Heves Megyei Hírlap, 2001. június (12. évfolyam, 127-151. szám)

2001-06-27 / 148. szám

4. OLDAL M E GYEI KÖRKÉP 2001. Június 27., szerda Új módszerek a családi erőszak ellen Számítógépes várvédelem Megnyitotta kapuit a műemlékvédelmi nyári egyetem A tantestület már állást foglalt Kápolna Gyöngyös- A családterápia viszonylag új pszichoterápiái irányzat. Minden eddig ismert módszertől különbö­zik. Arra törekszünk, hogy az egyénnél megváltoztassuk az él­mények átélését, így viselkedésé­ben is változtatásokat hozhatunk létre. A családot mint önálló egysé­get kezeljük. Éppen ezért úgy vél­jük, hogy ha módosul a páciens magatartása, akkor ez a családban mint rendszerben is változást ered­ményez. Virginia Satir amerikai te­rapeuta a következőképpen fogal­mazta ezt meg: „Ha a világot meg akarjak érteni, akkor tanulmá­nyoznunk kell a családot. Ha meg­változtatjuk a családot, akkor a vi­lág is megváltozik. ” - mondta dr. Görhöny Géza főorvos a Mátraalján először megrendezett Európai és Magyar Családterápiás Egyesületek IV. Európai Családterápiás Konfe­renciáját megelőző tanácskozásán, amelyen a megye szakemberei vet­tek részt. A találkozón előadást tartottak Arlene Vetere és Jan Cooper, nem­zetközileg is elismert brit családte­rapeuták. A szakemberek a férfiak által a nők sérelmére elkövetett csa­ládon belük erőszakról tartottak előadást. A vendégek elmondták: az Európai Tanács megfogalmazá­sa szerint erőszaknak számít a csa­ládban bármilyen cselekedet, mu­lasztás, amely veszélyezteti a csa­ládtagok életét, szabadságát, vagy a személyes fejlődését megsérti. Eu­rópai viszonylatban minden har­madik partnerkapcsolatban törté­nik erőszakos megnyilvánulás, ami elsősorban a nőket érinti, miu­tán évente minden nyolcadik nőt bántalmaznak Pontos százalékos adatok azonban nincsenek, mert kevés a bejelentések száma Ez a további vizsgálatokat is nehezíti. Az viszont kimutatható, hogy azok a gyerekek, akik olyan családban nőttek fel, ahol az erőszak gyakori volt, nagyobb a valószínűsége, hogy felnőttkém maguk is követik a rossz példát. (juhász) Közösen az ár ellen Hatvan, Boldog A két település közös beruhá­zásként szeretné megvalósíta­ni a csapadékvíz-hálózat meg­építését. Vajda Pál alpolgár­mester elmondta, hogy az újhatvani Jókai úti csapadék­víz-elvezető csatorna a szom­szédos község irányába halad. Bár a várost kettészelő Zagyva viszonylag közel van, a dom­borzati lejtés miatt a csapadék­víz csak Boldog után juthat a folyóba. Két éve, az akkori na­gyobb csapadékmennyiség mi­att a község külterületének je­lentős részét elöntötte az ár. A víz egy része Hatvan felől érke­zett. A megfelelő elvezetőrend­szer közös kiépítésének gon­dolata akkor fogalmazódott meg. Mivel egy kisrégiót érintő pályázatról van szó, így mind­két településen abban remény­kednek, hogy a projekt kedve­ző elbírálásban részesül. A tervezett csatornahálózat kiépítése mintegy százmillió forintba kerül. A Heves Megyei Területfejlesztési Tanácshoz benyújtásra kerülő pályázat ré­vén a két település jelentősebb támogatást remél, a munkála­tok mielőbbi elvégzése ugyanis megszüntetné a nagyobb csa­padék miatti árvízveszélyt. ______________________(T. 2. M.) „ Nem szeretek olvasni” Olvasónapló-készítő