Heves Megyei Hírlap, 2000. június (11. évfolyam, 127-151. szám)

2000-06-10 / 135. szám

6. oldal - Heves Megyei Hírlap 20Ö0. Június 10., szombat ÜNNEPI MAGAZIN Köztársasági Aranyérem és töltött káposzta a Parlamentben A Magyar Köztársaság elnöke sze­mélyes megbecsülése jeleként Huszár Józsefnét és Huszár Józse­fet több évtizedes szülői, nevelő­szülői életútjukért Aranyéremben részesítette. A kitüntetést Göncz Árpád személyesen adta át a gyöngyöshalászi házaspárnak a Parlamentben megrendezett ün­nepségen. Huszárék a négy vér szerinti gyermekük mellett tizen­hat gyermeket neveltek fel. Ponto­sabban nyolcán még mindig a családi házban laknak. Ők még valamennyien tanulnak. Huszárék azt mondják, életük egyik legszebb napja volt, amikor az Országházban átvették az Aranyérmet. Nevelőszülőket rit­kán ér ekkora kitüntetés, ők sem számítottak rá. Alig akarták elhin­ni, hogy a Parlamentbe hívják őket országos ünnepségre, és ott kitüntetést is kapnak. Sok gyermekkel szebb Huszonhárom évvel ezelőtt, fi­atal házasként, három gyermek­kel kezdték el építeni a Vörösmar­ty utca végében található takaros családi házat. Nem volt könnyű, hiszen csak saját magukra tá­maszkodhattak, máshonnan se­gítséget nem kaptak. Ráadásul a férj akkor még távolabbi városban dolgozott, csak a hétvégeken járt haza. A szomszédok közül valaki szólt a gyámhivatalnak, hogy a család igen szűkösen él. Az ügyin­téző kijött, szétnézett, és utána Huszárék kaptak 1500 forintot a három gyermekre. A gyorssegély jól jött a családnak, ám Huszárék azt m.ondják, úgy érezték, hogy vi­szonzásként nekik is kell tenniük valamit. Nyáron Huszárné bement a gyámhivatalhoz és azt mondta, hogy pár hétre elvállalna egy álla­mi gondozottat, jöjjön ki egy ki­csit falura, biztosan jól érzi majd magát náluk a három gyermek mellett. így került a gyöngyöshalászi házba az első nem vér szerinti gyermek, a 16 éves Juli. Két hétre jött, de csak nak vagy édesapának szólítson. Amikor elhozzuk őket, akkor azt mondom nekik, hogy Duü néni vagyok, és tegezzük egymást. Ő ér­zi majd meg azt a pillanatot, ami­Az egész család örült a kitüntetésnek négy év múltán ment el, amikor elvégezte az iskolát és férjhez is ment.- Akkor jöttünk rá, hogy sok gyermekkel sokkal szebb az élet - meséli Huszárné, akit minden gyermek édesanyának szólít. - Ez csodálatos! - mondja - A gyerme­kek őszinték, őket nem lehet hosz- szabb távon félrevezetni. Csak ak­kor nyünak meg, csak akkor en­gednek a közelükbe, ha érzik, hogy szeretik őket. Ezt nem lehet megjátszani, a gyermek lelke meg­érzi a szavak mögötti hamisságot, és akkor eltaszít magától. Nekünk ilyen gondunk soha nem volt. Mi nem kértük nyomban a hozzánk kerülő gyermektől, hogy édesanyá­kor a szüleinek nevezhet bennün­ket. Nem lehet azt elmondani, mi­lyen érzés, amikor egy sok min­dent megélt gyermek először mondja magától azt, hogy édes­anyám. Csoda ez, és mi köszönet­tel tartozunk a sorsnak, hogy ez nekünk olyan sokszor megadatott. Mindenki visszajár Huszárék jelenleg is nyolc gyermeket nevelnek, közülük öten értelmi fogyatékosok. Egyi­kük vér szerinti fiuk. Arra külön is kitérnek, hogy ne saját gyer­mekként említsük, hanem vér szerintiként. Hiszen minden ná­luk nevelkedett gyermeket a saját­juknak tekintenek. A házaspár azt vallja, hogy nincs elveszett gyermek, hiszen az évek során olyanok is biztos megélhetést jelentő szakmát sze­reztek, akik máshol sorra bukták az osztályokat. Türelemmel, hozzáértéssel a csökkent felfogóké­pességű gyermeket is fel lehet készíteni annyira, hogy meg­feleljen a különböző vizsgálton - mondja Duci néni. A jelen­leg náluk nevelkedő három kisebb gyer­mek a helyi általá­nos iskolába jár. Ketten érteljni fo­gyatékosok,. de Du­ci néni megbeszélte az iskola vezetőjé­vel, Sipos Lászlónéval, hogy fogadja őket. A pe­dagógusok