Heves Megyei Hírlap, 2000. augusztus (11. évfolyam, 178-204. szám)

2000-08-19 / 194. szám

2000. Augusztus 19., szombat ÜNNEPI Heves Megyei Hírlap - 7. oldal MAGAZIN Szent István korának üzenete: megőrizve megújítani Beszélgetés Besze Tibor történésszel valóságszemléletünk torzulásairól Az államalapítás ezredik évfordulója és a négy esztendeje ünnepelt 1100 éves honfoglalás alkalmat adott arra, hogy a ma­gyar történelem e korszakát reálisabban, az iskolai tankönyvek felületes, sematikus ábrázolásain túl mélyebben megis­merjük. De arra is lehetőséget teremt a kettős ünnep, hogy ne kerülhessük el a politikai szófordulatok nyomán kialakuló történelmi torzulások megjelenését. Az államalapítás korának eseményeiről és Szent István szerepének jelentőségéről dr. Besze Tibor történésszel, az Eszterházy Károly Főiskola magyar történeti tanszékének adjunktusával beszélgettünk.- Történelmünknek kevés olyan korszaka van, amit még nem értékeltek át. Mennyire volt egységes Szent István korá­nak megítélése az elmúlt év­századok során?- Másfél évszázada él egy meg­lehetősen egységes kép Szent Ist­ván koráról a történésztársada­lomban. Ez a kép fő vonásaiban alig-alig változott, de ebből a kép­mint a bölcsességnek és a hata­lomnak! Egymás nélkül egy király esetében mindkettő csonka ural­kodást feltételez. Bölcsesség nél­kül a hatalom zsarnoksággá, ha­talom nélkül a bölcsesség tehetet­lenséggé válik. Ez a korona egyéb­ként nem úgynevezett házi koro­na volt, hanem kizárólag koroná­záskor viselték. A kutatások egyre inkább arról győznek meg ben­Bölcsesség nélkül a hatalom zsarnoksággá, hatalom nélkül a bölcsesség tehetetlenséggé válik. ” bői minden kor embere a magá­nak legmegfelelőbbet ragadta ki; állította példaként maga elé. Tu­dásunk bővült, ugyanakkor több kérdésben meg kellett változtatni korábbi álláspontunkat. Ezek kö­zül talán a legjelentősebb a koro­na-kérdés. A magyar Szent Koro­náról 1978 óta komoly viták zaj­lottak, zajlanak. Ennek egyik lé­nyeges kérdé- ........................... se, hogy ez a Szent Korona érinthette-e Ist­ván fejét vagy nem? A másik jelentős kérdés pedig az, hogy a korona egysé­ges egész, vagy két koronarész­ből utólagosan összeszerkesz- .............7............ te tt királyi jelvény. A szakma je­lentős része ragaszkodik az 1790 körül Veszprémi István által meg­fogalmazottakhoz, amely szerint a Parlamentben őrzött korona nem István koronája, hanem csak a XI. század végén készülhetett, és két koronarészből szerkesztették össze, egy latin és egy görög koro­nából. Az utóbbi években művé­szettörténészek, aranyművesek, mérnökök, orvosok vizsgálták különböző szempontok alapján a koronát. A legújabb kutatások be­bizonyították, hogy a korona le­hetett Szent István koronája, vagy - akár ez sincs kizárva - még ko­rábban is készülhetett. A másik je­lentős probléma a kettősség vagy egység kérdése. Ha ezt az uralko­dói fejéket két különböző részből szerkesztették össze, akkor a származási helyét is két különbö­ző műhelyben kell keresni. A nyelvezet, a zománcok felvitel­ének technikája, a képek ábrázo­lásmódja valóban sajátos kettős­séget mutat. Mindeddig a kutatá­sok abból indultak ki, hogy a ket­tősség a két különböző eredettel magyarázható. A legújabb kutatá­sok arra utalnak, hogy nem az eredete kettős, hanem a funkciója. Nagyon jól tudják azok, akik jár­tasak a középkori teológiai kérdé­sekben, hogy a középkorban a bölcsesség nyelve a görög, a hata­lomé pedig a latin volt. Gondoljuk csak el, hogy egy királyi beavatási koronán mi másnak lenne helye,- Annál is inkább így van ez, hiszen ha arra gondolunk, hogy a magyar királyság 1914-ig népes­ségbefogadó ország volt, és ide nagyon komoly migráció irányult Európa minden részéről, akkor nagyon nehéz elképzelni azt, hogy itt olyan barbár viszonyok uralkodtak volna, mint ahogy ma a politikusok, történészek egy ré­sze láttatni szeretné. A XI. szá­nünket, hogy ez a korona Istváné lehetett, sőt egy mai szemmel szinte érthetetlenül precíz és meghökkentő üdvtörténeti üze­nettel, amely teljesen páratlan az egész világon.- A korona eredete csupán egyetlen kérdés Szent István ko­ráról. Mennyire torzult el, válto­zott meg az elmúlt ezer év alatt az államalapítás korának társadal­mi, kül- és belpoli­tikai megítélése?- Nagyon komoly változásokról be­szélhetünk. Külö­nösképpen a dualiz­mus kora óta szeret­jük úgy láttatni a honfoglalás korá­nak magyarságát, .................... mint amely a mű­velt nyugat-európai kultúrába bar­bár népként csöppent be. Ezt a ka­landozó népet illeszti be István tűzzel-vassal a keresztény feudális államok sorába. Elég világos ma már minden történész számára, aki nem ezen a sztereotípián ke­resztül közelít Európához, hogy ebből a képből szinte semmi nem igaz. Nem állja meg a helyét az a tétel, hogy Nyugat-Európa a kultú­ra fellegvára volt, hiszen éppen Ist­ván király idején az írásellenesség korát élte a régió. Gyakorlatilag né­hány kolostor kivételével elfelej­tették az írást. Általános volt az írástudatlanság még a papság kö­rében is. Meg kell jegyezni, hogy a keresztes hadjáratok végén az ara­bok, de még a bizánciak is nagyon lesújtó képet festenek az úgyneve­zett művelt nyugatról. Mindezt azért említem, mert szó sincs ar­ról, hogy a barbár magyarság a magas kultúrájú Európába csöp­pent. Inkább azt kell mondanom, hogy azok a vidékek, ahonnan ér­keztünk (Fekete-tenger, Kaszpi- tenger, a Kaukázus vidéke), úgy tűnik, egyre inkább az emberi kul­túra bölcsője.- Ezek szerint történelmi tu­datlanságról tanúskodnak azok a megállapítások, amelyek sze­rint Szent István korának éppen az volt a kihívása, mint korunk­nak, nevezetesen: képesek le­szünk-e csatlakozni a nyugat el­várásaihoz, fel tudunk-e zárkóz­ni hozzá? PERL MÁRTON REPRODUKCIÓI zadban a Német-római Császár­ság nagyon erős agressziót fejtett ki a magyar államra, a XII. szá­zadban Bizánc tette ugyanezt. Mégis sikerült a fennmaradás. Ez csakis azt bizonyítja, hogy a Kár­pát-medencében jól szervezett, erős államalakulat létezett már ekkor is. Az a fajta barbarizmus, amellyel most megpróbálják jel­lemezni ezt a korszakot, nem áll­ja meg a helyét.- A tankönyvek Szent István politikájának elsősorban a nyu­gat-orientáltságát domborítják ki. Ugyanakkor ez ilyen leegy­szerűsített formában nem állja meg a helyét...- Ez teljesen nyilvánvaló, ezt szintén csak ezer év szemüvegén keresztül látjuk így. A XVI. század óta Nyugat-Európa a gyarmatosí­tás ideológiai hátterét teremtette meg azzal, hogy a kultúrát expor­tálják. Minden jelentős kultúra Nyugat-Európában született, és a mint ma. A tankönyveket úgy szerkesztik meg, hogy a nagy ma­gyar sorsfordulók mindig a tanév végére kerülnek. A gyakorló ta­nárnak nem marad ideje arra, hogy ezekről a nagy sorsfordulók­ról komolyan beszéljen a diákok­kal. A tankönyvek szerkezete is olyan, hogy azt sugallja a diák számára: a kultúra nagy központ­jai mindig Nyugat-Európában vol­tak, és minden más ezenkívül barbarikum. Itt térnék ki egy má­sik jelentős tévedésre. Szent Ist­ván király Imre herceghez írott In­telmeiben arra sarkallja a leendő utódot, hogy az idegeneket be­csülje meg, mert a vendégek az országnak nagy hasznot hajta­nak. Ez is azon megállapítások közé tartozik, amelyeket régóta helytelenül kezelünk. Mályusz Elemér már az 1940-es években arra figyelmeztetett, hogy ennek a szövegrésznek az értelmezésében nagyon komoly melléfogás van, hiszen a regnum szó itt nem or­szágot, hanem királyi udvart je­lent. István soha nem országról, hanem királyi udvarról beszélt. István egyértelműen arra figyel­mezteti Imre herceget, hogy a ki­rályi udvarba érdemes minél több vitézt és papot befogadnia, hogy más népek kultúráját és haditech­nikáját megismerje.- István király jelleméről, gyermekkoráról, ifjúságáról az utóbbi évek kutatásai során lát­tak-e napvilágot újabb megálla­pítások?- Győrffy György: István király és műve című jelentős munkája után már csak részkérdésekben történt előrelépés. Sajnos, azt nem tudjuk megmondani, mikor született István. Azt viszont a le­gendáiból tudjuk, hogy írástudó ember volt, grammatikát tanult, a kor uralkodói közt kiemelkedő műveltséggel bírt. A személyisé­gét leginkább Imre fiához írt Intel­meiből ismerjük. A kor királytük­rei közt sehol sem találkozunk olyan közvetlen hangnemmel, mint itt. Ha István művét összeha­sonlítjuk Bíborbanszületett Konstantinus bizánci császár in­telmeivel, a különbség kirívó. Amíg István a türelemre, a pap­ság, a vitézség megbecsülésére in­ti Imrét, addig Konstantinus egye­dül azt tartja lényegesnek, hogy az uralkodótól féljenek, mert csak akkor van hatalma. Ebben István „István és elődei pontosan érzékelték: a megmaradás feltétele a szövetségi rendszerek létrehozása. ” István alakja szintén a tanköny­vek axiómája. István feltehetően nagyon jól tudta - és ez törvénye­iben is nyomon követhető -, hogy a régi szokásokat egyik napról a másikra nem lehet megváltoztat­ni. Ő inkább rá- ______________ é pítkezett a régi rendre, és az újat szabályoz­ta. Joggal felté­telezhető, hogy a magyar társa­dalom jelentős része Szent Ist­ván korára felké­szült a keresz­ténységre, ezért sem kellett karddal végezni a ke­resztényi hitre térítést. A Koppány elleni fellépés pedig egyértelmű­en az Árpád-házon belüli belharc, amibe nem szólt bele se Ajtony, se Gyula, sem más törzsfő.- Az államalapítás mennyire volt egy már „beérett” folyamat eredménye, avagy mennyire ta­núskodik az uralkodói bölcses­ségről, előrelátásról?- Gézának és Taksonynak a zseniális politikájáról semmikép­í~. Szent István halála a krónikaírók ábrázolásában fehér ember missziója az, hogy ezt a kultúrát elvigye a világ min­den tájára. Ebbe a képbe beleillett az is, hogy századokra visszave­títve is ugyanazt a hatást keltet­ték, ami csak a XVI. század után vált valósággá. A tankönyvírók hajlamosak úgy szemlélni Nyu- gat-Európát ezer évvel ezelőtt, alapvetően különbözik Európa korabeli uralkodóitól. Az Intelme­ket olvasva mindig testközelbe kerül az az atyai szeretet, az a lég­kör, az a királyi nagyság, amely Istvánt jellemezte. De az is igaz, hogy az Intelmekből hiányzik a pogányellenesség. Az erőskezű, a pogányságot tűzzel-vassal üldöző IKtfmn itgh piuoittm.u CViüulmtH ccim&m&t: VCfcMtm ír elmeim not gctw& mnü milaComüi cfcctfmplm micmti&p Amamfoiab rflacmntfn pen nem szabad elfeledkeznünk. Közép-Európában sorra alakul­nak a feudális királyságok, ami egy gyökeres átalakulást jelent. Az élet szinte minden területén nagyon komoly változások történ­nek Európa-szerte. István és elő­dei nagyon pontosan érzékelték, hogy a megmaradás feltétele a szövetségi rendszerek létrehozása. Ahhoz, hogy Géza a lányait a szomszédos államok keresztény uralkodóihoz adja, már keresz­tény hitben nevelkedett lányok­nak kellett lenniük az Árpád-házi fejedelem gyer­mekeinek. A tör­ténelemben min­dig vannak kihívá­sok, amikre vála­szolni kell. Ez egy ilyen pillanat volt. Miután sikerült megszerezni Eu­rópa egyik leggaz­dagabb területét, megtartani is fon­tos volt, amit a korábbi területek­kel nem sikerült. Istvánnak talán ez az egyik legjelentősebb érde­me: a megőrizve megújítás. Meg­őrizte azt a nemzeti jelleget, ami nem megváltoztatható, egyúttal megteremtette az államiságot, ami válasz a kihívásra.- Manapság gyakran hangzik el, át sem gondolt szlogenként, hogy István örökségét kell meg­őriznünk, s átadni a jövőnek. Nyilván ezt senki sem érti szó szerint. Mi az, ami ebből a kor­ból csorbítatlanul megmaradt?- Azt gondolom, pontosan a megőrizve megújítani a lényeg. A germán, szláv és latin Európában van egy népi jelleg, a magyar, ami ezektől gyökeresen eltér. Nem jobb, nem rosszabb, csak egysze­rűen más. Az elmúlt ezer év arról tanúskodik, képes volt annyi erőt kifejteni a magyar nép, hogy újra és újra megújítva megőrizte sajá­tosságát.- Igazán nem szeretnék ün­neprontó lenni, de gondoljunk csak arra, hogy ezer év nem nagy idő egy nép történetében...- Ajtói azért nem szabad elfe­ledkezni; hogy csak a keresztény állam ezeréves. Úgy látom, a világ sodrása kétirányú. Egyrészt léte­zik egy erős globalizáció, amely a világ egységesülése felé halad. Másrészt van egy nagyon erős na­cionalista szellem, amely az ellen­kező irányban hat. A nagy kérdé­sek egyike az lesz, hogy a két, egy­aránt veszélyes tendencia közül melyik válik dominánssá, és hogy a magyar nép milyen pozíci­ót tud elfoglalni a formálódó új vi­lágrendben. Én azért nem vagyok pesszimista. A magyar kultúra az európainak olyan szerves része, amely nélkül már elképzelhetet­len lenne a kontinens arculata. ________ SZUROMI RITA S zent István ábrázolása a krónikában

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents