Heves Megyei Hírlap, 2000. július (11. évfolyam, 152-177. szám)
2000-07-15 / 164. szám
2000. Július 15., szombat HÍRLAP Heves Megyei Hírlap - 7. oldal A G A Z I N Egy rádiódráma születése, avagy a példa teremtése Augusztus 20-án hangzik el a Jövőlátó a Magyar Rádióban Egy egri rendező, egy miskolci drámaíró, a Gárdonyi Géza Színház művészei, a Gajdos népzenei együttes, a nélkülözhetetlen technikai hátteret biztosító Ifjúsági Ház, valamint az eszközökhöz is értő két szakember. Ezekből az „elemekből” állt össze az a rádiódráma, amelyet augusztus 20-án hallhat a közönség a regionális szerkesztőségek hullámhosszán. Az alkotók a Mátyus lovastanyán gyűltek össze, hogy egy ebéddel összekötve meghallgassák a mű CD- változatát. A dráma szerzője, Serfőző Simon: „Fejet hajtok az elvégzett munka előtt.” A Mátyus lovastanyán a hosszú asztalt körbeülve fogyasztja Jónás Zoltánnak, a Jövőiáló című rádiódráma rendezőjének a főztjét megannyi színművész. Ebédelnek és hallgatják saját alkotásukat a két főszereplő, Dimanopulu Aphroditével és Várhelyi Dénessel az élen a Gárdonyi Géza Színház művészei, Serfőző Simon a darab szerzője, valamint á hangfelvétel technikai szakemberei, Protovin István és Bozári Dénes. Itt van a rádió regionális stúdióinak vezetője, Hajnal József is. Nem tudott viszont személyesen megjelenni Szakonyi Károly, a dramaturg, és Okos Tibor, a hangjáték zeneszerzője. Ez utóbbiak személyükben ugyan távol vannak, ám annál több szó esik róluk, miután elfogyott már a csípősre sikeredett gulyásleves és a végére ért a - pontosan 52 perces adást rögzítő - CD- felvétel, amely ettől a naptól valamennyi, az alkotásban részes ember tulajdonába is kerül. Jónás Zoltán adja át a lemezeket, és hamarjában megosztja dilemmáit a jelenlévőkkel.- Nem tudhatjuk még, hogy az a harangzúgás, ami a dráma végén hallható, értünk vagy miattunk szól. Erre a választ a hallgató adja majd meg. Az ismert rádiós és most már rádiódráma-rendező sorra köszöni meg a munkát mindenkinek, mert valamennyien olyan feladatra vállalkoztak, amit korábban sohasem próbáltak. Mint mondja, egyfajta kísérlet volt ez, és egyúttal a példa felmutatása arra, hogy nemcsak a fővárosban tudnak ebben a műfajban alkotni. Hogy vannak jó szerzők, színészek Miskolcon, Szegeden, Debrecenben, és mindenekelőtt Egerben is.- Hiszek a vidék értékteremtő erejében - fogalmaz. - Hiszek abban is, hogy nem ez volt az első és egyben az utolsó közös munkánk. Aztán jönnek a hozzászólások. Még kétkedőek, bizonytalanok: jól csináltuk-e, így kellett-e? Nem hiányzik-e a nemes patetizmus (.Sata Árpád), a szöveg mondha- tóságának mennyiben állt ellene a kezükbe kapott anyag (Venczel Valentin), hogyan szedik majd ízekre a darabot a Magyar Rádió irodalmi főosztályán (Hajnal József)? A szerző, Serfőző Simon arról ejt szót, hogy mennyire felkavarta a hangjáték meghallgatása.- Nagy pillanata volt ez a színészi és rendezői teljesítménynek - fogalmaz. - Az író amikor ír, elképzeli a hangokat és a fizimiskáEgyütt a Jövőbelátó készítői. A rendező átadja a CD-ket a két főszereplőnek kát. Aztán természetesen mást kap... Nem árt tudni: az az érvényes, ami végül is megszületett. Mit mondhatnék róla? Felemelő, megrázó. Ez tényleg egy dráma. Amitől féltem írás közben: eléggé egyértelmű lesz- e? Azzá tette az előadás, amiért most itt is fejet hajtok az elvégzett munka előtt. Nagy dilemmám volt, hogy miként lehet összehozni ezt az egész kavalkádot, melyben I. Istvántól napjainkig végigvonul az egész magyar történelem. Sikerült, és ebben a zene nagyon sokat segített. A szót visszavevő rendező személyenként is értékeli a teljesítményeket. Pontosabban azt a vállalást, amit a résztvevők tettek és teljesítettek. Venczel Valentinét, aki nem főszerepet is elvállalt, Nádasy Erikáét, aki az év színészeként névtelen szerepet alakított. Említi Nagy Andrást, akinek ezt a hangját a színházban még nem hallhattuk soha, Dimanopulu Aphroditét, aki a világ legtermészetesebb módján alakította az anyaszerepet, az Istvánt játszó Várhelyi Dénes kiérlelt előadásmódját, Ivádi Erikát, aki elmondhatatlanul sokat készült otthon, Berzéki Krisztát, aki kezdetben maga sem hitte, hogy benne van a darabban, Topolcsányi Laurát, aki belecsöppent egy olyan társaságba, akikkel gyakorlatilag még ismerkednie kellett, Balogh András hallatlan lelkesedését, Lisztóczki Péter rácsodálkozását arra a tényre, hogy játszik a drámában, Okos Tibort, aki nélkül nem így szólna ez a hangjáték, Béli Katalint, aki egyedülálló csángó és gregorián dalokat szerzett meg kizárólag e produkció számára... Aztán ennyi „szárnyalás” után ismételten jönnek a kérdőjelek: kik hallgatják meg? Egyáltalán - a tizenéves korosztálynak például - mond-e ez a történelmi játék valamit? A válaszra alig több mint egy hónapot kell várni csupán. síké Sándor A próbák egyikén Gizella (Dimanopulu Aphrodité) és István (Várhelyi Dénes) FOTÓ: PILISY ELEMÉR