vállalták a két gyermeket, s így az alsósoknak nem kell naponta Gyöngyösre ingáz- fotó: T. z. m. niuk a speciális is­kolába. Duci néni azt mondja, ez így sokkal jobb. A gyermekek később könnyebben beilleszkednek a társadalomba, nem érzik kirekesztettnek magu­kat. Ám ahhoz, hogy ezt megcsi­nálják, kellett a gyöngyöshalászi iskola fogadókészsége is. Ezt kü­lön is hangsúlyozza Duci néni. Huszáréktól a gyermekek fel­nőttként is nehéz szívvel mennek el, és rendszeresen visszajárnak. Egy-egy családi eseményre min­denki hazajön, nemrég a 40 éves házassági évfordulójukon har­minchétén voltak a gyöngyöshalászi házban. Min­denki ott akart lenni a nagy na­pon. Menyek, vők és unokák ül­ték körbe a nagy családnak terve­zett hatalmas ebédlőasztalt. Két nevelt lányukból később menyük lett, fiaik házon belül választottak maguknak feleséget. Azóta is bol­dog házasságban élnek, még az anyósnak sem lehet panasza fia választottjára, hiszen ő nevelte az ifjú arát is. Nincs elveszett gyermek Huszárek azt mondják, hogy nincs megnevelhetetlen gyermek. Több olyan fiúcska is került hoz­zájuk, aki évet ismételt az iskolá­ban, és úgy tűnt, hogy végleg ki­marad, hiszen nem tud megbir­kózni a feladatokkal, ráadásul a magaviseleté is sok kívánnivalót hagy maga után.- El kell beszélgetni a gyermek­kel, meg kell győzni, hogy mi he­lyes és mi nem - mondja Duci né­ni. - Büntetéssel, fenyítéssel a gyer­meket nem lehet megváltoztatni. Apránként lehet közelebb kerülni a gyermekhez, hiszen a legtöbbjük nem éppen boldog évek után kerül hozzánk. De végül rájönnek, hogy nekik is jó, ha tanulnak, hiszen később csakis így boldogulhatnak az életben. Ezért is jó, hogy állan­dóan hazajönnek a nagyok, hi­szen így a kicsik is láthatják, hogy mire viszik, ha tanulnak. Huszárékhoz került az Ameri­kából visszahozott fiúcskák egyi­ke is. Nővére már évek óta itt van, így a tizenegy éves fiúcskát is nyomban elvállalták. Már régebb­ről ismerték, hiszen amikor a kis­lányt elhozták, akkor ő is jött vol­na, de mivel folyamatban volt az örökbefogadása, így az intézetben kellett maradnia. Most viszont szívesen jött. Előbb Huszár apukával barát­kozott meg, mert „kint” is a férjjel volt jobb a kapcsolata. Néhány nap múlva este odabújt Duci né­nihez, és azt mondta: - Nagyon szeretlek. Huszár anyuka azt válaszolta: - Én is szeretlek. Mire a fiúcska: tudom, azért is mondtam. A gyermekből életerős, okos, jól tanuló, vidám srác lett, aki azt mondta, hogy a világ végéről is hazagyalogolna a gyöngyöshalászi házba. Mert ő itt nagyon boldog. A munka egyébként jutalom Huszáréknál. Csak az mehet a kertbe segíteni apukának, akire nincs panasz. A legnagyobb ki­tüntetés pedig az, ha valaki vele tarthat a gyöngyösi piacra árulni. A nagy kertben pluszban megter­meltet kiviszik a piacra, ám kofás- kodni csak a legjobbaknak lehet. Töltött káposzta a Parlamentben A Parlamentben a kitüntetés át­adása után Göncz Árpád odament Huszárékhoz, beléjük karolt és azt mondta: sok ilyen szülőre lenne szükség. Aztán beszélgettek. A min­dennapokról, a gyermekekről, a kedvenc ételekről. Kiderült, hogy Göncz Árpád is szereti a töltött ká­posztát Azt is meghallgatta, hogyan készül a kedvenc étek Huszárné módra: alulra füstölt szalonna ke­rül, nehogy odaégjen. Vékony ká­posztaszeletek következnek, majd egy sor töltelék. Erre újra füstölt sza­lonna és kolbász jön, s így tovább, amíg megtelik a fazék. Általában száz töltelék készül Huszáréknál, hiszen nagy a család. A köztársasági elnök meghall­gatta Duci nénit, aztán azt mondta: ez nagyon finom lehet, és bizony ő is megkóstolná szívesen. Duci néni nyomban mondta is, hogy szívesen látják töltött káposztára a Göncz há­zaspárt. Árpi bácsi - az elnök kérte, hogy így szólítsák - megígérte, hogy ha módja lesz, akkor ellátogat Gyöngyöshalászra. De