Heves Megyei Hírlap, 2000. szeptember (11. évfolyam, 205-230. szám)
2000-09-30 / 230. szám
6. oldal - Heves Megyei Hírlap H í R L A P 2000. Szeptember 30., szombat MAGAZIN N yughatatlan művésznek tartják, olyannak, aki mindegyik tárlatán képes valami újjal előrukkolni. Úgy, hogy a nóvum magában hordozza a művész sajátos kifejezési formáit. Mátyássy Gábor mindig „mátyássysat” produkál. A hatvani művész néhány napja gyöngyösi tárlatán mutatta be a publikumnak tíz év száz munkáját. A kiállítás képei között barangolva jól felfedezhetők az eltelt évtized főbb stációi. Ám közben az is nyilvánvalóvá válik, hogy a tíz év alatt mindvégig a saját útját járta. Ezalatt a Mátyássy immár jegyzett név lett. Munkáira már oda kell figyelni. Akadémista zsűri Hol kaphatná meg máshol a művész a pofonokat, ha nem saját szűkebb pátriájában. Ott, ahol talán a legtöbbet illene tudni róla, hiszen aki vele egyazon településen él, jóformán lépésről lépésre nyomon követheti munkáját, tárlati jelenlétét. így aztán azt hinné az ember, hogy az országos és külhoni sikerek után Hatvanban is nyitott kapuk fogadják Má- tyássy munkáit. Ám ez távolról sincs így. Nemrég a Moldvay Győző Galériában a hatvani és a városkörnyéki művészek munkáiból tárlatot válogató zsűri három munkájából egyet sem talált alkalmasnak a bemutatásra. Persze, ez a galéria talán már nem is az a galéria, amelynek névadója kemény és hozzáértő munkával nagy hírnevet szerzett. Úgy tűnik, a válogató zsűri immár a konzervatív stílust képviselő munkákat favorizálja. Ez talán még nem is lenne baj, ha a bíráló grémium által nagynak kikiáltott (és kétségtelenül jelentős munkássággal rendelkező) él- tesebb művészek mellett megfelelő teret kaphatnának a fiatalabb hatvani korosztály sokszor vitatható ábrázolási formát alkalmazó, ám mindenképpen figyelemre méltó alkotásai is. Mátyássy „kizsűrizését” talán még jobban megkérdőjelezi, hogy néhány nap múlva ugyanazokat az alkotásokat egy egri tárlatba minden bonyodalom nélkül beválogatták, majd a háromból két alkotás bekerült a budapesti Vigadó Galériában megrendezett országos tárlat prezentációra érdemesnek tartott munkái közé.- Ez van - kommentálja két szóban a történteket a művész. A zsűrik különbözőek, és talán egyszer majd a hatvani galériában is rugalmasabbá válik a szemlélet. Uralkodó képek Mátyássy Gábor Egerben született. Bár Hatvanban nőtt fel, később, immár főiskolás korában Eger újabb fontos állomása lett művészi útjának. Mint mondja, tanulmányai során a Zagyva-parti városban Paksi Gyula irányításával az akadémizmus (azaz a klasszikus formavilágot előnyben részesítő), míg később Egerben Dargay Lajos szobrászművész kinetikus absztrakciója volt rá nagy hatással. Debrecenben Mákoldi Sándor, a népművészeti jelkultúra sajátos színenergiákkal telített organikus jelrendszerének festője és kutatója tanította. A kötődés a mesterhez azóta is megmaradt. Makoldi, tanítványa hajdúszoboszlói tárlatának megnyitóján, a következőket mondta: Mátyássy Gábor valahol a mádból hoz át tudást, ám teljes mértékben a jelenben van. Kifejezi a múlt, a jelen és a jövő egységét egy olyan ponton, amelyben átjön az energia a múltból, és miközben a jövő felé tart, itt és most hat. Ha közelebb lépünk alkotásaihoz, egyszer csak az értelem pozitív képe nyílik ki a képek hátterében, és a minden- ségben érezzük magunkat. Mátyássy Gábor alkotása Tömör és precíz megfogalmazás. Talán nem véletlenül az, hiszen a mester egy kicsit önmagát is belefoglalta a Mátyássyról megfogalmazott mondatokba. A képek valóban hatnak. A falakon életre kelnek, arra is képesek, hogy beleszóljanak a mindennapok történéseibe. A néhány napja megnyílt gyöngyösi tárlat anyagának összegyűjtésekor kiderült, hogy az alkotások tulajdonosai pár napra sem szívesen válnak meg a Mátyássy- munkáktól. Azt mondták: ahogy a képek lekerülnek a falról, megváltozik a helyiség energiarendszere, és a ház lakói is nyugtalanul viselkednek. A képek hiánya fájdalmas sebként hat. Gyógyírt csak az alkotás visszakerülése jelent. Elfogadott munkák Mátyássy lassan dolgozik. Pon- ' tosabban: lassan szüli meg alkotásait. Hónapok alatt készül el egy-egy kép, de azt mondja, hogy nála az alkotó folyamat nem gyors katarzis, hanem hónapokon át tartó szellemi tréning. Az Ősi motívumok alkalmazása csak aprólékosan tudatos munkával eredményez a mai kor embere által is befogadható alkotást. Hiszen nonfiguratív munkákról van szól, amelyekkel szemben általában egyfajta visz- szautasítás tapasztalható a publikum részéről. Ám Mátyássy esetében mindez nem következik be. Nincs fal az alkotás és a szemlélődő között. A munkák befogadásra találnak. Persze, a szemlélődő elismerése kevés ahhoz, hogy a művész csak az alkotásaiból megéljen. Nagy kompromisszumok kellenének ahhoz (vásári forgalmazásra is alkalmas képek), ám erre a művész érthetően nem hajlandó. Ritkák manapság a mecénások, így a művésznek munkahely is kell, ha meg akar élni. Mátyássy tanít. Ám ezt ő nem is annyira munkának, hanem inkább az alkotói folyamat részének tekinti. - Mindig is azt vallottam, hogy csak az tanítson, aki hiteles, aki jól tudja azt a mesterséget, amelyről oktat - magyarázza. - Én a diákjaim között mindig is jól éreztem magam. Ösztönzően hatnak rám, hiszen nekik is állandóan valami újat kell nyújtanom. Ha nem tenném, akkor unalmasak lennének az óráim. A gyermek a legőszintébb kritikus. Ő még ösztönből bírál, s ez jó, hiszen még mentesíteni tudja magát a külső befolyásoktól. Talán ezért is szeretem a tanítványaimat. Ősi jelrendszerek Mátyássy évente egy egyéni tárlatot rendez. Az idei Gyöngyösön még látható, jövőre Tapolcán állít majd ki. - Kell az, hogy az ember egy-egy terminust szabjon magának, amikorra ki kell állnia a publikum elé - mondja. - A nézőt nem lehet becsapni. Pontosan fel tudja mérni, hogy mit csináltál az eltelt év alatt. És szerintem az ember csak akkor nyissa ki a száját, ha valamit le tud tenni az asztalra. A különböző vélemények alátámasztásához megfelelő munkák kellenek. Ha mindezt nem tudod produkálni, akkor nem lehetsz hiteles. A nézők szemében és a kollégák szemében sem. M átyássy az ősz folyamán Erdélybe készül. Székelyföldre. Azt mondja, az ősi jelrendszer ott még sok területen érintetlen. Ott a művész úgy térhet vissza a múltba, hogy közben a jelenben is megmarad. Ritka lehetőség ez, amelyet ki kell használni. Az eredmény minden bizonnyal fellelhető lesz. A következő Mátyássy-tárlaton már bizonyosan. TOMPA Z. MIHÁLY mondom két műanyag pohár közt, de most aztán csapjatok közé, jöhet az a jó kis sajátos felfogású dallamos rock, amit nyomtok, s amelynél én is leragadtam a később jól el- tévelyedett zenei evolúció során. Szerencse, hogy akadnak még hozzátok hasonló mohikánok. És itt vannak a saját számok is, ösz- szeállnak, mint ángyi a molnáremberrel. Mindent feláldoznék a zenéért, mondja Centi, miután gondolkodott egy keveset a kérdésen. „Mindent?” - Mindent. A kevéske pénzemet már fel is áldoztam, amikor ellopták az előző gitáromat. Mert majd' minden hét végén játszanak valahol, hát kell is a szerszám. Jó a gárda, megérdemlik, hogy együtt legyenek. Centi büszke rájuk. Centi... A szülei nevezték el így, amikor még meg sem született. Mindenki így ismeri. Persze, van „rendes” neve is - Tamás -, de meg sem fordulna az utcán, ha így kiabálnának utána. A múgy a buli baromi jó volt. A zene is, a hangulat is. Lehet, hogy másoknak kellett hozzá a kanna, de nekem megtette a műanyag pohár. Elegendő volt belőle egy tucat. TARI OTTÓ L ám, így válik egy elferdített reklámfrázis varázsigévé. Bár menet közben meggondoltam magam; jó lesz nekem a sör is, ha eddig bevált, s négy évtized elteltével sem sikerül borisszává válnom, de a többi - buli, haverok - stimmelt. A Fire Trek története - Centi története. Azé a gitárosé, aki - magam is megdöbbentem, amikor elárulta - még csak huszonnégy éves, ám máris legenda a környéken. Oké, tudom, ott van még a bandában Ricsi, Garfield meg Jani, a dobos is, mind megbízható, alapos zenészek, de a Trek Centi nélkül... Viccnek is közepes. Öt éve van meg a csapat, meséli a frontember, majd megenged magának egy kis jogos dicsekvést: Ki mit tud?, Lengyelország, különdíj. Szép, szép, Azt hiszem, nem döntöttem rosszul, amikor a két hatvani, párhuzamosan zajló péntek esti program közül nem a Chippendale show-t választottam. (Igaz, ez utóbbi még komolytalan formában sem merült fel bennem.) Elballagtam inkább a Fácánba, ahol a városbeli Fire Trek fellépése jóval maradandóbb élményt ígért. Erre a buli szlogenje rátett egy lapáttal, kilátásba helyezve mindazt, amire egy magam fajta vénülő rocker vágyik. Lesz ott minden, hirdette a plakát: haverok, buli, kanna. lendületben Centi és a közönség A művész, aki a jelenbe menti a múltat Hatvanban kizsűrizték, a megyei és az országos tárlaton sikere volt Kocsis István ajánlotta a publikumnak a gyöngyösi tárlatot. Jobbra a művész fotó: hóka Mónika
