Heves Megyei Hírlap, 2000. október (11. évfolyam, 231-255. szám)
2000-10-28 / 253. szám
/ A gazdaság és a kisemberek pénztárcája A magyar munkaerő ahhoz képest, hogy mennyire képzett, még mindig olcsó Az ország tizenhét településén azzal a céllal alakultak vállalkozói szalonok, hogy az érintettek gyakrabban találkozhassanak egymással, valamint a gazdasági és a politikai élet ismertebb szereplőivel. így a vállalkozók első kézből tájékozódhatnak a makrogazdaságot , a vállalkozói szférát érintő kérdésekrqj. A tervek szerint akár bele is szólhatnának a gazdaságpolitika alakulásába, hiszen olyanokat is meghívnak tanácskozni, akik a Parlamentben meghatározhat- A gazdasági növekedés immár egyértelmű, de úgy tűnik, ez inkább a makrogazdaságra vonatkozik. Az átlagember zsebe mintha kevésbé érezné ezt a fejlődést. Ön szerint mikor jut el érzékelhetőbben ez a gazdasági növekedés az emberek pénztárcájáig?- A pénztárcákban ez már sokkal jobban érzékelhető, mint korábban. A korábbi években a gazdasági növekedés szintén a mostani 5 százalék közelében volt, de azt szinte teljes egészében a külföldi tulajdonban lévő és exportra termelő cégeknél érték el. Az idén viszont már a kis, és közepes cégek esetében is jelentős a növekedés. Ugyanakkor a belföldre termelő vállalkozások is nagyon megindultak. Az igaz, hogy az idén is gyorsabban nő az ipari export mint a belföldi termelés, de az eddigi adatok alapján a belföldi termelés, a hazai értékesítés is több mint tíz százalékkal nőtt. Ez már nagyon gyors növekedés. És nem csak az úgynevezett vámszabadterületi cégek növelik az exportjukat, hanem a magyar vámterületen lévő cégek is. Sőt, az idén gyorsabban növelték exportjukat, mint a vámszabad területű cégek. A lakosság szempontjából pedig az a helyzet, hogy amikor 1996-97-ben elkezdett gyarapodni a jövedelme, akkor még nem hitte el. Nem is érezte, ezért nem hitte el. Aztán nőtt a bevétele és mostanra elhitte, hogy nagyobb a reáljövedelme. Ezt onnan lehet látni, hogy növeli a fogyasztását. Az előző években a fogyasztási hitelek gyakorlatilag a nullán voltak, most viszont többen veszik igénybe. A lakosság bízik abban, hogy a havi hiteltörlesztő részletét ki tudja fizetni. Tehát a lakosság a megtakarításai terhére és hitelekből is növeli a fogyasztását, miközben befolyó jövedelmét is elhasználja. Ez mind arra utal, hogy a lakosság öt-hat év után elhitte, hogy a gazdaság növekedik, s ezzel a lehetőségei is pozitívan változnak. Persze az nyilvánvaló, hogy a lakosság mintegy 15-20 százaléka az elmúlt évtizedben szinte végig magas jövedelemmel rendelkezett és növelte a fogyasztását. De a közepes és az alacsony jövedelműek nem növelték, hanem csökkentették a fogyasztásukat az évtized első felében. Most viszont a fogyasztásnövekedés számai azt mutatják, hogy a közepes és az alacsony jövedelműek is növelik a kiadásaikat. Mert például nő az élelmiszerfogyasztás. A magasabb jövedelműekre ez nem jellemző. Ugyanakkor egyre tóbb az olyan szolgáltatás, amelyet főleg a közepes jövedelműek vesznek igénybe. De példaként említhetjük a mobiltelefont is. Ma már több mint kétmillió készülék van Magyarországon, és a prognózisok szerint másfél év múlva négymillió mobiltelefon lesz. Ebben a közepes jövedelműek is jelentős százalékban benne vannak. Mindez azt mutatja, hogy a lakosság is elkezdte ezt a jobb gazdasági helyzetet érezni. ják az ország gazdasági stratégiáját. A kezdeményezés a Magyar Vállalkozói Szalon elnevezést viseli, országos elnöke pedig Zwack Péter. Hatvanban Guba Józsefné vezetésével ez év márciusában nyílt meg a vállalkozói szalon, melynek legutóbbi vendége dr. Vértes András, a Gazdaságkutató Rt. elnöke volt. A meghívott többek között kifejtette, hogy a magyar gazdaságnak jó esélye van a gyors és kiegyensúlyozott fejlődésre. Dr. Vértes András: A gazdaság autonóm Ugyanakkor ma is vannak nagyon nehéz társadalmi helyzetű rétegek. Tehát a súlyos társadalmi gondok ma is érzékelhetőek, de mégiscsak más a helyzet, mint a kilencvenes évek elején, amikor az egész gazdaság lefele ment. 1993 és 1996 között stagnált és 1997 óta lényegében fölfelé megy.- A társadalom alsó rétege is stabilabbnak érzi helyzetét?- A legalsó rétegekről nincs információm. Tudjuk, hogy a társadalom legfelső és legalsó öt százalékát nem tudjuk megközelíteni. Ha ezt kikapcsoljuk, akkor azok, akik a létminimum közelében élnek, akikkel lehet kommunikálni, nos náluk azt látjuk, hogy ugyan történtek olyan szociálpolitikai változások, amelyek számukra hátrányosak - például ők nem tudják kihasználni az adókedvezményeket -, de azért a gazdasági növekedés általános pozitív hatásaiból ők is részesednek.- Ez a tendencia folyatódik? Erősödhet ez a réteg?- Hát, nagyon remélem. Ez a szociálpolitikától is függ. Egy kormányzatnak olyan nagyon nagy hatása a gazdaságra, hála a jóistennek nincsen. A gazdaság autonóm és megy magától a piac az üzlet, a pénz irányába. Arra azért van befolyása a kormányzatnak, hogy az állam szociálpolitikai szempontból hogyan néz ki. Én nagyon remélem, hogy nem lesz Magyarországon olyan szociálpolitika, amely ne venné figyelembe, hogy a társadalom alsó rétegeit egyfelől védeni kell a kellemetlen hatásokkal szemben, másfelől esélyeket kell adni nekik, hogy a nehéz helyzetéből tudjanak kijönni a saját erejükből is. Tanulással, munkával, vagy ezek kombinációjával, a kulturális alapoknak a megteremtésével.- Előadásában említette, hogy a magyar agrárszektor verseny- képtelen az Európai Unió viszonylatában. A gazdasági növekedés magával húzhatja-e a mezőgazdaságot is?- Arra most van esély, hogy Magyarországon a GDP évi 4-5 százalékkal növekedjen akár egy évtizedig is. Ám ennek feltételei vannak, ehhez nagyon komoly reformokat kell még az országban végrehajtani. A magyar mező- gazdaságban viszont ilyen ütemű fejlődésre nincs esély. Ennek ma nincsenek meg a feltételei. De ha megteremtődnének a tőkefeltételek, ha tisztábbá válnának a piaci viszonyok, ha az állam agárpolitikája egyértelműbb lenne, ha a kormány segítené a piacszerzést és a piactisztulást, segítene eltakarítani a romokat az ag- rárszférában, akkor sem jönnének létre egy négy-öt százalék feletti éves agrártermelés-növekedési ütemnek a feltételei. Amikor a magyar agrártermelés a leggyorsabban emelkedett az elmúlt száz évben, akkor is csak három százalékkal nőt évente. A modern világban nem az agrárszektor húzza a gazdaságokat. Nagyon fontos a szerepe, nem akarom én lebecsülni, de nem ez a húzóágazat. Az agrárszektor minden modern országban csökkenő részarányú. Nálunk is az, hiszen ma már a mezőgazdaság GDP termelése öthat százalék. Volt tizenkettő is valamikor, de soha sem lesz már annyi. A mezőgazdaság szempontjából azért lenne fontos az átalakulás, hogy modern, verseny- képes részévé váljon a gazdaságnak. A magyar mezőgazdaság adottságai nem olyan nagyon rosszak. Vannak erényeink, s ezeket érdemes lenne jobban kihasználni. Nem beszélve arról, hogy a mezőgazdaság mindig politikai kérdés abból a szempontból, hogy a vidék azért az mező- gazdaságtól erősen függ. A vidéki foglalkoztatásban a mezőgazdaságnak van szerepe. Egyébként a mezőgazdaság az összfoglalkoz- tatottak tekintetében hat-hét százalékkal részesedik. Tehát nincs ma már akkora részarány, mint azt sokan gondolnák. De persze, az hogy egy vidék mennyire prosperál, abban van szerepe a mezőgazdaságnak. Lélektani szempontból fontosabb a dolog, mint közvetlen gazdasági szempontból.- Az iparral való foglalkozást a kormányok inkább felvállalták?- A kormányzat az iparban annyit vállalt fel, hogy merészen privatizált és attól kezdve az üzleti szféra elintézte a dolgokat. A mezőgazdaság az egy bonyolultabb ágazat, ott egyrészt az állami befolyás sokkal nagyobb mint a piaci ágazatok többi részében, másrészt sikerült Magyarországon - és a többi kelet-európai országban is - egy olyan agrárprivatizációt, egy olyan agrárátalakulást teremteni, ami nem energiákat szabadított fel, hanem fordítva: esetenként olyan energiákat is megölt, amelyek kellettek volna.- Sokszor említik, hogy a mező- gazdaságban nem zajlott le a generációváltás, mivel az ágazat nem vonzó a fiatalok számára.- Biztosan ez is gond. De azért úgy látom, hogy a magyar agrárcégek 25-30 százaléka ott van az európai versenyképesség határán és ha hagynák őket, akkor versenyképesek is lennének. Az ilyen cégekhez mennek a fiatalok. Összességében viszont valóban kicsi a vonzereje a mezőgazdaságnak.- Más téren viszont a fiatalok erőteljesen törnek előre. Hogyan látja a magyar oktatás színvonalát?- A magyar oktatási rendszer nem rossz. Millió baj van vele, de nem rossz. Akik Magyarországon végeznek egyetemeket, akik itt tanulnak szakmunkákat azok elég jól használhatóak. A magyar oktatás széles tudást ad, nem annyira célra orientált mint az amerikai, vagy nyugat-európai és ennek bizonyos esetben vannak előnyei. A magyar munkaerő ahhoz képest, hogy mennyire képzett, még mindig eléggé olcsó. És még munkafegyelme is van, ami fontos, hiszen a világ számos részén van képzett munkaerő, munkafegyelem nélkül. A magyar munkaerő motiválható: kitűz egy feladatot és megcsinálja, hajt rá, mert fontos neki, mert vannak céljai. És ez nagyon jó dolog. TOMPA Z. MIHÁLY NEVJE6Y Dr. Vértes András 1951-ben született Budapesten. 1975-ben elvégzi a budapesti Közgazdaságtudományi Egyetemet, két évvel később doktorál. 1975-től hat éven át a Gazdaságkutat ó Intézetben dolgozik csoportvezetőként. 1981 és 1987 között az Országos Tervhivatal csoportvezetője, majd főosztályvezetője. 1987-1992 a Gazdaságkutató Intézet igazgatója. 1992-1998 A Gazdaságkutató Rt. elnök-vezérigazgatója. 1998-tól a Gazdaságkutató Rt. elnöke. nem is fogok soha, egyikhez sem. Nota bene: vélhetően a soron következőkhöz sem.) De ezúton is szeretném szívből jövő őszinte jókívánságaimat küldeni családjának, egészséget és sok boldogságot kívánva a megszületett kisgyermeknek, testvérkéivel és szüleivel egyetemben. Aképpen, ahogy minden családnak, ahol kisded látja meg a napvilágot. Remélem, jelen soraimat nem veszik majd zaklatásnak, a közszereplők életében való kutakodásnak, a magánélet határainak indokolatlan fesze- getésének és fontoskodó áthágásának. Bár, nem tudom, határon innen vagyok e még, vagy már túl. Az ilyet soha nem lehet tudni. Noha, így is vétettem, s elmaradtam a negyedik gyermek születésekor elvárt apai kívánalomtól, hisz1 nem az útmutatásként megfogalmazott egy ima erejéig voltam a családdal. Korszerűtlen vagyok tehát, nem illeszkedő, egy olyan világban, ahol képmutatásból és álszentségből még mindig bőven van pótolnivalóm. Abban is egyetértek, hogy a minszterel- nök minnél többet legyen együtt gyermekeivel, lássa nökvekedésüket, örüljön fejlődésüknek és kiteljesülésüknek és ebben a harmonikus kapcsolatban semmi zavar ne támadjon. Mert az ember melegségre vágyik. Annak ellenére - miként nagy nyilvánosság előtt közszolgálati tudósításokban elhangzott -, hogy nálunk ésszerűtlenül sokan tértek át gázfűtésre. Az ember felkapja fejét a fűtési szezon kezdetén az ilyen elröppenő szóra. Vagy ahogy a szociálisan érzékeny kultúmépességben mondanák: rámozdul mint kisnyugdíjas a nyugdíjemelésre, mindhiába. Hát persze, egy egész ország igyekezett áttérni, amikor olyan kitartóan puhították. A meggyőzés sikerült. Most az Országgyűlés kétéves, 2001-2002-es költségvetési vitája során a miniszterelnök elmondta, hogy a földgáz árát azért kell a kisfogyasztók számára alacsonyan tartani, mert nálunk ésszerűtlenül sokan álltak át gázfűtésre. Noha a mondat első része édes muzsika a szociális vívmányokon edzett, elpuhult és az emberarcú piacgazdaság építése felé menetelő egyszerű fogyasztói füleknek, a végét, valamint az ok okozati viszonyt sehogyan sem érteni. Jól legalábbis nem. Sok ésszerűtlen polgár elárvultán lóg bele a semmibe, s nem tudni miért. Mi az, hogy ésszerűtlenül sokan álltak át gázfűtésre. A magyar polgár olyan, mint egy szeszélyes bakfis és egy beszámíthatatlan matamatikatanár egyszemélyben, hogy nem másra, saját jóléte ellen tör, merthogy átáll. A magyar történelem tanítása szerint egyébként már régóta tudható: mindig rosszkor és rossz időben álálló nemzet vagyunk. Dehát ezt eddig gázügyben még senki se rótta fel nekünk. Hogy mohók, élvhajhászok és szalmaláng lelkesedésnek lennénk, ha a gáz bevezetésről van szó. A polgár átállt, és ezzel aláássa nemcsak a hivatalos állam, hanem a haza és a nemzet alapjait, megmaradását, végső soron saját létalapját és biztonságát. Megfontolatlanul és felőtlenül vezet gázt, komfortosít és korszerűsít, nyög bekötési költséget, csonk kiépítést, fűtésszerelést satöbbit. És nem is tudja, hogy mindezzel milyen ártalmasán és végletesen maradi. Ráadásul, amikor végre már ott van a gáz, akkor derül csak ki, hogy még így is túl drága, nem lehet kifizetni. Pedig, ha sokkal nagyobb lenne az öntudat, fűthetne lelkesen drága tüzelőolajjal, villanyárammal vagy ott van még, hogy kimehetne az erdőre száraz fáért, ha meleget akar. De a gázbevezető ember felelőtlen. Melegíthetné fazékban, vájdlingban, lavórban a sparherden a vizet a mosdáshoz. Ha például nemrég született kisgyermek van a háznál, akinek buksiját samponozni kell. Gazdasági érvek hangoztatásával egyébként, pláne ha állami támogatást is mozgósítottak hozzá, mint a gázátállásnál, mindig meggyőzhető volt a polgár, hogy miért és mi fogja majd megérni neki. Hagyta magát. Hogy megint nem nyert, sőt már megint vesztésben van, mindig utóbb derült csak ki. Akár volt sapka ésszerűtlen fején, akár nem. Hír(telen)kék... Ügyvédje jelenlétében sok mindent elmondott már a különböző visszaélésekről a zsarolással vádolt, s mentelmi jogától megfosztott kisgazda országgyűlési képviselő. Születőben az újkori Székely balladák... * A csaknem másfél évtizede üzembe helyezett Mir űrállomás - mint azt Ilja Klebanov orosz miniszterelnök-helyettes bejelentette - februárban végleg befejezi égi tevékenységét. Nagy űrt hagy maga után... * Az egyik csapat tagjaként Orbán Viktor is részt vett Békéscsabán a negyedik alkalommal megrendezett nemzetközi kolbászkészítő versenyen. Tapasztalhatta: több nap, mint kolbász... * Az oroszországi Cseljabinszk tanácsa - Valerij Jarusin egykori „szovjet” rocksztár javaslatára - elsöprő többséggel szavazta meg, hogy a városban utcát nevezzenek el a Beatles együttes tagjáról, John Lennonról. Mi több, a jelszót is kiadták: „Előre a lennoni úton!” * A világ leglassúbb diákja címet adományozta a Guinness Rekordok Könyve Stuart Baldwin angol könyvkereskedőnek, aki levelező úton 28 év alatt szerezte meg diplomáját, s aki - saját bevallása szerint - csak akkor ért rá tanulni, amikor éppen a vécén ült. Akkor is arra gondolt, hogy tojik egészre... ___________________________________________________________________________(SZILVÁS)