pályázat Heves megye Az Olvasás évének jegyében hir­detett a Bródy Sándor Könyvtár gyermekrészlege olvasónapló-ké­szítő pályázatot az általános isko­lák alsó tagozatos gyermekei szá­mára. A játék nem titkolt célja az volt, hogy a szervezők a naplóké­szítés által is megszerettessék a könyveket azokkal a gyermekek­kel is, akik eddig nem tartották fontosnak az olvasást. A tanulók nyolc, a fantáziát is megmozgató témában pályázhat­tak. Az eredményhirdetésre min­den gyermek meghívást kapott, ahol Horváth Ferenc zenés irodal­mi műsorát hallgathatták meg, il­letve könyvjutalmakat, tűzzo­mánc-képeket és a legjobb olva­sónaplók felhasználásával ké­szült alkalmi újságot is megkap­ták a pályázók. A játékos, olvasási technikát segítő versenyen kiemelkedően szerepeltek a besenyőtelki ÁMK diákjai: Veres Borbála, Úri Zsom­bor, Szabó Eszter, Nagy Zsanett, Nagy Vivien és Mlinkó Máté. Ugyancsak értékes munkával lepte meg a szakmát Adorján Dávid és Bajzáth Boglárka (Eger, Hunyadi Ált. Isk.), Daragó Eszter (Novaj), valamint Komáromi Enikő (Eger, Balassi B. Ált. Isk.). A legjobb pályaműveket be­küldők alkotásaiból készült kiál­lítást az érdeklődők június 30-ig tekinthetik meg az Egri Gyer­mekkönyvtárban. ___________■ M űemlékesek egymás közt: a nyári egyetem nemcsak szakmai ismereteket, hanem emlékezetes pillanatokat is ígér fotói ötvös imre (Folytatás az 1. oldalról) A számítógépes programok ugyanakkor a műemlékek doku­mentációjában, az épületek szer­kezet-megerősítésében, a helyreál­lítás részleteinek kidolgozásában, a képzőművészeti értékek restau­rálásában, a kommunikációban, valamint az ismeretterjesztésben is hasznos segítséget nyújthatnak a műemlékes szakembereknek. A speciálisan kidolgozott progra­mok használatáról nemcsak elmé­leti ismereteket kapnak a résztve­vők, hanem egy-egy előadáson a gyakorlati alkalmazásukba is be­tekintést kaphatnak. Az idei műemlékvédelmi nyári egyetem több ponton is kapcsoló­dik a házigazda szerepét vállaló Eger mindennapjaihoz. Egyrészt a megyeszékhely arculatának kiala­kításában is fontos szerep jut a műemlékek és műemlék jellegű épületek számítógépes arculatter­vezésének, másrészt a nyári egye­tem témái között szerepel a kultúr-turizmus, amely Eger eseté­ben is jelentős szerepet játszik. A műemléket - amint Bodó Péter, a TIT Bugát Pál Egyesületének igaz­gatója megemlítette - nem elég csak megismerni, de látni és láttat­ni is tudni kell. A 31. Műemlékvédelmi Nyári Egyetem vendégei között a kör­nyező országok szakemberei mel­lett népes delegáció érkezett Olaszországból, ahol a műemlék- védelemben régóta használják a számítógépes adatfeldolgozást és restaurálást, másrészt a távoli Kongó is öt szakembert küldött. Az idei szakmai kurzus elnöki teendőit - a téma specialitására te­kintettel - Mezős Tamás, a Buda­pesti Műszaki Egyetem docense látja el, aki a számítógépes prog­ramhasználat legnagyobb hazai szakértője. A tegnapi megnyitóra érkező vendégeket - köztük dr. Orbán Sándort, a TIT Bugát Pál Egyesüle­tének elnökét, dr. Nagy Imrét, Eger polgármesterét, dr. Román András programigazgatót és dr. Fejérdi Ta­mást, az ICOMOS Magyar Nemze­ti Bizottságának elnökét - Bodó Pé­ter köszöntötte, majd átadta a szót dr. Nagy