Heves Megyei Hírlap, 2001. május (12. évfolyam, 101-126. szám)
2001-05-26 / 122. szám
û Nem törődnek bele sorsukba a hevesi szociális otthon lakói A címzett támogatás révén nemzedékek rászorulóinak során segíthetnek Első pillantásra eszébe nem jutna az embernek, hogy - úgymond - szociális otthonban jár. Aki csak teheti, elfoglalja magát a napsütötte udvaron, vagy a szűk foglalkoztató teremben serénykedik, avagy esetleg a saját szobájában tesz- vesz. Van, aki botra támaszkodva igyekszik, van, aki kerekes székben közelíti meg a célját. Az bizonyos: az itt élők többsége esetében szó sincs arról, hogy unatkoznának, ne tudnának bármit is kezdeni önmagukkal. Jól érzékelhető: a Heves Megyei Önkormányzat Hevesi Idősek és Mozgásfogyatékosok Otthonában elsőrendű, szempontnak tartják, hogy a lakók értelmesen és hasznosan töltsék el az idejüket. Az udvart a Benedek Elek Általános Iskola nyolcadikosaival együtt már a nyárra ékesítő virágültetők megszemlélése után Farkas Mariann igazgatónő elkalauzol bennünket a foglalkoztató szobácskába, amelyet a nővéröltözőből alakítottak át. Odabent az asszonyok épp játékfigurákat varrnak maradék textilanyagokból. A szövőszék mellett - az érkező számára kissé meglepő módon - egy férfi, Sasvári Lajos dolgozik. Lakások padlójára illő szőnyegeket, illetve falvédőket sző, ameA számok nyelvén Jánosáéval, továbbá Morvái Tiboméval, akinek szépséges bábuk kerülnek ki a kezei alól. S végül Ibolya mamával, mindenki nagymamájával. Persze, folytatható lenne még az ügyesen tevékenykedők sora.- A bevétel java része is arra szolgál - magyarázza az igazgatónő -, hogy az otthonban élők kiszakadhassanak a megszokott napokból, kirándulhassanak. Ehhez járulnak hozzá a Sasvári Lajos a szövőszéknél. Remek munkái széles körben keresettek Naplemente Alapítványjótékonysági báljain gyűjtött összegek is. Évente két alkalommal rendezik meg ezt a hasznos mulatságot. Ennek köszönhetően üdülhettek az otthonlakók például Máctrafüreden, a Frankó panzióban, ahol előfordult már, hogy a tulajdonos térítésmentesen is vendégül látta a hevesieket. Idén ápHeves városnak a címzett támogatásra beadott igénye szerint - tájékoztatott Kontra Gyula polgármester - 900 millió forint a beruházás összege. Ennek 90 százalékára számítanak a hevesiek a Szociális és Családügyi Minisztérium remélt pozitív döntése alapján. A fennmaradó úgynevezett önrészt fele-fele arányban a helyi, illetve a megyei önkormányzat biztosítja. lyekkel, mint meséli, általában egy-másfél nap alatt készül el. Igazán ízlésesek emellett az egyedi borítással ellátott, akár kulacsnak is használható palackjai, továbbá a ceruza- és tolltartói is.- Újrahasznosítom a papírt - avat be munkamódszerébe -, köztük a Hírlapot is, természetesen miután már átolvastuk. Apróra vagdosom a papírféléket, beáztatom őket, majd liszttel vagy fűrészporral keverve viszem fel az üvegre. Még mintákat is formázok rájuk.- Az itt dolgozók zöme, s számos látogatónk is adott már Lajosnak megrendeléseket - tájékoztat Farkas Mariann. - A fiamnak magam is innen vásároltam ajándékot. Augusztus 20-án van mód leginkább árusítani a városban az itt készült termékekből. Legközelebb a mostani gyermeknapon kínálhatják játékaikat, más termékeiket az OTP előtti parkolóban. Az Agria Humanánál bejelentettek is dolgoznak itt. A Hevesi Háziipari Szövetkezettől segítettek megtanítani a szövés alapfogásaira Lajost, aki azután előbb a feleségét, majd a Benedek Elek iskola egyik tanárnőjét tanította be, hogy utóbbi meg a gyerekekkel szerettesse meg ezt a foglalatoskodást. A foglalkoztatóbeliek magukat Hangyabolynak nevezik, utalva ezzel is az itt folyó szorgoskodásra. Az ötlet az aalburgi partnerváros wiekesteini szociális otthonából ered. A németalföldiek Méh- kaptámak hívják a maguk iparko- dó-termelő kis közösségét. Meg is ismerkedhetünk a hevesi csapattal: Tatai Mónikával, az összekötővel, a munkában igen sokrétű Sasvári Lajosnéval, a hímzések nagymesterével, Ficsor rilis elején öt gyönyörű napot tölthettek többek között a gyer- gyószentmiklósi szociális otthon jóvoltából is Erdélyben. Ahogy mesélik, csodás élmény volt látni a Békás-szoros, a Gyilkos-tó festői szépségű vidékét. Még Törőcsik Mihály bácsi is - aki amúgy fizetős utazásokra sosem csatlakozik hozzájuk útitársul - 50 ezer forintot költött magának ruhákra, csak hogy velük tarthasson. Kiderült ennek az oka is: azon a tájon volt katona, szerette volna hát viszontlátni. Megtehette. Az egyik fő gond jelenleg a foglalkoztatóhelyiség szűkössége. Ám a megoldást már erre is megtalálta az otthon igen agüis, fáradhatatlan vezetője.- Már van kész elképzelésünk arra - tudatja lelkesen Farkas Mariann -, hogy az egykori széntározó, mai tároló helyére megterveztetnénk egy 20 férőhelyes foglalkoztatót. Remélhetően tudunk pénzt szerezni hozzá, például pályázat révén. No meg talán vállalkozók, cégek is segíthetnének a nemes cél teljesítése érdekében. E gondolatsort már mi fűzzük ekképp tovább. S ha már szóba kerülnek a pályázatok, érdemes végigkövetnünk, mi mindent sikerült az előző években elérniük, hogy még jobbá, könnyebbé és érdekesebbé tehessék a száz idős, illetve 40 mozgássérült ember mindennapi életét.- Az alapítványi pályázatunkkal nyert pénzből újítottuk fel a női fürdőszobát - sorolja immár az irodájában az igazgatónő. - Az Életmód elnevezésűre benyújtott két pályamunkánk nyomán a tornaszoba újulhatott meg. Kapaszkodókat, tükröket szereltethettünk fel a legtöbb helyre, hogy megkönnyítsük az itt lakók közlekedését. Az intézményi pályázat révén kapott ösz- szegből volt mód az emeleti fürdő- helyiségek rekonstrukciójára. Nem titkolja az otthon irányítója: a legbüszkébb arra, hogy a Szociális és Családügyi Minisztériumhoz beadott pályamunkájukkal elnyert pénzen - amihez a megyei önkormányzat is hozzáadott egymillió forintot - két emelt szintű, Varrják gyermeknapra a játékfigurákat a dolgos asszonyok fotó: perl marton Farkas Mariann igazgatónő az újjá vált otthonról álmodik kétágyas, saját fürdőrésszel is ellátott lakószobát alakíthattak ki. Heves város önkormányzata benyújtotta igényét a 2001. évi címzett támogatásra is a Szociális és Családügyi Minisztériumhoz. (Korábban is élni szerettek volna e lehetőséggel, ám pályázatuk eddig sikertelen maradt...)- A beruházási koncepció szerint - mutatja a pályázaü dokumentációt, benne a tervekkel Farkas Mariann - a mostani kazánház mellé kerül majd a mosoda, a műszaki ellátó részleg. A mostani irodaépületben lesz a konyha, a belső foglalkoztató, az irodák új helyet kapnak. Társalgót kívánunk kialakítani dohányzóknak és nem dohányzóknak is. Rehabilitációs részleg készül a mozgásfogyatékosok számára, ápolási az időseknek. Mindkét helyen házaspári szobák létesítésére is gondolunk. Az elképzelések sorában szerepel még könyvtár és imaterem is. Egyszóval, a jelenlegi eléggé áldatlan állapotok megszűnhetnek, s valóban mai igényeknek megfelelő, korszerű otthonban lakhatnak majd az erre rászorulók. A pályamunka már sikeresen átment kétszeri szakmai bírálaton. Ez kedvező jel. S ha ebben az évben megkapja Heves a címzett támogatást, akkor három év alatt valóra válhat az otthonlakók és az értük tevékenykedők feltétlenül méltánylást érdemlő álma. szalay zoltán SUHA PÉTER Jeszty halidéj ímé, eljött a szabadság. A nagy, a nemzet, az ország, és persze, benne az egyén szabadsága. Az, amelyik a rendet szüü. Lassú vajúdás. De már fáj. Percenként. Legyünk optimisták. Toljunk. És ímé, eljött a nyár, a szabadságok ideje. A pihenésé, úgymond, amikor nem a „biztosító munka” (amit már rég nem a tetves ég taszít nyakunkba) tölti ki a mindennapokat. A szép szabadság. A verőfény, a vízpart, a kirándulás, a nyugodtan elköltött ebédek, a csendes beszélgetések ideje. Néhány csobogó hét, a rohanó ötvenkettő között. Atom. Édes. És a valóság? Mindent megcsinálunk, amire év közben nem maradt időnk. Jó magyar szokás szerint nekiáüunk vakolni, parkettázni, az udvart rendbe rakni, esetleg kapálni a tököt (hajói sikerül a termés, kétszer annyit nyerünk, mint amennyiért az irodában görnyedünk egy hónapig). Vagy az is meglehet, hogy ajánlkozunk kérdőíves felmérést vállalni. Fő