Heves Megyei Hírlap, 2000. szeptember (11. évfolyam, 205-230. szám)

2000-09-30 / 230. szám

2000. Szeptember 30., szombat H I R L A P Heves Megyei Hírlap - 7. oldal MAGAZIN Az aranymadár hiányzó milliárdja A Zagyva-parti konzervgyárban a remény még nem halt meg Gyengélkedik a hatvani Aranyfá­cán. Gyógyíthatatlan beteg, vagy még megmenthető? Nehéz erre most egyértelmű választ adni. A gondok nagyok, és a korábban sok dicsőséget szerzett Aranyfá­cán csillogása is megkopott az utóbbi években. A hatvaniak sze­rint ez a fácán még csodákra ké­pes. Megmentheti a gyárat. Eny- nyit igazán megtehet, hiszen évti­zedek munkája tette csillogóvá, messze földön ismertté. Most a madáron lenne a sor, hogy kise­gítse a gödörből a hetvenéves konzervgyárat. Mert az tagadha­tatlan, hogy az üzem nehéz nap­jait éli. És ez a gyengélkedés akár halállal is végződhet. Igaz, erre még gondolni sem mernek Hat­vanban. Nemzedékek nőttek itt fel úgy, hogy a konzervgyár volt a mindenük. Savanyítási receptek szálltak itt apáról fiúra, olyan tit­kon őrzött technológiák, amelyek elismerést hoztak a hatvani konz­az ötvenes években széles profilú, minden növényi nyersanyagot fel­dolgozó nagyüzemmé bővült, majd a hatvanas-hetvenes évek­ben a nagy tömegben gyártható zöldség- és savanyúságkonzer- vekre specializálta magát. Azok­ban az években önálló vállalat­ként a Hatvani Konzervgyár éven­te több mint harmincezer tonna terméket állított elő. A kilencvenes évek második fe­lében összeállított prospektus szerint a rendelkezésre álló ter­melési kapacitások akár évi hat­vanezer tonna jó minőségű kon­zerv előállítását is lehetővé teszik. Paradicsomból a sűrítmény mel­lett italt és mártásokat is gyártot­tak. Akkoriban lekvár és savanyú­ság is készült a gyárban, és a ter­melés jelentős hányadát képezték a borsó- és zöldbabkonzervek is. Mára viszont már csak a paradicsomfeldolgozás maradt. Az is csak bérmunkában. Nagy Lajos és Novák Imréné az ecsédi határban. Félnek, hogy nyakukon marad a pa­radicsom. ervgyártóknak. Az Aranyfácánt meg kellene menteni. Ám ma már olyan világot élünk, hogy a dön­tés nem a helyiek kezében van. Hatvanhat éves madár A gyáralapítók 1934-ben je­gyezték be a ma már patinásnak számító Aranyfácán védjegyet a sűrített paradicsomra. A hatvani konzervgyár az államosítás után, Kesergő gazdák Egy konzervgyár abból él, amit feldolgozhat. Jórészt a környék termelőiből él, hiszen a távolról szállított alapanyag nem olcsó. Méregdrága manapság az üzem­anyag, ha sok kilométert kell utaz­tatni a konzervnek valót, akkor a szállítás akár többe is kerülhet, mint a zöldség. Lényeges hát, hogy jó gazdák lakják a konzerv­gyár környékét. A termelőknek viszont nem volt jó évük. Legalábbis a paradicsom szempontjából nem volt kedvező a kétezredik esztendő. A szárazság miatt a palánták nehezen fejlődtek, a paradicsom nem hozott termést idejében. A bogyók jó része még csak most sárgállik. Október elejére érik csak be. Nagy Lajos ecsédi termelő sze­rint nincs ebben semmi rendkívüli, hiszen a feldolgozásra szánt paradi­csom még a jövő hónapban is szed­hető. A gazda húsz tonna paradi­csom leadására szerződött a hatva­ni gyárral, de ez idáig csak hét ton­nát tudott leadni. Ha a még hiányzó tizenhárom tonna a nyakán marad, akkor mintegy 180 ezer forintos kár éri. Ekkora veszteséget viszont ne­hezen viselne el a család, hiszen kistermelőről van szó. Nem csoda, hogy a már nem éppen fiatal gazda szemébe könny szökik, ha a para­dicsomról esik szó.- Egész évben dédelgettük, vi­gyáztuk., hogy beérjen a paradi­csom. Most meg itt rohadhat a ha­tárban az egész. Az nem lehet, hogy kárba vesszen az egész évi mun­kánk - mondja. Novák Imre szintén ecsédi. Ti­zenöt tonnára szerződött, de ez idá­ig csak alig háromtonnányit tudott leszedni. A többi csak később érik. Akkor viszont a konzervgyár már aligha fog paradicsomot átvenni. Csak a bogyó maradt A hatvani konzervgyár az idén mintegy negyvenezer tonna pa­radicsom feldolgozását tervezte, ám megtörténhet, hogy ezt a mennyiséget sem tudja teljesíte­ni, mivel nincs elég nyersanyag. Szeptember utolsó harmadában a gyárba szállított paradicsom mennyisége és minősége is csök­ken, illetve romlik. Ezért csak az egyik feldolgozógépet tudták üzemeltetni. Azt még nem tudni, hogy végül is mekkora mennyi­ség kerül feldolgozásra. És azt sem, hogy egyetlen termék, a védj egyezett paradicsom meg­mentheti-e a gyárat. Az idén csak paradicsomot dolgoznak fel. Az optimisták szerint meg­mentheti. Hiszen itt nagy múltú üzemről van szó, amely évtizedek alatt alakította ki az alapanyagot szállító gazdák körét. Ha meghal­na az Aranyfácán, akkor a kör­nyék mezőgazdasági termelői kö­zül jó néhány ellehetetlenülne. Ez pedig nem lehet cél. A hatvani konzervgyár ellen a nyár folyamán felszámolás indult. Akkor többen is úgy vélték, hogy a procedúra jót tesz a gyárnak: az üzem megszabadulhat az adós­ságtól és az előállítási költséget növelő gazdaságtalan gyárrészek­től, hiszen jelenleg a gépparknak tekintélyes része nincs kihasznál­va. A felszámolást - az eljárást el­indító követelések kifizetésével - a tulajdonos leállíttatta. Mészáros László igazgató vélhetően a fel- számolási kísérlet miatt lett kegy- vesztett. Már nincs a gyár élén. Az üggyel kapcsolatban nem is kíván nyilatkozni. A hatvani konzervgyár a szege­di, a nagyatádi és a nyíregyházi egységekkel együtt a Magyar Fej­lesztési Bankhoz tartozó Limpex Rt. tulajdonát képezi. A hatvani üzem vezetőjévé a nyíregyházi igazgatót, Gáti Étét nevezték ki. A jelenleg két gyárat irányító direk­tor szerint a felszámolás nemcsak a tulajdonosnak, hanem a szállí­tóknak, a paradicsomtermelői körnek is garantáltan veszteséget okozott volna. A felszámolás mi­att indult késve a gyárban a para­dicsomszezon. Lesz-e mentőöv? Két évvel ezelőtt a 4,3 milliárdos termelési érték mellett félmilliárd volt az Aranyfácán Konzervgyár vesztesége, a tavalyi 3,5 milliárdos árbevételhez viszont már egymilli­árdos veszteség társult. Súlyos szá­mok. Könnyen a mélybe ránthatják a hatvani aranymadarat. A Zagyva­partiak viszont azt mondják, hogy már régebben tenni kellett volna va­lamit a gyár megmentéséért. Ám ha már idejében nem kapott mentő­övet a fuldokló madár, akkor leg­alább most dobjanak neki. A gyár jövőjéről egyelőre senki sem nyilatkozik. Gáti Ete csupán annyit mond, hogy a tulajdonos FOTÓ: T. Z. M. egy reorganizációs programot fo­gadott el, amely szerint a paradi­csom mostani bérfeldolgozása át­segítheti a céget a pillanatnyi ne­hézségeken. Utána kerülhet meg­határozásra, hogy milyen irány­ban és milyen körülmények kö­zött lehet továbbvinni az Aranyfá­cánt. Meg kell találni arra is a vá­laszt, hogy a gyár miért vesztett el jó piacokat, és azt is tudni kell, hogy a jelenleginél számottevően kisebb önköltséggel előállíthatók- e a paradicsomból készült termé­kek. Az elkövetkezendő hónapok­ban eldől az üzem és 230 dolgo­zójának jövője. Az egykor fényesen csillogó ma­dár mellett már csak azok marad­tak, akik az életüket tették fel a hat­vani konzervgyártásra. Azok, akik már a szüleiktől is azt látták, hogy a mindenük volt a konzervgyár. Az értesülések szerint a gyár iránt már több befektető is érdek­lődik. Az optimista konzervgyá- rosok bennük bíznak. Szerintük az Aranyfácánnak nemcsak múlt­ja, hanem jövője is van. TOMPA Z. MIHÁLY Kétségbeejtő első helyezés A magyarok vezetik a világ rákhalálozási statisztikáját. Ezen csak az „szépít”, hogy az egészségügyi világszervezet, a WHO a beérkezett adatokból készíti kimutatását, s léteznek országok, amelyek nem küldenek jelentést. Persze, ettől a mi helyzetünk korántsem meg­nyugtató, már csak azért sem, mert '98-ban még a harmadik helyen álltak a magyar nők, ’99-ben viszont a férfiakkal együtt az elsők lettek. Eger Ezért is választotta a Magyar Pathológusok Társasága és a Nemzetközi Pathológiai Aka­démia (IAP) Magyar Divíziója- A világon százezer férfi kö­zül 29 hal meg tüdőrákban, ná­lunk százkilenc, vagyis három­szor annyi - mutatta a megdöb­bentő grafikont dr. Vadnay Ist­ván osztályvezető főorvos, ami­DAGANATOS