Heves Megyei Hírlap, 2001. augusztus (12. évfolyam, 178-203. szám)

2001-08-25 / 198. szám

8. OLDAL HÍRLAP MAGAZIN 2001. Augusztus 25., szombat FKGP: visszatérés a gyökerekhez Az alelnök szerint a konfliktusok okozója nem a Kisgazdapárt A magyar föld védelmére kelő Független Kisgazdapárt (FKGP) országos al- elnöke, G. Nagyné dr. Maczó Ágnes a napokban Egerben járva hangot adott abbéli bizakodásának, hogy pártja megerősödve, a jövő évi parlamenti vá­lasztásokon is átlépi az ötszázalékos küszöböt. A politikus a Nagyboldogasszony-napi könyörgés kapcsán tartott sajtótájékoztatót köve­tően adott interjút lapunknak.- A Kisgazdapárt alelnökeként milyen jövőt jósol a pártnak? Nyilván kész el­képzelésekkel rendelkezik a tekintetben, hogy miként lehetne javítani az FKGP je­lenlegi, nem túl rózsás mutatóin...- Amikor újra visszahívtak alelnökiek, akkor azt mondtam, biztos vagyok benne, hogy a Kisgazdapártot újra fel tudjuk építe­ni. Nem azért mondtam, mert biztatni akartam az embereket, hanem határozott meggyőződésem, hogy Magyarországon a Független Kisgazdapártnak olyan bázisa van, amit csak elűzni lehet. Az FKGP-nek egyetlen feladata van tehát: a saját tagjai­nál kell visszanyernie a hitelä. Azt az el­vesztett hitelt kell visszanyernie, amit rész­ben a Kisgazdapárton belüli problémák, részben kvülről jövő erők okoztak. Van te­hát programom, amely-azt hiszem - már látszik is, hi­szen a párton belül nagyon határozott arculatot igyek­szünk kalakítani. Visszatértünk a Nagyatádi Szabó Ist- ván-féle kisgazda- politikához, aminek a lényege a föld vé­delme. Ahogy az or­szágos vezetés meg­bízásából végigjá­rom az országot, nyilvánvalóvá vált, hogy egy nagyon koncentrált, nagyon jól irányí­tott pártra van szükség, ahol a megyei veze­téssel közvetlen kapcsolatot keü tartanom. Emellett a kabineteket is teljesen újjászer­veztük, s komoly szakmai munka kezdő­dött, melynek a nyilvánosság előtti megje­lenését már elterveztük, de szeptemberben megjelentetjük a választási programunkat is folyamatosan, fejezetenként. Ez azt je­lenti, hogy éppen az a fontos szakmai mun­ka kezdődött meg a párton belül, amely a választásoknál döntő lesz. A fejlődés tehát két irányban is elindult: egyrészt már zajlik a párton belüli megerősödés, a párt vezeté­sének stabilizálása, másrészt a komoly szakmai munka is megkezdődött.- Említette korábban, hogy biztos benne, az FKGP átlépi a Parlamentbe kerüléshez szükséges S százalékos küszöböt. Ezzel együtt - tekintettel az utóbbi időszak megso­kasodott konfliktu­„Nagyon sok alkalommal kértük a Fideszt, hogy viselkedjen koalíciós partnerként. A Fidesz azonban, úgy látom, elrugaszkodott a valóságtól, és teljesen egyedül akarja a jobboldal szerepét átvenni. saim - megkerülhe­tetlen a kérdés: mi­lyen viszonyt szándé­koznak kialakítani a jobboldali erőkkel, élén a Fidesszel?- A konfliktusok és a problémák nem a Kisgazdapárt miatt adódnak. A Fidesz úgy akar viselkedni, mintha minden jó az övé lenne, s min­den rossz a Kisgaz­dapárté. Egy koalíció a közös sikerekről és a közös kudarcokról szól. Nekem kisgazda alelnökként semmi közöm nincs azokhoz G. Nagyné dr. Maczó Agnes: Ebbe a hibába Antall József is belebukott.. FOTÓ: PERL MÁRTON a hibákhoz, amiket például Szabadi Béla elkövetett. Sokkal több köze van azokhoz Orbán Viktor miniszterelnök úrnak. Ha te­hát jól végiggondolják, a hbákat és a sike­reket közösen kell kezelni, és mindannyi­unknak fontos, hogy ne egymással vitat­kozzunk. Nagyon sok alkalommal kértük a Fideszt, hogy viselkedjen koalíciós part­nerként. A Fidesz azonban, úgy látom, el­rugaszkodott a valóságtól, és teljesen egye­dül akarja a jobboldal szerepét átvenni. Ez olyan hiba, amibe Antall József is belebu­kott. A Fidesz problémája azonban nem az én problémám, én az FKGP-t szeretném rendbe hozni. A mi célunk pedig nem az, hogy bárkit legyőzzünk, hanem az, hogy magunkat megerősítsük. Nem foglalko­zunk tehát azokkal a kérdésekkel, hogy mit tesz a Fidesz, az MSZP vagy az SZDSZ. Egyetlen lényeges feladatunk van: saját magunkat kell megerősíteni, a saját bázi­sunkat kell újra felépíteni. Ezzel teljes mér­tékben biztosítható nemcsak a parlamenti küszöb átlépése, hanem ennél jóval na­gyobb szavazati arány is. A többi a későb­biekre vár. Ha mi a kisgazda, földmunkás és polgári rétegeket, a klasszikus kisgazda­rétegeket nyerjük meg, akkor a választáso­kon az eredmény nem lehet kétséges.- Az Ön által említett „külső" problé­mákon túl azonban „belső” konfliktusok is adódtak szép számmal. Többek szerint ezek fő okozója maga a pártelnök, dr. Torgyán József, akiről olyan vélemények is napvilágot láttak, hogy viselkedése, a jobbra-balra csapkodó nyilatkozatai már- már a paranoia jeleit mutatják. Önök „házon belül" mindezt hogyan látják?- A közelmúlt magyar történelmében még nem fordult elő, hogy valakit a saját pártjából eltávolítottak, majd ugyanaz az ember, aki ezt megtette, elnézést kérve, be­ismerve a hibáját, visszahívott. Azzal, hogy a nagyválasztmányi ülésen a pártelnök el­mondta, hogy Maczó Ágnest azért hívjuk vissza, mert az ő ittléte alatt a párt 29 szá­zalékon állt, ma pedig jóval lejjebb va­gyunk, azzal, hogy elismerte, hogy a párt­vezetés nagyon sok hibát követett el, és el­sőként ezeket szeretnék korrigálni, szerin­tem egyedülálló cselekedetet hajtott végre.-Es a többi személyi konfliktus?- Olyan döntés született, hogy min­denki esetében, aki önként vagy bármi más módon eltávozott, a helyi és megyei alapszervezeteknek kell dönteniük. Ha ők visszaveszik, csak azt követően tár­gyal róla az országos elnökség. Egyéb­ként az én visszavételemet is egy helyi alapszervezet kezdeményezte. KUHNE GABOR Előtérben a nevelés: rajtolnak a kerettantervek A tapasztalatok azt igazolták, hogy a módosítás nélkülözhetetlen Elek Elemér: felkaroljuk az arra rászorulókat H amarosan kezdődik az új tanév. Az a tíz munkás hó­nap, amely sok szempontból más lesz, mint a korábbiak voltak. Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy jóval többet ígér náluk. Kedvezőbb körül­ményeket, nyugodtabb, alkotóbb jellegű légkört. Áz se mellékes, hogy a pedagógusok bére szeptembertől húsz százalékkal emelkedik, s úgy hírük - bár így is lenne -, ez az anya­gi megbecsülés nem egyszeri aktus, hiszen a kormányzatí, illetve minisz­tériumi irányítók hasonló folytatást ígérnek a jövőre vonatkozóan is. Megindul a kerettantervek fo­kozatos bevezetése. Egyelőre az első, az ötödik és a kilencedik osz­tályokban. Erről beszélgettünk Elek Ele­mérrel, az egri Bornemissza Ger­gely Szakképzési Intézet igazga­tójával, aki aktívan részt vett az előkészítésben, ugyanis tagja volt annak a tíztagú bizottságnak, amely a konkrét teendők mérlege­lésével, meghatározásával foglal­kozott.- Miért volt szükség a változta­tásokra?- A NAT a XX. és a XXI. század kívánalmait fogalmazta meg. Elő­relátóan és jó szándéktól vezérel­ve. Kellett ez, mivel az iskolának is lépést kell tartama az idővel. Igaz, akadtak aggályok. Ráadásul eze­ket a valóság visszajelezte. A ta­pasztalatok azt igazolták - meg­erősítvén a jogos kétkedést -, hogy a módosítás nélkülözhetetlen. Ezt a katedrán állók nyomatékolták. Annál is inkább, mert a hivatástu­dattól sarkalltak alapvető érdeke az, hogy diákjaik helyüket leljék a hétköznapokban. A korrekció egyébként soha nem felesleges, enélkül aligha képzelhető el ér­demleges siker. Hadd jegyezzem meg, hogy ezúttal - s ez feltétlenül örvendetes - előzetesen kikérték a szakértők, az intézményvezetők, a tanítók, a tanárok, az Országos Köznevelési Tanács véleményét, egyszóval széles körű konszenzus formálódott. Garancia ez arra is, hogy szó sincs semmiféle elméletieskedésről. Ezzel is ma­gyarázható az, hogy olyan válto­zat jött létre, amely biztosítja a ne­velés-oktatás tartalmi egységét, s ami ezzel összefügg, az iskolák közötti átjárhatóságot is. Igen lé­nyeges dolog az utóbbi, mert meg­szünteti a zsákutca jelleget.- Konkrétan fogalmazva: mi nem tetszett, mit kellett reformálni?- A Nemzeti Alaptanterv beve­zette a műveltségi területek fogal­mát, ezek váltották fel a tantár­gyakat. A fordulatot igen sokan kifogásolták. Kétségkívül zavart keltett a gyors áttérés, a fogalmi tisztázatlanság, az, hogy hiányoz­tak a megfelelő feltételek. Emiatt definiáltattak a kötelező és közös követelmények, s ezekhez társul­tak a mindenütt érvényes óra­számok. A tisztázás felszámolta a szabadosság érzetét, az itt-ott fel­bukkanó tanácstalanságot, azaz atmoszféra-javító hatása vitatha­tatlan. A felnövekvő nemzedékek ismeretgyarapítása, „karakter­edzése” nem partizánkodás, ha­nem igen felelősségteljes kívána­lom.- A cél bizalomgerjesztő volt, de hamarosan az is kiviláglott, hogy a részfeladatok helyi megoldása többletterhekkel jár. Okozott-e ez gondot?- Semmiképp, ugyanis minde­nütt tisztában voltak azzal, hogy ezúttal nem feleslegesen szorgos- kodnak, mivel saját jövőjüket is könnyítik. Ezért készséggel mó­dosították a helyi pedagógiai programot. Ezt nemcsak magunk­ra vonatkozóan mondhatom, ha­nem mások meglátásaira is hivat­kozhatok. Nem kellett kapkodni, vagyis mindenki megfontolhatta, mit tesz. Mi például már március­ra végeztünk. Az is elégedettséget váltott ki, hogy előtérbe helyező­dött a nevelés. Nem frázisokba préselve, hanem tettekbe sűrítve. Nálunk ez egyébként is régi tradí­ció, az elkövetkező hónapokban, években még hatékonyabbá válik.- Nem csorbul az annyira óhaj­tott önállóság?- Szó sincs erről! Körülbelül húszszázalékos mértékben érvé­nyesül, s ez nem is olyan rossz arány. Az előírások nem kötik meg a kollégák kezét. Felesleges hang­súlyozni, hogy az előírt mennyisé­gű anyagot saját, egyéni módsze­rek hódba vetésével tálalhatja az, aki erre belső ösztönzést érez, vagyis indokolt panaszra semmi ok.- A szakiskolai kép miről ta­núskodik?- Bővülnek az esélyegyenlőség megteremtésének lehetőségei is. Erre mi mindig törekedtünk, hi­szen hozzánk igen hátrányos hely­zetű gyerekek is bejutnak, s ha már itt vannak, akkor nem ítélhet­jük totális kudarcra őket. Ez meg­bocsáthatatlan vétek lenne. Ezért aztán régóta felkaroljuk az arra rá­szorulókat, s ha nem tudnak olvas­ni, akkor arra is megtanítjuk őket. Ezért jó, hogy a kilencedik osztá­lyosok két „táborba” sorakoztatha- tók. Mi e kettő mellett létrehozunk egy C variációt is, ide azok kerül­nek majd, akiknek el kell még sajá­títaniuk az elemi ismereteket, az alapvető viselkedési normákat is. Ilyenek számosán vannak, s a ké­sőbbiekben is akadnak majd. Emi­att jelzem azt, hogy a túl kicsi in­tézmények nem a legmegfelelőb­bek, ugyanis akadályozzák az ilyen mérvű differenciálást, pedig ezek a diákok másképp aligha ér­vényesülnek. Összegezve ismét azt emelném ki, hogy most végre helyes irányban haladunk, s kizá­rólag rajtunk, kitartásunkon, te­remtő hevünkön múlik, hogy met- től meddig jutunk el. Úgy látom: nem kell amiatt keseregnünk, hogy mellékvágányra siklottunk, s nap mint nap meggyőződhetünk arról - jelképesen szólva -, hogy az elvetett mag szándékaink szerint szökken majd szárba. PÉCSI ISTVÁN CNC- esztergák az intézetben FOTÓ: GÁL GÁBOR

Next

/
Thumbnails
Contents