Heves Megyei Hírlap, 2001. július (12. évfolyam, 152-177. szám)
2001-07-28 / 175. szám
Lindát száz litván katona követte A békefutás nem ismer országhatárokat Az Egerszalókon élő - ám Budapesten tanuló - egyetemista lánnyal annak idején úgy hozott össze a sors, hogy hírét vettem: nyolc óra hétperces idővel hetedik lett azon a New Yorkban rendezett ultramaratoni futóversenyen, amelyen mintegy félezren vettek részt a világ különböző országaiból. Találkozásunkkor azonban már inkább az új erőpróbáról beszélt: arról, hogy a nyáron végigfutja fél Európát... És most levelet kaptam tőle Finnországból. Game-et, amelyen az idősebb korosztályhoz tartozó sportolók vettek részt. Elöl haladt a fáklya, amellyel meggyújtottuk a stadionban lévő lángot, mint a béke jelképét. Nagy tapsot kaptunk. Á> PsuOöfi k J pát***; l'r te > '' u<a v'i-/ ' •Ö t> S: » U V. Aí«>; A í< ■ , V .Á, Ko'-/ Ä'”T. s',.X \ .( . „H OMÁNJA íás&aitr* íj k.s\a Sa *■ a,- W5«‘í J . . A nemzetközi csapat előtt megnyi'ltak az európai határok sunk főz, a másik vezet, a harmadik videózik, kire mi jut. Én általában a napi programokat intézem, vezetem az útinaplót, mellesleg a buszokat takarítom. Egyszóval jó közösségbe kerültem, mindenki kedves és toleráns, s ez már csak azért is fontos, mert napi 24 órán át egymásra vagyunk utalva. A békesség számunkra elengedhetetlen, miután magunk is a békéért futunk. * Lindáról tudni kell, hogy még egri gimnazistaként ismerkedett Sággal -, aztán kiderült: ezek az emberek hosszá órák óta ránk várnak. S akárcsak később valamennyi érintett városban, itt is kenyérrel és sóval fogadtak bennünket a népviseletbe öltözött lányok. Vendéglátóink mindenütt nagyon kedvesek voltak, de az volt az érzésünk, hogy kissé szégyenkeztek amiatt, hogy nem tudták számunkra megteremteni a megszokott körülményeket. Litvániában újabb élményekkel gazdagodott a csapat. Vilniküldött levélből. Ennek valószínűleg a nem megfelelő szervezés volt az oka. De az is lehet: ezt az érzést csak az fokozta, hogy Linda lesérült. Olyan izomfájdalom érte el, amely aztán hosszú napokra a mikrobusz foglyává tette, az ablakból integethetett csak az őket köszöntő embereknek. Állapota aztán lassan javult, így időnként - ha óvatos tempóban is - másfél-két kilométert már futott is.- Az utolsó estén rendezték meg az úgynevezett Masters'- Második napja Észtországban vagyunk. Ez a rész köny- nyebb, mint a lettországi volt, a szervezők nagyon figyelmesek, az emberek nyitottak. Holnap este érkezünk Tallinnba, ahonnan másnap komppal indulunk tovább Finnországba - zárul az útközben íródott levél. - Nagyon örülök, hogy itt lehetek. Nagy élmény, hogy állandóan mozgásban vagyunk: minden este máshol alszunk, minden étkezés meglepetés. Az egész egy nagy kaland. A békefutáson tényleg azt érzem, hogy - mint a mi kis csapatunk is példázza - a világ összes országában lehetne békében és egységben élni. SZILVÁS ISTVÁN Az emlékezetemben vékony, nyúlánk testalkatú, nagy akaraterővel bíró lányként élő Zay Melinda - mert róla van szó - örömmel értesít a három, sűrűn teleírt oldalon, hogy a Peace Run nemzetközi csapat egyik magyar tagjaként kitartóan rója a kilométereket a kontinens északi országaiban. Ennek előzményeként tudni kell, hogy az idei európai békefutás március elsején Lisszabonból indult, s negyvenöt ország érintésével október 24-én Budapesten fejeződik be.