Imrének, aki elmondta: Egerben évek óta használják a tér­informatikát, amelynek felhaszná­lása sokszínű, bár nem könnyű. A megyeszékhelyen tartott egyhetes rendezvénynek a műemlékvéde­lemben megmutatkozó hasznos ismeretek mellett az lesz a hozadé- ka, hogy a vendégek megismerik az itt zajló pezsgő életet, és hírét vi­szik annak. A rendezvényt dr. Fejérdi Ta­más nyitotta meg. Mint elmondta: a műemlékvédelem a múlt öröksé­gének megtartását szolgálja, ám ez a tanácskozás garancia arra, hogy az új század technikai eszkö­zének felhasználásával a jövőt szolgálja. A műemlékesek találkozójának megnyitója előadásokkal folytató­dott. A hallgatók betekinthettek az Európa Tanács Herein-programjá- ba, illetve meghallgathatták a nyári egyetem elnökének szubjektív gon­dolatait az informaüka szerepéről. Ma az előadásokon a szecesszi­ós települések városképtervezésé­ben alkalmazott informatikai megoldásokról, valamint a sopro­ni bencés templom helyreállítása­kor felhasznált számítógépes programról esik szó. Délután az egyetem vendégeit dr. Nagy Imre polgármester a hagyományos koc­cintásra látja vendégül, s egyben bemutatja a reprezentatív város­házát is. Holnap pedig két világcég ajánlja a gyakorlatban is speciáli­san kifejlesztett programjait. Augusztus Tjével foglalható el az általános iskola igazgatói széke. A korábbi intézményvezetőnek, liktor Tibornak ugyanis rövide­sen lejár ötéves megbízatása. Az önkormányzat mint iskolafenn­tartó, pályázatot írt ki az igazgatói állás betöltésére. A megadott határidőre öten küldték el jelentkezésüket, közü­lük hárman nem tagjai a jelenlegi tantestületnek. Az iskola nevelőtestülete teg­nap hallgatta meg a pályázókat. A kérdésben véleményt nyilvánít a szülői munkaközösség és a helyi kisebbségi önkormányzat is. Az új igazgató személyéről a telepü­lési önkormányzat képviselői a júliusi ülésükön döntenek, s vár­hatóan ismét öt évre kap bizalmat a kiválasztott személy. _______■ E lhibázott pályázat? Eger Milyen szempontok alapján bí­rálták el a Városházán a külterü­leti utak karbantartására kiírt pályázatot? - tette fel a kérdést a közgyűlés legutóbbi ülésén Kühne Gábor fideszes képviselő. Érdeklődését az indokolta, mi­szerint egy olyan pályázó kapta meg a munkát, aki anyagában műszaki tartalmat nem is tünte­tett fel, tehát eleve nem felelt meg a pályázati feltételeknek. A kép­viselő dr. Estefán Géza jegyzőtől kért választ. Dr. Estefán Géza jegyző el­mondta: az önkormányzat és a hegyközség közösen írta ki a ten­dert, amelyre négyen jelentkeztek. A pályázatokat a közgyűlés gaz­dálkodási bizottságának elnöké­ből, a polgármesteri hivatal va­gyongazdálkodási irodavezetőjé­ből és az útkezelési csoport veze­tőjéből álló bizottság bírálta el. Az egyik pályázó mintegy hat, a má­sodik 9, a harmadik 17, a negyedik 5 millió forintért vállalta volna a munkát. A bizottság a legolcsóbb - pontosan 5,312 milliós - ajánla- tot fogadta el._______________■ Véradás Heves megye A Magyar Vöröskereszt Eger Te­rületi Szervezete, valamint a vér­transzfúziós állomás szakembe­rei a következő napokban a me­gye két településén is önkéntes véradásra várják a donorokat. A segíteni szándékozók csütör­tökön 9 és 13 óra között a recski általános iskolában kereshetik fel az egészségügyieket. Pénteken 9 és 12 óra között pedig a mezősze- merei általános iskolában adhat­nak vért a helybeliek, akiktől ké­rik, hogy vigyék magukkal a tb- kártyájukat, illetve a személyi iga- zolványukat. _______________■ SZ UROMI RITA A hivatali minőség záloga Megyénk települései közül elsőként a Grassalkovichok városában szerezte meg az ISO 9001-es minősítést a polgármesteri hi­vatal. A méltán büszke cím kivívásáért min­dent elkövettek a köztisztviselők. Hatvan A képviselő-testület még az elmúlt év márciusá­ban döntött arról, hogy - alkalmazkodva az uniós elvárásokhoz - a városházának „illő” lenne meg­szereznie a szabvány szerinti 9001-es minősítést. Az illetékesek egy budapesti tanácsadó céggel kar­öltve építették ki a rrííhőségbiztosítási rendszert, majd a dolgozók körében is ismertették az ezzel kapcsolatos tudnivalókat. A városháza folyosóin „tacepaók” hívták fel - s teszik a mai napig is - a figyelmet a legfontosabb szempontokra, miköz­ben a munkatársaknak is meg kellett tanulniuk a törvényesség, eredményesség, hatékonyság hár­mas jelszó jegyében fogant téziseket. Az így szer­zett ismereteiből később ki is kérdezték őket. Nem volt szerencsés, ha valaki bemagolta a lec­két, mivel mindenkit arra ösztönöztek, hogy saját szavával adja elő a tudniváókat. A rendszer működésének az ellenőrzését a hat­tagú belső auditor team végezte. A napokig tartó kontroll mulatságos epizódoktól sem volt mentes, hiszen ez idő áatt például a takarítónők piros vi­rággal ékesített fehér köpenyben közlekedtek a házban, miközben a női tisztviselői gárdának kis­kosztümöt, a férfiaknak öltönyt és nyakkendőt ha- tároztak meg munkaruhaként. (Magunk is talál­koztunk olyan ákalmazottá, aki a hetvenes évek­ben lezajlott ballagásán viselt széles mellfekvencben pompázott.) Mindezeken túl az irodákból el kellett tüntetni az oda nem illő dolgo­kat, úgymint váltócipőt, teásdobozt, ottfeledett té­likabátot és a csáádi fotográfiákat. A városházi pletykák szerint nem minden dol­gozónak sikerült megtanulnia a minőségbiztosí­tássá kapcsolatos „leckét”, így őket az auditáás időtartamáa kényszerszabadságra küldték. Ezt a híresztelést azonban Kávémé dr. Tóth Melinda al- jegyző a leghatározottabban cáfolta. Elmondta: a hiányzók jóval korábban befizetett turistáidon, il­letve betegállományban tartózkodtak. Az ájegyző asszony egyébként az eljáást a szakmá előnyök szempontjából előnyösnek mi­nősítette. (-6) Sosem unatkoztam oly eredmé­nyesen és élvezetesen, mint amikor a gyermekkori nyár nagy, lusta, élveteg óriáskígyó­ként a nyakamba tekeredett le- vethetetlenül, akár egy boa con­strictor, és delejező, szuggeráló szeméből, s gyűrűs izmainak hűvös simaságából érezni lehe­tett valamit az idő halálosan roppantó erejéből. A lassú és termékeny unalom órái voltak ezek, tán mint minden gyermek életében a nyári szünetek egyébként tevékeny elfoglaltsá­gokkal telehintett időszaka. Az unalom jó étvággyal elmajszolt kalácsában ez utóbbiak voltak a mazsolák, többnyire édesek, néha keserű-avasak. A nyár sok mindenre jó. Praktikus dolog, de nem úgy, oly gyakorlatias haszonelvű- séggel, mint a körömolló. Van idő mindenekelőtt megfigyelni. Aprólékosan, rögzíteni, raktá­rozni. Megfigyelni ezt a nyüzs­Fél Hét Unalomsziget gő televényt, amit a nagyképű felnőttek Életnek neveznek. Ott volt az orrom előtt a múlandó­ság. Az ablak és a függöny spa­nyolfala közé szorult légy dél­után még meg-megújuló roha­mokat vezetve, a harmadik di­menzió ellen viselt hiábavaló erőfeszítés és kitartás erkölcsi szimbólumává magasztosult, kudarcait ismételt gyors koppa- nások jelezték a táblán, addig a reggel műtőfényében felmere­dő lábaival a párkány minden pátosztól mentes lesöpörhető hulladékává lényegült. A May Károly-történetek vagy Kittenberger Kálmán vadászle­írásai közé préselt napokban lehetett naplót írni estelente, azt egyebek közt, hogy mi tör­tént a szigeten. De ez titok. Ugyanis volt egy szigetünk. Egy amolyan valódi szigetféle, a némi aránytévesztéssel csak fősodornak elkeresztelt legna­gyobb ág mellett, a bővizűnek általában egyáltalán nem ne­vezhető, csendben csordogáló városi patakban, patakocská­ban. Ez a sziget ma a part ré­sze, megszűnt létezni. Pedig nem volt olyan nagyon rég. így folytak lassúdan akkoriban a dolgok. Megvolt a sziget. Lehetett bíz­ni benne, és megvetni a lábat jó alaposan ezen a földön, izga­lomtól kiszáradt torokkal és re­megő inakkal várakozott a re­mény, és azt is lehetett hinni ki­csit, hogy még bármi megtörtén­het, elérhető, időtelenül tág, amikor már sejtettük, hogy de­hogyis. Fogalmam sincs, hogy a mostani gyerekeknek van-e szi­getük, és hogy miféle, úgy vé­lem, valamilyen sziget mindig akad. Kell egy ilyen sziget. Leg­alább unalomból, kovács jános Előtérben az árvízvédelem Megzaboláznák a Tárnát és a Zagyvát (Folytatás az 1. oldalról) Mint dr. Hajós Béla elmondta, a probléma megoldására dolgozta ki a kormányzat a Vasvári-progra­mot, amely 2003-ban indul, s melynek keretében 13 milliárdot fordítanak egyebek mellett a Zagyva és a Tama gátrendszeré­nek megerősítésére, illetve zá­por- és szükségtározók kialakítá­sára. Ezekből megyénkben négy létesülne: egy-egy Recsk és Terpes határában már az első hullámban, míg később Domoszló és Vécs térségében to­vábbi kettő. Ezek állami beruhá­zásként valósulnának meg, de ott, ahol a tározó más jellegű hasznosítására is igény van - mint például a terpesi esetében -, a közös finanszírozáson is el kell gondolkodni. Dr. Hajós Béla A helyettes államtitkár - ha­zánk európai uniós csatlakozása kapcsán - szólt a vízminőség-javí­tó programról is. Tekintettel arra, hogy az unión belül a magyar elő­írásoktól szigorúbb határértékek­kel számolnak, hazánknak 2008-2010-ig kell ezeket a feltéte­leket teljesítenie. Erre a programra a kormányzat országos szinten 130 milliárd forintot kíván fordíta­ni, súlypontja az Alföldön lenne, de - miként azt a helyettes állam­titkár ígérte - mindenhol megte­szik a szükséges lépéseket, ahol az uniós szabványnál rosszabb mutatókat mérnek. Ehhez a témakörhöz tartozik ugyanakkor az is, hogy jelenleg számos helyen a valós értékek alatt vannak az ivóvíz- és a csator­nadíjak. Márpedig az EU állás­pontja szerint az ilyen szolgáltatá­sokért beszedett díjaknak mini­mális nyereséget, továbbá amorti­zációs költségeket is tartalmazni­uk kell. Ezek „beépítése” pedig he­lyenként jelentős áremeléseket is jelenthet. ikühnei

Next

/
Thumbnails
Contents