az is lehet, hogy majd Duci néni autózik fel a töltött káposztával a fővárosba. " ___________TOMPA Z. MIHÁLY A szemérmes csábtáncos Inkább visszahúzódó, befelé for­duló alkat vagyok - jegyzi meg a kék szemű lány. Mi sem termé­szetesebb: Kovács Brigitta szenve­délye a hastánc. A táncmotívum és a gátlásosság ilyetén összekap­csolódása, a megmutatkozás és elrejtőzés furcsa hullámzása ko­rántsem ismeretlen az önkifeje­zést és a színpadot élethivatásu­kul választóknál sem. Miként azt számos nagyszerű színészpálya is mutatja. De vissza a kezdetekhez! A hastánc forrásvidékéhez. Három évvel ezelőtt kezdődött minden, amikor egy budapesti ünnepi ren­dezvényen meglátta a produkciót. A hastánc egyiptomi eredetű, hoz­zánk a történelmi idők során első­sorban török közvetítéssel jutott el, eredeti rendeltetésére nézve termékenységi tánc, csábtánc - meséli Brigitta -, aki az élmény hatására azért indult neki a fővá­rosnak, hogy megfelelő mestertől tanulhassa a hastánc évezredek óta kifinomult és aprólékos moz­dulatait, lehatoljon a ritmusokon építkező improvizatív elemek gyökeréig, meg hogy a családtól némiképp elsAkadva egy kicsit önállóbb életet éljen. A Kelet édes, csábító varázsa messze van. Távol a lefátyolozott nők, a nehéz illatok, a lebbenő selymek, muszlinok és a vízipipá­zó, mentateát szürcsölő egykedvű moszlimok. Mert Heves megyé­ben bizony nincs mestere ennek a táncnak. Áz országban se sok. A fővárosban az elmúlt években kezdett ébredezni valamiféle kul­tusz. A többség egzotikus úti­filmek felvillanó betétképsoraiból ismerheti, melyek többet bíznak a képzeletre, mint a tényekre, vagy netán alkalmi megmozdulásokon - például az egri Várjátékok során vendégül látott hastáncos produk­ciójából - szerzett élményéből, de hát igazi tapasztalatnak ez édes­kevés. Az eredeti, helyszíni benyomás kevesek osztályrésze. Egyébként sem könnyű dolog közelíteni egy olyan tevékenységhez, aminek - történelmi előzmény ide, török megszállás (finomabban: együtt­élés) oda - hazai földön, bevall­hatjuk, nincs nagy hagyománya. Már a ruházattal gondban van az ember. Brigitta is maga készíti a fellépőviseletét. A hangsúly magá­tól értetődően a hason van.- A lényeg az - magyarázza hogy a derék, a csípő, a köldök szabadon maradjon. Ez a legfontosabb szabály. Le­het aztán díszíteni, kiemelni rajta sok mindent, ékszerrel, derék- lánccal, miegyébbel. A derékon fölül a felsőrészt saját maga flitte- rezte, derékon alul pedig a sokat sejtető és elrejtő, ugyanakkor a szabad mozgást nem akadályozó bő szárú, buggyos nadrág az aján­lott viselet. A bokának itt is ülik kivillannia. A csillogó ékszerek, az élénk színű textilek segítik a tánc varázsának létrejöttét. Mert a varázslatnak létre kell jönnie. között.- Eddig csak elvétve fordult elő, hogy valaki félreértette a produká- ót. A hastánc nem sztriptíz, ugyanakkor valóban mélyen érzé­ki és erotikus - szögezi le Brigitta, föltárva a tánc finom, ám jól érzé­kelhető határát. A hastáncnak, mint döntően az egyszemélyes színpadi produkciónak, a hatás a lételeme, tetszeni szeretne és ha­tással lenni a közönségére. Az erősebbik nem képvi­selői mindig osztatlan lelkesedéssel fogadják ezt a táncot, hisz ere­dendően is nekik szól. A szebbik nem már kissé kritikusabb szemmel nézi a fellé­pőt, és az elosztó fenn­tartás, valamint a gya­nakvás szemüvegét le­vetve ők, a nők már vi­szonyítanak és mérle­gelnek, vajon hogyan állna nekik a tánc, ha netán maguk is meg­próbálkoznának vele.