Heves Megyei Hírlap, 2001. május (12. évfolyam, 101-126. szám)

2001-05-19 / 116. szám

8. OLDAL HÍRLAP 2001. Május 19., szombat MAGAZIN 2001. augusztus 1-jétől új igazgató-főrendező vezeti az egri Gárdonyi Géza Színházat Csizmadia Tibor (képeinken) személyében. A társulat tag­jainak szerződtetése befejező­dött, s elkészült a jövő évad műsorterve is. Az elképzelé­sekről, a lehetséges változá­sokról kérdeztük a Heves Me­gyei Közgyűlés által február­ban kinevezett színidirektort.- Az utóbbi öt évben az egri kö­zönség Öntől a Gárdonyi Géza Színházban nem láthatott rende- zést, legfeljebb rádiójátékok ren­dezőjeként találkozott a nevével. Éppen ezért - a színház közönsége nevében - először egy bemutatko­zást szeretnénk kérni...- Húsz éve vagyok a pályán, 1983-ban kaptam diplomát, 1982- től rendezek. Szolnokon kezdtem, majd a Budapesti Kamaraszínház megalakításában vettem részt, ahol művészeti vezetőként dolgoztam. Amikortól lejárt az ötéves megbíza­tásom, szabadúszóként dolgoz­tam. Rendeztem határon belül és kívül, Budapesten, Miskolcon, Nyíregyházán, Kolozsváron, Sza­badkán, hogy csak néhányat említ­sek. Rendszeresen dolgozom a Ma­gyar Rádióban - hangjátékokat rendezek - és tanítok a Színművé­szeti Főiskolán, az ELTE-n, azsám- béki Apor Vilmos Katolikus Főisko­lán. Ezek jól kiegészítik egymást: a színházi munkát a pillanat varázsá­ért szeretem, a rádió egyfajta rögzí­tett műfaj, a tanítás pedig az előbbi kettőnél szerzett tapasztalatok át­adásának művészete. A rendezés mellett többször kerültem színház­vezetői helyzetekbe, s a mostani váltás az életemben is tulajdonkép­pen ebből fakad.- Öt éve is pályázott Egerbe, majd a közgyűlés elöntése után el­szakadt megyeszékhelyünktől. Szükségszerű volt, hogy most újra megpályázza a színidirektori ki­nevezést?- Hol is kezd­jem? Nem gon­doltam arra, hogy egyszer visszajövök. Tu­domásul vettem, hogy akkor mást akart a helyi ve­zetés. Azóta máshová nem pályáztam, te­hát nem az haj­tott, hogy min­denáron szín­házvezető le­gyek, hanem egy konkrét helyzet izgat, nevezete­sen az, hogy Egerben egy mi­nél jobb színház legyen.- Mü ért azon, hogy „minél jobb”?- Minőségi produkciókat és igé­nyességet. Igényességet a munká­ban, a körülményekkel és az embe­rekkel szemben.- Az elmúlt három hónapbem a hétköznapokban és a színpadon is megismerhette az egri társulatot. Milyen szakmeű véleménye ala­kult ki az egri színészekről?- Lezárultak a szerződtetések, és én mindenkinek szerződést kínál­tam, hogy a közös munkában de­rüljön ki, mit tudunk kezdeni egy­mással. Az egri társulat kialakulá­sának is van egy saját története. Az itt lévő színészek mind­egyike egy-egy művészi és emberi sors. Ezeket fi­gyelembe kell venni. Fel­adatokat kell kapniuk, és ezeknek meg kell felelni­ük.- A kinevezése óta el­telt időszakban látott jó néhány produkciót. A színészi alakításokat látva úgy érezte, min­denki száz százalékban teljesít ennél a társulat­nál?- Ha azt mondom, hogy igen, akkor leértéke­lem a társulatot, mert azt állítom, hogy az a maxi­mum, amit most látha­tunk. Úgy érzem, ezekkel az emberekkel lehet töb­bet is csinálni, de nem akarok farizeus lenni, nem azt mondom, hogy ez a társulat jól van így, _ ahogy van. Azt gondolom, hogyá jövőben is lesznek vendégek, de közben minden egri színész kap majd feladatot.- Ennek a társulatnak - le­gyünk őszinték - vannak hiányos­ságai. Ön viszont többször hang­súlyozta az igényességet. Hogyan hidalható át ez a helyzet, ha azt akarjuk, hogy a végeredmény a szintén többször emlegetett siker legyen?