Heves Megyei Hírlap, 2001. január (12. évfolyam, 1-26. szám)
2001-01-20 / 17. szám
6. oldal - Heves Megyei Hírlap H I R LAP MAGAZIN 2001. Január 20., szombat A haza, a család és a szerelem drámája: Bánk bán Gertrudis királyné alakítója Jónás Gabriella A magyar kultúra napjának előestéjén a magyar irodalom ta- . Ián egyik legszebb drámai költeményének bemutatóját láthatja a közönség az egri Gárdonyi Géza Színházban. Katona József tragédiája, a Bánk bánacsalád, a szerelem és a haza erkölcs- és értékvesztésének legmüvé- szibb, és cseppet sem könnyű megfogalmazása. A színpadi feldolgozásban azonban a szövevényes szálak, a helyenként nehézkes megfogalmazás Pályi András dramaturg mesteri „húzásainak” köszönhetően nagyon is tömör, érthető lényeggé válik. Legtöbbünk emlékezetében - talán éppen a középiskolai olvasmány- élményeknek és a korábbi feldolgozásoknak eredményeként - e nagyszabású költeményből főként a kissé merev, nehézkes és helyenként túlzottan drámai képek élnek. A mostani bemutató azonban - amelyet Beke Sándor rendezett -, rácáfol ezekre az előítéletekre. Már a nyitókép is arra törekszik, hogy megtörje emlékezetünk heroikus képsorait. A színpadon Gertmdis királyné bujálkodó, mulatozó udvarának jelenetei peregnek, s a későbbi kulcsszereplők is feltűnnek e jelenetek szinte észrevétlen szemlélőiként. A rendezőt cseppet sem zavarja, hogy eközben a nézők a széksorok közt bóklásznak, leülnek, felállnak, s közben a nézőtéri világítás sincs elkapcsolva. A nézőtéren és a színpadon történő egyszerre zajló helyfoglalásnak viszont meglesz az a remélt előnye, hogy senki sem kénytelen egy merev, színpadias kezdéssel szembesülni A tömör, ám a lényeget megtartó darab láthatóan egymástól jól elválasztható két részre bomlik. Amíg az első felvonásban nagy tömegjelenetek segítik kibontakozni és megérteni a konfüktusokat, addig a második felvonás többnyire kettősökből áll ahol már a tragédia személyre szabottan ível felfelé. Ezt a két-két szereplő közt elmélyülő és kibontakozó folyamatot csak Endre király megérkezése szakítja félbe, amikor is tetőpontjára ér a szerelem, a haza és a család tragédiája. A Bánk bán díszlete (tervezte: Székely László) mélységéhez képest őszinte és egyszerű, mégis kiválóan szolgálja azt a célt, hogy csak a tartalomhoz asszisztáljon, ne vonjon el feleslegesen figyelmet. A tér mélységében és magasságában kitágul, egy óriási pabta korhű szimbolizáríója, Bánk bán (Bregyán Péter) és Melinda (Kalmár Zsuzsa) kettőse ám felesleges részlet mégsem figyelhető meg benne. Hasonlóan jól támasztja alá a cselekményt a zene (Gajdos együttes), miután a muzsika hangjai nem önállóan kelnek életre, hanem érzelmek konfliktuskibontások alátámasztásában válnak a darabrészévé. A tartalmi összegzésre koncentráló rendezés mellett sajátos szerepbeállításokat láthatunk. A már megszokott súlyozásra most fittyet hány a rendező. A darabnak nem abszolút főszereplője Bánk, Melinda vagy Gertmdis. Biberach (Venczel Valentin), aki az írott tragédiában csak epizódszereplő, itt lényének teljes romlottságával cinizmusával magasodik ki. A híres bajkeverő játéka visszatükrözi mindazt a romlottságot, Tiborc megtestesítője Várhelyi Dénes amely benne és általa testesül meg a királyi udvarban. Mindig és mindenhol ott van, elhomályosítja a jót, értelmet ad a rossznak. Kulcsfigurává válik a rendező és a színész kidolgozott munkájának eredményeként. Bánk, akinek uralni kellene a színpadot, a cselekedetek mögött láthatatlanul is meg kellene jelennie, a jóság, az emberiség megtestesítőjeként időnként háttérbe került a sok ármánykodás mögött. Bregyán Péter, a bán alakítója inkább a nagyúr emberi vonásait hangsúlyozza, s nem követi azt a játékstílust, hogy kisugárzásával, nagyságával a többiek fölé magasodjon. Esendő ő, és emberi. Ebben rejlik ennek a bán-alakításnak a történeti tragédiája. Melinda (Kalmár Zsuzsa) sem nem gyenge asszony, sem nem az udvar ármánykodása közt sodródó nő. Felcsillantja azt a határozott jellemet, amit egy nagyúr kiszolgáltatott feleségétől elvárunk, de ebben a játékban sokszor elektrás mozdulatok, gesztusok is vegyülnek, amely idegennek hat ebben közegben. Gertmdis királynő sem magasodik az udvar fölé eredendő gonoszságával. Jónás Gabriella játékában hol a kacérkodó, hol a szenvedélyes, hol a gonosz vegyül. Bár szerepének lényegére ráérzett, mégis időnként úgy tűnik, keresi a sok lehetőség közt a legigazabbat, ■ amely - vélhetően - néhány előadás után ki is kristályosodik. A történet kulcsszereplője, Ottó (Nagy András) hol bohókás, hol felelőtlen, hol elvetemült, de minden jelenetében a figura lényegi jellemeit domborítja ki. Bár ebben a színpadi feldolgozásban Tiborc közel sem kap olyan hangsúlyt, mint az írott műben, avagy azok magyarázatában, FOTO: GAL GABOR Várhelyi Dénes határozott, őszinte és felesleges kitörések nélküli alakításában mégis egymagában ellenpólusává tud válni a romlott gertrudisi udvarnak. Nehéz lenne nem észrevenni azokat az aktuális utalásokat, amelyeket a rendező ellentétpárokkal fejez ki. Tiborc becsületessége szemben áll Biberach kalandorságával, Bánk esendősége Ottó tettre kész gazemberségével, a királynő népvezéri szerepével. Jól megfigyelhető a hezitáló, éppen ezért kiszolgáltatott poliükai erő, Miksa és Simon bán játékában (Réti Árpád, Sata Árpád), amelynek ellentéte Petur bán (Pálfi Zoltán) vehemenciája - mindegyik bukásra van ítélve. így, ha ebből a szemszögből követjük az eseményeket, akkor le- porolódik a múlt századi dráma, s elveszti heroikus hangvételét', napivá, élővé válik. SZUROMI RfTA A brutális szülőé marad a „családi fészek” Ombndsmani vizsgálat az otthonon belüli gyermekveszélyeztetésről A Heves Megyei Közigazgatási Hivatal meghívásának eleget téve tavaly október elején kihelyezett ügyfélfogadással egybekötött munkalátogatást tartott megyénkben dr. Gönczöl Katalin, az állampolgári jogok országgyűlési biztosa. Az akkor folytatott vizsgálódásának egyik tárgyát a családon belül veszélyeztetett gyermek- és fiatalkorúak védelmét szolgáló állami feladatok megvalósítása képezte az 1997 és 1999 közötti időszakban. Az ebben a kérdéskörben folytatott - helyszíni vizsgálatokkal is egybekötött - ombudsmani tájékozódás eredményeiről röviden már szóltunk (Heves Megyei Hírlap, 2001. január 13. - Félelem és szakértelemhiány), az alábbiakban az országgyűlési biztos megállapításainak részleteibe tekintünk be. Megtévesztő statisztika Dr. Gönczöl Katalin szerint a rendkívül bonyolult vizsgálat célja volt: általános képet kapni arról, hogy a gyermekvédelmi törvény hatályba lépése óta a megyei települések milyen módon gondoskodtak a gyermekjóléti szolgáltatás megteremtéséről. A vizsgálat minden olyan gyermekvédelmi feladatot ellátó szerv tevékenységére kiterjedt, amely köteles megakadályozni a veszélyeztetettség kialakulását, illetve köteles beavatkozni abban az esetben, amikor üyen állapotról tudomást szerez. Az ellenőrzés kiterjedt a gyermekvédelmi jelző- rendszer működésének, gyakorlati hatékonyságának áttekintésére is. A többlépcsős vizsgálódás során a hivatal munkatársai először a nyomozati anyagokat nézték át, s személyes konzultációkat folytattak az ezekben eljáró ügyészekkel, rendőrökkel és gyermekvédelmi szakemberekkel. Ezt követően már az akták, illetve konkrét események