- Az első négy hónapra jutó távot egy másik magyar lány, a budapesti Papp Annamária futotta végig. Én június 21-én Varsóban csatlakoztam a csapathoz, ott váltottam őt - írja Linda. A lengyel fővárosban mindössze egyetlen napot töltöttek együtt, aztán az állandóan váltakozó létszámú gárda nekivágott a rájuk váró hosszú útnak.- Amikor ezeket a sorokat írom, tizenegyen alkotjuk a csapatot. Ausztriából van három fiú meg egy 61 éves hölgy, aki jelenleg - mert most éppen sérült vagyok - többet fut, mint én. Rajtam kívül van még egy német, egy jugoszláv és egy lett lány, s velünk tart egy francia, egy szlovák és egy Wales- ből érkezett fiú... Két kisbusz kísér bennünket, azokban vannak a csomagjaink: az élelmiszerek, a szóróanyagok, a zászlók. A társaság hamar összerázódott, valamennyien beszélünk angolul, így megértjük egymást. Erre szükség is van, mert mindenkinek megvan a maga feladata. Egyik tármeg az indiai származású, ám az USA-ban élő békefilozófus tanaival. Sri Chinmoy több mint három évtizede a világbéke megteremtésének, illetve az emberi szellem határtalan kiteljesedésének az elkötelezett híve és irányítója. Mindezek eléréséhez elsősorban békét kell teremtenünk önmagunkban, s ez az elmélyült meditációval valósítható meg. Az ép lélekhez - hirdeti a világszerte ismert spirituális vezető - szükségszerűen hozzátartozik az ép test, vagyis az edzés, a sportolás. S annak a legegyszerűbb változata, a futás. Ezért is alapította meg a nevét viselő Marathon Team-et, amely évente ötszáznál több sporteseményt szervez. Ezek közé tartozik a Sri Chinmoy Oneness-Home Peace Run (Sri Chinmoy Egység-Otthon Békefutás), a történelem leghosz- szabb és legtöbb embert megmozgató váltófutása, illetve békemegmozdulása. A futók egy fáklyát adnak kézről kézre, ami a békét szimbolizálja, ezúttal Európa útjain. •k- Lengyelországban három napot töltöttünk - folytatódik az úti beszámoló. - Először Varsóban futottunk, majd elindultunk Belorusszia felé. A lengyel-belorusz határnál meglepett bennünket az ott várakozók tömege. Először azt hittük, hogy mi tartottuk fel a sort - mert általában nem volt könnyű dolguk a határőröknek a különböző nemzetiségű, zászlókkal futó társaus 12 kilométerre fekszik a határtól, s - mint Linda írja - nagy élmény volt, amikor ott száz katona csatlakozott hozzájuk, és fegyelmezett sorokban galoppoztak be velük a fővárosba. Igazán békés sereg volt...- Ebben az országban az emberek nagyon szeretnek ünnepelni, s a békefutást is egy ilyen A leghosszabb futás is kis lépésekből tevődik össze - tartják a világbéke-futás hívei, akik 1987 óta kétévente rendeznek egy-egy ilyen nagyszabású demonstrációt. Ezeken eddig öt kontinens 120 országában több mint 4,5 millió ember - köztük tízezer iskola mintegy háromA két magyar futó: Zay Melinda (balra) és Papp Annamária a fáklyával eseménynek tartották. Az ünnepi alkalomhoz illően rengeteg étellel ajándékoztak meg bennünket, legalább tíz kiló, finomabbnál finomabb sajtot kaptunk tőlük, így aztán azok közé a futók közé tartoztunk, akik a kiadós mozgás ellenére sem tudtak fogyni. A szomszédos országban, a letteknél minden olyan nehezen jött össze - derül ki a távolból millió tanulója - vett részt. A közösen lefutott táv kétmilliárd lépésnek, másképpen mérve a Föld és a Hold közötti távolságnak felel meg. Zay Melinda nagyon sokat küzdött azért, hogy részese lehessen ezeknek a maratoni futásoknak. Az egykoron a szülői ház körül, majd az Egerszalókot övező dimbes-dombos vidéken megtett körök után fokozatosan növelte az edzéseken lefutott távot. Mígnem egyszer, a Sri Chinmoy Marathon Team, illetve Békealapítvány magyar tagjaival Rómában járva a mélyvízbe került. Egy osztrák lány ugyanis az utolsó pillanatban lemondta a versenyt, így Linda kapta meg a rajtszámot. Utólag elismeri, hogy az első kilométerek után rá kellett döbbennie, hogy kegyetlen dologra vállalkozott. Végül hat óra 15 perc alatt, sírva- nevetve ért be a célba. „Szinte már csak rám vártak” - szokta mondogatni, amikor felidézi az első nagy távot. Ám rögvest hozzáteszi: annak ellenére, hogy járni is alig tudott, úgy érezte, pofont adott a lehetetlennek. Azóta sikerrel - 9 óra tíz perc alatt - teljesített már például egy 47 mérföldes, vagyis 77 kilométeres távot is. A legnagyobb álma viszont az, hogy egyszer részt vehessen a New York egyik szigetén lezajló 700 mérföldes ultramaratonin... _____________________SZUROMI RITA R ecept vendéglátóknak Büszke nép a magyar, s valljuk meg, van is mire. Csodálatos természeti környezettel, folyókkal, hegyekkel, völgyekkel ajándékozta meg az országot a természet, adott jó meleg vizű forrásokat, gyógyító erejű ereket, s amit nem adott, azt az ember megépítette. Nem csoda hát, hogy a legtöbb idegenforgalmi rendezvényen ott vannak az országot ajánló kiadványok. Aztán megérkezik a vendég - légyen az országhatáron túli, vagy csak a nyugatibb feléből való -, s kap, amit kap. Nem részletezem, hogy mit igen és mit nem. Inkább csak egy tanulságos esetet adok közre, amelynek minden eleme valós, hiszen e sorok szerzője személyesen tapasztalta. A történet helyszíne a horváti tengerpart, annak az országnak a Riviérája, amely nem is olyan rég még polgárháborút vívott. Van például magyar nyelvű, az idegenforgalomnak készült újság, amely mindarról tájékoztatást ad, ami csak egy turista fejében megfogalmazódhat: Milyen kulturális rendezvények lesznek. Mikor indul a komp. Mennyibe kerüL Hol van koncert, barlang, kiállítás. Hogyan váltják a forintot vagy a márkát. Hol érdemes fürödni és búvárkodni. Ám a kiadványnak nem ez az igazi szépsége. Hanem az, hogy ott hever a vendég szobájának asztalán, elvihető, forgatható, s ha valaki haza is vinné, azonnal kerülne új a helyére. Ám hogy a vendéglátás mennyire nem csak a tájékoztatáson múlik, azt bizonyítják a vendéglátóhelyeken tapasztaltak. A felszolgálók nemcsak a jól ismert európai nyelveket beszélik, hanem az olasz és magyar vendégforgabm miatt akár eme rétegnyelven is képesek megtanulni: Jo estet, üdvözlöm a magyarokat!”, avagy „köszönöm szépén". Vannak ettől azonban nagyobb éttermi kuriózumok is. Például amikor az étterem tulajdonosa személyesen siet üdvözölni a vendéget, majd az asztalhoz kíséri, a vacsora után pedig barátságos kézfogásokkal köszön el. De még mindig nem ez a vendéglátás csúcsa. Ha a tudatlan vendég éppen nem egy ízletes fogást néz ki, akkor a pincér diszkréten