a változatosság, üde színfok a három állás mellé egy negyedik, szabadság idején. Mert kell a pénz. Na nem arra, hogy a tengerparton sültethessük a hasunkat, nyugodtan, kényelmesen, boldogan. Inkább arra gyűjtünk, hogy nyáron (előre) kifizethessük a télen elfogyasztandó gáz egy részét (az óraleolvasóval ezt meg lehet beszélni), így majd a hidegek idején is kijövünk valahogy a fizetésből. Télen ugyanis dolgozunk. Korán kelünk, fáradtan, savanyú ízzel a szánkban támolygunk a fürdőszobába, futó pillantást vetünk a tükörből visszalátszó újabb ráncainkra, őszülő hajszálainkra, és igyekszünk kitörölni az álmok emlékét. Mert éjszakánként azért álmodunk, szabadon. Álmodunk a főnökről a kiabáló ügyfelekről, akikről persze tudjuk, hogy ők is álmodnak, talán éppen rólunk, és éppúgy szeretnének elfelejteni, de nekik sem megy. Éttől persze mi nem érezzük magunkat jobban. Legfeljebb egy egészen kicsit. Így megy ez egész évben, de a szabadság, az más. Szabadsága alatt az ember levetkőzi valódi önmagát, egészen mást csinál, mint az esztendő úgymond „aktív” részében. A világ boldogabbik felében a szabadság a valódi feltöüődés és a pihenés ülőszaka. A boldogtalanabbik térfélen a boldogulás keresésének reményteli(bb) napjai. Ám a vonalak a térfelek között elmosódnak, de szaporodnak is egyben. ímé, eljött a szabadság, már nem a vasfüggöny a felezővonal, amelynek egyik oldalán a szabadok, másikán az elnyomottak. Dehogyis. Szép, új világ van születőben. Új pályák. A fű már zöld, de a mészpor még nem fehérük a partvonalon. Sem. Nincsenek határok. Legfeljebb elmosódottan, foltokban. Aki teheti, átugorja. Büszkén, jobbára Trend Sőt, „trendi”. Vagy átlépi. Legfeljebb poros lesz a cipője. Na és. Lemossuk. A gyalázatot. Persze, azért a bírók sem tétlenkednek. (Kérdés: hol és miként nyaralnak az ítészek, fő- és al-sípmesterek, ál-sípmesterek, partjelzők, labdaszedők? Gyengébbek kedvéért: a pénzemberek, a politikusok, a vezérigazgatók, slepp... etc. Nem a mi dolgunk.) Harcba szállnak, értünk persze. Értünk. És mi is. Mindent. Innen már a költővel: jó lenne jegyet venni, és elutazni. Önmagunkhoz, vagy inkább önmagunktól. Oda, ahol a szép szabadság nemcsak ostobaság. Majd. Egyszer. Talán. És addig: eszmank közt rabságban, mint az üldözött majom. Ugrálunk. És tépnénk, persze, ketrecünknek rácsát. De nincs rács. Pontosabban van: nem látható, alig megfogható, s végképp nem téphető. Tehát úgy van rács, hogy nincs. Csak ég van, kék, és föld, zöld. (Csak zárójelben: egyetlen ismeret, a többi toldás. Alattad a föld, fölötted az ég, benned a létra. Elfelejtettük a nagy rohanásban. Hát, megálljunk. Közelít a Kánaán. Szép kép. Kép és elme. Zavar.) De sebaj. Ha el nem lopják, álén is lesz forróság. Merő verőfény. Szamahalüiéj. Nyicsevó lémyije kanyíkuli. Legfeljebb kuli. Toljuk. És persze, néha azért nyaralunk. Hurrá Elő a malteroskanalat. ___ Hír(telen)kék...__________________________ H a nem történik változás a honi értékpapír-forgalomban, akkor a magyar tőzsde hamarosan megkezdi haldoklását. Kiürül a BUX-a... * Az Urál vidékén lévő Kusinszki gépgyár bármikor készen áll arra, hogy elkezdje Putyin elnök mellszobrának, illetve képmásának gyártását. Klónozás orosz módra... * Új Klub Petrol benzinkutat avattak Tasson, ahol kereken tíz forinttal olcsóbban tankolhatnak az autósok. A példa Tass! Drága Mól, te is ennyiért tankoltass... * A római börtönben nemdohányzó celláért kezdett éhségsztrájkba egy olasz rab, aki azzal érvelt, hogy őt is megilleti az egészséghez való jog. íme, a hosszú (börtön)élet titka... * Hajdúböszörményi fellépésén a fejével tört szét egy hatalmas kőlapot a honi kung-fu-mester, Bányai Attila. Betonfej... * A hondurasi San Pedro Sula városában a 91 éves Miguel Portillo hatvankét esztendei vadházasság után kérte meg 82 éves élettársa, Otília Cardoza kezét. Élhetett volna még... * A Központi Statisztikai Hivatal legfrissebb jelentése szerint érezhetően lassult hazánkban a népességfogyás üteme: egyre több gyermek születik. Magyar virtus: nekifeküdtünk.,, /______________________(szilvás)