elemzésére került sor az adott településeken, az érintett családoknál. Ha pedig a testi vagy lelki bántalmazás ténye bizonyosságot nyert - utolsó szakaszként -, azt vizsgálta a hivatal, hogy a gyermekvédelmi szakemberek milyen lépéseket tettek az ügyben. Az országgyűlési biztos megállapításai szerint a kiskorúak sérelmére a családon belül elkövetett bántalmazások jelentős többsége ismeretlen marad a hatóságok, különösen a rendőrség előtt. A megyei statisztikai adatok szerint a vizsgált időszakban csökkent a gyermekek testi és lelki bántalmazásának a száma: 1997-ben 108, '98-ban 77, míg '99-ben 67 ilyen esetet regisztráltak, ám a rendőrség munkatársai állítják, hogy ezek a számok megtévesztők. A büntető eljárások többsége ugyanis nem vádemeléssel, hanem a nyomozás megszüntetésével zárul azért, mert azok, akik hited érdemlően bizonyíthatnák a bűncselekmény megtörténté, maguk is félnek az elkövető családtagtól. Csak informális kapcsolat A vizsgálódás rámutatott arra is, hogy a városi rendőrkapitányságokon nincsenek külön ifjúságvédelmi előadók, aminek az okát létszámhiánnyal magyarázzák. A kiskorúak családon belüli bántalmazása miatt indult büntető eljárások nyomozásában viszont általában ugyanazok a vizsgálók járnak el. A hivatal szerint ugyanakkor a gyermekvédelemnél sincsenek meg az alapvető feltételek: hiányzik a megfelelő infrastruktúra, s gyakran a szakértelem is. Akadtak például olyan települések a megyében, ahol közhasznúakat alkalmaznak erre a feladatra. A helyszíni tájékozódás azt is bizonyította, hogy a nyomozati cselekményt végző rendőröknek csak informális kapcsolatuk van a gyermekjóléti szolgálatok munkatársaival. Azaz-, a hivatalos eljárás során tudomásukra jutott, a gyermeket veszélyeztető helyzet kialakulásáról az esetek többségében nem értesítik a gyermekvédelemmel foglalkozó hatóságokat, szervezeteket. Példa értékűnek tartja ugyanakkor az ország- gyűlési biztos azt, hogy egyes településeken a gyermekjóléti szolgálatok esetmegbeszélő csoportjainak állandó tagja a rendőrség ifjúságvédelemmel foglalkozó munkatársa. Megállapították azt is, hogy - egy város kivételével - az olyan kiskorút nevelő családban, amelyben nagykorú családtag sérelmére elkövetett személy elleni erőszakos bűncselekmény történt, illetve a nagykorú családtag által elkövetett egyéb bűn- cselekmény miatt büntetőeljárás van folyamatban, a rendőrhatóság általában nem értesíti a területileg illetékes gyermekjóléti szolgálatot a gyermek számára esetleg kialakuló veszélyhelyzetről. Magyarán: napi gyakorlat, hogy a családi veszekedésekhez riasztott rendőrök „rendet raknak” a helyszínen, majd úgy vonulnak el onnan, hogy nem értesítik a szakhatóságot. E tapasztalatok nyomán az értesítés kötelezővé tétele érdekében dr. Gönczöl Katalin - ígérete szerint - ajánlást tesz a belügyminiszternek. Mindennek kapcsán az országgyűlési biztos arra is rámutatott, hogy valójában nincs védelem az alkoholista, brutális szülőkkel szemben. A nyilvánvalóan helytelen gyakorlat ugyanis az, hogy a legszélsőségesebb esetekben „kiemelik” a gyereket a családból, esetleg a vétlen szülővel együtt, míg a brutális apa - vagy anya - marad a „családi fészekben”. Mindez azért van így - mutatott rá Gönczöl Katalin -, mert az alkoholbeteg-gondozó rendszer jelenleg komoly hiányosságokat mutat. A szakemberek is félnek A hivatal szerint a gyermek bántalmazása miatt általában a rokonok, hozzátartozók, szomszédok kezdeményezték a büntetőeljárást, a gyermekvédelmi hatóságok - illetve az ilyen feladatkörrel rendelkező személyek - bejelentést alig tettek. A vizsgálat aggályosnak találta, hogy a védőnők általában még azokban az esetekben sem jelezték a veszélyeztetettséget, amikor olyan korú gyermekről volt szó, akinél rendszeres látogatási kötelezettségük volt. Ráadásul a górcső alá vett 14 település közül kettő képviselője akképp nyilatkozott, hogy bejelentést még az orvosok sem tesznek. A tapasztalatok azt mutatják, hogy csak a legsúlyosabb esetekben indul megfelelő eljárás.- Mindezen tényezők miatt kijelenthető - szögezte le az országgyűlési biztos -, hogy a gyermekvédelmi jelzőrendszer gyakorlatilag alig működik Ennek az oka lehet az is, hogy maguk a szakemberek is tartanak a bántalmazó megtorlásától. Itt ugyanakkor egy szemléletbeli torzulással is szembesülni kellett, nevezetesen azzal, hogy a gyereket mindenáron a családban kell tartani. Az alapvető probléma az, hogy az egyik oldalon végzi a dolgát a büntető, igazságosztó rendszer, mellette véd és óv a gyermekvédelmi rendszer, ám a kettő között nincs kapcsolat. A gyámhatóságok védelembe vételi eljárásának vizsgálata során a Heves Megyei Főügyészség arra a megállapításra jutott, hogy a gyámhatóságok és a gyermekjóléti szolgálatok mellett a rendőrség is többször kezdeményezte a védelembe vételt. Tapasztalatuk szerint a gyámhatóságok által meghozott határozatok a törvényi feltételeknek megfelelnek, a határozathoz kapcsolódó gondozási-nevelési tervek azonban sok esetben hiányoznak. Ennek oka lehet az is, hogy amíg ezeknek a terveknek a felülvizsgálatánál a kormányrendelet határidőt szab meg, addig magának a tervnek elkészítésénél nincs a jogszabályban előírt határidő. A hivatal megállapítása szerint ez a hiányosság magában hordozza a gyermekvédelemhez való alkotmányos emberi jog és a jogállamiságból fakadó jogbiztonság követelménye sérelmének közvetlen veszélyá. Nem megfelelő személyek A hivatalhoz eljutatott adatok szerint Heves megye 118 települése közül tíz kistelepülésén jelenleg a gyermekjóléti szolgáltatás semmilyen formája nem működik. A kezdeti időszakban a kisebb helyeken az is előfordult, hogy ahol önálló családgondozó alkalmazásává látták el a gyermekjóléti szolgáltatást, a képesítési előírásoknak nem megfelelő személyt bíztak meg e feladat ellátásával. A vizsgálat megállapításai között szerepel az is, hogy a családsegítő központok és a gyermekjóléti szolgálatok elsősorban csak akkor tudnak beavatkozni, ha a rászorulók önként kérik a segítségüket, és együttműködnek velük. Ehhez viszont az is kell, hogy az adott településen működjön a gyermekjóléti szolgáltatás valamilyen formája, s az ott élőknek tudomásuk is legyen róla. Ombudsmani ajánlások A gyermeki jogok védelme és a gyermekvédelmi törvényben foglaltak érvényesítése érdekében a vizsgálat tapasztalatai alapján dr. Gönczöl Katalin több ajánlást is megfogalmazott. Ennek kapcsán elhangzott: korántsem biztos, hogy a Heves megyei állapotokban az ország egésze tükröződik. Eszerint - egyebek mellett - a szociális és családügyi miniszternek azt javasolja az országgyűlési biztos, hogy egészítse ki a vonatkozó kormányrendeletet olyan előírással, hogy a védelembe vételt elrendelő határozat tartalmazza a gondozási-nevelési terv elkészítésének határidejét, míg a belügyminiszternek szóló ajánlás egy olyan utasítás kiadását szorgalmazza, amely kötelezné a rendőri nyomozó hatóságot, hogy értesítse a gyermek- jóléti szolgálatot és a gyámhatóságot, ha a család felnőtt tagja ellen kiskorú erkölcsi, szellemi, testi fejlődését veszélyeztető bűncselekmény alapos gyanúja miatt indul büntetőeljárás. Kezdeményezi továbbá azt is, hogy a Heves Megyei Gyámhivatal vezetője folyamatosan ellenőrizze: megfelelő képesítésű személyt alkalmaznak-e családgondozónak. KÜHNE GÁBOR