- Azt látom, hogy egy sikeresen működő társulat, s tapasztalom, hogy szeretik egymást, ami nagyon erős felhajtó erő. Mégis érzékelem, ők is vágynak a határozottabb utak­ra, hogy kiderüljön, mire is képesek igazán. A társulat összetétele isme­retében úgy érzem, nem mindenki van a saját helyén. Például sok nagy munkabírású, de képzetlen fiatal van, akik nem a teherbírásuknak megfelelően vannak foglalkoztatva. Ha már a képzettségnél tartunk: több színházi kultúra keveredik eb­ben a társulatban, a felvidéki, az er­délyi, a délvidéki iskola egymástól különbözik, de leginkább a ma­gyarországitól, s egy-egy előadáson belül érezhetőek ezek a differenciák. Ezt a néző nem így fogalmazza meg, de szakmai oldalról ez az egyik magyarázata az előadások vé­ges színvonalának.- A jövő évadban egyetlen is­mert arcot sem kell nélkülözni a színpadról. Nem érezte szükségét annak, hogy változtasson, avagy az Önnel kapcsolatban felvetődött rémhírek miatt döntött úgy, hogy egyelőre a régi csapattal dolgozik?- Két különböző állapot van: az egyik, amikor nézőként ülök a zsöllyében és végignézek egy elő­adást. A másik, amikor az ember igazgatói szemmel néz egy produk­ciót. Ez utóbbi helyzet számomra sokkal összetettebb, mert ilyenkor azt is látni kell, hogy a színész miért nem teljesített. Például egy hibás rendezői gondolatmenet eredmé­nyeként került olyan szerepbe, ami nem az övé. Az ilyen hibákat szeret- néifí elkerülni a jövőben, tehát időt kell adni magamnak és a társulat­nak is a mélyebb megismerkedésre.- A színházigazgató-jelöltek meghallgatásakor az Ön bemutat­kozását meglehetősen nagy ellen­állás kísérte. Feldolgozta már az előítélet okozta stresszt?- Hálás vagyok itt sok embernek, hogy nem az ő jóindulatuk miatt lettem igazgató. Senkinek nem va­gyok a lekötelezettje, tehát a helyze­tem tiszta Nincs bennem ellen­szenv és harag, a pályázatot szak­mai helyzetnek fogtam fel. Amikor a színház tagjaival való találkozás után értesültem a jelenlevő tagok szavazásának eredményéről, nem tagadom, a hír gyomron vágott. (Csizmadia Tibor a legkevesebb voksot kapta a bemutatkozó jelöl­tek közül - A szerk.) De ez is feldol­gozható volt.- Miért féltek ennyire Öntől?- Ezt nem tőlem kellene megkér­dezni. De tudok róla, hogy minden­féle rémhír terjedt el rólam. Töb­beknek volt az érdeke, hogy ne én legyek a befutó. Ilyen a választási mechanizmus, s én belekerültem a fogaskerekek közé.- A színidirektorok meghallga­tásakor két kardinális kérdés fog­lalkoztatta a társulatot: egyrészt a szerződtetések, amelyekre már vá­laszt kaptunk, másrészt pedig az, hogy a meglehetősen alacsony fi­zetéseket hogyan, milyen pluszfel­adatokból sikerül majd kiegészíte­ni?- Az egri nagy létszámú társulat, így sokan dolgoznak minimálbé­rért. De ha megnézem a költségve­tés bérekre fordított arányát, akkor az nem kevés. Ezt kell igazán végig­gondolni. A jelenlegi bértömegből nagyon jó fizetéseket lehetne adni egy 20-25 tagú társulatnak, de ak­kor az a kérdés, létrejöhetnek-e nagy kiállítású produkciók. Itt felépült egy olyan konstrukció, ami nem idegen a magyar színházi gyakor­lattól, például ilyen a kaposvári is, tehát van egy meghatározott kör a vezető színészekből, és van egy jó­val nagyobb a segédszínészekből. Az utóbbiak hol statisztálnak, hol szerepeket kap­nak, hol saját pro­dukciót hoznak létre. A lényeg, hogy ez a költség- vetés más arányú társulatot feltéte­lez. Nem akarom eltitkolni, de idő­vel célom a társu­lat szűkítése, ám az is, hogy a pénzforrásaink növe­kedjenek. Az is igaz, hogy az egri színészeknek a meglévő feladataik mellett vannak fölös energiáik. Bi­zonyára jó lenne, ha len­nének pluszmunkák, de ezekhez nagyon nehéz hozzájutni. Ennek ellené­re fontosnak tartom, hogy máshol is munkát vállal­jon, ha éppen Egerben nem játszik a színész. En­nél a társulatnál azt is hiá­nyosságnak tartom: nincs mobilitás az ország más színházai, társulatai felé. Azt a fajta gondolkodást hiányolom, amikor a szí­nész az országot tekinti gyakorlóterepének, és emellett kötődik a saját társulatához.- A szakmában az Ön neve mindig is összefonó­dott egyfajta kísérletezés­sel, elmozdulással a rend­hagyó megoldások, a for­mabontások irányába...- A színház egyszerre konzervatív, hiszen ra­gaszkodik az értékekhez, és új uta­kat kereső, mert a változtatás igé­nye mozgatja. Manapság egyre job­ban érdekel a bábszínház, mint műfaj, hiszen ez egy remek stilizá- ciós technika. A környező orszá­gokban már nem idegen az a meg­oldás, amikor az élő szereplők mel­lett bábok is megjelennek a színpa­don, és egyre több magyarországi színház használja ezt a hatásele­met. De az is igaz, egy rendezőnek az évek múlásával változik a szem­lélete. Nálam például egyre fonto­sabb lesz az ember.- Elkészült a jövő évad műsor­terve. Milyen darabokat láthat a közönség?- Az évadot a Diótörővei kezdjük. Ez egy zenés, nagy kiállítású darab, elsősorban gyerekeknek, de az egész családnak jó szórakozást ígérő produkciónak készül. November­ben Molnár Ferenc: Az Ördög című vígjátékát mutatjuk be, amellyel a fővárosban is megjelenünk majd. Ezután Gábriel Garda Marquez: Száz év magány címűnagy sikerűre­gényének színpadi változatát játsszuk. Nagyregény-adaptációt minden évben szeretnék a színpa­don látni, hiszen az irodalmi gyöngyszemeknek helyük van a színházakban. Aztán Gogol Revizor dmű vígjátéka jön, majd az Egy csók, és más semmi című zenés játék az Eisemarm-Szilágyi szerzőpáros­tól A bérletünk hatodik előadása az új programmal jelentkező budapesti Madách Komám ősszel bemutatan­dó Mi újság, múlt század? című elő­adása lesz. A tervek szerint a Stúdió­ban láthatja a közönség Németh László: Áruló című drámáját, egy Mátrai Sándor által írt darabot Casa­nováról, és egy a kisgyermek nézők aktív részvételére épülő játékot, Csiz­más kandúr címmel. Műsorra kerül még Casavettes: Férjek című filmjé­nek színpadi változata is. Szervez­zük, hogy a nagyszínpadra vissza­térnének a komolyzend koncertek és a nívós táncprodukciók, a Stúdióban pedig kéthetente felolvasó színpadot indítanánk azoknak az érdeklődők­nek, akik a legfrissebb drámater­mésre kíváncsiak. A Páholy rendez­vényei mellett Színházbaráti Kör megteremtésén is dolgozunk azok­nak, akiket a színház nemcsak az előadások szintjén érdekel, kíváncsi­ak a produkciók létrejöttének folya­matára, szeretnék tudni, mi az, amin dolgozunk. A nyár programjában is jó lenne látni gyerekelőadásokat a városban, és a nagy Líceum-udvar- beli bemutatók mellett hiánypótlók lehetnének azok a néhány szereplős középméretű színházi produkciók, amelyek a reneszánsz életöröm meg- nyüvánulásai lehetnek. Ezek mellett készülünk a következő évi tavaszi fesztiválra, amikor is Eger és a szín­ház egy nemzetközi monodráma-be mulató sorozatnak lenne a házigaz­dája- Három hónapja van Egerben. Még mindig érzi a győzelem utáni örömet?- A döntés pillanatában, február 2-án a felelősség feszültségét érez­tem elsősorban. Sokan úgy érzik és hiszik, hogy messziről jött ember­ként, valami marslakóként kerül­tem Egerbe. Nem igaz. A társulat többségét ismertem, az öt évvel ez­előtti pályázat idején már rálátásom volt a színház működésére, a rende­zők közül többel napi kapcsolatban voltam. Tudom, hogy vannak napi gondok, ahogy örömök is. Az való­jában jó érzés, hogy az embernek feladata van. Nekem pedig most az a feladatom, hogy itt egy figyelemfel- keltő, jó színház működjön. SZUROMI RITA Igényesség a munkában, igényesség az emberekkel A rankának az a legújabb szokása, hogy buszmegállókban tölti monoton napjainak legtöbb óráját. Hol egyikben, hol másik­ban bukkan fel. No, nem azért, mintha annyira imádná a bu­szozást, mindössze emberi hangra vágyik. Kis változatosság­ra, színre szürke, egyhangú életében. Kora reggel felkel hát, sebtében lezuhanyozik, megeszi egyetlen kiflicskéjét három deci tejjel, s már indul is. így kezdődik minden napja. Akár ragyogó a napsütés, akár fúj a szél, akár zuhog vagy havazik. A kora miatt már nincs szüksége bérletre, jegyre. Kedvére léphet fel bármelyik helyi járatra, s