Heves Megyei Hírlap, 2000. július (11. évfolyam, 152-177. szám)
2000-07-15 / 164. szám
6. oldal - Heves Megyei Hírlap HÍRLAP 2000. Július 15., szombat M A G A Z N Gyermekotthoni románcból házasság Gábor és Franci egymásra találtak Boldog eseménynek lehettek részesei a Pétervásárai Gyermekotthon lakói és az ott dolgozók. Két olyan fiatal kötött házasságot, akiknek az igazi családról alig-aíig vannak emlékei. A húszéves Dani Franciska és párja, a nála egy évvel idősebb Balogh Gábor sok viszontagság után kerültek ebbe az otthonba, ahol évekig együtt nevelkedtek. Franciskát már pid korában csecsemőotthonba adták szülei, később a lőrinci gyermekotthonba került, s végül, 1986-ban Pétervásárára irányították. Gábor nem ismerte vér szerinti szüleit, sokáig nevelőszülők gondoskodtak róla. Amikor a fiú nagykorú lett, úgy döntött, önálló életet kezd. Albérletbe költözött, s a háznál a jószágok gondozásában segédkezett. Ebben a kisvárosban egyébként alig van komolyabb állattartó, aki ne ismerné Gábort. A mai napig szereti az állatokat, s ismerősei elmondása szerint remekül ért a tartásukhoz. Szorgalmas és megbízható lévén nem sokkal később egy zabari tanyán próbált szerencsét, ahol szintén ő gondoskodott a jószágokról. Franciska két évvel ezelőtt kereste fel először a fiút az albérletében.- Valamit üzletelni próbáltunk, ezért mentem hozzá - emlékezik a fekete szemű, mosolygós fiatalasz- szony. - Aztán többször is találkoztunk, beszélgettünk, végül úgy döntöttünk: megpróbáljuk együtt. Gábor úgy emlékszik, hogy a kezdeti barátságból úgy vált igazi szerelem, hogy Franciska rendszeresen gondoskodott róla:- Minden hét végén kijött hozzám az otthonból a nevelők engeni, azonnal megnéztük, milyen lehetőség van erre. Szerencsére a gyermekvédelmi törvénynek köszönhetően mindkét fiatal rendes megtakarított pénzzel rendelkezett. Kettőjüknek egymillió forint gyűlt össze a félretett családi pótlékokból és a törvény által biztosított életkezdési támogatásból. Láttuk, hogy komoly elhatározásról van szó, s olyan kiadásról, ami valóban a közös élet indításához kell. Sikerült is egy olyan kis házat találFranciska a gazdaasszonyképzőben tanult meg főzni nünk, ami némi felújítással igazán otthonossá és komfortossá tehető. A beszélgetést már a fiatalok otthonában folytatjuk, ahol nincsenek egyedül. A gyermekotthonban élő fiatal barátaik társaságában fogadnak bennünket. Mint megtudjuk, ezek a fiúk segítettek kifesteni és rendbe hozni a házat, és a tervezett felújításban is részt vesznek majd. A kétszobás, komfortos ház mellé kis kert is tartozik, ahol már érik a paradicsom, a paprika, s a friss zöldséget is innen ássák ki, ha levest készít Franci. Mert Franci állítólag kitűnően főz. Arra a kérdésre, miszerint Franci szeretné-e szüleinek, testvéreinek megmutatni, hogy élnek ők ketten, makacs fejrázás a válasz.- Csak akkor kezdtek el érdeklődni irántam, amikor nagyobb lettem. Akkor is csak azért, hogy valamilyen módon hozzájuthassanak a megtakarított pénzemhez. Nem akarom velük tartani a kapcsolatot, és az esküvőnkre sem hívtam meg őket. Azt sem tudják, hogy férjhez mentem.- Saját gyermekeiteknek milyen sorsot szántok majd? - sandítok Franci gömbölyödő pocakjára.- Sokkal jobbat, mint amilyen a mienk volt. Mire megszületik, elkészülünk a ház felújításával. Már sok helyről kaptunk babaruhát is. Külön szobája is lesz a kicsinek. Nem akarunk több gyereket, de ezt az egyet tisztességesen szeretnénk felnevelni, hogy mindene meglegyen. Az egyetlen kívánságunk pedig az, hogy mindig legyen munkánk, hogy soha ne kelljen segélyekből élnünk. BARTA KATALIN Régi nagy Patrónánk Magyar Mária-versek antológiája Amikor fellapoztam ezt a szép kiállítású kötetet, a legnagyobb elismeréssel gondoltam az antológia két összeállítójára. Mert csak elképzelni tudtam, felmérni nem, hogy mekkora irodalmi anyagot tekinthetett át Antalóczi Lajos, az Egri Főegyházmegyei Könyvtár igazgatója és Lisztóczky László, az Eszterházy Károly Főiskola irodalomtudományi tanszékének tanára ahhoz, hogy a magyar költők több ezernyi maradandó alkotásából ez a színpompás csokor példázza a régi nagy Patrónánk, Szűz Mária iránti szeretetet. A hívő magyar olvasónak, s egyben minden magyarnak ajánlott gyűjtemény - elsőként a honi könyvkiadásban - arra vállalkozik, hogy „átfogó igénnyel mutassa be a Fájdalmas Szűzanya, a Magyarok Nagyasszonya kivételes rangját, folytonos jelenlétét és soha meg nem szűnő kultuszát történelmünkben és irodalmunkban.”- Olyan költeményeknek adtunk helyet - igazítja útba az olvasót Antalóczi Lajos -, amelyek dogmatikai, tartalmi és hangulati szempontból kifejeznek valamit abból a képből, amely a Máriát tisztelő magyar ember lelkében él Jézus anyjáról. Ez a kép tisztaságról, anyai jóságról, szeretettel való szenvedésről, királynői méltóságról beszél. Ezt a képet teszi teljessé az a szerkezeti tagolás, amely az egyes fejezetek révén - mint Lisztócky László kifejti - „szervesen összefonódó, a múlt idő, az egymás nyomába lépő költőnemzedékek rendjéhez illeszkedő ciklusba” rendezi a költeményeket az Ómagyar Mária-siralomtól Dsida Jenő Arany és kék szavakkal című gyönyörű szerelmi vallomásáigA magyar nyelvű Mária-köl- tészetnek - mint ebből az antológiából fogalmat alkothatunk róla - hatalmas repertoárja van, s ehhez mérten jókora lelki és szakmai teher hárult a kötet összeállítóira, amikor ebbe az apró cseppbe kellett tömörí- teniük a tenger milliárdszín csillogását. S bár - ezt előre is bocsátják a szerkesztők - minden ilyen válogatás szubjektív, a felelősséggel épített gondolati ívben minden egyes vers a megfelelő helyre került, s oldalról oldalra, fejezetről fejezetre tölti meg a szeretet és a tisztelet semmivel sem pótolható érzésével az olvasó lelkét. Rohanó életünk egy-egy zaklatott órájában, amikor roppant kicsinek, törékenynek és elhagyatottnak érezzük magunkat, jusson eszünkbe ez a kötet, s emeljük le a polcról. Segíteni fog... SZILVÁS ISTVÁN Gárdonyi Géza Esti harangszó Szép májusvégi estén egyedül ülök a kertben. S nézem, mint merül az égi nap a földi kék homályba, a hegyek ibolyaszín fátyoléba. A völgyben lenn már feketül az árnyék. Elcsöndesül az emberlakta tájék. Csillag ragyog a Mátra tetején. A távolból harangszó száll felém: Üdvözlégy, Mária! Újra meg kell tanulni a nevetést Otthonra lelhetnek a csellengő volt gondozottak Lőrinci határában, a temetőn túl fura építmények állnak az út melletti elkerített részen. A nyolc ház mintha egy jövő századi film kelléke lenne, hiszen föld és üveg ötvözéséből készültek. Legalábbis a szemlélődő úgy vélheti. A környéken élők bioházaknak nevezik a konstrukciókat. Az azóta megszűnt hatvani József Attila Otthon lakói kezdték el építésüket, s most a néhány ház újra fokozott jelentőséget kap az állami gondozásból kikerülők számára: itt próbálkozhatnak beilleszkedni az életbe. Pontosabban: újra beilleszkedni, miután az ide kerülők legtöbbje ezt már sikertelenül igyekezett megtenni. Problémás fiatalok A házakat csaknem tíz évvel ezelőtt kezdte el építeni az akkor alakult Bioeco Alapítvány. A konstrukcióhoz használt téglák föld, agyag és kevés cement ösz- szekeverése után préseléssel készültek. A szárítást a nap végezte. Az építőanyagokat a József Attila Otthon állami gondozottjai készítették, egyfajta hasznos szórakozásként, beletanulva így a téglavetés mesterségébe is. Akkoriban is az volt a terv, hogy az otthonból kikerülve a fiatalok itt nyerjenek elhelyezést, s próbálják megszokni a kinti életet. A házak építésekor csak 25 centiméteres téglafalat emeltek, a szigetelést követően erre került fel a mintegy félméteres földréteg. Ezt fű borítja, s így az építmény teljesen környezetbarát. Ráadásul kitűnő hőszigetelő is, mivel nyáron hűvöst, télen pedig meleget tart. Időközben a József Attila Otthon megszűnt, ám a kis biofalu továbbra is a létesítésekor meghatározott célt szolgálja, ugyanis utógondozó otthonként működik. Az ehhez szükséges szerződést nemrég kötötték meg a Heves Megyei Önkormányzattal. Sütő György, az alapítvány kuratóriumának elnöke elmondja, hogy fokozatosan feltöltik az épületeket. Az első lakók csaknem két hete érkeztek. Valamennyien olyan volt állami gondozottak, akiknek a felnőttkor elérte után nem sikerült a beilleszkedés. Itt, Lőrinciben most újra megpróbálhatják. Ehhez szakképzett pedagógusok nyújtanak segítséget. Jelenleg hatan laknak a kis faluban, amely hét lakóházból és egy központi épületből áll. A lakóházak négyszemélyesek, így huszonnyolc fiatal elhelyezésére van lehetőség. A mostani lakók már készítik a téglákat, mert rövidesen megkezdik a nyolcadik ház építését is. Erre már megvan az engedély. Együtt csavarogtak A központi épület tágas társalgójában ülünk le beszélgetni az otthon új lakóival. Valamennyien húszévesek. Nagykorúvá válásuk után megkapták a számlájukon összegyűlt több százezer forintot, ami jobbára a havi családi pótlékokból és az árvajáradékokból tevődik össze. A tekintélyes summát néhány nap alatt elverték, utána pedig rádöbbentek, hogy nincs miből élniük. Suha József a cukrászmesterséget tanulta ki, ám elhelyezkedni nem tudott, talán nem is nagyon akart. Egy ideig társaival csellengett, a fővárosban kötött ki, ahol albérletben lakott és alEgymás mellett sorjáznak már a tetszetős bioházak Elkészült a kávé az ebéd utáni társalgáshoz kalmi munkából élt. Közben a szipózásba is belekóstolt. Az albérletet nem tudta fizetni, s a társaival is összekülönbözött, így hát otthagyta Budapestet és visz- szatért Egerbe. Onnan került Lőrincibe. Dangai Ferenc korábban a hatvani otthonban nevelkedett, megszűnése után Egerbe került, az ottani intézetbe. Nagykorúként ő is megpróbálkozott a beilleszkedéssel, de nem sikerült. A hajléktalanszálló lakója volt egy ideig, ám amikor meghallotta, hogy újra Hatvan közelébe jöhet, nem sokat teketóriázott. A fiatalok azt mondják, hogy kilátástalannak érezték a helyzetüket. Az otthon most biztonságot ad, és ezt megpróbálják kihasználni. Valamennyien abban bíznak, hogy találnak munkát, s előbb-utóbb majd sikerül megállniuk a saját lábukon is. Kapocs az élethez Kocsis Attila, az otthon vezetője elmondja, hogy három férfi és két női pedagógus foglalkozik az utógondozó otthonba került fiatalokkal. Jelenleg egy hölgylakójuk is van, aki néhány napra eltávozott. Itt senkit sem tarthatnak kényszerrel, a fiatalok szabadon ki-be járhatnak. Nekik kell eldönteniük, hogy szükségük van-e az otthonra, az itteni biztonságra. A jelek szerint szinte mindenki a maradást választja, mert jó néhány kudarc után immár óvatosabban vágnak neki a nagybetűs életnek.- Nagykorúvá válásukig talán kevés lehetőségük nyílik arra, hogy felkészüljenek az önálló életre, s ezért éri jó néhányukal csalódás - jegyzi meg Sütő György. - A lőrinci otthon kapocs kíván lenni az intézet és az élet között. Itt a fiatalok önálló életet élhetnek, ám az otthon biztonságot is nyújt nekik. Kocsis Attila arra is kitér, hogy a szakmával rendelkezők számára igyekeznek munkát találni. Ehhez a Heves Megyei Munkaügyi Központ hatvani kirendeltsége is segítséget nyújt, nyilvántartásba veszik a fiatalokat, majd kiközvetítik őket különböző munkahelyekre. A beilleszkedés akkor lehet eredményes, ha a fiatal munkát talál. Az otthonban maradni huszonnégy éves korig lehet. Gyámpénztár kellene Sütő György elsorolja a lőrinci otthonba kerülés feltételeit is. Csak nagykorúvá vált volt állami gondozott jöhet számításba. Az illetékes gyámhivatalnak el kell rendelnie az utógondozói ellátást, és a fiatalnak FOTÓ: T.Z.M. a munkaügyi központban is regisztráltatnia kell magát. így megvan az esélye, hogy munkát találjon, közben a különböző tanfolyamokon és átképzéseken is részt vehet. A szakember úgy véli, hogy egy gyámpénztár létrehozása sok tekintetben megkönnyítené a felnőtté vált állami gondozottak beilleszkedését és lakáshoz jutását. Jelenleg a tizennyolcadik életév betöltése, után a fiatal besétál a pénzintézetbe, ahol minden megkötés nélkül felveheti a számláján összegyűlt százezreket. A pénz valós értékét alig ismeri, és így a „barátok” és a hirtelen előkerült család „segítségével” néhány nap alatt pénztelenné válik. Nem minden esetben ez a jellemző, de sajnos elég gyakori. A fiatalokat a nagyobb summa megfelelő használatára is fel kellene készíteni. Jó lenne az is, ha a volt állami gondozottakat foglalkoztató vállalatok adókedvezményt kapnának, s így talán nagyobb előszeretettel alkalmaznának ilyen fiatalokat. Ám amíg mindez nem valósul meg, addig sokuk számára a beilleszkedés igen nehéznek bizonyul. Közös esték Napnyugta után a kis telep lakói általában valamelyikük lakásán gyűlnek össze. Napi háromszori étkezést kapnak (némi térítés ellenében), de azért jól jön egy kis saját készítésű kiegészítés is a vacsorához. Elvégre tesztelni kell Suha Józsi szakácstudományát is. A készítményeket nevetve díjazzák, nem kerülve el egymás ugratását sem.- Ezek a gyerekek szótlanok voltak és levertek, amikor ide kerültek - mondja Kocsis Attila. - Most újra tudnak nevetni. Én ezt tartom az első nagy sikernek. TOMPA Z. MIHÁLY cnTÓ. ÖTunc iude A házhoz tartozó kertben sok minden megterem délyével. Mosott, főzött, takarított, mint egy igazi háziasz- szony. Amikor elkerültem Zabarra, oda is utánam jött, és segített, amiben tudott. Láttuk, hogy szeretik egymást és ösz- szetartanak mondja az intézmény igazgató- nője, Földiné, Piroska. - Nem elleneztük a kapcsolatukat, mert kezdettől fogva biztosak voltunk abban, hogy sokat tudnak egymásnak segíteni. Ezért amikor márciusban azzal a kéréssel fordultak hozzánk, hogy szeretnének házat vásárolni és együtt él-
