Heves Megyei Hírlap, 2000. június (11. évfolyam, 127-151. szám)

2000-06-10 / 135. szám

lOí A főhercegi pár magánlátogatása Egerben Habsburg György: „A jó vacsora, a jó ételek a kultúra szerves részét képezik” Az elmúlt héten járt Egerben a Habsburg főhercegi pár, Habsburg György és Eilika von Habsburg. A magánlátogatás­ra érkezőket az Offi Vendégházban látta vendégül a tulajdo­nos, valamint a magyar szakács- és cukrászmesterség ki­emelkedő alakjai, Lukács István és Kopcsik Lajos. A főúri pár nagy érdeklődéssel hallgatta a feltett kérdéseikre adott válaszokat, majd Habsburg György rövid nyilatkozatot adott a Heves Megyei Hírlap olvasói számára. ___ ____ S ZA LAY ZOLTÁN K ötelek a gyereknyakakon Remélem, önök is látták, tisztek ifjúságért felelős minisztériumi és egyéb - önkormányzati, iskolai, egyesüleü, más civil szervezeti - főhalljakendek a Fonó nyomon című műsor legutóbbi adását! Bízom benne, hogy nemcsak lesték - esetleg szájtátva az álmélkodástól - az öngyilkos gyermekekről szóló riport- összeállítást, hanem jól el is raktározták az agyukban minden szavát, valamennyi képsorát. Bár az az igazság, hogy az együttérző megdöb­benés, az önigazoló magyarázkodás, rosszabb esetben a felelősségtől való menekülést jelző egymásra mutogatás az örökre eltávozottakon már nem segít. Mégis nagyon remélem, tisztelt hölgyeim és uraim, hogy alaposan eszükbe vésték az e tragédiákhoz vezető okok mögött meghúzódó jel­legzetes, és egyediségükben is sok-sok általánosságot bizonyító körül­ményeket! Ha netán erősen összpontosítanak rá, akkor remélhetően felidéződik önökben annak a kislánynak az arcocskája, aki valóban nagy családjának napjainkban olyannyim jellemző ellentmondásait, gondjait nem voü képes feldolgozni magában. Sajnos, manapság szinte szokványos a történet. A létminimum alatt élők sorsában osztozó família, megtetézve a kilátástalanság és a saját jellemhibája miatt italhoz menekülő apával, mint családfővel Mindehhez járul önnön kislánya iránti pedofü hajlama. No és basás- kodó, uralkodó természete. Ő az, akivel senki - se asszonya, se felnőtt gyereke, se a szomszéd, se a rendőr - nem tud szembeszállni, nem ké­pes megértetni vele, hogy helytelenül cselekszik. S ilyenkor következhet a kérdés: tényleg senki?! Vajon a mikro- és makrokömyezet megtesz-e mindent, ami embertől egyáltalán telhet? Bizonyára, tisztelt polgártársak, azért megőrzik emlékezetükben az önfeledt játék után életé egy faágra vetett kötél hurkában befejező kis­fiú „búcsúlevélé" is! Azon a kis papírfecnin csupán egyélen mondat állt: „Engem többé nem versz meg!”. Belegondoltak-e már azóta, hogy hány és hány - minden bizonnyal átvitt értelmű - segélykiáltás előzhette meg a szerencséién sorsú em­berpalánta utolsó elhatározását?! Azt a pillanatot, amikor úgy dön tött, végleg eltaszítja magától ezt a számára kudarcokkal teli, szeretet nélküúi világot. Figyelték? Jól megegyezték?Még a saját szándékú vég­ítélet béeljesedése előtt közvélenül sem érzékelte a tizenéves nagy ba­ját kömyezéében senki sem! Remélem, tisztelt honfitársak - hiszen önök is családanyák és csa­ládapák -, hogy nem feledik a kilencedik emeletről leugrott ifjú szomo­rú eséé sem! Őt, akit a szülei tulajdonképpen eldobtak maguktól, s egyedül a nagymama bánt vele emberségesen. Apjának, anyjának kényszerű hiányát azonban ő sem pótolhatta Még akkor is igaz ez, ha a fiú szellemileggyengébb volt kortársainál. Mindenesetre most joggal lehetnek kíváncsiak arra, vajon az az asszony, aki szülte őt, éreze lel- kiismeré-furdalást? A famíliát rég elhagyó apa egyáltalán emlékszik-e rá hogy valamikor született neki egy fia, aki immár tinédzserré csepe­redett? S még mélyebbre tekintve persze, az is felvéődhé a kérdések so­rában, hogy tanintézményénk, egyáltalán társadalmunk megfelelő­en készíti-e fel a fiatalokat a házassággal, a család fenntartásával együtt járó kötelességekre? S akkor még nem esett szó ama fiúgyermekről, aki a rossz bizonyít­ványa miatti szülői feddéstől való félelmében választotta a fájdalma­san korai halálnak ezt a szörnyű módját. Készülhetett rá hiszen ott­hon semmit nem mutatott közeli szándékából -, legalábbis legköze­lebbi hozzátartozói nem észlelték(?) -: megvárta, amíg atyja a dolgát intézni, mamája pedig szülői értekezletre megy. Ezután pedig, magá­ra maradva fonta a saját nyaka köré az elmúlást hozó zsinórt. Kähä-hat gyermekhalál! Riasztó, s egyben roppant elkeserítő, nagyon is aggasztó szám! Abban reménykedem hát, tisztelt illetékesek és akiket még ületnek a gyermeköngyilkosságok, hogy ez az iménti elrettentő adat végre ala­posabban elgondolkoztatja önöket - s persze, tanulságul szolgál mindannyiunknak -: illő lenne mielőbb magunkba nézni. S legalább feleletet keresni káelyeinkre: a mai, pénz utáni nagy hajszában vajon eleget és kellőképpen törődiink-e utódainkkal? Az arrogáns, minden­ki más eltaposását és az önzést előtérbe helyező világunkban ezzel he­lyes példát mutatunk-e lányainknak, fiainknak? Érzéketlenségünk embertársaink gondjai-bajai iránt nem válik-e mindennapi - s bizony, a gyermekeinkre sem tekintettel lévő - tulajdonságunkká, ebből faka­dóan állandó gyakorlattá? S nem utolsósorban, tisztelt főilletékesek, képesek vagyunk-e az iskolán túl értelmes elfoglaltságot, majd bizton­ságérzetet erősítő munkalehetőséget nyújtani fiataljainknak? Csakis a megfelelő válaszok, s az ahhoz igazodó cselekvések révén Hír(telen)kék... Az Izraelben élő író, Kishont Ferenc egy fogadáson testőrnek nézte a Göncz Árpád mellett álló magyar miniszterelnököt, ezért nem nyúj­tott neki kezet. Mit tesz a fiatalos kiállás... . * Az amerikai elnök és az ukrán államfő közös nyilatkozatban jelentet­te be, hogy az év végén végleg bezárják a csernobili atomerőművet. Billy: „Nem borul ki többé a (csemo)bili...” * Az Állami Számvevőszéknél vezetett kincstári vagyonnyilvántartás szerint az egri várnak száz forint a könyv szerinti értéke. Ha ezt a törökök megtudják...! ■k Újabb nagy létszámú kínai csoport illegális határátlépését akadályoz­ták meg a magyar határőrök Bácsbokod körzetében. Éljen a jól őrzött kínai-magyar határ...! * A prognózis szerint a két népszerű televíziós időjós házasságát ille­tően tartós felhősödés kezdődött, s ez viharos váláshoz vezethet. Az egymással összecsapó két tájfun - stílusosan - a Lucia és a Szi­lárd nevet viseli... (SZILVÁS) Habsburg György: „Ebben az országban minden nap látok valami újat" Eilika von Habsburg és György főherceg minden felhajtás nél­kül, szinte észrevétlenül érkeztek meg Egerbe, az Offi Vendégházba ezen a kora esti órán. A vendég­látóhely teraszát zsúfolásig meg­töltő vendégsereg bizonyára fel sem figyelt a hercegi párra, hi­szen saját pihenésükkel voltak elfoglalva. A fogadó belső termeiben azonban a megyeszékhely nagy elismertségnek örvendő, tekinté­lyes emberei várták a magánláto­gatásra hozzánk érkezett Habs­burg Györgyöt és ifjú nejét. A vendégház tulajdonosa, Offenbacher Géza - feleségével -, valamint Lukács István, a három­szoros Oscar-díjas mesterszakács és az ugyancsak Oscar-díjas, sok­szoros olimpiai bajnok mester­cukrász, Kopcsik Lajos fogadták őket, s egyúttal meginvitálták egy fenséges vacsorára. Az asztal melletti társalgás nem is kezdődhetett éppen ezért mással, mint a gasztronómiával. Maga Habsburg György terelte er­re a beszédtémára a szót. Mint fo­galmazott: „A jó vacsora, a jó éte­lek a kultúra szerves részét képe­zik. ” A vendéglátók örömmel vála­szolták meg György főherceg és Eilika kérdéseit, amelyek elsősor­ban a szakácsolimpiai szereplé­sekre vonatkoztak. Lukács István, aki tagja a négyévenként megren­dezett olimpiák nemzetközi zsű­rijének, röviden vázolta ezeknek a versenyeknek a menetét. Külön is kitért arra a momentumra: volt rá eset, hogy szinte csak magya­rok vetélkedtek magyarok ellen. 1968-ban például, amikor még csak 18 csapat részvételével tar­tották meg az olimpiát, hat nem­zet válogatottjá­ban is voltak ma­gyarok. A kulinária tit­kai után a főher­cegi pár érdeklő­dése a vendégvá­rás egyéb területei felé fordult. Kí­váncsiak voltak egyebek mellett arra is, hogy az M3-as autópálya megépülte meny­nyiben lendítette fel a város idegen- forgalmát. Offenbacher Géza a kérdésre emi- gyen reflektált: határozottan érzé­kelhetők a válto­zások. A főváros Egerhez csak egyórányi „járásra” került. A szállodatulajdonos úgy értékelte az idei turistaszezont, hogy az nagyon jónak ígérkezik. A tavalyi esztendőt jócskán le­rontotta ugyan a délszláv hábo­rú, de 2000-ben már nem érezhe­tők ennek elijesztő hatásai. Habsburg György készséggel adott válaszokat lapunk munka­társának kérdéseire is. Elsősorban arra voltunk kíván­csiak, hogy milyen változásokat ta- . pasztáit a főherceg az elmúlt tíz esz­tendőben Magyar- országon, és mi­lyennek találja Egert, ahol számos alkalommal meg­fordult már. Hol édesapja, Habs­burg Ottó társasá­gában, hol pedig - mint most is - ne­jével, vagy éppen egyedül.- Ebben az országban minden­nap látok valami újat - említette meg Habsburg György. - Bármer­re, ahol járok, mindenhol építke­A főhercegi pár az Offi Vendégház különtermében zések folynak. Egymás után nő­nek ki a földből az új szállodák és más épületek. Folyamatosan le­cserélődik az ország autóparkja, a településeket elborítják a hirdeté­sek, a reklámok. Mindez a régi Vendégek és vendéglátók. Az Oscar-díjas mesterszakács a szakácsolimpiákról tájékoztatja a föhercegi párt FOTÓ: PILISY ELEMÉR nem hárította el magától ennek a lehetőségét. Mint mondta, ez alatt a két évtized alatt nagyon jól tudtak együttműködni a most 79 éves édesapjával, aki ma is igen gyakran jön Magyar- országra. A kapcsolatot to­vábbra is tartják. Abban az ér­telemben is, hogy György fo- aroatosan--ellátja apját- azok= - kai a friss információkkal, amelyeket itt helyben köny- nyebb megszerezni. Egy Egerrel összefüggő újabb felvetés kapcsán a főherceg kü­lön is hangsúlyozta azokat az emberi kapcsolatokat, amelyek miatt szívesen jön városunkba. Elsőként dr. Seregély István ér­sek urat említette, aki a budai Mátyás-templomban összeadta őt Eilikával. Azóta is tartják a kapcsolatot, amire jó példa ez a■ mai nap is, mert az Offi Vendég­házba való megérkezésük előtt pár órát beszélgettek a katolikus püspöki kar elnökével. Az sem mellékes kérdés a főherceg szá­mára - derült ki -, hogy a város Habsburg Ottót díszpolgárává választotta.- Jó dolog csak úgy, egy-egy esté­re eljönni ide - zárta a beszélgetést Habsburg György. síké Sándor wőhercegi vélemény Egerről A főherceg úgy látja, hogy az országnak és Egernek is hallatlan lehetőségei vannak a turisztika fejlesztésében. A turisták azok, akik hozzák-viszik Magyarország jó hírét. Ebből a szempontból a hevesi megyeszék­hely jól ráérzett a kiaknázható kincsre. Ar­ra, hogy történelmi múltja önmagában is vonzerőt jelent, és ehhez társulnak egyéb adottságai is. A szőlő, a bor, a gyógyvizei. Mindezeknek együtt - vélte Habsburg György - kisugárzása van. egyoldalú szürkeséget váltja fel. Színes lett Magyarország. Magam azért döntöttem az itteni letelepe­dés mellett, mert sehol máshol nem tapasztaltam még ilyen pozi­tív és gyors fejlődést, mint itt. Következő kérdésünkre, mi­szerint a húsz éven át Europa­parlament! tag édesapjától las­san át kellene vennie a politi­kai stafétabotot, a főherceg

Next

/
Thumbnails
Contents