ott szállhat le róla, ahol épp jónak látja. Az üvegfallal elkerített buszmegállóban aztán behúzódik a sarokba, vagy ha van hely, rátelepszik a fémhálószerű ülőkére. Gusztálja a nyüzs­gésben az urakat, magában még osztályozza is őket. A mérce a tíz esz­tendeje elhunyt férje, akihez foghatót eddig még nem talált. Jókat mo­solyog, amikor rikító, a mély dekoltázzsal, a szoknya hosszával kihí­vó öltözetű lányokat, asszonyokat pillant meg. Nem botránkozik meg rajtuk, hiszen belegondol: meglehet, ő is hasonlóképp járna, ha tehet­né. Hajdanán kimondottan szép nőnek tartották őt a férfiak. Aranka számára a legörömtelibb percek azok, amikor szóba ele­gyedhet valakivel. Egy elégedetlenkedővel például, aki amiatt morgo­lódik, hogy öt busz is elment már a másik irányba, de az övék még mindig késlekedik valahol. Netán egy pletykára mindig kapható höl- gyeménnyel, igaz, őket nem nagyon kedveli, mivel alig hagyják szó­hoz jutni. A legszívesebben régebbi ismerősökkel vagy hozzá hason­ló magányosokkal társalog. Már megtapasztalta, ezek az emberek meghallgatják őt. Tény, hogy különösebb segítségre nemigen számít­hat tőlük - rendszerint inkább nekik is támogatásra lenne szükségük -, de legalább kis ideig odafigyelnek rá, kiöntheti nekik a búját-baját. Magán (y) história Az alkalmi beszélgetőpartner ilyenkor megtudhatja, hogy Aranká­nak csodálatos és mozgalmas volt sokáig az élete. Titkárnőként meg­fordult bíróságon, közjegyző, majd ügyvéd mellett, még egy közigaz­gatási tisztviselő legbizalmasabb segítőtársa is volt, intim kapcsolat nélkül. A férjével, aki rajongott az utazásért, becsavarogták Európát, még álmai szigetére, Japánba is eljutottak. Utóbbira persze már csak akkor volt módjuk, miután váltottak, és jó néhány éve vezették a Sza­ké nevű vendéglátóhelyüket. Időközben felnevelték két gyermeküket, Lacikát és Évikét, akiknek igyekeztek mindent megteremteni, ne szen­vedjenek hiányt semmiben. Mindketten lakást, kocsit kaptak, s termé­szetesen pénzt is, ha égetően szükségük volt rá. Ám később Arankának nagyot kellett csalódnia imádott csemetéi­ben. Szeretett ura halála után nem sokkal kezdődtek a problémák. La­cika és Évike elindította csatáját az örökségért. Az addig szüleihez oly jóságos, segítőkész, dolgos fiú és lány egy csapásra a pénz megszál­lottja lett. Úgy gondolták, munka nélkül sokkal szebb az élet, s ha el­fogynak az apjuk által összegyűjtött százezrek, milliók, majd az any­jukat szipolyozhatják tovább. A nőtlen Lacika a játékautomaták és a drog rabja lett. Évike elhagyta a férjét, gyönyörű kisfiát, azóta luxus szórakozóhelyeken mutatkozik, s váltogatja a partnereit. Ha túlkölte­kezett, rohant mindkettő Arankához. Az asszony - bár haragudott gyermekei életmódváltása miatt - adott nekik, amíg volt miből. Elad­ta az urával közösen felhúzott palotát, azután a saját kétszobás laká­sát is. Ma egy szoba-konyhában húzza meg magát. Épp hogy maradt pénz az elengedhetetlen gerincműtétjére. A nyugdíj pedig alig elég va­lamire. Vannak napok, amikor csak egyszer eszik, mert nem telik többre. Meleg ételt is csak hétvégeken főzhet. De Arankának ennél is nagyobb bánata az, hogy senki nem nyitja rá otthon az ajtót. Retten­tően nyomasztja a magány. Vannak időszakok, amikor nagyon fél egyedül, főleg, amikor arról hall, hogy az éjszakai betörők a lakása kö­zelében járnak. A ranka egyre többször szomorú. Sose gondolta volna, hogy egyedül, teljesen magára hagyatva tengeti majd öreg napjait. Egy furcsa belső hang űzi-hajtja nap mint nap a buszmegállók­ba. Ott legalább új arcokat lát, ismerkedhet. Arról persze nincs szó, hogy valamiféle szorosabb kapcsolatra vágyna. Csak olyan jó érzés számára beszélgetni valakivel, egyáltalán emberek között lenni... ______________________________________________ _________ SZALAY ZOLTÁN

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents