Heves Megyei Hírlap, 2000. szeptember (11. évfolyam, 205-230. szám)
2000-09-09 / 212. szám
6. oldal - Heves Megyei Hírlap hírlap MAGAZIN 2000. Szeptember 9., szombat Rajzórán focizott, alvás helyett rajzolt Egy kilencéves kisfiú kezébe az édesanyja először adta oda Gárdonyi Géza Egri csillagok című művét. Az élmény egy életre szólt, s Győrfi András már akkor elhatározta, hogy képregényt rajzol hozzá. Azóta eltelt több mint húsz esztendő, a grafikusművész még legalább harminc-egyné- hányszor olvasta végig a regényt, ám a hozzá fűződő szerelem megmaradt és kiteljesedett. így a napokban a boltokba kerülhet az Egri csillagok legújabb, grafikákkal illusztrált kötete, a Palatínus Könyvkiadó gondozásában. A könyvben található grafikák eredeti változatait szeptember 21-től, a könyv bemutatójától néhány hétig az egri Senátor-házban láthatják az érdeklődők.- Mint szinte minden gyerek, én is háromévesen, az óvodában kezdtem el rajzolgatni - meséli pályája kezdetéről a festő- és grafikusművész -, bár én kicsit gyakrab ________ b an ragadtam ceruzát, mint JHUf társaim. Az óvónők pedig nagyon hamar rájöttek, hogy engem nem kell altatni, inkább hagyni kell raj-' zolni. Ez a szokásom megmaradt egészen 35 éves koromig, ma is inkább fes- tegetek, mint alszom. A rajzolást csak bizonyos időszakokra tettem félre, amikor sportoltam, vízilabdáztam, vagy éppen szerelmes voltam. Tíz évvel ezelőtt derült ki, hogy a tanult szakmám, az építészmérnökség nekem túl száraz, így a festőművészethez fordul- tam, s innentől kezdve ebből élek.- Nyilvánvaló, hogy ezzel a rögösebb pályát választottad...- Mindenki azt mondja: festőművész bárki lehet. Ez nem így van. Építészmérnök lehet bárki, viszont festőművésznek születni kell. Az ide vezető út annyira egyenes volt - kezdve a nemzetközi rajzpályázatok megnyerésétől a későbbi kiállításokig -, hogy ennek így kellett történnie. Ám hozzátartozik: a '80-as években - amikor még egészen másról szólt az élet - a szüleim azt mondták, hogy sok szegény festőművész él hazánkban, én ne ezt az utat kövessem. Szófogadó gyerekként elvégeztem a főiskolát, lett egy diplomám, ám egy percet nem dolgoztam a szakmámban.- A festészetet tanultad valaha?- Autodidakta művész vagyok, jól felfogott munkamániámmal tanulok. Minden egyes képpel képzem magam. Most valószínűleg sokan felszisszennek, ám nem szabad elfeledkezni róla, hogy a középkorban is autodidakta festők éltek. Nem voltak tanárok, akik irányították őket, s mégis híresek tudtak lenni, s ma a múzeumokban sorban állnak a képeik előtt. Persze lehetnek Jumurdzsák gonoszsága emlékezteti a mai világra olyan hatások, amelyeket a mai festők vállalnak. Én úgy gondolom, hogy egy Salvador Dali sokkal inkább tanárom, mint az, aki a rajz szakkörön mögöttem állt. Nagyon szerettem Molnár József festőművészt, aki az általános iskolában tanított, mert ő megengedte nekem, hogy a rajzórákon focizhassak. Vagyis nem akart belőlem kis Molnár Józsefet nevelni. Rájött arra, hogy ha valaki tehetséges, az úgyis magától fejlődik. Meg lehet tanítani a technikákat mondjuk a főiskolán, a színkeverést, de azt, hogy mit fest az ember, azt nem.- Korábban csak rajzoltál és grafikai műveid voltak. Mióta festesz?- Nyolc évvel ezelőtt kezdtem festeni, s 1992-ben volt - véleményem szerint - a legszámottevőbb és legérdekesebb kiállításom a Hilton Szállodában. Ott egészen furcsa érzéseim voltak, hiszen úgy jöttek el az emberek a tárlatomra, amint az a nagy könyvben meg van írva: láttak délelőtt egy tévéműsort, ami rólam szólt, s kíváncsiak lettek rám. Számomra nagyon izgalmas volt, hogy fiatal, friss festőként bejutottam a televízióba, s onnantól kezdve közönségem lett. Később, 1994- ben eljutottam New Yorkba, amit nem tartok jelentős bemutatkozásnak, mert szerintem aki csak akar, elmehet oda, és kiállíthatja a képeit az 5-6 ezer galéria egyikében. Ennél jóval izgalmasabbak voltak a '96-os németországi kiállításaim, s a történelmi képeimmel én a magam módján ünnepeltem a mille- centenáriumot. Nagy választóvíz volt ez az életemben, hogy gyökér nélkül, csak a képeimre hagyatkozva hogyan tudok megélni, s a családomat eltartani. Ezenkívül tavaly jelen voltam Bolognában az Arte Fiera művészeti vásáron, ahol átellenben velem Picassót árultak, az enyémtől mintegy ezerhétszázszor magasabb áron.- Magadat szürrealista festőnek tartod, ahogy megfogalmaztad, némi történelmi beütéssel. A grafikáid és a festményeid menynyire vannak egy „hullámhosz- szon"?- Sokáig az volt a hiba, hogy ezek teljesen különböztek egymástól. Az évek hosszú sora és a kemény munka révén mára hasonlóvá tudtam tenni a különböző technikával készült alkotásaimat. Vagyis ha valaki látja egy grafikámat, egy festményemet, meg tudja mondani róluk, hogy egy ember csinálta. Ugyanaz a képi világ jelenik meg műveimen: szakállas lovasok, rohangáló emberek, szélmalmok és Don Quijote-i figurák.- Már jó pár könyvillusztráció áll mögötted. Van ennek valami különösebb oka?- Az igazság az, hogy főiskolásként rendkívül jól megéltem belőle. Akik a '80-as évek közepén Rakéta regényújságot vagy Galaktikát olvastak, majdnem minden héten találkozhattak a rajzaimmal. A Móra könyvkiadónál kezdtem könyveket illusztrálni, majd a kilencvenes évek közepe táján tértem vissza a könyvillusztráláshoz. Ennek egyik oka, hogy született egy kisfiam, és úgy gondoltam, milyen jópofa dolog lenne, ha a gyermekem azokat a könyveket, amelyeket én is szeretek, apja illusztrációival olvashatná.- Általában azokat a könyveket illusztrálod, amelyek közel állnak hozzád?- Vagyok annyira erőszakos és rámenős, hogy a kiadókat irányítom, s így a nekem tetsző kiadványokat színesíthetem rajzaimmal. A legtöbben már tudják, hogy nekem harcos, férfias történelmi műveket kell megfestenem, olyanokat, amelyek feszültséggel telítettek, mert az én habitusom, a képeim és festményeim világa erről szól. Ezért csináltam meg a Koppányi Aga testamentumát, a Láthatatlan embert, vagy Villon műveit.- A sajtótájékoztatón fontosnak tartottad kiemelni, hogy nem vagy egri...- így igaz, Kaposvárott születtem, s 1980 óta élek Budapesten. Győrfi András eredeti szakmája szerint építészmérnök Az utóbbi négy évben azonban szinte minden két hétben ellátogatok a hevesi megyeszékhelyre, hiszen nagyon kötődöm ehhez a városhoz. Ezen belül is Cseh Andráshoz és feleségéhez - az egri Senátor-ház vezetőihez -, akik úgy kezelnek már engem, mintha a fiuk lennék. Olyan mértékű segítséget és barátságot kapok tőlük, ami bámulatra méltó. Négy éve úgy jövök haza a Senátor-ház 23-as szobájába, ahol a képeim díszítik a falat, mintha az az enyém lenne.- Több mint húszéves álom vált valóra azzal, hogy a napokban megjelenik az Egri csillagok általad illusztrált kiadványa. A kész kiadványt ugyan még nem vehetted kézbe, de milyen érzés a tudat, hogy sikerült elkészítened?- A könyv számomra akkor készült el, amikor megrajzoltam az illusztrációkat. Gárdonyi 101 évvel ezelőtt megírta az Egri csillagokat. Ahhoz hozzátenni én akkor tudtam, amikor megrajzoltam a képeket. Ekkor a fejemben már az egész könyv összeállt. Most csak az szomorít el, hogy végeztem vele, s nem tudom, mikor jutok el oda, hogy újra megcsináljam, hiszen még legalább ezerféle képen meg tudnám rajzolni, s rendkívül érdekes lenne esetleg tíz év múlva másként megfesteni. Legszívesebben már holnap nekikezdenék ismét a munkának, ez a feladat nagyon izgat, szeretném még sokszor megoldani, mert nem hiszem, hogy ez a regény kimeríthetetlen. A hatszáz oldalból nekem válogatnom kellett, hogy mit rajzolok meg, s most azonnal is tudnék további 26 rajzot csinálni, melyek teljesen mások lennének, mint amik megjelennek a könyvben.- Ki a kedvenc figurád a regényből?- Igazából Sárközi áll hozzám a legközelebb. Érdekes, hogy őt nem rajzoltam meg, pusztán azért, mert annyira tisztelem a filmbeli változatban őt megformázó Agárdy Gábort - akinek alakítása annyira tökéletes -, hogy féltem: túlságosan hasonlítana rá a grafika. De nagyon szeretem Jumurdzsák figuráját, s általában a negatív hősöket is a műben. Jumurdzsák gonoszságában van valami, ami emlékeztet a mai világra. Csak ma már nem páncélingben és karddal jönnek felénk az ilyen emberek.- Szerettél volna abban a korban élni?- Mindig azt tartottam, hogy nagyon szerettem volna, mígnem erre egyszer Békés Pál író barátom azt mondta: akkor pestist kaptam volna, meg leszúrt volna egy török a sarkon. Azóta úgy gondolom, hogy magát a kort, s annak szellemét szerettem volna, de a vele járó kellemetlenségeket és „hiányosságokat” nehezen viselném. ELEK ESZTER A hatvani Kárpáti István kálváriájáról bő három éve már írtunk. Az idős ember akkor a joggyakorlás fonákságairól szólt, mert három, számára kedvező bírói ítélet ellenére is képtelen volt érvényesíteni jogos követelését. Ehelyett arra kényszerült, hogy végigkilincselje a bíróságokat, a végrehajtói irodákat, leveleket és beadványokat fogalmazzon, utazgasson hétről hétre - eredménytelenül. „Mindig tudtam, hogy a törvény annyit ér, amennyit abból betartanak, de azt soha nem gondoltam volna, hogy ez a bírói ítéletek esetében is így van” - jelentette ki elkeseredve. Amikor Justitia behunyja a szemét... A felperes tíz éve tartó jogvita után tehetetlennek érzi magát, az igazságszolgáltatás csődjéről beszél- A keresetemet 1991-ben nyújtottam be a Hatvani Városi Bírósághoz. Mivel akkor népi ülnök voltam, az ügyet áttették Gyöngyösre - eleveníti fel a történéseket az idős férfi. - Az egész azzal kezdődött, hogy a volt szomszédom még 1979- ben eladta a mellettünk lévő ingatlant, s az új lakó az általa lebontott épület helyén új házat épített... Kárpáti István szerint a szomszéd fehöltötte, majd 1982-ben lebetonozta saját udvarát oly módon, hogy a betonszint egy része az ő portája felé lejtett. Gondot jelentett az is, hogy nemcsak az alaptestet, hanem a téglafal szerkezetet is betemette, ami által a 27 centiméter mélyen a földben maradt téglák mállani kezdtek. Emiatt Kárpátiék épületének a hátsó fertályán hatalmas beázás keletkezett. Summa summárum: az esetből per lett.- A szomszéd a tárgyaláson mindent tagadott, még azt is, hogy „megemelte” az udvarát. Azt pedig végképp nem ismerte el, hogy ennek eredményeként ázott be a házam - mondja a károsult. - Igazságügyi szakértőt kértünk, aki az első bejáráskor megállapította a lejtést. Beszereztem egy korábbi, a Budapesti Geodéziai Vállalat által készített térképet, amelyen feltüntették a tengerszint feletti magasságot egyebek mel- Sajnos, a bíróság eltűrte az igazmondási kötelezettség megszegését - véleményezi az addigi eljárást Kárpáti István. - Ezt követően a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Bíróság 1994. december 13-án jogerőre emelte az elsőfokú határozatot, ám mivel az adós ötször kilencven nap elteltével sem volt hajlandó az abban foglaltakat elvégezni - illetve csak részben, nem a szakvélemény alapján fogott hozzá a munkálatokhoz -, 1996 májusában a Gyöngyösi Városi Bírósághoz fordultam, kérve a végrehajtást. A bíróság az év október 22-én megbüntette 10 ezer forintra az alperest, ami ellen ő fellebbeAz igazságszolgáltatás csődje? lett a hazamnal is. Legközelebb a szakértő ennek alapján szintezett, majd konstatálta, hogy a kapubejárónál 27, az épület középső részén pedig már 47 centiméter az emelés! A szomszéd a következő tárgyalásra új stratégiával állt elő: a szintkülönbség kialakítását ráfogta ingatlana előző, 80 éves tulajdonosára, aki időközben elhunyt. Kárpáti István kénytelen volt felkutatni a hajdani szomszéd egyik örökösét, aki vállalta a tanúskodást. Megerősítette, hogy korábban az édesapja nem töltötte fel az uavart; a telek a kert felé lejtett, míg a Kárpátiék háza mellett virágágy volt, amit évente felástak. A bíróság 1992. augusztus 31-én ítéletet hirdetett. A verdikt kötelezte az alperest a perköltség 15 napon belüli megfizetésére, s az épület vonatkozásában arra, hogy 90 napon belül - a szakértői vélemény alapján - végezze el a helyreállítást. A döntés ellen mindkét fél fellebbezett; Kárpáti István azért, hogy ne legyen betonárok a háza közelében A végrehajtási ügyben kiállított szakvélemény az 1999. január 12-i bejárás alapján készült. Kárpáti István nyolcpontos kifogásaiból csupán a diletációs hézagképzés nemteljesítését hagyta jóvá. A bíróság még az év márciusában kötelezte az alperest a hiányosság kiküszöbölésére. A szomszéd - a felperes szerint - ennek úgy tett eleget, hogy a rést végigcsurgatta bitumennel, majd az ellenőrzéssel azt a végrehajtót bízták meg, aki a műveletet korábban fölöslegesnek ítélte. Kárpáti István a történtek után az igazságszolgáltatás totális csődjéről beszél. zést nyújtott be. Lépését olyan, a valóságnak nem megfelelő állításokkal indokolta, mint hogy „a kárelhárítást elkezdtem, a szegélyt elkészítettem. A végrehajtást a végrehajtást kérők akadályozzák azzal, hogy a szakértő véleményétől eltérő kivitelezést kémek”. Sajnos, a Heves Megyei Bíróságot ez a szemenszedett hazugság olyany- nyira meghatotta, hogy a büntetést hatályon kívül helyezte. A Gyöngyösi Városi Bíróság 1997. július 9-én meghallgatta a feleket. Ekkor a végrehajtó is jelen volt. Bebizonyosodott, hogy a szegély csak félig, a szakvéleménytől eltérő módon készült el. A csapadékvíz elvezetéséről szólva az alperes kijelentette, azt nem hajlandó megoldani, mert megbontaná a kerítése összképét, ha abba egy 10 centiméter átmérőjű csövet beépítene. (Az átfolyó nem is készült el azóta sem.) A bíróság ekkor ötezer forintra megbüntette az alperest. Később -1997 szeptemberében -, miután a szomszéd még mindig nem végezte el a szükséges teendőket, újabb 10 ezer forintos bírságot róttak ki rá.