan idegenekről simán lerágta a nadrágszárat, de engem szeretett, én is szerettem őt. Elveszítettük. Sokat jártunk vele az erdőben, egyszer eltűnt. Talán valaki magával vitte, talán csak nem talált haza. Szerencsére néhány esztendősen az ember még könnyebben felejt, sír, ha elesik, ha éhes, ha anya nincs vele. Daisy is kapott pár nap szipo- gást, aztán jött egy új kedvenc, látod, annak a nevét már nem tudnám, mégiscsak az első kutya a fontos, az igazi. Onnan, ahol laktunk, egy völgyön keresztül lehetett megközelíteni az általános iskolát. Szívesen mentem oda, főleg télen, akkor ugyanis rögtönzött szánkóverseny keretében érkeztünk a suliba, s hasonlóképpen indultunk vissza a tanítás befejeztével kora délután. Arra külön büszke vagyok, hogy egy barátommal - nem sikerülhet minden kanyar - kiütöttünk egy hatalmas kerítésoszlopot. A szánkó tört kicsit, mi nem, az oszlop viszont évekig ferdén állt, dicsekedhettünk a hőstettel fűnek-fának. Azt mondom, nem olyan nehéz az iskolatáska, ne félj. Nem voltam mindig kövérediő-kopaszodó-szőrös-szakállas, mint most, negyedikes koromban egy alkalommal még lánynak is néztek a buszmegállóban, később a lányok néztek kedvesen rám, és micsoda levelezések zajlottak órák közben... Százszor jobb, mint verekedni velük. Egy balatoni táborban egyszerre hét lány vallott nekem szerelmet: behívtak a szobába, és közölték, hogy mindegyiküknek én tetszem, de nagyon. Aztán meg... Mindegy. Időben megtudod, amit kelL S ülsz majd valakivel egy gyönyörű tó partján egy nyári éjszaka, könnyű szellő borzolja a hajatokat, holdfény csillan a hullámokon, s úgy fogod érezni, itt a megvilágosodás, a melletted ülő lelke és a tied egybefonódnak most már örökre, ölelik egymást szorosan, egészen addig, míg odafenn szépen sorban ki nem hunynak a csillagok. Egyébként egy tudományos-fantasztikus író szerint erre akkor kerül sor, akkor van vége a világnak, ha Isten valamennyi nevét sikerül kimondani. Azt írja, buddhista szerzetesek az amerikaiaktól rendelnek egy számítógépet, amelynek segítségével a megadott betűkből az összes lehetséges névkombinációt elő lehet állítani és fel lehet olvasni. A komputert Tibetbe szállító racionális jenkik persze nem hisznek ebben a süket Isten-dumában, telnek-múlnak a napok, a hónapok, az évék, a századok, a gép dolgozik, a szerzetesek buzgón olvasnak, mígnem... Sötét jön. Koromsötä. Utazni fogsz, amikor csak teheted A Föld nevű bolygó fantasztikus hely. A kíváncsiság erősebb lesz benned, mint a félelem az ismeretlentől Nincs semmi, ami megismerhetetlen volna A szomszéd is idegen, amíg szót nem váltasz vele, meg nem hívod egy korsó sörre, s ő nem fizet neked egy másikat. Ne legyenek előítéleteid Az nem baj, ha valaki más nyelven beszél, mást eszik és iszik, másképpen szeret, máshogyan szeretkezik, másként gondolkodik, másban hisz, mint te. Ez természetes. Az ellenkezője: maga az unalom. Egyformaság, uniformis, szürkeség, depresszió. Te megnézel majd minden égbe törő sziklát, ott leszel a vízeséseknél átszeled a sivatagot és a dzsungelt, piramisok tövében állsz, középkori városokban barangolsz, s hajó vár a kikötőben a tengernél A tengernél, ahol a szabadság frissítő sós levegőjét szívod. S te nem kérsz gulyáslevest és töltött káposztát Pekingben, nem borozol Prágában, és nem csodálkozol rá az erdélyiekre, a székelyekre, hogy milyen jól tudnak magyarul. Időnként urnák elé szólítanak a közügyek, én azt mondom, menj el választani, bár a csalódást előre borítékolhatom - senki sem azt teszi, amit előzőleg ígér -, az illúzió legalább a tied. Beleszólhattál Részt vettél benne. (Még az sem kizárt, hogy rajtad, egyetlen emberen múhk, voü már ilyenre példa). S szavazz azokra, akik ha nem is szépek, fiatalok és okosak, de feltehetőleg hagynak élni szándékod, elveid, értékeid szerint. Illetve nem kötelezlek én semmire, szavazz, ahogyan szeretnél. Amikor majd ti vártok valakit, akkor persze mindez aligha jut eszedbe, babakocsik, csöpp ruhácskák, kiskádak, kiságyak körül forog a világ, orvosokkal, védőnőkkel konzultáltok, vérvételre, ultrahangra jártok, a kilenc hónap gyorsan elrepül Elég, ha azt tudod: a számítógép pár évezredet még eldolgozgat Isten összes nevén. „Utazni fogsz, amikor csak teheted. A Föld nevű bolygó fantasztikus hely. A kíváncsiság erősebb lesz benned, mint a félelem az ismeretlentől. Nincs semmi, ami megismerhetetlen volna. A szomszéd is idegen, amíg szót nem váltasz vele, meg nem hívod egy korsó sörre, s ő nem fizet neked egy másikat. Ne legyenek előítéleteid. Az nem baj, ha valaki más nyelven beszél, mást eszik és iszik, másképpen szeret, máshogyan szeretkezik, másként gondolkodik, másban hisz, mint te. ”
