Heves Megyei Hírlap, 2001. május (12. évfolyam, 101-126. szám)
2001-05-19 / 116. szám
/ A vasút nem csak a MÁV-é Bajnai Gábor vezérigazgató-helyettes szerint a mellékvonalak sorsáról a régiók dönthetnek Bajnai Gábor, a MÁV vezérigazgató-helyettese nemrég Hatvanban járt, ahol egy vasúti modelleket, az elmúlt század elején használt vasutas-egyenruhákat és más relikviákat bemutató kiállítást nyitott meg. A hivatalos ceremóniát követően válaszolt a Hírlap kérdéseire is.- Az a hír járja, hogy a MÁV meg akar szabadulni egy sor létesítményétől: az óvodáktól, a művelődési házaktól, a sportlétesítményektől. Mennyire valósak ezek a híreszte- lések?- A MÁV-nak a személyszállítás és az áru- fuvarozás az alaptevékenysége, ezért az ettől eltérő tevékenységeket mi aligha tudjuk folytatni, s így a létesítmények fenntartása is nagy nehézségekbe ütközik. Különben is az óvodák, a kultúrotthonok és a sportlétesítmények állami, illetve önkormányzati feladatokat is ellátnak. Mi azzal is tisztában vagyunk, hogy ezeket a létesítményeket nemcsak a vasutasok használják, hanem a város és a régió életében is fontos szerepet játszanak. Általában ezek még nagyon jól működő létesítmények. Ezért is szeretnénk az eljö- vendőkben jobban bevonni az önkormányzatokat a működtetésükbe. Úgy véljük, hogy a város és a régió polgárainak ezekre a létesítményekre szükségük van, s így talán elvárható, hogy az önkormányzatok jobban támogassák a működtetésüket. Talán odáig is el tudunk menni, hogy ezeket a létesítményeket üzemeltetésre vagy akár tulajdonba is átadnánk, ha megvan az igény rá. Ha viszont az önkormányzatoknak nincs szükségük ezekre a létestményekre, akkor kénytelenek leszünk az értékesítésen gondolkodni. De nyomban hozzáteszem, hogy ez csak a legutolsó lépés lenne.- Anyagi gondjai miatt szánja rá magát a MÁV erre a drasztikus lépésre?- Igen. Itt abból kell kiindulni, hogy a MÁV üzleti tervében 2001- ben 33 milliárdos hiánnyal számolunk. Ez nyilván több tényezőből tevődik össze, nagyon sok része van. Kezdeném azzal, hogy az állam nem finanszírozza teljes mértékben a személyszállítást, amelyet egyébként a menetrenden keresztül megrendel. Itt képződik a hiányunk legjelentősebb része. De a beruházásokra sincs megfelelő mennyiségű állami pénz, és így saját forrásból, hitelekből nekünk kell ezeket a létfontosságú fejlesztéseket - pályafelújításokat, a lassú részek kiküszöbölését, bizonyos korszerűsítéseket - megoldanunk. Mindez szintén jelentősen növeli a hiányt. Miután nekünk az alaptevékenységünk a személy- és az áruszállítás, ezért az úgymond tőlünk idegen tevékenységektől meg kell válnunk.- Mikor várhatók ezen a téren konkrét lépések? Van egy határidő, ameddig az önkormányzatokkal meg kell egyezni?- Nagyon gyorsan és nagyon óvatosan kell mindezt megtenni, hiszen ezekben az óvodákban, ezekben a kulturális intézményekben nagyon sok vasutas gyerekét oktatják-nevelik, sokan találják meg ott a kikapcsolódást vagy a sportolási lehetőséget. Ezért a vasutasoknak a véleményét is meg kell kérdeznünk, hogy mindezt miként csináljuk. Hiszen az ő érdekük semmiképpen sem sérülhet. Ha átvenné az önkormányzat ezeknek az intézményeknek az üzemeltetését,- A MÁV már korábban meghirdette a „Parkolj és utazz!” akciót. Ennek része a megfelelő őrzött parkolók kialakítása az állomásokon, ahol nyugodtan otthagyhatják autóikat az utasok. Ezen a téren együttműködést hirdettek az önkormányzatokkal, de még csak a hatvani csomóponthoz tartozó Pécelen létesült megfelelő parkoló. Várható előrelépés ezen a téren?- A MÁV-nak az az érdeke, hogy minél több utas használja a vasutat, hiszen a közutak infrastruktúrája jelen pillanatban olyan, Bajnai Gábor egy század eleji vasutas-sapkában, korabeli indítólámpával. Kell a vasút. vagy végső esetben a tulajdonjogát, akkor mindenképpen csak olyan megállapodást tudunk kötni, hogy a vasutasoknak az eddig élvezett kiváltságai jelentős mértékben vagy teljes egészében megmaradjanak.- A kiállítás megnyitóján említette, hogy növekszik a vasutasok személyi jövedelme. Mennyivel is?- Itt vissza kell térni arra, hogy január elsejétől olyan megállapodást kötöttünk a szakszervezetekkel, hogy az idei bérfejlesztés 8,75 százalékos lesz. A bérfejlesztés két tényezőből tevődik össze: egyrészt az infláció mértékéből, amely 2001-ben a prognosztizáltak szerint 6 százalékos bérfejlesztést jelentett. Erre jött rá a GDP-nek a fele - és a bérfejlesztés másik része -, amely 2,75 százalékot tesz ki, így jött ki a 8,75 százalék. De a kormány nemrégiben közzétette, hogy az idei infláció 8,5 százalék körül alakul, ezért a MÁV vezetése úgy döntött, hogy a vasutasoknak ezt a 2,5 százaléknyi különbséget nem jövő év január 15-én adjuk oda, hanem az időpontot előrehozzuk, és július 10-én megkapják, mégpedig január elsejéig visszamenőleg. hogy Budapestre vagy a nagyobb városokba bejutni autóval csúcs- forgalomban szinte képtelenség, vagy nagyon sok időbe telik. Mi azt mondjuk, hogy tegyék le az autót az állomásokon, és szálljanak vonatra. Az elővárosoktól, s Uyen Hatvan is, utasunk korszerű szerelvénnyel, kényelmesen feljuthat a fővárosba, és haza is térhet. Ezzel környezetbarát közlekedést valósítunk meg, ráadásul az autósnak Budapesten nem kell a parkolással sem bajlódnia, és attól sem kell tartania, hogy a személygépkocsija eltűnik, míg ő az ügyeit intézi. Természetesen a MÁV bevételeit is növelni szeretnénk.- Ezen a téren mikorra várhatók konkrét eredmények?- A tárgyalások az önkormányzatokkal már folynak. Elsősorban a MÁV területein akarjuk ezeket a parkolókat kiépíteni, és a konstrukció megvalósításához nagymértékben hozzájárulunk. Természetesen itt is várjuk az önkormányzatok és a régiók segítségét. Ez közös program lenne.- A mellékvonalakkal, a kis- vasutakkalmi a helyzet? Ön említette, hogy jut pénz fejlesztésre, karbantartásra is...- Elkészült korábban egy anyag, melyben áttekintettük a mellékvonalak szerepét, gazdaságosságát. Érdemes-e üzemeltetni mellékvonalat, ha mellette sokkal gyorsabban fut a közúton a busz, miközben a vonaton csak néhány utas van. Azonban olyan döntés született, hogy ez a kérdés most nem aktuális, de a témát továbbra is napirenden tartjuk. Természetesen ezen a téren egyeztetnünk kell a különböző közlekedési társaságokkal. Itt is várjuk a régióknak, az önkormányzatoknak a nyilatkozatát, hogy miként tudnak hozzájárulni a mellékvonalak megtartásához.- Korábban az is szóba került, hogy ezeknél a mellékvonalaknál a vasút gondozná a pályát, míg az állomások épületét az önkormányzatok vennék át. Ez a modell Ausztriában már sikeresen működik.- Nyüvánvaló, hogy itt több szempontot kell figyelembe venni. Egy régióban a vasút kérdése, túl azon, hogy politikai kérdés, foglalkoztatási szempontból sem hanyagolható el, hiszen ma még a vasút sok településen, sok kistérségben az első számú munkaadó. Ha ott megszűnik a vasút, akkor a munkanélküliek száma is megnövekszik, tehát maguknak a régióknak is érdekük, hogy megmaradjon a vasút. Tehát átgondolt lépéseket kell tennünk, és az önkormányzatokkal, valamint a tulajdonos kormánnyal közösen kell döntenünk arról, hogy melyek legyenek a mellékvonalakkal kapcsolatos további lépések.- Mennyire partnerek az együttműködésben az önkormányzatok, hiszen mint tudjuk, kevés a pénzük.- Nagyon sok önkormányzat megértette, hogy ez a vasút nem csak a MÁV-é, tehát nem csak az állam feladata, hogy az működjön. Az önkormányzatoknak is legalább olyan mértékben érdekük, hogy a vasút megmaradjon. Nagyon sok példája van az együttműködésnek. Hozzájárulnak az állomásépületek felújításához, teljes rekonstrukciójához. Nem ritka, hogy több tíz- vagy százmillióval is támogatják az újjáépítést, mert nekik sem mindegy, hogy a település polgárai milyen körülmények között utaznak vagy milyen körülmények között várakoznak. Arról nem is beszélve, hogy a városba vonaton érkező turista az első véleményét az állomáson alakítja ki az érintett településről És gondolom, nem mindegy, hogy milyen ez a vélemény. De Hatvanban és a város környékén is kedvezőek ezen a téren a tapasztalataink. Nemrég volt 125 éves a Hatvan-Szolnok vonal. Akkor alaposabban bejártuk ezt a szakaszt, és láthattuk, hogy szinte mindegyik állomás épületét felújították. És ezeket a munkákat mindenhol önkormányzati segítséggel végezték.- Tehát kell a vasút ma Magyarországon?- Kell, és én bízom benne, hogy ez így lesz még legalább 125 évig. TOMPA Z. MIHÁLY FOTÓ: T. Z. M. KOVÁCS JÁNOS rp/ • 7 7 Tánciskola j haladóknak Akkor induljunk el a kályhától, mint a legközelebbi indiszkrét dologtól, amit még bizonyos fokig meg lehet közelíteni minden magára valamit is adó tánciskolában. De hol a kályha? Egy évvel a választások előtt fellobogtak a hazai közéleti tábortüzek a nagy magyar éjszakában. Ami persze a fényhez kevés, s a sötétségen még nem biztos, hogy jottányit is változtat. Már csattog a prakker. Visszaszámlálás. Egy, két, há és...! Egyet előre, egyet hátra. Sasszé jobbra, billentés balra. Kifordul és átkarol. Lassú, lassú, gyors, gyors, lassú. Gyakorlás, főpróba. Újra kezd, elölről, régi figura, új partner, új partner, régi figura, minden új vagy minden régi? Döntéskényszer és ritmusérzék. Ami belefér. Mindenki teszi, amit kell. A pártok kottából vagy anélkül - a biztos lapról olvasás nem hátrány - rendezik soraikat, legalábbis megpróbálják, mások ennek örve alatt széjjelzilálják épp. Mindenki az össztáncra koncentrál, finom, de dinamikus szólókkal. A kormány és a vezető kormányzó párt jobbik arcát mutatja - legalábbis megpróbálja -, engedményeket ad, édesget, népfrontot játszik. Az a dolga. Az ellenzék - a valódi, nem az igazi - meg az élő fába is beleköt, próbál ágálni, erényeket, tudást, szakmai kompetenciát és fölkészültséget megcsillantani, ez a dolga. Folyik a „polgár" arculat formázás, igazítás (lobogó Happy End, országimázs, elúszó Ezüsthajó), a legnagyobb kormányzó párt elnököt vált. Renoválás. Apró sminkigazítás a hiteltelen álarcon. Az erőszakos lecseréli magát egy kevéssé látványosan erőszakosra. A kormány másik vezető erejénél, a partner által megroggyantott koalíciós kisgazdáknál - melyiknél is? - a nagy arc mellett annyi arc van már, fölengedett lufi zavarásnak, hogy az már sok. Az MDF-ről Esterházy Péter írt könyvet Egy nő címmel. Van még egyéb „polgári” meg „keresztény” címmel ellátott szövetség vagy koalíció is. De róluk többet nincs miért. Az ellenzék is arcokat keres. Nehezen találja a magáét. Sok a főhang, bizonytalan intonáció, a voce nem elég fényes, nem találják a magas cét. (Lehet, hogy privatizálták.) A legnagyobb ellenzéki erő londoni embere fantomnak bizonyult, nemhogy a pártja, de alighanem ő maga se tudta, mit is akart valójában. Sikeres zavarórepülés. Magas pontszámú kűr a szőnyegbombázásért. Már csak egy legény a ringben, indul vele a ringlispü. A másik, kisebb ellenzéki erő főpolgármesterével sikeresen halad a térvesztés és (talán) a főváros elvesztése felé. A polgárok felének mindeközben esze ágában sincs elmenni szavazni, vagy teljesen tétován és tanácstalanul áll, mit válasz- szón. Az idősebbek tapasztalatból legyintenek. Az időközben felnőtt korosztályt, a fiatalokat pedig eredendően nem érdekli, meg sem legyinti a politika fáradt szele. A magyar ifjúságnak alig egy-két százaléka - pár százan, tán pár ezren - tagjai valamilyen ideológiai, félpolitikai, politikához vagy pártokhoz kötődő szervezetnek. Ami nem is baj. A hitetlen topogás érthető. Nem azért, mintha annyira rossz lenne a hazai politikai elit. Nem, a mezőny olyan, amilyen - egy kicsit ilyen is és olyan is persze -, amilyennek lennie kell általában a politikának mindenütt, feltéve, ha levonjuk belőle az évtized előtti illúziónkat. Értelmesek és haszonszerzők, jóakarók és ostobák, ravaszak és becstelenek, eltökéltek és tökéletlenek, üresek és hazugok, és a slepp: a kijárók, élősködők, hivatásos kuratóriumi, felügyelőbizottsági elöl ülők persze hosszú sorban. Nem szentek. Néha olyanok, mint mi. Csak jobban látszanak, és jobban látszik, hogy melyik zsebben van a kezük (a miénkben), és mi van a markukban, hogy mit mondtak, mondanak, s mit tettek. Nagyon tanulságos. Önismeret. Itt vagyunk megint a kályhánál. Össztánc van. Tánciskola haladóknak és reménykedőknek. Akár tíz éve. Akár tíz éve? Nem, nem úgy. Nem állunk a nullán, bárha néha annak tűnik is. Van demokratikus váz. Szerkezet. Demokrata tartás nélkül. Majd idővel. Lépésenként. Végre értünk. ____ Hír(telen)kék..._______ N em engedték be a Szegeden megtartott - s A jövő elkezdődött címmel rendezett - Fidesz-tanácskozásra a Magyar Hírlap tudósítóját. Sejlik a jövő... * Ibériában megkapta a munkavállalási engedélyt az a százhúsz magyar vájár, akit Santa Lucia mellettí bánya fejtésein foglalkoztatnak majd. A spanyol fronton ismét összeáll a nemzetközi brigád... * Összeszólalkozott Pécsett egy külön-külön társaságban szórakozó börtönőr és pénzügyőr, akiknek a vitája kisebb sérülésekkel járó tett- legességgé fajult. Miközben a smasszemek beverték a száját, eltört egy fináncláb... * A volt amerikai elnök, Bili Clinton előrehaladott tárgyalásokat folytat a CNN hírtelevízió vezetőivel egy beszélgetős show-műsorról. Ami egyben orális és morális... * Tizenéves fiatalok Molotov-koktélt dobtak az egyik fővárosi lakásba, mert egyikük - szakításra készülő - barátnője nem engedte be őket a kapun. S ha már háztűznézőbe jöttek... * Egy olasz férfi az éjféli órában felriadva, fehér lepelben libegő szellemnek nézte, s ijedtében leütötte a WC-ről a hitvesi ágyba visszatérő feleségét. Válni csak szellemesen szabad... ________________________________________________________________|«HUÁ»)
