Heves Megyei Hírlap, 2000. december (11. évfolyam, 281-304. szám)

2000-12-30 / 304. szám

6. oldal - Heves Megyei Hírlap ÉV BÚCSÚZTA T Ó MAGAZIN 2000. December 30., szombat (lil(|m Ezredvégi álhírek DICSÉRET. Az egri közgyűlés de­cemberi ülésén Nyitmi Zsolt ta­nácsnok, a Fidesz-frakció vezér­szónoka hosszasan méltatta a je­lenlegi szociálliberális városveze­tés erényeit, különös tekintettel ar­ra, milyen jó öüet volt, hogy a pol­gármester a saját feleségével dol­goztatta ki az uszodaberuházás AFA-visszaigénylésének metódu­sát. Nyitrai ezután közölte: a kép­viselő-testület további munkájá­ban sajnos nem tud részt venni, mivel sürgősen találkoznia kell a pszichiáterével. VÍZ. A Szabad Demokraták Szövet­sége nevében dr. Horuczi Csaba eg­ri pártelnök, alpolgármester felszó­lította az uszodaépítést támogató helyi politikusokat, a generálkivite­lező Bau-System Kft.-t és Makovecz Imre építészt, hogy azonnal tisztáz­zák, mi okozta a városban a leg­utóbbi három csőtörést. TÁMOGATÁS. Deutsch Tamás if­júsági és sportminiszter bejelentet­te: tárcája 2050 és 2060 között ösz- szesen 743 milliárd forinttal járul hozzá a Bitskey AladárUszoda üze­meltetésének költségeihez. Az ígé­ret megtartásának garanciájaként a politikus 200 forintot azonnal pos­tázott is az önkormányzat részére. TESTVÉREK. Szőkébb hazánk bővülő testvérkapcsolataira utalva Sós Tamás, a megyei köz­gyűlés szocialista párti elnöke hangsúlyozta: a közeljövőben felújítják az együttműködést a kínai Hurum tartománnyal, ott ugyanis ő még nem járt. AHOL TUD, SEGÍT. Honra János, az egri választókerület egyéni or­szággyűlési képviselője (Fidesz- MPP) minapi sajtótájékoztatóján elmondta, hogy itt az ideje tisztáz­ni a félreértéseket. Minden ellenke­ző híreszteléssel szemben, a hon­atya hathatós közreműködésével, anno igenis az Orbán-Torgyán kormány nyújtott komoly anyagi segítséget az egri Bazilika, a líce­um, a Városháza, a minaret,.a vár, a strand, a kórház, a Minorita-, a Rác- és a Rossztemplom, valamint a Tesco felépítéséhez. NINCS BOSSZÚ. Gulyás László füzesabonyi polgármester, az MSZP megyei közgyűlési frakció­jának irányítója cáfolta, hogy ku­tyáját Szabó Jánosnak hívnák. Mint mondotta, nagyon ritkán gondol az önkormányzattal per­ben álló helybéli szállítási vállal­kozóra, s akkor sem a bosszú járt a fejében, amikor a városba veze­tő összes útra kihelyeztette a „Te­herautóval behajtani tilos!” táblát. CSAK GYŐZZE. A szilvásváradi származású dr. Várhelyi András, megyei listás parlamenti képvise­lő a Hírlap érdeklődésére kifejtet­te: tovább bővült közéleti megbí­zatásainak köre. A Független Kis­gazdapárt frakcióvezetésében, a vitézi rendben, az Országgyűlés idegenforgalmi bizottságában, az Észak-magyarországi Regioná­lis Idegenforgalmi Bizottságban, a Lipicai Szövetségben és a ma­gyar irodalmi életben betöltött je­lentős szerepe mellett a napok­ban megválasztották a Nemzet­közi Nőszövetség alelnökének. NYILVÁNOSSÁG. A megyei ön­kormányzati hivatal közleménye szerint a Gárdonyi Géza Színház direktori állására többen is pá­lyáztak, közülük többeket alkal­masnak tartott a szakértői bizott­ság a tisztségre, többeket nem. Több jelölt neve is a közgyűlés elé kerülhet. Amint a közleményben olvasható, nem kizárt, hogy - a személyiségi jogok védelme érde­kében - azt sem hozzák majd nyilvánosságra, ki lett a győztes. OTT LESZ. Molnár Zsolt fideszes megyei önkormányzati képviselő bejelentette: a négy­éves ciklus alatt a 2001 márciusi közgyűlés lesz az, amelyiken előreláthatólag részt tud venni. Kis magyar politikai pornó az évezred utolsó esztendejében Egy évezred ér ugyan véget a holnapi nappal, ám arra nem vállalkozhatunk, hogy ilyen hosszú - a magyar államiság évei számával megegyező - időszakra visszatekintsünk. An­nál is inkább, mert a felnégyelések és a fülbe való ólomön­tések korától a XX. század második felében divatba jött kon­cepciós perekig igen nagyot változott a politika. Marad hát a visszatekintésre egyetlen év, az idei. Ebben a 366 napban is történt azonban egy és más... Az évkezdet Balról: kezdődött az esztendő - pontosabban folytatódott a meg­előző év - azzal, hogy a közeljövő magyar politikai életének egyik jelentős szerepére készülő politi­kusa, Németh Miklós ismerkedett a hazai valósággal. A magyar való megismerésének egyszerű volt a koreográfiája: mérhetetlen kitar­tással fogyasztott halászlé (túrós csuszával) a fiatal baloldal, a kö­zépgeneráció majd a veterán nemzedék prominensei társasá­gában, Hornéban, Kovácséban. Ez utóbbiakkal való találkozására a Lukács cukrászdában a sajtó minden eddiginél nagyobb szám­ban vonult fel, ám a három „bölcs” étkezés után úgy távozott, hogy a jelenlévők egyetlen épkéz­láb gondolatot sem tudtak belőlük kihúzni. A történet folytatása további három évszakot vett igénybe, s az eredménye - pontosabban rész­beni eredménytelensége - ismert, így aztán újabb országjárások várhatóak. Meglehet, az étkezési menü azért változik majd vala­micskét... Jobbról: Orbán Viktor beszé­det mondott a Fidesz-kongresszu- son. Egyöntetű vélemény szerint - beleértve az ellenzékét is - ösz- szeszedett volt, lényegretörő, egy­szóval jó volt. Másnap Kövér Lász­ló következett, hogy „sikerrel” semlegesítse a kormányfő szavait. Beszédének tartalmát tekintve Kövér kommunistázott egy kicsit, jó mélyen belesüppedve az ideo­lógiai kiszorítósdi mocsarába. És mit ad Isten? Az év hátralé­vő része továbbra is eszerint a munkamegosztás szerint telt a legnagyobb kormánypárt háza tá­ján. Amikor a kormányfő éppen európai módon szólt valamiről, másnap Kövér hangján felharsant a legnagyobb kormánypárt másik énje. Csak úgy, miheztartás vé­gett... Társutasok A korábban kötött koalíciós megállapodás értelmében a köz- társasági elnököt a kisgazdák vol­tak jogosultak jelölni. Talán en­nek is „köszönhető”, hogy 2000 Torgyán József és pártja politikai ámokfutásának tanúja volt. Deutsch Tamás. Ö vajon a Fidesz melyik énje? FOTÓ: GÁL GÁBOR Maga a pártelnök - amikor nem valamelyik egzotikus országban erősítette a magyar mezőgazdaság helyzetét - azzal volt elfoglalva kezdetben, hogy lebegtesse a vá­laszt a kérdésre: elvállalja-e a jelö­lést a legmagasabb közjogi méltó­ság posztjára. Amikor az ügy vég­kifejletéhez jutott, Torgyán doktor (saját szavaival), a párt és a haza érdekeit szem előtt tartva, ellenállt az egyöntetű kisgazda kapacitá- lásnak és nemet mondott. Egy ilyen torgyáni kikosarazás semmilyen körülmények között nem teremthet alapot ahhoz, hogy az FKgP-ről akár csak egy pillana­tig is megfeledkezhetne a honi publikum. Nem is feledkezhetett meg. Elvüeg elég ide egy listát biggyesztenünk, hogy értsük, mi­ről is van szó: Pepó Pál kitartó har­gyarság ezeréves sikertörténetének szimbóluma. Ezt a tételt Orbán Viktor csak karácsonykor cáfolja, amikor azt mondja: a XX. száza­dot elveszítettük...) Van nekik fentieken túl egy Pallag képviselőjük, több mint egymilliós tartozással a belügymi­niszterrel szemben, egy dokumen- tumos emberük, momentán előze­tesben... (Pardon, az csak volt az ő emberük!) Pártjuk sorait erősíti Homoki államtitkár a „nagy inter­pelláló”. Innen rebbent ki a Kör­nyezetvédelmi Minisztérium hát­térintézményének gárdája, akikről lassan kiderül: mégsem herdáltak el félmilliárdot. (Mindennek a Mujzer az oka csupán!) ­Na és persze, az elnök! A mező- gazdaság legsikeresebb esztendejé­nek kovácsa, katasztrófaelhárító, zöldbárók réme, modem kori Marco Polo, vagyonbevalló. Hogy csak a legfontosabbakat vegyük számba. A végeken A kormányzástól négy esztendőre „eltanácsolt” szocialistáknak is megvannak a maguk Baloghjai. Egyiküket történetesen Balogh Jó­zsefnek hívják, és ez idő tájt Győr polgármestere. Elterjedt a hír, hogy a szocialista polgármester a városháza első emeletén, közvet­lenül, az irodája mellett márvány emlékművet állíttatott magának. Igaz persze, hogy rendelet szól er­ről a táblaállítási kötelességről, mégpediglen 1996-os keltezésű, akkor határozott úgy a közgyűlés: a város mindenkori elöljáróit em­léktáblán kívánják megörökítem. (A téma szempontjából akár érde­kes is lehet, hogy a határozat meg­hozatalakor ugyanaz a Balogh Jó­zsef volt a polgármester, mint az emléktábla állításakor. Persze évti­zeddel ezelőtt a tanácselnök is a Balogh József nevet viselte.) Kövér hangján felharsant a legnagyobb kormánypárt másik énje. Szabó János átadja „ezeréves sikertörténetünk szimbólumát" Nagytályán cot vívott Aradi Csabával szem­ben. Balogh Gyula honatya, a sza­bolcsi megyei elnök emelkedett hangulatában képviselőtársa fele­ségét hívta randevúra telefonon, majd verbális összetűzésbe keve­redett egy kormányőrrel. Szabó János honvédelmi miniszter még a kormányzászló-átadási sorozata előtt viszontfeljelentést fogalma­zott egy, az elnökét ért bírósági ke­reset miatt. (Szabó János később beszédeket mondott különféle ün­nepségeken, melyek egyikében - Abasáron - azt is kijelentette, hogy a millenniumi zászló a ma­Nehogy azt higgye a szilvesz­terre készülő nyájas olvasó, hogy a baloghság egy ilyen márvány- tábla-felállítással befejeződik a nyugati végeken! Frissen érkezett hírek szerint éves bérük 100 szá­zalékát szavazták meg maguknak a közgyűlésben jutalomképpen a képviselők. A polgármesternek kö­zel ötmillió forint jutott. Erre a trükkre talán még a min­dent ártatlan szemekkel megma­gyarázni képes Csintalan Sándor is csak csettinthetne egyet, mond­ván: „Ügyes!”. síké Sándor M inden vonatinduláskor maradnak a pe­ronon emberek. Kik mert hozzátartozó­juktól, barátjuktól vesznek búcsút, kik mert lekésték, kik mert a maradás mel­lett döntöttek, rájőve: ez a vonat már nem az, mint a tegnapi, s talán már nem is odavisz. A lekésők, önkéntes ottmaradók fölött úgy száll el az idő, hogy talán észre sem veszik: lemaradtak vala­miről. Csendes rezignáltsággal ülik meg névnapjukat, töl­tik be 40-50. évüket, s gyakran már a pezsgőt is elfelejtik megvenni az év utolsó napjára, hiszen oly mindegy, há­nyadik évet is írjuk, s hoz-e valami mást az új. Mert miért is várnánk 365 naponként, évtizedenként, évszázadonként, akár évezredenként is valami mást? Je- lentenek-e a számok valamit életünkben? Igaz lehet-e, hogy holnaptól új periódusa kezdődhet életünknek? Való­színűleg nem. De ha könyvespolcunkra nézünk, a tegnap megvett könyv már múlt századi, sőt múlt ezredi. Valami antik, jószagú porral fedett könyveink illata. S az ódonsággal ódon gondolatok is juthatnak eszünkbe. Régi emberek, azokból az időkből, amikor még lassabb volt a világ. A Boldog Békeidők. Amik valószínűleg már sohasem térhet­nek vissza. S bár tudjuk, hogy csapdába estünk, hiszen a múltra gondolás ifjúságunkon való elmerengés is. S az if­júság bármely korban töltöttük is el, valahol mindig szép. Ha gyermekkoromra gondolok, sohasem jut eszembe politika, nem is juthat, hisz fogalmam sem volt róla. S bár meglett fejjel tudom már a kort, melyben éltem, mégsem ez érdekel, hanem a nyári utak poros melege meztelen talpam alatt, nehezen suhogó klottgatyák a szárítókötele­ken, mikor még senki sem szégyellte azok kopott, fekete színét. Eltűntek a régi emberek is. Akikről már csak öreg köny­veim lapjain olvasok, akik postakocsin, vagy gőzmozdo­nyon járták az országot. Meleg takaróikat fázós térdeikre borítva azon tűnődtek, hogy Hatvanban az átszálláskor lesz egy órájuk, amikor megkóstolhatják a vasúti resti hí­res kispörköltjét. Könnyű asztali borokat ittak a jóízű ebéd után, s jókedvűen elegyedtek szóba a hasonlókép­pen úton levőkkel. Mit írt a Pesti Hírlap? Miről beszél Ti­sza Kálmán? S persze mindehhez előkerült egy jó adoma is, s utasunk már a következő restire gondolt, s egy jó hús­levesre. Nagy telek voltak még akkor Magyarországon. S akinek nem volt nagyon fontos, vastagfalú meleg családi fészké­ben lustán várta a tavaszt. A posta gyakran akadozott, új­ság, levél ritkán járt. De hát mindegy is. Ráértek az újdon­ságok tavaszig. A hírek, a gyorsaság a mai kor nékülözhetetlen elemei. A Boldog Békeidők hivatalnokai, akik delente kisvendég­lőben gyülekeztek, tudomást sem vettek a vüágról dél­után két óráig. Képzeljük el Rezeda Kázmért, vagy Szindbádot a mai gyorsétkezős, McDonald's-os világban, oldalukon mobiltelefonnal, kezükben aktatáskával. S bár ez istenkísértés, de képzeljük el Szindbádot, ahogy a kü­lönféle mustárok és húsok megbeszélése helyett a ven­déglőben mobilteleonjának Beethoven IX. szimfóniáját csicsergő hangjára idegesen övtás­kájához kap, és brókerével megtár­gyalja a tőzsde állását. Lidérces a kép és persze lehetetlen. Hol van ma már olyan vendéglő, ahol ráérő­sen megtárgyalhatjuk a pincérrel annak az ételnek min­den fortélyát, melyre már három napja éhezünk, s tudjuk, hogy csak e helyen fogják úgy elkészíteni, ahogyan azt megálmodtuk. A z idő múlik, s nem hadakozom ellene. Én szerettem a XX. századot, mert közel volt a XIX.-hez, s számokhoz idomított agyam nem tud ujjongva ünnepelni egy új évezred beköszöntét. Valahogy én ott maradtam. Egy ráérősebb, csendesebb világban, és saj­nálom hogy egyre messzebb kerülök tőle. Talán félek a következő évezredtől. Öregszem, s talán már nem bírom azt az iramot, amire jó negyven éve, mikor megfogantam, nem programoztak be. Hát kívánok boldog harmadik évezredet! S higgyék el, nem a lemaradók irigysége beszél belőlem, mikor azt mondom: nem szívesen lépem át az újabb kor küszöbét. Mert szerettem ezt a zűrös, de mégis szép második évez­redet, s vele a huszadik századot. Valakik mindig ott maradnak BARTA KATALIN

Next

/
Thumbnails
Contents