- A hastánc pedig nincs se életkorhoz, se súlyhoz kötve, független a testalkattól, bárki megpróbálkozhat vele - hangsúlyozza Kovács Brigitta. Mint elmondja: a táncórákon mindenki részt vehet. Vannak fia­talok, de járnak 40-50 éves nők, családanyák is. A has­tánc vitathatatlanul némi új színt lophat a házaséletbe is, amellett, hogy testi-lelki harmóniát ébreszt. Azután itt vannak még a súlyos fogalmi problémák, a különböző megszokott kifejezések, termino­lógiák használata itt végleg érvé­nyét veszti. Mert mit is csinál a hastáncos? Erre a kérdésre még viszonylag egyszerű a válasz. Hát hastáncol. Tehát arról lenne szó, hogy táncol a hasa. Részben, és itt most kikerülve a jár a hasa és a megy a hasa közötti érzékeny kü­lönbséget, Brigitta útbaigazítása szerint a táncban az egész test ré­szes, a finom fej- és karmozdula­tok és gesztusok, a ritmusra válta­kozó tartások, a vibrálás maga a tánc, a hasat pedig rázzák. Van­nak motívumok. Aszerint, hogy milyen alakot ír le a derék, egye­bek közt létezik nyolcas és masni. A hastánc tehát izgalmas és játé­kos, drámai és könnyed, ezzel együtt mégis kimért és kissé távol­ságtartó - de nem úgy, mint az an­golkeringő -, mesél valamiről, majdnem olyan, mint az élet. Brigitta egyébként nem véletle­nül hangsúlyozza a tánchoz il­leszkedő alkati követelmények tá­gasságát, hiszen személyében in­kább karcsú, szilfid alkat ő, sem­mint előítéleteinket betetőzendő, megerősítené a hastáncosról ki­alakult ásatag képet, a telt idomú, súlyos, némiképp elhízott és tán Hastáncbemutató a MÁS-ban Brigi hastáncát legközelebb az egri MÁS klubban június 15-17. között megrendezendő Millenniumi Országos Folk- Rock Fesztivál keretében láthatják az érdeklődők, június 16- án, pénteken este Úzgin Űver a Korai Öröm Ütősök fellépése Egy látványos nem is mindig illusztráció a has- gusztusos megje- tánc világából lenésről. Brigitta az európai, kar­csú, ízléses vonal megtestesítője. Mint minden táncnak, termé­szetesen a hastáncnak is elvá­laszthatatlan része a zene. Enélkül nincs hastánc. Ez a zene a lüktető, ritmusos, az ütős, do­bos alapokra épülő arab egyipto­mi muzsika. Hosszú hónapok tanulása és gyakorlása érett színpadképes produkcióvá, amikor először az egri MÁS klubban - egykori mun­kahelyén - a közönség elé állt.- Inkább visszahúzódó, befelé forduló alkat vagyok, a színpad, a tánc segít, hogy feloldódjam, hogy könnyebben el tudjam engedni és ki tudjam fejezni magam. Pedig az első fellépés óta jobban izgu­lok, lassan majd sikerül leküzde- nem ezt a felfokozott lámpalázat - ecseteli a színpadi rutinhoz veze­tő út rögösségét Kovács Brigitta. Ehhez a műfajhoz mindenképpen kell egy kis magamutogatás - vilá­gít rá az ellentmondásra. Ugyan­akkor a táncos igen kiszolgálta­tott, hiszen ez döntően egyszemé­lyes műfaj, egyedül van a színpa­don, nincs partnere, csak saját tu­dására, képességére és felkészült­ségére hagyatkozhat - teszi hoz­zá. Merthogy a pódium, a tánc műfaj lelki tövisekkel van „kikö­vezve”, amint azt mindenki tudja. Szerencsére a család mögötte áll, támogatja a táncost, sőt Kovácséknál a család kérésére a gyakorlás mellett olykor házi be­mutatók is előfordulnak. Ilyenkor a szülők is megnézik az új stílus­elemeket, megnézik és véleményt mondanak.- Anyukámnak és a nővérem­nek is javasoltam, hogy próbál­kozzanak meg vele, és édes­apám is szívesen veszi, ha be­mutatom, amit táncolok - vezet be a szűkebb kör világába a fő­szereplő, ahol még a családfő sem érintetlen a tánctól. Azt vi­szont leszögezi, hogy ami a nők­nek jól áll, korántsem biztos, hogy a férfiakhoz is ugyanígy passzol. Ez a helyzet a hastánc esetében is - Brigitta szerint, aki látott már férfi hastáncost -, az erősebbik nem maradjon inkább csak meg nézőnek.- Szeretnék még egyszer húsz­éves lenni - említi a korát utánoz­hatatlan női hangsúllyal Kovács Brigitta. Egyébként most 24. Egy­kor óvónő szeretett volna lenni, nem került túl távol ettől az ideál­tól, most gyermekekre vigyáz és a nyelvek érdeklik. Hogy mi a fon­tos: a ritmus- és arányérzék. A lé­nyeg az érzés, az átélés. KOVÁCS JÁNOS

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents