Heves Megyei Hírlap, 2000. augusztus (11. évfolyam, 178-204. szám)

2000-08-19 / 194. szám

6. oldal - Heves Megyei Hírlap ÜNNEPI 2000. Augusztus 19., szombat M A G A Z I N Dr. Katona István. Rendíthetetlen bizalommal. Dr. Katona István: Hit, bizalom, kötelesség „Ennek az egyháznak léteznie kell, és mindig létezni is fog’’- Az életnek tisztelete nincs olyan magaslaton, amilye­nen lennie kéne. Márpedig gyermekek nélkül csak fo­gyatkozhat a magyar nép, megásva ezzel saját maga jö­vőjének sírját. Minderről dr. Katona István egri püspök beszélt a Hírlapnak, akit au­gusztus 20-a kapcsán egye­bek mellett az egyház múlt­járól, jövőjéről és Szent Ist­vánról is kérdeztünk.- Az emberiség történetében egyetlen intézmény sem büszkél­kedhet 2000 éves múlttal, kivéve a keresztény egyházat. Miben látja Ön ennek a magyarázatát?- Ennek egyetlen magyarázata van: Jézus Krisztus kijelentése. Jé­zus Krisztus annak idején az apostoloktól megkérdezte: kinek tartanak engem az emberek? Ők a közvélemény alapján válaszoltak, hogy egyesek Keresztelő János­nak, mások Illésnek, megint má­sok valamelyik prófétának. Ez­után Jézus azt kérdezte tőlük: hát ti kinek tartotok engem? Péter apostol válaszolt neki, hogy te vagy a Messiás, az élő Isten Fia. Erre tette Jézus azt a nagyon fon­tos kijelentését, amely az egyház alapítását és jövőjét is meghatá­rozta: Te Péter vagy, én erre a szik­lám építem az egyházamat, és azon a pokol kapui sem vesznek erőt. Jézus tehát megígérte, hogy a pokol kapui sem, azaz semmi­lyen ellenséges hatalom nem tud­ja az egyházat elpusztítani. Jézus­nak van egy olyan, mennybeme­netele alkalmával tett kijelentése is, hogy veletek vagyok minden­nap a világ végezetéig. Jézus kije­lentései, ígéretei tehát arra utal­nak, hogy ennek az egyháznak mindig léteznie kell, és létezni is fog. Érdemes odafigyelni arra is, amit a Gamaliel nevű farizeus mondott. Tudniillik, már a kezde­ti időkben, az apostoli korban ül­dözték az apostolokat, és megtil­tották nekik, hogy Jézusról be­széljenek. Péter azonban kijelen­tette: nem hallgathatunk arról, amit láttunk és hallottunk, Názá­reti Jézusról kell nekünk tanúsá­got tenni. És akkor Gamáliel - mi­után kiküldték az apostolokat - azt mondta: Hagyjátok ezeket az embereket, mert ha ez a kezdemé­nyezés, ez az intézmény Istentől van, úgysem tudjátok elpusztíta­ni. Ha nem Istentől van, akkor meg magától is tönkremegy. Két­ezer év igazolja tehát, hogy ez az intézmény Istentől van, és ez a történelmi tény erősítse bennünk azt a hitet is, hogy továbbra is fennmarad az egyház. A magyará­zatot így abban látjuk, hogy Jézus Krisztus alapította az egyházat, és Jézus Krisztus garantálja a fenn­maradását a világ végezetéig. És bármennyire is gyarlók vagyunk mi, az egyházban élő emberek, a mi gyarlóságunk sem tudja az egyház létét veszélyeztetni. Nem azt mondom persze, hogy. ez a gyarlóság nem okozott és nem okoz problémákat a történelem folyamán, de egy biztos: az egy­ház létét nem fe­nyegeti. Ez na­gyon bátorít ben­nünket, hiszen a történelem folya­mán számtalan­szor fenyegették az egyházat tév- tanításokkal, erő­szakos, diktatóri­kus cselekedetekkel, de mind­ezek ellenére az egyház él és élni is fog.- Mit üzen a szintén tekintélyt parancsoló, a közeljövőben évez­redes fennállását ünneplő egri egyházmegye ezen az ünnepen a hívőknek és a nem hívőknek?