Heves Megyei Hírlap, 2001. március (12. évfolyam, 51-76. szám)
2001-03-10 / 59. szám
/ Elhallgatott történelmi tettek „A lengyelek sohasem felejtik a magyarok nemes cselekedetét” Többszólamú Magyarország címmel könyvet állított össze az 1977 és 1995 között készített interjúiból. Huszonkét éven át újságíróként dolgozott Magyarországon, majd a Lengyel Köztársaság nagykövete lett. Március elsejével mandátuma lejárt, és visszautazott Varsóba. Azt tervezi, hogy visszajön dolgozni Budapestre, ahol elmondása szerint mindig is nagyon jól érezte magát. Hatvanba a Menekült-rapszódia című visszaemlékezés-kötet bemutatójára érkezett. Beszélgetésünk Crzegorz Lubczykkal ekkor készült. A Sztandar Mlodych és a Zycie Warszawy tudósítója volt elsősorban, de más lengyel lapoknak is rendszeresen küldött cikkeket Magyarországról, több mint húsz éven át. Újságírói ténykedése alatt a magyar közélet legjelentősebb személyiségeivel készített interjút. A beszélgetések egy- egy érdekesebb részét válogatta ki és gyűjtötte a Többszólamú Magyarország című kötetbe. A könyv hátsó borítójára 122 név került fel, a magyar politika, művészet és sport ismert reprezentánsai. Sok név, ám a kötet végül is nem vastag, csupán 170 oldalas.- Milyen szempontok alapján állította össze a könyvet?- Már az interjúkészítések idején is igyekeztem az adott időszak legérdekesebb embereit megtalálni, de arra is vigyáztam, hogy riportalanyaim ne a pillanatnyilag felkapott, ám néhány hónap vagy év múltán már teljesen el- Grzegorz Lubczyk könyvével. Barátok nélkül elvesznénk a világban. fotó: t. z. m. felejtett, önjelölt politikai sztárokból kerüljenek ki. Bíztam benne, hogy mondandójuk nagy része időtálló, s így évek múltán is az olvasók érdeklődésére tarthat számot. Ezért is mertem összeállítani a Többszólamú Magyarországot. El kell mondanom, hogy nagyon szeretem ezt a könyvet. Már az összeállítása, a szerkesztése is egyfajta kellemes bizsergéssel járt, amit akkor érezhet az ember, ha a padláson kutatva rég látott kincsre lel. Annak idején a kötetben szereplő személyekkel hat-hét oldalas interjúkat készítettem, de ha teljes terjedelemben közöltem volna újra a beszélgetéseket, akkor közel ezeroldalas könyvem lett volna. Az viszont már nagyon sok a mai rohanó világban. Ezért úgy döntöttem, hogy mindenkitől legfeljebb három-négy mondatot közlök. Az interjú legfontosabb mondatait. Nem volt könnyű szelektálni, de végül is bízom benne, hogy jól választottam.- Kádár János, Grósz Károly, Németh Miklós, Antall József, Horn Gyula, Orbán Viktor neve is szerepel a kötet borítóján. Ők a magyar politika meghatározói voltak, illetve azok ma is. Hogyan kerültek közös könyvbe?- A válogatáskor nem állítottam fel magamnak semmüyen kritériumot. Mindegyiküktől három-négy, örök életűnek tartott mondatot igyekeztem idézni. Bármikor vállalhatók A kötetről megjelent egyik kritika lengyel tükörként említi a könyvem, melyben „a kádárizmus diszkrét bájától kezdve a nagypolitikai földindulás megany- nyi fontos részmozzanatáig minden megpillantható. Benne van a könyvben a hétköznapok hangulata, a közérzület nehezen megfogalmazható mindenkori állapota. Mindez személyiségeken keresztül. Életsorsok kavarognak előttünk a könyvben". Én nagyon örültem, amikor mindezt a könyvemről elolvastam, hiszen az volt a fő célom, hogy interjúkból állítsam össze a magyar valóság tükrét.- A kötetben szereplők névlistáján az utolsó Zsíros Sándor, aki egyébként hivatásos katona, és elmeséli, hogy Lengyelországban barátaival egy üzletben vásároltak, amikor egy fatal nő a magyar szót meghallva sorra ölelte valamennyi- üket. Kiderült, hogy a második világháborút Magyarországon élte át, lengyel menekültként. A nemrég megjelent Menekült-rapszódia című kötethez írt előszavában a lengyel-magyar történelmi kapcsolatok alaposabb megismerésének fontosságát hangsúlyozza. Úgy érzi, hogy közös históriánkban vannak még fehér fokok?- Inkább elhallgatott, kevésbé kiemelt részek vannak. Nem szabad elfelejtenünk, hogy Magyarország a második világháborúban Németország szövetségese volt, de 1939-ben mégis mintegy százezer lengyel menekültet fogadott be. Ezt akkor egyik náció sem tette meg. Én úgy érzem, hogy a magyar történelemnek ez a része kevésbé ismert, főként a fiatalok tudnak keveset róla. Ezért is örven- dek, hogy elkészülhetett az egykor Magyarországon befogadókra, ba- rátolaa lelt lengyel menekültek visszaemlékezéseit tartalmazó és az Emlékiratok a bujdosás éveiből alcímet viselő kötet. A második világháború során máshol is segítettek menekülteken, és azok az akciók megfelelő hangsúlyt is kaptak a történelmi leírásokban. Ezért is bántó, hogy a magyarok lengyeleket segítő tette még nem foglalhatta el megfelelő helyét a nemzetközi köztudatban, a világtörténelemben. A háború utáni Magyarországon ezt nem volt ildomos emlegetni, és a rendszerváltást követően sem kapott kellő hangsúlyt. A kötet szerkesztésekor viszont kiderült, hogy az emberek emlékezetében nagyon is elevenen megmaradtak a több mint fél évszázaddal ezelőtti események. Ez jó, hiszen a barátságot, a népek közötti kötődést nem lehet erőltetni. Az emberek lelkében kell a barátság gyökerének jelen lennie, különben mesterségesen színezett felszíni virága úgyis elpusztul. A világháborúban Magyarország a vesztesek oldalára került, s ezért később, a kommunista diktatúra idején évtizedeken át egyfajta szégyenérzetet igyekeztek az emberekben kelteni. A Menekült-rapszódia magyar barátaink számára is nagyon fontos, hiszen olyan módon mutatja be a vüágháborús Magyarországot, hogy az jogos büszkeséget ébreszthet a mai magyarokban is. És én abban is bízom, hogy a -magyarok lengyeleket mentő gesztusa rövidesen megkapja megfelelő helyét a történelemben.- Most mennyire érzi közösnek a történelmünket?- Egyszerre léptünk be a NATO- ba, együtt készülünk az Európai Unióba. Még a gondjaink is jobbára közösek, hiszen mindkét országban a mezőgazdaság terén sok még a tennivaló. Persze, az Unióba jutásig még sokat kell dolgoznunk, de nekünk nemcsak az európai közösség országaira kell koncentrálnunk, hanem egymásra is oda kell figyelnünk. Mert ezt a közelmúltig mintha elhanyagoltuk volna. Igaz, mára már úgy tűnik, jó irányban változnak a dolgok: az elmúlt években fokozatosan nőtt a két ország közötti kereskedelem, és az tavaly már elérte az 1,3 milliárd dollárt. Évente általában mintegy 100 millió dollárral nőtt, és szerintem ez a progresszió tovább fokozható. Úgy érzem, hogy Európa közép-keleti részén még nincsenek kellőképpen kiaknázva az együttműködési lehetőségek. Ezen változtatnunk kellene.- A hatvani könyvbemutató volt az utolsó nyilvános szereplése nagykövetként, hiszen mandátuma lejártával visszatér Varsóba. Gondolom, az utolsó, hivatalban töltött napok alatt igencsak sok dolga akadt. Mégis szakított időt arra, hogy eljöjjön Hatvanba.- Már régóta készülök Hatvanba, és boldog vagyok, hogy végül is létrejött ez a találkozó. Hatvan történelemkönyvében sok a „lengyel lap”. Nem feledhetjük, hogy a '48-as szabadságharc sikeres tavaszi hadjáratának egyik nagy jelentőségű ütközetében, 1849. április másodikán lengyelek is segítették a magyar honvédeket. A történelmi leírások szerint egy olyan időszakban érkeztek a lengyelek, amikor az osztrákok rohamot indítottak az egész arcvonalon, és már-már felülkerekedtek. Ekkor érkeztek meg a Jozef Wysocki vezette lengyelek, és a magyar honvédekkel együtt megnyerték a hatvani csatát. Az ütközet után a városon átvonuló lengyeleket hosz- szan éltette a civil lakosság. Közel száz év múltán, 1939-ben újra lengyelek jöttek Hatvanba. Háború volt, Lengyelországot lerohanták, és a lengyel nép nagyon nehéz helyzetbe került. Ekkor nyitotta meg az ország határait a lengyel menekültek előtt Magyarország, de a hivatalos politikai lépés semmit sem ért volna, ha az nem találkozik a lakosság támogatásával. De az egyszerű magyar emberek is megértették szenvedéseinket, és megpróbáltak segíteni rajtunk. Hatvan is sok menekültet befogadott. A magasabb beosztású tisztviselőket a kastélyban szállásolták el a Hatvanyak vendégeként, de honfitársaim döntő többsége az egyszerű hatvani családoknál talált menedéket. Barátként, családtagként fogadták őket, és ezt nem lehet elfelejteni. A lengyelek számára mindig is kedves város volt Hatvan, és az is marad mindig.- Március elején átadja a nagy- követséget, és Varsóba utazik. Visszatér-e még Magyarországra?- Ennek nagy a valószínűsége. Én a közel harminc év alatt nagyon sokat voltam Magyarországon, így tehát nem árulok el titkot, ha azt mondom, szeretem ezt az országot. Ha nem így lenne, akkor már rég elmentem volna. Persze azt is el kell mondanom, hogy én azért is szeretem ezt az országot, mert apósom magyarországi lengyel menekült volt. Tehát a családom már mindhalálig be van oltva „magyarságszeretettel”. A népeink közötti barátságot ápolni kell, és én ezért a jövőben is sokat akarok tenni, hiszen barátok nélkül elvesznénk a világban. TOMPA Z. MIHÁLY Grzegorz Lubczyk 1946-ban született, újságíró, politikus. A Többszólamú Magyarország, a Magyar tisztítótűz (1988) után immár a második könyve arról az országról, amelyben sok évet töltött el a Sztandar Mlodych, a Zycie Warszawy, a Rzeczpospolita és a Nowa Európa tudósítójaként. 1992-ben kitüntették a Magyar Köztársasági Érdemrend Kiskereszt- jével. 1996-tól 2001 márciusáig a Lengyel Köztársaság budapesti nagykövete volt. SIKE SÁNDOR A Dávid- jelenség Akár a profi világban kosárlabdázó Dávid Koméiról is szólhatna ez az írás. Ő ugyanis „szakmájában” olyan dolgot tud, amit rajta kívül kevés más magyar. Ebben a képességében jelentős a hasonlatossága egy másik Dávidhoz, az igazságügyi miniszter pártelnökhöz, Dávid Ibolyához. Utóbbi ugyan nem külföldön kamatoztatja tehetségét, de amit itthon tesz, azt ő is magas szinten műveli. Fenti állításom igazolására elég lenne talán, ha csak annyit mondanék: nézzünk rá a politikusi népszerűségi listára! Ott ugyanis olyat látunk, mint amilyet korábban még soha: egy nő vezeti a rangsort. Ne kerteljünk: nem érdemtelenül! Ha arra a kérdésre keressük a választ, hogy mit tud Dávid Ibolya, amiről legtöbb politikustársának fogalma sincs, sokféle válasz adható. Az egyik lehetséges alternatíva szerint a miniszter asszony képes felmutatni egy olyan konzervatív politikusi mintát, amelynek igen nagy ma a kereslete. Olyan nagy, hogy a magukat baloldali elkötelezettségűnek valló válaszadók is magasra pontozzák a jobboldal eme személyiségét. Nincsen abban semmi véletlen vagy esetleges, hogy idáig jutottak a dolgok. Az MDF elnökén kívül mind balról, mind jobbról keményen megdolgoztak a többiek is Dávid Ibolyának a-köz szemében való - kiemelkedéséért. Az MSZP élvonalában politizálok például úgy, hogy több mint két éve már nem tudnak kikeveredni a választási vereség okozta sokk hatása alól. Meghasonlottságuk pedig