-Jó egy hét elteltével kaptam az alperes ügyvédjétől egy levelet, amelyben azt közölte, hogy másnap egy kőművesmester elkezdi a munkálatokat, amit pár nap alatt el is végez. Ez meg is történt, csak éppen számos hibával, amelyeket 8 pontban felsorolva eljuttattam a bíróságra - mondja a felperes. - A megyei bíróság válaszlevelében az áll, hogy a végrehajtó a helyszíni bejárás során megállapította, hogy az alperes az ítéletben foglaltaknak eleget tett, a külső megtekintés alapján megfelelően, környezetbe illően végezte el a munkát, s hogy a pénzbírság kiszabása előtt a felperest értesítették a teendők elkezdéséről Természetesen ez sem igaz. Kárpáti István méltánytalannak ítéli meg, hogy a bíróság túlzottnak tartotta az első fokon kiszabott pénzbírság mértékét, s a 10 ezer forintot ötezerre csökkentette. Mindezek alapján hiába büntette meg a gyöngyösi bíróság összesen 25 ezer forintra az alperest, ha ezt a megyei bíróság - hitelt adva a másik fél valótlan információinak - 15 ezer forinttal mérsékelte. Ez az oka annak, hogy az ügy a mai napig nem fejeződött be - teszi hozzá a felperes.- Mivel egy meghallgatás alkalmával a szomszédom azt állította, hogy a betonáttörés az ő telkén van, én pedig azt, hogy az enyémen, a bíróság szakértőt rendelt ki - folytatja Kárpáti István. - Ugyanazt a személyt, aki a per folyamán a tervdokumentációt elkészítette arról, hogy a helyreállítást miként kell elvégezni. Megbízása szerint meg kellett állapítania, hogy nyolcpontos kifogásom mennyiben megalapozott. A szakértő a bejárás során felülbírálta saját korábbi álláspontját. Amikor az autójából kiszállt, rögtön kijelentette: az alperesnek nem kell az utcaárokba bekötni a csapadékvizet, hiszen minek fizessen ezért, ha egyszer a víz elfér a házam előtti réten is. A kezével még körbe is mutatott, mire gondol. A telekhatár kérdésében úgy nyilatkozott, hogy mivel erről a másodfokú bíróság sem foglalt állást, így neki sincs módja annak megállapítására, hogy az elhelyezett cső kinek az ingatlanán található. Szomorú, hogy egy igazságügyi szakértő így mer nyilatkozni akkor, amikor innen alig pár száz méterre található a földhivatal, ahonnan kérhetett volna térképmásolatot. Ha már egyszer az, amit én még 1992-ben odaadtam, nincs meg neki... Kárpáti István szerint a legszomorúbb az, hogy a bíróság mindezt egyszerűen tudomásul vette. Mivel a szakértő szerinte szinte egyetlen felvetésre sem adott igennel vagy nemmel választ, a felperes már ötször kérte a bíróságot megyén kívüli, független szakértő bevonására, egyelőre hiába.- Az egész tortúra 9 éve kezdődött - panaszkodik. - Nem is oly rég vita bontakozott ki az igazságügy-miniszter asszony és a Legfelsőbb Bíróság elnöke között a perek elhúzódása miatt. Vajon mit szólnak az illetékesek ehhez a primitív ügyhöz, amely csaknem egy évtized múltán is befejezetlen? Mindenesetre, ha a bíróság nem hajlandó egy megyén kívüli szakértőt kirendelni, én már olyan tehetetlennek érzem magam, mint a sánta kutya, amely menni sem bír, miközben a hazug ember folyton ott vigyorog körülötte... TARI OTTÓ