MEGBETEGEDESBEN ELHUNYTAK MAGYARORSZÁGON 35000 30000 25000 20000 i I ■ I 3*500 15000 10000 27550 30871 1980 1990 1999 év a múlt héten tartott kongresz- szusa fő témájának a rosszin­dulatú daganatokat, azok ki­alakulását, elterjedését, terá­piáját. A tudományos találko­zó rendezője a Markhot Ferenc Megyei Kórház Pathológiai Osztálya volt. kor a kongresszust követően fel­kerestük. - A nőknél az emlőrák áll az első helyen. Míg a világsta­tisztika szerint tizenhármán hal­nak meg emiatt, addig hazánk­ban harminckilencen. Itt is meg­találjuk a hármas szorzót. Ez rendkívül elszomorító kép. A kimutatásból látható, hogy a férfiaknál a tüdő- és a hörgőda­ganat az első. Sorrendben követ­kezik a gyomor-, a prosztata-, a vastagbél-, az ajak-száj, garat-, a végbél-, a hasnyálmirigy-, a gé­ge-, a nyelőcső- és a májrák. A nőknél második helyen található a tüdő, ezt követi a vastagbél, a gyomor, a méh, a végbél, a has­nyálmirigy, az epehólyag, a pete­fészek és a máj daganatos meg­betegedése. A daganat miatti halálozás év­ről évre nő. A daganatkeletkezés oka még csak kevés tumornál is­mert, és a kezelés sem vezet mindig gyógyuláshoz.- A rákos halálozás megelőzé­sének egyetlen útja a hatékony, behívásos rendszerrel végzett alapos szűrés, amelynek célja, hogy a rákos folyamatot felis­merjük abban a stádiumban, amikor az még műthető, s akkor a beteg jobb eséllyel számíthat gyógyulásra - mondja a főorvos. Ugyanakkor az úgynevezett „demokráciára” hivatkozva töb­ben semmibe veszik az idézést. Kötelezni, pénzbírsággal sújtani pedig nem lehet a felelőtleneket. Akarata ellenére senkit sem le­het megvizsgálni. Talán ezért is maradtak el a szűrések az óvodákban, amelyek néhány évvel ezelőtt rendszere­sen megtörténtek. Az iskolai szűrések is csak ott működnek, ahol kellően karakán az igazga­tó. A felnőtteknél végképp elsza­badult a pokol, ők tényleg csak akkor fordulnak orvoshoz, ami­kor talán már késő. Vadnay főorvos riasztónak tartja azt is, hogy gyakorlatilag megszűntek az állami fogorvosi rendelők. Azóta, hogy fizetni kell a kezelésekért, csak a tehe­tősek tátják ki a szájukat értő szemek előtt. Holott a rendsze­res ellenőrzések alkalmával a fogorvos észrevenné a gombos- tűfejnyi daganatot, amelyen még lehet segíteni. A konferencia résztvevői „öt­száz forintos kérdésnek” ítélték: - Vajon mi az elérhetetlenebb? Az, hogy a lakosság elmenjen a szűrésre, vagy inkább az, hogy az állam intézkedjék: csökkenjen a környezetszennyezés. A tudomány mai állása szerint utóbbi okozza legnagyobb mér­tékben a daganatok kialakulását. A környezetkárosító vegyszerek miatt pusztul az ivóvíz, s ezen keresztül minden élőlény. Heves megyé­ben az elhuny­tak 24 százaléka tumoros volt. Ennek oka az is, hogy a lakosság elöregedett, utolsó előtti a megyék sorá­ban, és a maga­sabb életkorban a daganatok száma erősen emelkedik. A nagyobb váro­sokban az ipar kömyezetszeny- nyezése, a me­zőgazdasági te­rületeken a nö­vényvédő szerek és a porártalom dominál. S az sem elhanyagol­ható, hogy az ivóvízben jelen van a radon és a nitrát. A rossz szociális helyzet hajla­mosít a megbetegedésekre. A me­gyén belül kialakultak a halmo­zottan hátrányos helyzetű térsé­gek, ahol az ajak-szájüregi, a nye­lőcső- és a gyomortumorok száma jóval magasabb az átlagnál. Ez ar­ra utal, hogy óriási jelentősége van HALÁLOZÁS HEVES MEGYEBEN 1999 NŐK FÉRFIAK ÖSSZESEN % HALÁLOZÁS 2407 2523 4930 100 DAGANATOS 528 642 1170 24 Dr. Vadnay: A megelőzés egyetlen útja a szűrés. FOTÓ: ÖTVÖS IMRE a dohányzásnak, az alkoholnak és a nem megfelelő szájhigiénének a daganat keletkezésében. A táplálkozási szokások válto­zásával a megye összlakosságát tekintve viszont háttérbe szorult a gyomorrák. Ugyanakkor az or­szágos statisztikától eltérően a megyében a nők körében is a tüdőtumor van az első helyen. Mindazon túl, hogy sokan el sem mennek a szűrésre, a kórhá­zi feltételek sem rózsásak. A gép­park lepusztult, a szakértői gár­da alulfinanszírozott. ________________________________(NÉGYESSY)

Next

/
Thumbnails
Contents