magával hozza a vérszegény ellenzéki politizálást. Ezt tetézik még más „apróságokkal” is: hosszú ideje nem képesek prezentálni olyan új arcokat a legfelsőbb pártvezetésben, akik első ránézésre nem idéznék fel az elmúlt idők rossz emlékeit. Ha valaki a feltörekvő nemzedékből kopogtatna is az ajtajukon, nem nyerhet bebocsátást, mert az egyszer a hatalom ízét már megkóstolt emberek nem szívesen állnak odébb két centimétert sem. Ezért aztán, amikor ellenzéki szerepüknek megfelelően jelenlegi vezetőik kritizálják a kormány politikáját, az érvek olykor üresen gurulnak el a parlamenti padsorok között, vagy a sajtó nyilvánossága előtt. . Ami pedig a jobboldalt illeti. A Fidesz kormányra kerülésével merőben új politikai közbeszéd és közviselkedés honosodott meg. Kezdetét vette a polgárok egyfajta rendszerbe foglalása. Sajátos osztályozásuk szerint az emberek egy része a jók, míg másik csoportjuk a velejéig romlottak közé tartozik. Vannak egyik oldalon a derék magyar polgárok, míg a másikon a szellemi homelessek, a liberális világpolgárok, a múlt sötét bűneit hordozó bolsevik kövületek, akik első álmukból felriadva is azt keresik, miként tehetnének alá szépen formálódó országimáz- sunknak. Korruptak ezek velejéig - mondatják Rogán Antallal. A legkorruptabbak, hiszen szétlopták a fél országot... A Fidelitas ifjú alelnökének mindeközben a szeme sem rebben, csak az őt hallgatónak csúszik lejjebb néhány millimétert az álla, és már fogalmazza is magában a kérdéseit, jól ismert „pártközeli” vállalkozások prominenseire gondolva. Persze, itt vannak a kisgazdák is, meggyötört, ám még mérhetetlen károk okozására képes vezérükkel, szabadikkal, székelyekkel, atyánszkykkal, gyimóthykkal, anyázás frakcióülésekkel, „munkásőr volt ez is” szövegekkel, büntetőfeljelentésekkel és visszavonásokkal. És itt van Csurka is a pártjával, nyomulva egyre előrébb, lassan a mérleg nyelvévé válva. Ebben a patyolattisztaságúnak nem nevezhető közegben nem is olyan nehéz Dávid Ibolyának. Azt kell csapán felismernie, hogy az egyszerű embernek nem alaptermészete az élből szembenállás, hogy inkább meghallja a kulturáltan kimondott szót, mint a gyűlölettől fröcsögőt. Arra kell csupán rájönnie, hogy tíz év politikai szennyese épp elég volt ahhoz, hogy az emberekben megszülessen a „tiszta ruhaneműk” utáni vágy. Dávid Ibolya okos asszony. Felismerte ezt az egyre erősödő közhangulatot. Ahhoz pedig a kvalitásai is megvannak, hogy éljen is a felismeréséből fakadó lehetőséggel. Hír(telen)kék... A Fideszben már tényként kezelik, hogy a májusi kongresszuson megválik tisztségétől a párt eddigi elnöke. Kövér könnyeket hullatunk érte... * Csehországi útja során George Robertson NATO-főtitkár ellátogatott a híres U Kalicha nevű kocsmába is, ahol a sörözés alkalmával felpróbálta Svejk katonasapkáját. Aztán kiküldték tábori latrinát pucolni... * Az Európában terjedő járvány miatt a magyar határon elkobozzák az ide szánt finom húsokat. Ez Cicdolinára is vonatkozik...? * A németországi törvények szerint a rendőrlovak munkaidejét a köz- alkalmazottakéhoz hasonlóan kell meghatározni és betartani. Nyolc óra ügetés, nyolc óra pihenés, különben jöhet a nyolc adag pótabrak... •k A GfK Hungária Piackutató Intézet felmérése szerint hazánkban a csapvíz után a leggyakrabban fogyasztott ital a tej. Igyál, jó pajtásom, tőled nem sajnálom... * A híres riói karnevál ideje alatt egy-egy nemi aktus éppen olyan természetes - állítják a bennfentes brazilok -, mint Európában a kézfogás. Azért nem mindegy: lekezelni vagy lefeküdni... ______ ___________________________'________________________(SZILVÁS)