- Először is legyen rendíthetet­len bizalom mindannyiunk lelké­ben, hogy a magyar nép fennma­rad! Ha Isten megőrzött bennün­ket ezer éven át, bízzunk benne, hogy a harmadik évezredben is megőriz bennünket. Ugyancsak rendíthetetlen bizalom legyen ab­ban, hogy a magyar keresztény­ség továbbra is fennmarad. Ezt a kereszténységet is annyiféle ve­szély fenyegette, hiszen döbbene­tes megpróbáltatásokon ment át a magyar nép, mégis megmaradt kereszténynek. A második gon­dolat talán az lehet, hogy legyünk hűségesek a Szent István-i örök­séghez. Szent István - aki ezt az egyházmegyét is alapította - éle­tével, családjának az életével, és a magyar népért tett szolgálatával arra buzdít bennünket, hogy egyenként kövessük az ő példá­ját. Szent István nemcsak politi­kai szempontból vette fel a ke­reszténységet, sőt elsősorban nem is ezért, hanem mert megis­merte Krisztust, és hozzá a legszo­rosabb szálak fűzték. Nagyon szé­pen mondja róla a krónika: Krisz­tust hordozta ajkán, Krisztust hor­dozta szívében, Krisztust hordozta tetteiben. Azaz: erényes, Krisztust követő ember volt. Nekünk is erre kell törekednünk. Ha eszményké­pünk van - most itt a nem hívők­re is gondolok -, akinek az eré­nyes élete megragadt bennünk, akkor iparkodjunk annak az esz­ményképnek a példáját követni. Mi hívő, keresztény emberek, kü­lön gondolunk Szent István kirá­lyunkra, gondolunk a többi ma­gyar szentre, Szent Lászlóra, Szent Imrére, Boldog Gizellára, Szent Erzsébetre, Árpád-házi Szent Margitra, akiknek a példá­ját valamiképpen mindenki kö­vetheti. Az ezeréves egyházme­gye most is utal Szent Istvánnal kapcsolatban arra, hogy az ő csa­ládja volt az első magyar szent család. Szent volt István, felesége, szent életű Boldog Gizella, és fi­uk, Imre herceg. Minden család­nak arra kellene törekednie, hogy szent életet éljen. És mitől lesz egy család élete szent élet? Hitünk szerint nagyon fontos, elengedhe­tetlen, hogy minden család imád­kozó család legyen. Egyházme­gyénkben indult egy olyan moz­galom, miszerint nagyon sokan imádkoznak a magyar hazáért, a magyar népért, a magyar családo­kért, éspedig úgy, hogy a nap 24 órájában mindig van valaki, aki ezt az imát végzi. Legyen minden család Jézust ismerő és Jézust sze­rető család is! Hiszen a legtökéle­tesebb példakép maga Jézus Krisztus. Szent István is őt iparko­dott megismerni, őt iparkodott szeretni, ami azt jelenti, hogy Jé­zus tanítása szerint élt. Aki szeret engem - így mondja az Úrjézus -, parancsaimat megtartja. Ilyen, Jézust szerető emberek legyünk: ismerjük meg, és tartsuk meg az ő parancsait! Nagyon fontos fel­adat, amit Szent István királytól, a magyar szentektől eltanulhatunk, s amit most külön is nagyon hangsúlyoz az egyházmegye fő­pásztora és valamennyi papja, hogy minden család gyermekeket szerető család legyen. Megdöb­bentő az, hogy fogyatkozik a ma­gyar nép, hogy kevesen vállalnak több gyermeket. Az életnek a tisz­telete nincs olyan magaslaton, amilyenen lennie kellene. Márpedig gyermekek nélkül csak fogyatkozhat a magyar nép, megásva ezzel sa­ját maga jövőjé­nek a sírját. El­mondok egy pél­dát. Egy római patríciusfeleség, aki keresztény volt, fogadta az egyik barátnőjét. Beszélgetés közben aztán ez a lá­togató azt kérte tőle: mutassa meg a kincseit. Nagyon szívesen - mondta a keresztény asszony. El­vonult, s néhány perc múlva visz- szajött karján kisgyermekével, s mellette még három másik gyer­mekkel. Nézd - mondta -, ők az én legdrágább kincseim. Bárcsak így tudna gondolkodni ma is sok­sok magyar édesanya, legna­gyobb kincsének tekintve a gyer­meket. Az a bölcs mondás egé­szen biztos, hogy ma is érvényes, miszerint ahová Isten báránykát ad, oda legelőt is ad. Nagyon örü­lünk viszont annak, hogy vannak nagycsaládok is. Az államnak kö­telessége biztosítani a családok megélhetését, és lehetőséget kell adnia arra, hogy minél több há­zaspár merjen több gyermeket vállalni, illetve biztosítania kell azok felnevelését is. Persze, nem elég a gyermekek vállalása, nélkü­lözhetetlen a gyermekeknek a ne­velése is, ami elsősorban a csalá­dok feladata. A szülők a gyermek első nevelői, oktatói, akik a gyer­mek leikébe beleplántálják azokat az igazságokat, értékeket, ame­lyek szerint majd élni fog. Azt is megemlítem az egykékre gondol­va, hogy a gyermek számára nem a tévé, nem az autó vagy a motor- kerékpár, nem a sok pénz jelenti a legnagyobb ajándékot, hanem a testvér, a testvérek. A magyar nép és a magyar kereszténység fenn­maradásába vetett bizalom és a Szent István-i örökséghez való hűség mellett az egyházmegye harmadik üzenete pedig az, hogy teljesítenünk kell kötelességein­ket. Mindenki felelős saját magá­ért, felelős a családjáért és felelős a közjóért. Ha mindenki megten­né azt, ami a kötelessége, akkor a magyar nép nagyobb szeretetben, egyetértésben, békességben élne. Mert ehhez nemcsak a munka­végzés tartozik, hanem a maga­tartás, a másik emberrel, a közös­séggel, a magyar hazával szembe­ni kötelesség is. Bárcsak minden­ki nagyon komolyan venné eze­ket, és képességeit nem rosszra, pusztításra, rongálásra használ­ná, hanem építésre.- Szent István augusztus 15-én halt meg, ám államalapító kirá­lyunk ünnepét 20-án tartjuk, míg a világegyház megint más alkalommal teszi ezt. Mi az oka e dátumbeli eltéréseknek?- Szent István 1000 évvel ez­előtt kapta a koronát II. Szilveszter pápától. Nagyon bölcs elgondolá­sa volt, hogy nem a császártól vagy egy királytól kérte a koronát, hanem a pápától, hogy ezzel is a magyar nép függetlenségét, sza­badságát biztosítsa. Történelmi följegyzés van arról, hogy Szent István már koronázásakor felaján­lotta népét, a magyar népet, és or­szágát, a magyar hazát a Boldogsá- gos Szűz Máriának. Ezt a fölaján­lását újította meg, véglegesítette 1038. augusztus 15-én, a halála előtti órában. Hartvik püspök le­gendaszerzeménye szerint Szent István halálának közeledtét érezve felkiáltott: Ég királynője, e világ je­les újjászerzője! Végső könyörgése­imben a szent egyházat a püspö­kökkel, a papokkal, az országot a néppel és az urakkal a te oltalmad­ra bízom. Nékik utolsó Istenhozzá- dot mondva, lélkemet a te kezedbe ajánlom. Éppen közelgett egy je­les ünnep: ugyanezen Szűz Mária mennybevételének nevezetes napja. A nagyobb irgalom remé­nyében bízva Szent István azt sze­rette volna, ha e nap örömei kö­zött bomlana fel teste, s ezt külön könyörgésekkel kérte. El is nyerte ezt a kegyelmet, azaz Nagyboldogasszony ünnepén fe­jezte be földi életét. Tehát Nagyboldogasszony ünnepén, au­gusztus 15-én halt meg, ünnepét az egyház viszont augusztus 20-ra tette, míg a világegyházban Szent Istvánt jelenleg szeptember 2-án ünnepük. Ennek magyarázata csupán annyi, hogy annak idején sok ünnep volt, és kerestek egy külön napot, amely szabad volt.- Hogyan látja Ön az egyház jövőjét?- Meggyőződésem - mint arra Jézus szavaira alapozva már utaltam -, hogy az egyház fenn­marad. Az egyháznak azonban nem könnyű a mai világban be­töltenie küldetését. Jézus, föltá­madása után, a 40. napon kiadta a parancsot: menjetek el az egész világra, tanítsatok minden né­pet, kereszteljétek meg őket az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevé­ben. És tanítsátok őket, hogy megtartsák mindazt, amiket pa­rancsoltam nektek. Itt jelentette ki azt is, hogy veletek vagyok mindennap a világ végezetéig. Ezt a parancsolatot az apostolok nagy buzgósággal igyekeztek tel­jesíteni, és el is jutottak az akkor ismert világ minden tájára. A népvándorlásokkal azután újabb és újabb népek ismerték meg Krisztust és az ő tanításait. A tör­ténelem folyamán ugyanakkor voltak olyan kor­szakok is, amikor az egyháznak ne­hezebb lett a helyzete, amikor az emberek nem fogadták el olyan könnyen a tanítá­sait. A mai világ pedig már szeku- larizálódott világ, azaz: túlságosan is a föld felé fordu­ló világ. Nagyon nehezen fogadja el, hogy az Ég felé is tekinteni kell. Márpedig mindegyikünk meghívást kapott a boldog örök életre. Arról sem szabad elfeledkezni, hogy ha­zánkban az egyház helyzete ép­pen az elmúlt évtizedek miatt na­gyon nehézzé vált. Szűk körben tudott csak működni, az érsek úr azt szokta mondani: újabb 40 év kell ahhoz, hogy az egyház itt új­ra meg tudjon erősödni. Nem ki­látástalan ez