Heves Megyei Hírlap, 2000. november (11. évfolyam, 256-280. szám)
2000-11-18 / 270. szám
Nemzetközi konferenciákon időnként az Európai Unió képviselői a bővítés utáni magyar árudömpinggel és a magyar olcsó munkaerő Nyugatra vándorlásával ijesztgetik a résztvevőket. Simon Attila szerint sem az egyiktől, sem a másiktól nem kell tartani. Arra viszont oda kell figyelni, hogy a honi mezőgazdaság felkészülten várja a csatlakozást, és ezen a téren van még tennivaló. A hatvani falugazdász négy éven át a Fiatal Gazdák Európai Szövetségének (CEJA) alelnöke volt, jelenleg a szervezet brüsszeli irodájának állandó magyar reprezentánsa. Nemrég egy parlamenti tanácskozáson a magyar mezőgazdaság fiatalítása mellett szállt síkra. A fiatal gazdával Hatvanhoz közeli dióültetvényén beszélgettünk. Miközben társalogtunk, bal talpát a diófa törzsére tette. Nemrég japánok jártak nála, és ők mondták, hogy így a diófa energiája kedvezően hat a szervezetre. Generációváltásra szorul a mezőgazdaság Az agrárprogramból kifelejtették a fiatal gazdákat- Valóban vannak, akik attól tartanak, hogy eláraszthatják a magyar mezőgazdasági termékek az Uniót?- Magyarország kis ország, de jó mezőgazdasági adottságokkal rendelkezik, és a gazdálkodásnak komoly hagyományai vannak. Az Unióval társulási szerződést kötött országok közül az EU-val folytatott agrárkereskedelemben csak mi tudunk számottevő többletet felmutatni. Igaz, az export-import különbség az utóbbi időben fokozatosan mérséklődött, de számunkra még mindig pozitív a mérleg, és éppen emiatt tartanak még mindig sokan a magyar mezőgazdaságtól. Én az aggályoskodóknak azt szoktam mondani, hogy a teljes magyar mezőgazdasági termelés az EU-agrárium produktumának alig két százalékát teszi ki, míg a magyar agrárexport az EU-import 1,5 százalékát sem éri el. Ilyen számok ismeretében megmosolyogtató, hogy van, aki a csatlakozás esetén várható magyar árudömpinggel próbálja rémisztgetni az Uniót. Ugyanakkor azt sem szabad elfelejtenünk, hogy az exportorientált magyar agrárgazdaságnak korlátozások nélküli piacra jutásra van szüksége. A csatlakozás egyik feltétele, hogy a bennünket megillető jogok és a minket terhelő kötelezettségek egyensúlyban legyenek. Magyarország vállalja a csatlakozásra való felkészüléshez szükséges források biztosítását, de elvárja, hogy a magyar gazdák ugyanolyan jogokat élvezzenek, mint a többi tagállam gazdálkodói. A bővülés elsősorban a csatlakozni kívánó országokat kényszeríti arra, hogy jelentős belső reformokat hajtsanak végre. De mindez nem jelenti azt, hogy a bővítésre csak a tagjelölteknek kell felkészülniük. Sok probléma megoldása közös erőfeszítést kíván, hiszen az Európai Unió olyan, mint egy focicsapat, melynek játékosait a pályára lépés előtt össze kell szoktatni. Ezért is kívánatos, a bővítést megelőzően az első körben befogadásra esélyes országok és az EU között növekedjen az agrárkereskedelem szabadsága. Azt kellene elérni, hogy a kölcsönös érdekek alapján az Unió és a befogadásra váró országok között egyre több termék tekintetében kerüljön megszüntetésre az exporttámogatás és a vám.- A Magyar Fiatal Gazdák Szövetségének (AGRYAj alelnökeként is szinte valamennyi felszólalásában a hazai mezőgazdaság fiatalíNÉVJEGY Simon Attila 1960-ban született Miskolcon. 1978-ban Kazincbarcikán érettségizik. 1982-ben a szarvasi főiskola öntözéses és meliorációs szakán végez. 1989-ben a hollandiai Bergenben egyéves továbbképzésen vesz részt, majd elvégzi az Európa Unió mezőgazdasági szakértői tanfolyamát is. 1989-ben Gyöngyösön növényvédelmi-növénytermesztő szakmérnökként diplomázik, majd elvégzi az amerikai michigani egyetem kertészeti marketing szakát. 1994-1998: a Fiatal Gazdák Európai Szövetségének (CEJA) alelnöke. 1998-tól a CEJA brüsszeli irodájának állandó magyar képviselője. Hatvanban él, falugazdászként dolgozik, nős, két fiúgyermeke van. farmerek, akik a családdal pihenni utazó gazdák helyett ellátják a birtokot, elvégzik az esedékes munkálatokat. Tehát a fiatal gazda nem érzi a föld rabjának magát. De nemcsak emiatt van gond a fiatalítással. Jómagam alaposan áttanulmányoztam a Nemzeti Agrárprogram mind az 59 pontját, de nem találkoztam azzal a szóval, hogy fiatal gazda. Mintha a program írói elfelejtették volna, hogy nem is olyan rég még ők voltak a fiatalok. Pedig a földműveléshez, a gazdálkodáshoz még a jelenlegi technikai színvonalon is óriási erő, elszántság és tudás kell. A modem gazdálkodás nem nélkülözheti a FOTÓ: T. Z. M. korszerű ismeretekkel rendelkező és azokat naprakészen használó fiatal gazdálkodókat.- A csatlakozás igényű a jól képzett, több nyelven beszélő fiatalokat. Volt-e, van-e lehetősége ennek a korosztálynak, hogy földhöz jussanak?- A földkárpótlás nem ezt a generációt. érintette. A gazdálkodni akaró fiatal számára jóformán csak egyetlen megoldás maradt: a földbérlet. Ám ez kettős terhet jelent, hiszen nemcsak megszerezni nehéz a földet, hanem még ki kell gazdálkodni a bérleti díjat és a művelési költséget is. De a családalapítás, a lakáshoz jutás, a gyereknevelés is igen nehéz feladatot jelent a fiatalnak. Ráadásul ez a generáció szenved legjobban a vidéket sújtó legnagyobb rákfenétől, a vidéki munkanélküliségtől. Mindezek után nem csoda, ha a fiatal gazdálkodókon lassan eluralkodik a közöny, a minden és mindenki iránti közöny, melynek megváltoztatásáért a politikusok sokat tehernek. Jómagam azt is hiányolom, hogy az agrárprogram nem támaszkodik jobban a fiatal generáció tudására, erejére, teherbírására. Miért nem szerepel az Agrár- programban a fiatal gazdálkodókat segítő projekt? Miért nincs benne a fiatal gazdákat földhöz juttató vagy ezt elősegítő lehetőség? Ez a mai agrárfiatalság más, mint az elődeik. Nyelveket beszélnek, számítógépet használnak, az internetes hálót kihasználva a világ szinte minden pontjával kommunikálnak.- Milyen a kommunikáció az agrárszférában?- A mezőgazdaság megfelelő működéséhez elengedhetetlenül szükséges a pontos, megbízható és gyors információs rendszer, amely képes arra, hogy az agrárte- rülét minden gazdasági szereplőjét megfelelően tájékoztassa. Szükségük van az információs rendszerre az Európai Unió döntéshozatali szerveinek is a megfelelő agrárpolitikai határozatok előkészítéséhez és ellenőrzéséhez, de a rendszernek az agrárpolitikai szerveket a döntések szempontjából is fontos információkhoz kell juttatnia. Ugyanakkor az információs rendszernek a termelő felé is fontos adatokat kell továbbítania a piac igényeiről, a felvásárlás feltételeiről, a korábbi döntések hatásairól. A mai Magyarországon az őstermelők információs ellátása igen nehézkes, hiszen a rendszerváltást követően kialakult termelői réteg általában semmilyen nyilvántartást nem vezet tevékenységéről. Őket nagyon nehéz bármilyen információs rendszerbe beterelni, hiszen még erős a gazdákban a bürokrácia elleni harc élménye. Ám a csatlakozás előtt fel kell készíteni minden termelőt az EU-ban használt rendszer alkalmazására. Ez azért is fontos, mert a termelők csak így tudnak élni a különböző támogatási lehetőségekkel, másfelől pedig az Unió adminisztrációja megköveteli a pontos és részletes információt. Ha bármilyen hibát felfedez, akkor keményen szankcionál. Az elkövetkező évek az őstermelők adatszolgáltatásában és információs rendszerében igen nagy kihívást jelentenek mind az agrár- kormányzat, mind pedig a falugazdász-hálózat számára. Roppant nehéz a mai felgyorsult világban az eddig kevés információval rendelkező őstermelői réteget felkészíteni az uniós elvárásoknak megfelelő precíz információcserére. De ezt mindenképpen meg kell lépnünk, és én abban is bízom, hogy a csaüakozást követő előnyösebb támogatási rendszer és a belső mezőgazdasági árak kedvező alakulása felgyorsítja a keringést az eddigi „berozsdásodott” információs csatornákon.- Talán a megfelelő informálásnak is tulajdonítható, hogy a fiatal gazdák szokatlan dolgokba is bele mertek vágni. Ön például a megye egyik legnagyobb bodzatermesztője.- A bodzánál nincs a kivitelt szabályozó európai uniós kvóta, s így a jelenleg Nyugatra szállított mintegy 400 tonnánál jóval több is exportálható lenne. A környéken a fiatal gazdák többen is „ráharaptak” a bodzára, hiszen a magyarországi ültetvényeknek közel a fele Hevesben található. De nemcsak a bodzának, .hanem más tájjellegű termékeknek is sikere lehet az Unióban. Szerintem a csányi diny- nye vagy a boldogi paprika éppen olyan ismertté válhat, mint a dijoni mustár vagy az ementáli sajt. Persze, ehhez az uniós csatlakozás is szükséges.- Mennyire rugalmasak Magyarországon a fiatal gazdák?- Nyugodtam állíthatom, hogy jól képzettek, és nem félnek a honi tájakon még szokatlan dolgoktól sem. Szerintem bármelyik uniós országban már most megállnák a helyüket. Nincs miért félnünk a csatlakozástól.- Ön szerint erre mikor kerülhet sor?- Bízom benne, hogy 2003-ban már EU-tagok leszünk. TOMPA Z. MIHÁLY KOVÁCS JÁNOS Kergekor Elsétáltam a minap a csillogó húsospult előtt, ahol ízléses csomagolásban, gusztusosnak maszkírozott és állati eredetükre büszke, feldolgozott maradványok töltik be földi hivatásukat. Elgondolkodtató, mi lenne, ha hirtelen föltámadnának a fóliázott töltelékáruk. Nagy zűrzavar támadna. Lenne kukorékoló disznó, rúd alakú szójasertés és négyzetes vízimarha. Újra kellene írni az állat- és növényrendszertant. Hiszen az átalakulás után semmi sem az, aminek mondja magát vagy aminek látszik. Minden összekeveredik, a változás ezzel jár. Ha most szétnézünk a hazai közéleti hűtőpulton, igen nehéz a választás. A vevő és evő, a fogyasztó és polgár bajban van. Az elmúlt években látványosan nőtt a kínálat. Választék már van. Jóformán nemzetközi mennyiségben. A minőségről kicsit később. Évtizede, hogy nem egyetlen kolbászmárka uralja a helyet, mint azelőtt. Kicsit hamarabb fogyott el a régi, jól ismert rúd, mint bárki is számított volna rá. Új hentesek jöttek a régiekhez. Új receptek, régi hagyományok kerültek elő a fiókból. Ma számtalan felvágott kelleti magát színes sztaniolban. Mégsem tudhatja az ember, hogy mit vesz. Hogy miből főz. Jól bevásárol- e majd, és nem tudni, megromlik-e majd az áru. Az azért különbség, hogy mi esszük a felvágottat, vagy minket szeletelnek föl. Ez a kérdés itthon gyakorlatilag még nincs eldöntve. És amit ismét le akarnak nyomni a torkunkon, azt esetleg nem vagyunk képesek megemészteni. Látszólag a választék nagy, ám mintha az ízesítéssel nem volna minden rendben. A föliratok mást mutatnak, de a béltartalom túl hígnak és egyformának tűnik. Kevés az eredeti, hasznos részarány, és sok a pótszer. A hazai termékekben túlteng a tartósító, a konzerváló anyag, spórolnak az értékes összetevőkkel. Hangsúlyosan ugyanúgy érvényesül a fűrészpor a rózsaszín címkésben, mint a narancsos ízesítésűben, az eredeti bélbe töltött nemzeti virsliben, mint a kozmopolita krinolinban, és gyakorta - igen, ne kerülgessük - mintha büdös lenne az áru. Erre azért van orrunk. Ráadásul a vásárló akár naponta beírhatja a panaszkönyvbe a véleményét, ám a reklamáció után a zöldülő tréflit csak négyévente viheti vissza. És még akkor is meglehet az a kellemetlen érzése, hogy amit ő visz- szavitt és amit aztán cserébe kapott a pénzéért, az nagyjából megegyezik azzal, amit korábbi sorstársai vittek vissza már annak előtte. És most itt a kergekór is. Vajon lehet-e annak jelképes mondanivalója és értelme, hogy a tudomány lázasan keresi a kapcsolatot az állat és az ember szivacsos agysorvadása között? Nem kell sokat keresgélni, a kergekór rég itt van közöttünk. Beépült élet- és étrendünkbe. A marha és ember kapcsolata ugyanis sokkal régebbi és közelebbi. Gyakorta még annak megítélése is nehézségbe ütközik, hogy melyik melyik. De kedves olvasó! Vajon nem lehet enélkül is érzékelni úton-útfélen az agyvelő szivacsos elfajulását? Elég körülnézni, kinyitni hozzá a tévét... Egyébként a napokban jelentették be, hogy megvan az európai közös ős. Az a tíz ember, akiktől az egész európai népesség származik. Az elemzésekből az is kiderül, hogy az egész emberiség első közös férfiőse körülbelül 80-100 ezer érvel ezelőtti, a női ágon viszont 200-250 ezer évet kell visszamenni. Ami igaztalan megközelítés, azon túl, hogy a hölgyek korát nem illik firtatni, ennyire öregíteni több mint illetlenség. Ráadásul mindent neki köszönhetünk. A rákot és Rembrandt ot, Bachot és Hitlert, a só- letkonzervet, a többpártrendszert és a cipőfűzőt, egyszóval mindent és mindenkit, akit és amit csak az emberiség azóta feltalált, előállított és megszült. Nem mulaszthatja el azonban az ember, hogy futólag legalább el ne gondolkodjon azon, mi van akkor, ha az az ősanya kicsit feledékenyebb, vagy jobban érdeklődik mondjuk a kézimunka vagy az éppen futó őstörténeti szappanopera után, mint a család-, nemzetség- és világalapítás iránt. Nos, akkor már rég nem fájna a mi szivacsos agyvelőnk sem. Ősanyám, mi nem ilyen kerge világot akartunk. Hír(telen)kék... A kisgazda elnök javaslata ellenére várhatóan nem hosszabbítják meg a Parlament olajügyekkel foglalkozó bizottságának megbízatását. Pallag hát a vén titán, tovább, tovább, tovább... * Utolsó hivatalos ázsiai kőrútján Bili Clinton amerikai elnök televíziós beszédet mondott a hanoi egyetemen. Remélhetőleg így kezdte: „Jó-ó-ó reg-gelt, Viet-na-a-am...!” * December elsején lép hatályba a megkülönböztető jelzések használatát szabályozó új belügyminisztériumi rendelet, miszerint számos eddigi kedvezményezettnek le kell adnia a kék lámpát. Az ég kékje fényeskedjék nekik... * Kínában hivatalosan is befejeződött a héten a világtörténelem legnagyobb szabású népszámlálása, ám kiderült: milliók jelezték hiába, hogy lefelejtették őket a listáról. Nagy falakba ütköztek... * Hamis illetékbélyegek kerültek forgalomba a kisvárdai postahivatalban. Az ügyben illetékeseket viszont még nem vonták ki a forgalomból... * Vékony szalagocskákból álló erényövet talált fel egy kínai rendőr, Csao Cen, aki szerint az egyébként bugyira hasonlító erkölcsvédő csak a megfelelő jelszó megadására nyílik ki. Szezám, tárulj... _____________________________________________________(SZILVÁS) t ásának, a generációváltás végrehajtásának fontosságát hangsúlyozza. Annyira „öreg" a magyar mezőgazdaság? Nyomban egy példát mondanék: a portugálok nagyjából ugyanannyian vannak, mint mi, és ott is a lakosság mintegy tiz százaléka foglalkozik mezőgazdasággal. Ám a portugál termelők átlagéletkora jóval alacsonyabb, az ottani fiatal gazdák szövetségének tizenhétezer ezer tagja van, míg az AGRYA-nak csak háromezer-ötszáz. Nálunk a fiataloknak még nem elég vonzó a mezőgazdaság. Ráadásul nincs megoldva az idí sebb gazdák megfelelő nyugdí hoz juttatása, így át sem tudják ac ni földjeiket a fiatalabbaknak, h szén nincs miből éljenek. Nálun a mezőgazdasággal való foglalkc zás egész éves lekötést igényel, a uniós országokban viszont mi vannak úgynevezett szabadságé Simon Attila a diófánál. A japánok szerint erőt sugároz. FOTÓ! T. :
