Heves Megyei Hírlap, 2000. december (11. évfolyam, 281-304. szám)
2000-12-09 / 288. szám
2 000. DECEMBER 9., SZOMBAT 5. OLDAL A leggazdagabbak járnak a legjobban A korrupció elleni harcot véresen komolyan kell venni Helyt tud-e állni a magyar üzleti szféra az Európai Unió vállalatainak versenyében? Erre a kérdésre próbált válaszolni a Hatvani Vállalkozói Szalon találkozóján dr. Halm Tamás, a Magyar Közgazdasági Társaság igazgatója. Az ismert közgazdász jeles Európa-szakértőnek számít, jó néhány kiadványban boncolgatta már a kontinens gazdasági kapcsolatait, fejlődési lehetőségeit. Egyik korábban megjelent könyvében Magyarország uniós csatlakozási dátumát a 2002 és 2006 közötti időszakra jósolta. Ma is úgy véli, hogy prognózisa beválik, függetlenül attól, hogy pillanatnyilag milyen döntés születik a beszélgetés időpontjában még csak előkészületben lévő nizzai csúcson. A vállalkozói szalonon felvetett fő kérdésre válaszolva úgy vélte, hogy a magyar üzleti szféra már most is helyt tudna állni az Unióban.- Az Európai Unió bővítése van most napirenden itthon és külföldön egyaránt. Ön szerint az uniós polgárok hogyan fogadják ezt a tervet?- Az Uniónak tizenöt tagállama van, és mindegyik saját nemzeti érdekeit védi. A bővítéssel néhány, eddig jelentős uniós támogatáshoz jutó országnak majd kevesebbel be kell érnie, hiszen kimondták azt, hogy a bővítéshez nem szednek külön adót, hanem a meglévő költségvetési forrásokat használják fel. Éppen ezért a spanyolok, a portugálok, a görögök ilyen szempontból ellenérdekeltek, hiszen az új tagokkal kell majd osztozniuk az eddig kapott pénzeken.- Ők ellenzik a keleti bővítést?- Maradjunk annyiban, hogy nem nagyon lelkesednek érte.- Végső soron meg is tudják akadályozni az integrációt?- Persze. A legkisebb ország, Luxemburg is meg tudja akadályozni, hiszen teljes egyhangúságra van szükség. Az Európai Parlamenten is át kell mennie a bővítési javaslatnak, és ott abszolút konszenzus szükséges.-Az Ön által megjósolt 2006-os végső dátumot lehet tartani?- Én úgy gondolom, hogy lehet. Az az igazság, hogy sok minden eldőlhet a nizzai csúcson. Az Európai Unió intézményrendszerét úgy kell átalakítani, hogy egyszerűbb legyen a döntéshozatal, és azt hangoztatják, hogy amíg ez nincs meg, addig várni kell a bővítéssel. De lehet, hogy ezt a koncepciót Nizzában megváltoztatják, és azt mondják, hogy mégis korábban fel tudnak venni néhány országot.- A magyar üzleti szféra a jelenlegi helyzetében meg tud felelni az uniós kihívásoknak?- Ha azt nézzük, hogy az uniós versenyben elsősorban azoknak a vállalatoknak kell részt venniük, amelyek exportálnak, és nálunk az exportőrök nyolcvan százaléka külföldi eredetű vállalat, akkor azt kell mondanom, hogy nem lesz komoly gond. A nagyobb gondot az jelentheti majd, ha az európai uniós vállalatok ide jönnek versengeni, például magyar közbeszerzési pályázatokon. Velük már nehezebb lesz felvenni a versenyt. Nem akarok politikailag is éles kérdéseket feszegetni, de kérdéses, hogy a Vegyépszer építhetett volna-e Magyarországon autópályát, hogy ha már uniós tagok vagyunk, és egy nyilvános tendert írnak ki. A Vegyépszer sohasem épített autópályát, és minden civilizált országban messzire elhajtották volna, ha egyáltalán eszébe jut a jelentkezés. Nálunk meg rábeszélték, hogy induljon az autópálya építésére kiírt pályázaton. Ha viszont idejönnek a külföldiek, akkor sokkal nehezebb lesz az ilyesfajta versenyben helytállni.- A gazdasági növekedésből a muítik húzzák a nagyobb hasznot, a kisember pénztárcáján még alig érzi ezt. Ugyanez játszódhat le a csatlakozáskor is? Megint a multinacionális cégek járnak jól, az utca embere pedig kevésbé?- Az utca embere és a multik között én nem tennék ilyen éles különbséget, hiszen az utca emberének is bizonyos százaléka a multiknál dolgozik. Tehát ha a multiknak jó lesz, abból minden bizonnyal az alkalmazottak is nagyobb adót, tb-t fizetnek. Tehát több mint 100 milliárdot nyer a kormány. Ha viszont más szemszögből nézzük, akkor azt mondhatjuk, hogy a magyar lakosság Dr. Halm Tamás: A „ kicsiket” támogatni kell FOTÓ: T. Z. M. profitálnak majd. Én inkább azt mondanám, hogy a magyar kis- és középvállalkozóknak talán nem lesz olyan előnyös a csatlakozás, mint a multinacionális vállalatoknak. De azt tudni kell, hogy sajnos a világ így működik: mindig a legerősebbek és a leggazdagabbak járnak a legjobban. A piacgazdaságnak ez a lényege.- Ez nem is fog változni?- Ez nem. A „kicsiket” támogatni kell. Meg kell próbálni a hónuk alá nyúlni, hogy ne tapossák el őket a multik, hogy valamilyen szinten tudjanak ők is helytállni. Kormányzati segítséget is kapniuk kell. De a dolgok természetéből adódóan a multinacionális vállalatok tudnak a legjobban profitálni. Nekik uniós és más országokra is kiterjedő marketing- kampányra is van pénzük. A magyar kisvállalkozónak aligha lehet pénze ilyesmire, ők nem tudnak költeni az uniós alkalmazkodásra. Ezért kell őket államilag segítem.- A negyvenezer forintos minimálbér bevezetését is a multik nyelik le könnyebben. A minimálbér emelése és az unióba való készülődés között lehet valami ösz- szefüggés?- En azt hiszem, igen. Ha rosszindulatúak vagyunk a kormánnyal szemben, akkor mondhatjuk azt, hogy ezzel a kormány adóbevétele növekszik, hiszen a megemelkedett minimálbér után bére gyalázatosán lemaradt az uniós bérekhez viszonyítva. Tehát e téren is fel kell zárkóznunk, nemcsak azért, hogy a magyar ember jobban éljen, hanem azért is, hogy kellő vásárlóerőt tudjunk biztosítani a számára. Ha nincs vásárlóerő, akkor nincs piac. Tehát nem rossz lépés a minimálbér növelése, de a nagy kérdés az, hogy ilyen drasztikusan szabad-e ezt megtenni. Igaz, már tudjuk a kibúvási lehetőségeket is, hogy részmunkaidőben foglalkoztatják majd az embereket, tehát egyáltalán nem biztos, hogy ez akkora hatást ér el, mint amire a kormány számít.- A kisvállalkozók többsége azt mondja: jelenleg azért nem ad nagyobb fizetést, mert nines miből, és a minimálbér emelése kilátástalan helyzetbe sodorja őket.- Sajnos, ez sok esetben igaz. Főleg vidéki kisvállalatoknál. Viszont az is felháborító, hogy ügyvezető igazgatók dolgoznak minimálbéren, és mindenki tudja, hogy zsebbe kapják a többit.- Előadásában említette a kor- ruptiót, hogy e téren nincs valami jó kép Magyarországról.- Gyalázatosán rossz kép van e téren Magyarországról.- A Torgyán-villa körüli huzavona befolyásolhatja Magyarország kedvezőtlen megítélését?- Politikai botrányok minden országban vannak. A németeknél, a franciáknál, az olaszoknál, a spanyoloknál is. Nem hiszen, hogy egy-egy esetből nagy ügyet csinálna az Unió. Én inkább a Székely-ügyet említeném. Torgyán lehet, hogy baráti kölcsönből építi a házát. Ez nem egy komoly ügy. A Székely-ügy viszont az. A világon mindenütt van korrupció, ezt az Európai Unió is tudja. De harcolni kell ellene, el kell távolítani azokat, akik részt vesznek benne. Ez már a jogállamisághoz tartozik, tehát véresen komolyan kell venni.- Mi lenne, ha most beléphetnék az Unióba? Jelenleg vagyunk olyan szinten, hogy ez ne okozzon nagyobb traumát, meg tudnánk birkózni a feladattal?- A magyar gazdaság jelentős része kiválóan állná a sarat. Nagy nehézséggel szembesülne viszont a mezőgazdaság, és gondok lennének a környezetvédelemmel is. Ha az uniós előírásokat azonnal alkalmazni kellene, akkor sok vállalat kerülne nehéz helyzetbe.- Itt van még a szakemberek kérdése. A belépéssel elhárulnak az akadályok a munkaerő áramlása elől. Megfelel-e a magyar szakemberek felkészültsége az uniós elvárásoknak? Lehet-e azzal számolni, hogy a magyar szellemi tőke krémje oda megy, ahol jobban megfizetik?- Én jónak tartom a magyar szakembereket, jó a magyar egyetemi képzés is, sokkal jobb, mint a világátlag. Hogy a magyar szakemberek kimennek-e, ez egy másik kérdés. Van egy kedvenc példám erre, az osztrák iparkamara elnökétől származik. Ők nagyon féltek, hogy amint belépnek az Unióba, a portugálok elárasztják őket. Tizennyolcezer portugál dolgozott náluk a csatlakozás előtt, huszonhárom a csatlakozás után. Tehát nem nőtt meg hatalmas mértékben a portugál munkaerő áramlása. Lehet, hogy Ausztriába vagy Németországba majd egy kicsit többen kimennek tőlünk is, de nem sokan, és egy részük egy idő után vissza is tér majd. De az is valószínű, hogy később más országokból jönnek majd hozzánk. Ha munkaerő-piaci versenyről beszélünk, akkor nemcsak a külföldre menő magyar munkaerőre kell számítani, hanem az ide érkezőre is. Nagyobb lesz a mozgás a munkaerőpiacon, és ez végső soron nem is olyan nagy baj. TOMPA Z. MIHÁLY 'zí'l ■ > SZALAY ZOLTÁN |»% t Magyaros Jmk polgárjogaink Holnap lesz 52 esztendeje annak, hogy az ENSZ közgyűlésén elfogadták az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatát, 44 éve, hogy a tagállamok aláírták az Emberi Jogok Egyezségokmányát. Olybá tűnik néha, hogy a bennük foglak alapvető szabadságjogok lassan mennek ki a divatból kis hazánkban. De csak azért, hogy melléjük vagy a helyükbe honi polgárok magyaros jogai lépjenek. Valódi magyaros polgárjogok. Igaz, többük nem számít nagy újdonságnak, a középgenemcióbeliek pár évtizede már „felvérteződtek" közülük néhánnyaL Mindjárt itt van az, amire ma az „országfilozófia” épül: a polgárok társadalma formálódik Magyarországon. Tehát nem a magyar állampolgároké. Ez - bárhogy is vesszük - óhatatlanul elválasztja egymástól a határainkon belül élőket. Már csak azért is, mert egy bizonyos kör dönti el, hogy ki tekintendő ebben az értelemben polgárnak. Ez igencsak negatív előjellel közelít az említett nemzetközi dokumentumok leglényegesebb alapelvéhez, a diszkrimináció tilalmához. S ha már a hátrányos megkülönböztetésnél tartunk: speciális magyaros polgárjoggá vált mások besározása! A gyűlölködő kifejezések legkülönfélébb változatod vagdossák egymás fejéhez a magyarok. A legédesebb, hogy rendszerint épp azok ítélkeznek - úgymond - szigorúan mások fölött, akik nem is oly rég azonos eszméket vaUottak szidalmazottjaíkkaL csak közben köpönyeget váltottak. S ami a legszomorúbb, hogy az acsarkodó hangvétel mintájául legtöbbnyire a Parlament szolgál. Az Ország Háza. Politikusaink sokasága a pártérdekek mentén - vélt igazától vezéreltetve - ócsárol másokat. Fel sem fogva, hogy mekkora kárt okoz ezzel a hazai közéletben. Van, aki hazaárulózik, van, aki mocskosnak titulálja munkájukat végző honfitársait. Holott mindössze annyi a megszólítottak bűne, hogy másképp gondolkodnak, mint a fennhéjázva harsogok, vagy valamit joggal számon kémek a megválasztott személytől. S innen már csak egy lépés a listázás! Azokról például, akik állítólag másokat megfigyeltettek. S bár erre nincs bizonyíték, a vizsgálatot kezdeményezők mégis biztosak benne. Azokról, akik állítólag lejáratják külhoni nyilatkozataikkal országunkat. S bár csak a kritikai véleményeiket mondták el, amiket itthon is rengetegszer hangoztattak (sajnos, teljesén hiába), mégis megbélyegzendők, mert hogy jönnek ők egyáltalán ehhez, hogy volt ehhez merszük! Az egy tanácsadónak sem jut az eszébe, hogy pont az ilyen hivatkozások járatják le leginkább hazánkat, hiszen demokratikus jogrendű államokban nem szokás a - magától értetődően ellenzéki - kritizálok listára vétele. S azokban azt is tudják, hogy pár évtizede tragikus következményei voltak Magyarországon az ilyesfajta gyakorlatnak. Felmerül persze az a kérdés is, hogy az a pártvezető, aki egy osztrák újságban tájékozatlanul, személyiségi jogokat durván sértő - s meglehetősen primitív - módon leminősíti egy szakma magyar képviselőinek többségét, vajon nem kelti-e ezzel országunk rossz híré? Dehogynem. Csak hát ő úgy véli: neki ez megengedett. Magyaros polgárjoga. A véleményszabadság amúgy is nagyon érzékeny pont miná- lunk. A legfelsőbb álláspont szerint a médiumokban dolgozóknak igazi magyaros polgárjoguk (lenne) a hatalomban lévők nemes tetteinek és szándékainak dicsőítése, csak a jó, a szép megéneklé- se. Ám ehelyett folyton kekeckednek. Küálalnak holmi székház- és bányaügyeket, fantomszemélyeknek eladott, köztartozásokat felhalmozott cégektől zengedeznek, sportklubra, utazgatásokra, pártújságra, imázsalakításra, kömyezetgazdálkodók pöffeszkedésére elpazarolt közpénzekről írnak. S nem átallnak például magánügynek számító miniszteri gyermeknemző félrelépéseket, villaépítéseket undorító módon felemlegetni. Szóval - adják tudtunkra nap mint nap -, legalapvetőbb jogunk: lamentálás, kétkedés nélkül beállni a sorba! Különben megnézhetjük magunkat! S erre mi nem teszünk mást, mint előkeressük azokat az ENSZ- dokumentumokat, és lapozgatjuk. Mert olyan jó elmélyedni bennük. Legalább olvasgatni... Hír(telen)kék... Annak ellenére, hogy kívánságára több ízben megváltoztatták a tábornoki kinevezési listát, a kormányfő nem jelent meg a Magyar Honvédség vezetői állománygyűlésén. Harckészültségben volt... * Tovább kell dolgoznom - nyüatkozta a The New York Times-nak felesége politikai karrierjével kapcsolatban Bili Clinton -, mert nagyon sokba kerül eltartani egy szenátort. Az ember tragédiája... * Eddig mintegy ötven - korábban kivételezettnek számító - magas rangú személy kényszerült leadni szolgálati autójáról a megkülönböztető jelzésként használt kék lámpát. Oda a dicsfény... ■k A 61 éves indiai Sridar Malkadzsi Csillái 1952 óta hatméteresre növesztette bal keze ujjain a körmöket, amelyeket most a thaiföldi Pattaya üdülővárosban árverésen szeretne értékesíteni. Aztán jöhet a hindu (k)örömóda... * Hosszú évtizedekig kell törleszteni azt a havi 21 ezer forintos diákhitelt, amelyet jövő szeptembertől vehetnek majd igénybe a honi felső- oktatási intézmények alapképzésben résztvevő hallgatói. Tanulj, tinó, adós lesz belőled...! ____________________________________________________tfatvAs) _______________HEVJEET__________________ D r. Halm Tamás 1954-ben született Budapesten. 1977-ben elvégzi a Budapesti Közgazdaság-tudományi Egyetemet, két évvel később doktorál. 1977 és 1979 között a Kertészeti Egyetem tudományos továbbképzési gyakornoka. 1979-1986: a Közgazdasági Szemle olvasószerkesztője, majd felelős szerkesztője. 1986-1989: a Szövetkezeti Kutatóintézet főmunkatársa, majd tudományos titkára. 1989-től a Magyar Közgazdasági Társaság ügyvezető igazgatója, főtitkára. 1995-től a Diplomás Közgazdászok Társaságainak Nemzetközi Szövetsége alelnöke. Több, elsősorban az Európai Unióról szóló könyv társszerzője, szerkesztője. Angolul, oroszul és németül felsőfokon, franciául középfokon beszél.