megcsóválja a fejét, és ugyanabban az árkategóriában ajánl egy valóban finom étket. Semmi átverés: nem kell többet fizetni, ám az nem megengedett, hogy valaki éhesen álljon fel az asztaltól. De fokozom tovább: abba se rokkan bele egyetlen vendéglátó sem, hogy a már többször látott arcot behívja, és saját költségén megvendégelje egy kávéval vagy egy sörrel. Az ügyes vendéglátói malőr persze mindenki szúrnám átlátható, hiszen a reggeli ajándék kávé után biztos, hogy a vacsora is ott lesz megrendelve. De kit érdekel? Hiszen a turista csak azt érzi: itt minden érte van, róla szól, az ő kényelmét szolgálja. S nincsenek ezzel másként a szállásadók sem. Egy háziúr például szinte kötelességének érzi, hogy személyesen mutassa meg a parton, melyik tengerszakasznak mi a bája, hol köves, hol kavicsos, mit ajánl és mit nem. Még történeteket is mond hozzá. S ha netán egy trehány fürdőző eldobott flakonját pillantja meg, szó nélkül elviszi, és kommentárt mellőzve bedobja a szemetesbe. Miért ne tennék így? - kérdezi értetlenül. - Ha hazamész, nem azt mondod, hogy X. Y. nemtörődöm volt, hanem azt, hogy az egész város ilyen! S valóban, ők nemcsak így mondják, hanem így is cselekednek. Hiszen tudják, ebből élnek, és egy ország, egy üdülőfalu és partszakasz megítélését, az arról alkotott véleményt viszi haza a vendég, nem az egyénről szólót. Tudom, sokak számára kissé dagályos ez a rózsaszín tengerparti idill. De hogyan kapcsolódik mindez hazánkhoz, amelyről egyre gyakrabban emlegetjük, hogy az idegenforgalom lesz a kitörési lehetősége? Gondoljuk át, hogy hasonló emberi jelenségekkel, hozzáállással milyen gyakran találkozunk idehaza. Azt, hogy képesek vagyunk-e az eldobott szemétért szó nélkül lehajolni. Avagy milyen gyakran fordul az elő, hogy személyes fogadtatásban részesítenek bennünket egy étteremben. A turizmus minősége ez utóbbin áll vagy bukik. A természeti adottság csak a köret. Hír(telen)kék... Az egészségügyi tárca azt szeretné - jelentette ki Mikola István miniszter -, ha az egyházak támogatást nyújtanának a népegészségügyi program megvalósításához. Istenem, tégy csodát... ! ■k Bulgária új miniszterelnöke, II. Szimenon volt cár a Szász-Koburg-Gotha-Koháry-dinasztia sarja - a királyi házak elnevezésének rövidítésével - a polgári Szaszkoburggotszki nevet vette fel, ebből azonban kihagyta a magyar ágat. Jó bolgárkertész módjára kigyomlálta... * A kormány elképzeléseinek megfelelően az év végéig lebontják az állami autópályákon lévő fizetőkapukat, helyettük videofelvételen ellenőrzik majd a közlekedőket. Kandi kamera... * A skóciai Stirling szafariparkjában élő tizenegy éves csimpánz, Chippy ellopta gondozója, Gary Gilmour mobiltelefonját, majd a betáplált szám nyomogatásával egész éjszaka csörgette az ágy melletti készüléket. Dupla rémálom egy skótnak... * A környezetvédők és érdeklődő helybeliek meglepetésére egyik pillanatról a másikra kék lett az Eger-patak. Miért, csak a Duna lehet az...? * Férfi kollégáik csípős megjegyzései miatt egy hétig tartó pucértüntetést helyeztek kilátásba a pártelnök lagosi háza előtt a nigériai Népi Demokrata Párt hölgytagjai. Amitől az urak álláspontja csak keményedik... _____________________________________________________________________(SZILVÁS)
