Heves Megyei Hírlap, 2000. szeptember (11. évfolyam, 205-230. szám)
2000-09-09 / 212. szám
z? Nem tartható folyton feszültségben az ország A Parlament alelnöke az Agria Vásárról a politikusokról és a lakosság elvárásairól Megtisztelte jelenlétével a VIII. Vásár Agriában megnyitóünnepségét dr. Szili Katalin, az Országgyűlés alelnöke is, aki köszöntötte a résztvevőket. Alkalom volt ez arra is, hogy a politikus asszony kérdéseinkre válaszolva elmondja gondolatait a termékbemutatóról, a politikai elit társadalmi megítéléséről, az olajügy mögött megbúvó veszélyekről.- Alelnök asszony, hogyan értékeli női szemmel a vásárt?- Női szemmel is rendkívül pozitívnak. Van néhány olyan díjazott, akiknek a bemutatóját látva kifejezetten örültem, hogy a zsűri a termékek kiállítását, a külsőt is értékeké. Ilyen volt a Sütkeré, amely igen gusztusos süteményeket vonultatott fel. Fantasztikus volt az illatuk és az ízük is. Komoly előrelépés, hogy nemcsak az a lényeges egy vásárban, mennyi kiállító jön el, hanem az is, milyen minőséggel állnak a közönség elé. Bízom benne, hogy a 2000-es esztendő váltást is magával hoz az elvárásokban, s ma már a minőséget is díjazzuk, magától értetődőnek tekintjük. Nagyon is érvényes erre a mondás: a vállalkozás olyan, mint egy kerékpár, állandóan nyomni kell a pedált, különben a jármű nem halad előre...- Háziasszonyként nagyságrendjében mennyit költené itt?- Sokat, úgyhogy a férjemnek nagyon ki kellene nyitnia a pénztárcáját. Rengeteg termékre háziasz- szonyként azt mondtam, igen praktikus, újszerű, el tudnám képzelni a háztartásomban. Voltak, amiket szívesen ajánlottam volna másoknak, ám én nem kedvelem azokat. Természet- és környezetvédelmi kötődésemből fakadóan például nem hordok bunda- vagy bőrholmikat, legfeljebb cipőben. Azt mondom, nemcsak a nagy- és kiskereskedőknek, hanem a fogyasztóknak is érdemes az ilyen vásárokra odafigyelniük.- Amikor legutóbb interjút adott a Hírlapnak, szóba került a Környezetvédelmi Minisztérium botla- diozása is. Azóta váltás történt a tárca élén. Ön szerint ez kedvező irányba fordítja-e a folyamatokat?- A történet is igazolja, sok függ attól egy-egy területen, hogy ki vezeti a tárcát. Ennek a vátásnak kimondottan örültem! Azt hiszem, nincs ma Magyarországon olyan, környezetét szerető, a környezetvédelem iránt érdeklődő ember, aki ezt ne vette volna jó néven. Azt a két évet, amit elveszítettünk, elég nehéz ma már behozni. Elég nagy az új miniszter, Ligetvári úr felelőssége, hiszen az elkövetkező két évben nem csupán az Európai Unió környezetvédelmi elvárásainak kell megfelelnünk, hanem a saját környezetünk, egészségünk érdekében is meg kell tennünk a szükséges intézkedéseket. Most reménykeltőnek tartom az új helyzetet. Bízom benne, hogy a környezetvédelmi törvény 1995-beli létrejötte óta megtervezett programok újra felgyorsíthatók. Akár a hulladékgazdálkodás, akár a víz-, akár a levegőminőség problémaköre a magunk jobb életminősége szempontjából nagyon fontos! Reménykeltő az is, hogy a tárca és a civil zöldszervezetek között már elkezdődött egyfajta párbeszéd, ami eddig nagyon hiányzott.- Sokszor szólt a minőség fontosságáról. A magasabb nívót joggal várja el a lakosság minden téren, így a politikusoktól is. A nyár viszont nem erre utalt. Ön, mim a Parlamem alelnöke, s az a politikus hölgy, aki fomosnak tekinti a kulturált párbeszédet, mikém értékeli ezt, s mikém a pártvezetők államfőnél tartott közös reggelijét?- Utóbbira is egy szóval tudok válaszolni: reménykeltő! A köztársasági elnök úr fontosnak érzi, hogy a hat párt vezetői találkozzanak, és az országot érintő fontos kérdésekben egyeztessék álláspontjukat. Sajnos, az elmúlt két évre leginkább az jellemző, hogy az ellenzék és a kormánypártok között igazából nem volt párbeszéd. A viták gyűlölettől átitatottak voltak, eredménytelenek. Tavaly december 15. óta az ülésrendet illetően a Parlament mulasztásos alkotmánysértésben van. A kuratóriumok kérdésében sem közelednek az álláspontok. Nem tekintem az Országgyűlés dicsőségének a köztársasági elnök megválasztása körüli huzavonát sem. Ezek is igazolják, hogy a bizottsági munka nem helyettesítheti a hatpárti egyeztetéseket! Hosszú idő óta a Módi Ferencnél tartott közös reggeli volt az első alkalom, hogy a parlamentí pártok vezetői egyátalán egy asztalhoz ültek, s pár kérdésben megismerhették egymás álláspontját, még ha azok nem is közeledtek. Azért rendkívül veszélyes a párbeszéd hiánya, mert visszafordíthatatlanná teszi azt a hangnemet, ami a Parlamentben már kialakult.- Nem beszélve arról, hogy zavart okozhm az állampolgárokban is. Ez érzékelhető abban is, ami az olajügyeket kivizsgáló ad hoc bizottság körül történik. Az Országgyűlés alelnöke hogyan érzi magát e helyzetben?- Az olajbizottság működése sajátos identitászavart tükröz, hiszen nem egy parlamenti bizottságnak kell nyomoznia. Június végén a testületnek már be kellett volna fejeznie a munkáját. Roppant veszélyes az, ami a társadalomból ennek kapcsán visszatükröződik, hogy az emberek elfordulnak a politikától.- A politikától? Nem inkább a politikusoktól?- Lehet, hogy az utóbbi a precízebb, bár a kettő összefügg. Ha a politikusoktól elfordulnak az emberek, akkor alapvetően a politika sem fontos számukra. A Parlament vezetőjének is feladata - lenne - megelőzésképpen többször élni a lehetőséggel, hogy a házbizottsági üléseken kívül is rendszeresen egyeztessen a parlamenti frakciók vezetőivel, próbáljon közös álláspontot létrehozni.- Politikai elemzők szerint amíg az előző két ciklus parlamenti elnöke igyekezett háttérbe szorítani ebben a dklus ban a nem állandó bizottságok nem állnak a helyzet magas latán...- Én is így látom, az olajbizottság nincs igazán a helyzet magaslatán a történtek kezelésében. Nem az a dolga ugyanis, hogy maga állapítsa meg, ki bűnös és ki nem, hanem az, hogy feltárja az elmúlt tíz év felfedhető visszásságait. Ennek alapján tegye meg azon ügyekben a feljelentéseit, amelyekben büntetőeljárások indulhatnak. Az ad hoc bizottságokkal kapcsolatban meg kell említenem: talán már 11 olyan indítvány van ilyen testületek létrehozására, amelyek két éve csak gyűlnek és gyűlnek. Bizonyítja a kormány és az ellenzék közti nagy szakadékot: azok az ad hoc bizottságok, amelyeket a kormánypártok valamiért nem tartanak fontosaknak, azok nem is jöhettek létre. Ez is példátlan az elmúlt évtized hazai politikai gyakorlatában, s nem szolgálja a demokratikus fejlődést.- Az olajbizottság kapcsán az az ember érzése, az a cél, hogy ne derüljenek ki az olajüzletekkel kapcsolatos visszaélések...- Az MSZP képviselői csoportja épp azért indítványozta nyilvános vita megtartását a Parlamentben, hogy mindenki számára világossá váljon, milyen folyamatok zajbttak e téren, mi az, ami bizonyítható. Az MSZP nem azt óhajtotta, hogy az Országgyűlés nyilvánossága előtt egy vitában vizsgálatokat folytassunk le, hanem azt, hogy fogadjunk el határozati javaslatot, amiben a Parlament kötelezővé teszi a maga számára határidők megjelölésével az olajügyek lezárását. En csak sajnálni tudom, hogy tisztelt képviselő- társaim nem voltak képesek önmérsékletet tanúsítani. Nem kizárólag a határozati javaslatról beszéltek, hanem megpróbálták - még mélyebbre ásva a lövészárkokat l egymást felelőssé tenni azért, ami az Országházban, de a közélet ben is kialakult. Úgy vélem, ez a hangnem, ez a magatartás nem lehet érdeke se a politikai elitnek, se a társadalomnak. Rettentően szomorú vagyok, hogy tíz évvel a rendszerváltozás után üyen az országban a hangulat. A magam módján, eszközeivel igyekszem mindent megtenni a normális párbeszéd létrejöttéért. Félreértés ne essék, egyáltalán nem a dolgok homályban tartásáról, el- tussolásáról van szó, de mindennek megvan a módja arra, hogyan lehet és kell a vizsgálatokat elvégezni, lezárni az ügyeket, s számon kérni a felelősöket.- Az első őszi ülésen elhangzott gazdasági sikerekről szóló beszámoló akár azt is predesztinálhatná, hogy a kormányzó pártok enyhítsenek a vaskalaposságukon...- Valójában 1998 óta egy kampány részesei vagyunk ezzel a csörtető politizálással. Csak hát köny- nyen meglehet, hogy épp az ellenőr. Szili Katalin: Tiszteljük egymás véleményét! FOTÓ: PILISY ELEMÉR kező hatás érhető el vele. Nem hiszem, hogy a társadalmat folyamatos feszültségben lehet tartani. A sikertörténetekről pedig egy vicc jut eszembe: a férj in flagranti rajt' kapja a feleségét, miközben a nej egyre csak azt kérdezi: te annak hiszel, amit látsz, nem annak, amit én mondok?... Időnként az az érzésem, a kormányzat is ehhez az asz- szonyhoz hasonlóan viselkedik.- Komoly vita kíséri a kormány ötletét a kétéves költségvetésről. Erről hogyan vélekedik?- A gazdaság ma hazánkban kellő sínen van, s ezt tényleg csak a politikusok tudják elrontani. A költség- vetést szerintem mindig egy évre készítik. Látszik e téren a kormánypártok bizonytalansága is, hiszen először kétéves költségvetést harangoztak be, most viszont már kétszer egyévesről beszélnek. Az eszerint való tervezés lehet persze tetszetős, de a káéves költségvetés homályban hagyhat számos dolgot. Most is vita folyik a költségvetési bizottság elnöke és a kormányzat szereplői között, hogy kell-e pótköltségvetés 2000-re, milyen hatásai voltak az ár- és belvizeknek, a tiszai katasztrófának, miből finanszírozták ezeket, mi van azokkal az összegekkel, amelyek az infláció jósolt és tényleges számai közötti különbségek alapján befolyt összesen 180 milliárd forintból adódnak. Egy parlament képviselőinek épp az a dolguk, hogy ellássák a kormány ellenőrzését. Nem a kormánynak van parlamentje, hanem a parlamentnek van kormánya. így logikusnak tartom továbbra is az egyéves költségvetést. Gazdaságpolitikusok és gazdasági szakemberek szerint is a költségvetést mindig egy évre készítik. A kétéveshez az államháztartással kapcsolatos jogszabályokat is meg kell majd változtatni... Hadd fejezzem be azzal - miután politikusnői mivoltom is megszólíttatott -, túl azon, hogy én toleráns és kompromisszumkész vagyok, egy nőnek van empatikus képessége is. Mindig arra gondolok, hogy más mit tenne a helyemben. Nos, én csak minimális empátiát kémék a kormánytól: ha ők ellenzékben lennének, vajon mit szólnának a háromhetente ülésező parlamentről, a kétéves költségvetésről?! Az empátia nagyon fontos lenne a parlamenti viták során is, akkor nem fordulhatna elő az, hogy ha bárki kritikát fogalmaz meg, azt kormányzati oldalon egyszerűen sértésnek veszik. Én elsősorban az egymás és az egymás véleménye iránti tiszteletet kérem képviselőtársaimtól. SZALAY ZOLTÁN TARI OTTÓ „Hivatcdos” zaklatok Vajon kikre gondolhatott a rendőrkapitány, amikor megjegyezte: a jövőben nem tűrik el néhány helyi polgár mocskolódását, hanem feljelentik a gyalázkodókat... ? Hát igen, tudom, tudjuk jól, kikről volt szó. S azt hiszem, tisztában vannak ezzel más településeken is. Kivált a bíróságok alkalmazottai, akik nap mint nap kénytelenek foglalkozni velük. Merthogy embereink úgy gyártják a feljelentéseket, beadványokat, felhívásokat, plakátokat, leveleket, hogy az - legalábbis terjedelmileg - egy hivatásos toliforgatónak is a becsületére válna. Borzasztóan érzékenyek. Elég a legkisebb vélt vagy valós sérelem, máris rohannak jogorvoslatért. Szinte mindegy számukra, hogy intézmény vagy egyenruhás szerv, ügyészség vagy vállalat, lakótárs vagy szórakozóhely, hamar találnak érvet, hogy összeakadjon a bajusz. Márpedig érv, mint tudjuk, mindig akad. Leginkább az, hogy mi, kilencvenkilenc százalékos többség, nem tudunk, nem akarunk az ő normáik szerint élni. Utálunk pereskedni - kivált az általuk feljelentett bíróságok érintettsége folytán más megyék tárgyalótermeibe járni -, gyűlöljük a miliőt, amibe megpróbálnak bennünket belekényszeríteni, s bizony, talán saját elmeállapotunkat illetően sem rendültünk még meg annyim, hogy csak egy pillanatra is felmerüljön bennünk: lehet, hogy mégis mi vagyunk a hülyék? Nem lehet. Legfeljebb akkor, ha eltűrjük, hogy egy elenyésző, ám annál agresszívabb kisebbség terrorizáljon bennünket. Ha megengedjük, hogy néhány két lábon járó elmekórtani határeset gyalázkodjon, belénk rugdosson, az igazság bajnokának a szerepében tetszelegjen, harcos szervezet mellvédje mögé bújva kártékonykodjék. Valóban idióták vagyunk azonban, ha mindezt szó nélkül hagyjuk. Csakhogy jogállamban élünk - mondhatják az ellenérvelők, akik szerint normálisnak tekintendő minden ember, míg az arra hivatottak meg nem állapítják az ellenkezőjét. Jogállamban élünk, vélekedhetnek a humanisták egészen addig, míg „barátaink" rájuk is meg nem orrolnak. Mert akkor aztán ők is szaladgálhatnak ügyvéd után, tucatszám írhatják alá az idézéseket, a fizetési meghagyásokat, és még örülhetnek, ha - néhány helyi politikushoz hasonlóan - nem bűnözőzik le őket, vagy éppen nem gyártanak undorítóan bunkó szójátékot a nevükből. Merthogy ők, az igazság és az igazságosság szószólói, az alapvető jogok védelmezői ezt is megteszik. Mert megtehetik büntetlenül, torz módon értelmezett erkölcsi felsőbbrendűségük tudatában. (Erkölcs... Felsőbbrendűség... Külön jegyzet témája lehetne.) Megtehetik, mert megengedjük nekik. Mert defenzív módon viszonyulunk hozzájuk; inkább megvárjuk az idézést, semmint hogy megtennénk a magunk feljelentését. Inkább hagyjuk magunkat eldtálni a tárgyalásokra (ahol - ne adj Isten - még az is előfordulhat, hogy bennünket marasztal el a Tisztelt Bíróság), ahelyett, hogy végre közösen, összefogva megtennénk a szükséges lépéseket. Ám mégsem ez a legrosszabb az egészben. Hanem az, hogy egy városban egy levegőt szívunk velük. Olykor - tekintve, hogy szeretnek nyüzsögni - elkerülhetetlenül találkozunk, és ha tetszik, ha nem, megpillantjuk a fizimiskájukat. Elkapjuk a fejünket ugyan, de már késő, odavan a napi ebéd, lidércnyomás nehezedik ránk, némi sajnálattal keveredve. Aztán a sajnálat elmúlik - hisz munkásságuk még az emberi érzések egyik legne- mesebbikére is káros -, szánalommal vegyes undor váltja fel. Meg a viszolygás. S örülünk, hogy nem születtünk indiánnak. Mindannyiunk ismerősei ők, a kisvárosi Arturo Uik. Ma még sikerül rászedniük néhány hozzájuk csapódott gyenge jellemet, akik a természetes szelekciót követően ugyancsak ilyen, nem kívánt ismerőseinkké válhatnak majd - lekötve a fél megye hatósági és egyéb tisztviselőinek a teljes munkaidejét, terhelve az államkasszát és idegrendszerünket -, ám bízzunk benne, hogy a megtévesztett jó szándékot előbb-utóbb megvilágosítja az értelem. Amúgy az illetők célkeresztjébe került sértődöttek számára volna egy bonusz jó tanácsom, amennyiben még nem ábrán- dultak ki a civil szervezetekből, továbbá, ha már megunták a zaklatást és a molesztálási, forduljanak valamelyik, az állampolgárok jogvédelme céljából létrejött egyesüléshez. Bizalommal. Hír(telen)kék... A közös párbeszéd érdekében Mádl Ferenc köztársasági elnök munkareggelire hívta a parlamenti pártok elnökeit. Abban egyetértettek, hogy a reggeli finom volt... * Chicagói kampányútja során elszólta magát George W. Bush republikánus elnökjelölt, aki - nem tudván, hogy mikrofonját már bekapcsolták - egy nyilvános sajtótájékoztatón mindenki füle hallatára seggfejnek nevezte Adam Clymert, a New York Times újságíróját. Annak jegyében, hogy - a hír szent, a vélemény szabad... * Kisebb földrengés erejéhez hasonló hatást váltott ki a kút kitörése Pusztaszőlősön, ahol számos ház fala repedt már meg. Nagy gáz lehet... * Magasban szálló kíváncsi társa élőnek hitte a Varsó egyik terén elhelyezett óriásplakáton lévő hattyút, s alárepülve frontálisan ütközött vele. Micsoda palimadár... * Megunták az impotens huzavonát a fővárosi örömlányok, s hozzáláttak a prostipiac kialakításához Kőbányán. Teret nyer a mélyművelés...___________________________________________[szilvás) a pártérdekeket, addig a mai pártkatonaként teszi a dolgát. Ön szerint helyes e ez?- Abszolút nem helyeslem, hiszen a Parlament elnöke nem a pártpohtikai érdekek hordozója kell legyen, hanem az egész Országgyűlés együttműködésének a katalizátora- Erre persze mondhatják, hogy a Parlament alelnökének is lennének e téren tennivalói. Kérdezem: milyen módszereket vonultatna fel?- Kicsit magam is ambivalens állapotban vagyok, mert engem köt a zsoldosbecsület. Azt szoktam volt mondani, egy nőnek az is a feladata, hogy a kötényével eltakarja a család bajait, s biztosítsa hogy ne hallatszódjon ki a tányércsörgés. Úgy hiszem, ebből mindenki érthet...- Térjünk vissza az olajbizottságra E testület is azt bizonyítja,