a megerősödés, és napról napra azon buzgólkodik az egyház, hogy az emberek lel­kében, tudatában ismert legyen Jézus tanítása, lássák be: ő az a legfőbb tanító, akire hallgatni kell. De nemcsak tanító, hanem segítőnk is, aki a megváltás ke­gyelmével segít minket, hogy a hitünk szerint tudjunk élni. Ha mi ragaszkodunk Jézus Krisztus­hoz, akkor az egyéneknek, a csa­ládoknak, a népnek a jövője Is­ten kapcsolatában biztosított. Ta­lán az volna a legfontosabb fel­adatunk, hogy mindannyian te­gyük azt, amire a Szűzanya fel­hívja a figyelmünket: Amit Fiam mond, azt cselekedjétek! Az egy­ház jövőjét illetően nagyon nagy jelentőségűek a templomépíté­sek is. Hála Istennek, a mi egy­házmegyénkben az érsek úr ittlé­te óta több mint 50 templom épült, és vannak épülőfélben lé­vők is. Ezek azt hirdetik, hogy igény van a templomra. Szent Ist­ván annak idején elrendelte, hogy minden tíz falu építsen egy templomot. Tudta, hogy milyen fontos szerepe van a keresztény­ség fennmaradásában a templo­moknak, hogy a magyar nép ne csak névleg legyen keresztény, hanem a szívébe, leikébe is befo­gadja Jézus Krisztust. Ma, hála Istennek, elmondhatjuk: szinte minden településnek van temp­loma, és ezek látogatottsága is biztató. Katolikus iskoláink ugyancsak a jövőnek a reménysé­gei. 1990-től újabb és újabb egy­házi nevelő-oktató intézmények alakultak: vagy visszakapta az egyház azokat, amelyeket elvet­tek tőle, vagy óriási erőfeszítések árán újakat épített. A felsőokta­tásban is nagyon sok jelentke­zőnk van, akik szeretnének el­mélyülni a vallási ismeretekben. Örvendetes az is, hogy egyre több fiatal érdeklődik a vallási dolgok iránt, akik kis közösségekben iparkodnak elmé­lyíteni hitüket. Ahogy a Szentatya szokta mondani: Fiatalok, ti vagy­tok az egyház re­ménységei. Tőlük várjuk azt, hogy a harmadik évezred­ben az egyház és a társadalom érté­kes, építő tagjai le­gyenek. Az egyház jövője szem­pontjából nagyon nagy jelentősé­get tulajdonítunk a katolikus rá­diónak is. Bízunk abban, hogy' ennek működése az emberek ér­tékítéletét helyes irányba tereli. Ha tehát van templom, van kato­likus iskola, ahol az evangélium szellemében tanítják és nevelik a gyermekeket, hogy az evangéli­um fényénél lássák az Istent, az életet, az embereket, a családot, az ember feladatait, az egyház erősödni fog.- Az egyházra mindig is jel­lemző volt a „szociális érzékeny­ség", amely szerep azonban a diktatúra évtizedei alatt kény­szerűen visszaszorult. Most mennyire tekinti fontosnak a szegényekkel való törődést, és miként próbál teret nyerni ezen ágazatban?- Az egyház már a kezdetektől fogva törődött a szegényekkel. Jé­zus mondta: szegények mindenkor lesznek veletek. Ma is sok a sze­gény: a szociális, karitatív intéz­mények azon vannak, hogy eny­hítsenek az ő gondjaikon. Es, bár nehéz anyagi körülmények között vannak, a Karitász, a Máltai Szere­tetszolgálat és több más kezdemé­nyezés is azokat akarja szolgálni, akik sajnos, a mai körülmények között is nélkülöznek, a létmini­mum alatt élnek. Biztos vagyok ab­ban, hogy az egyház ezeket a kari­tatív szeretetszolgálatokat, a szoci­ális segítést, támogatást mindig fel­adatának fogja tekinteni, s az em­berek életébe sok örömet, sok bol­dogságot tud vinni a nehézségek, a szegénység ellenére is. Az állam ad bizonyos támogatást az egyház­nak, de ez messze elmarad attól, ami szükséges volna a jelentkező igények kielégítéséhez. Örülnénk annak, ha az egyház minden tá­mogatást megkapna ahhoz, hogy a küldetésének megfelelően tudja az emberek földi és örök boldogulá­sát szolgálni. KÜHNE GÁBOR „Semmilyen ellenséges hatalom nem tudja az egyházat elpusztítani. ” A Szent Jobb az ünneplők előtt az Egri Bazilikánál fotó: perl mártom „Legyen rendíthetetlen bizalom mindannyiunk lelkében, hogy a magyar nép fennmarad!”

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents