Heves Megyei Hírlap, 2000. június (11. évfolyam, 127-151. szám)

2000-06-24 / 146. szám

2000. Június 24., szombat HÍRLAP Heves Megyei Hírlap - 7. oldal M A G A Z N Emberség, becsületesség, kitartás útravalóul Ötven éve végeztek az egri tanítóképzőben Négy férfi, négy élettörténet. Ülnek az újságíróval szemben a szerkesztőségben, és mesélnek. Arról folyik a szó, hogy milyen muníciót is kaptak úgy ötven-egy- néhány esztendővel ezelőtt az Egri Érseki Líceum és Tanítóképző Intézetben, ahol 1946-tól 1948-ig tanultak. Ma már valamennyien nyugdíjasok. Amiről be­számolnak, az mindegyikük esetében más és más, ugyanakkor nagyon gazdag életút. A hosszú beszélgetést követően pedig még egyszer felhívják a tollforgató figyelmét arra, hogy ki ne felejtse a cikkből egyik, általuk megemlített tanárukat sem. De nemcsak a tudást, jellemet formáló pedagógusokat nem szabad kihagy­ni, hanem a pedellust sem. Mert kevés olyan emberséges, gyermekszerető em­bert lehet találni, mint amilyen ő volt. Balázs tanár úr életének követ­kező állomása az egri Dobó István Gimnázium volt, ahol egészen nyugdíjazásáig, 1988-ig tanított. Ebből a harminc esztendőből leg­inkább diákjai kézilabdás sikerei­re büszke, miután az erdésztanu­lókból verbuválódott csapat 1981- ben országos bajnokságot is nyert. Balázs Sándor a távoli Szabolcs megye egyik eldugott sarkából ér­kezett, s nem mindig sikerült azt csinálnia, amihez kedve lett volna. Eredetileg földrajzból és biológiá­ból szeretett volna képesítést sze­rezni, de éppen akkor szüntették meg ezt a szakpárt országosan. Így aztán a földrajz helyett a testneve­lésben kezdte el képezni magát, s miután ez a párosítás is „kikopott” alóla - hogy legalább a testnevelés megmaradjon -, testnevelés-ének szakon folytatta tovább. A végzés évében, sok más tár­sához hasonlóan, többfelé is me­hetett volna dolgozni a frissen szerzett szakmájában, azonban rábeszélték, hogy tanítson a ta­nárképző pedagógia szakán. Nem számított ugyan arra, hogy tanár­segédként kezd frissdiplomás­ként, de vállalta, s vele együtt az újabb tanulmányokat az ELTE-n. Később dr. Somos Lajos, az érseki tanítóképző igazgatója hívta át az intézménybe, ahol annak meg­szűntéig, 1959-ig dolgozott. tanítani, hanem tanuljanak tovább a főiskolán. Pelle Béla a matemati­ka és a fizika szakot választotta. A matematikusi pályán aztán egé­szen a tanszék vezetéséig vitte, csaknem 20 évig állt a tanárképző főiskola matematika tanszékének élén. Emellett számos társadalmi megbízatást látott el, s egy évtize­den át főigazgató-helyettese is volt az intézménynek. Dr. Pelle Béla Hevesaranyosról került Egerbe, az érseki tanító­képzőbe. Mint mondja, szülőhe­lyén nagyon jó tanítói voltak Har­gitai János és Stubnya Árpád sze­mélyében. Ők és a helybeli pap segítették a felkészülésben, és ők voltak, akik rábeszélték az anyját, hogy engedje fiát továbbtanulni. Pedig nem volt könnyű bejutni az intézménybe, mert Pelle tanár úrnak abszolút nem volt ének­hangja, ami miatt nem is akarták felvenni. Ehhez is tanítóinak köz­benjárása kellett. Amikor aztán utolsó éves lett a képzőben, Jedlicska Gyula „szedte össze” a jobb tanulókat, hogy ne menjenek Ivanics János Pelle tanár úrral együtt szintén a matematikát és a fizikát választotta továbbtanulási szakként. Ő a Nógrád megyei Magyargércről indult. Ebben a vi­lágtól elzárt kis községben nem volt sem orvos, sem pap, sem posta. Egy tanító volt mindössze, akinek Ivanics János a kedvenc tanítványa volt. Az apját ezért is beszélte rá a taníttatásra. Pedig nem volt könnyű a tandíjat előte­remteni, ami részben pénzbem, részben pedig terménybeni jutta­tásból állt. A matematika-fizika szakon 1952-ben végzett. Akkoriban az Simon János tősgyökeres egri, mégpedig a város zellervári ne­gyedéből származik. Az apja ven­déglős volt és szőlőtulajdonos. Ennek a származásnak később volt a szokás, hogy a ballagás napján mindenki kézhez kapta a nyári katonai behívóját és munka­helyi kinevezését. Ivanics tanár úr ezek egyikéből sem kapott. Csak később, otthonukban kapta meg az értesítést arról, hogy a Munka­erő Tartalékok Hivatala 100. sz. Ipari Szakmunkásképző Intézet­ben kapott állást, ahol mindent tanított, ami nem volt szakmája: szakismeretet, szakrajzot és anyagismeretet villanyszerelők­nek. Emellett vezette az iskola énekkarát. Büszke is erre, hi­szen Észak-Magyarország leg­jobbjai lettek abban az időben. Ivanics János két évig dolgozott a „százasban”, majd szakszer­vezeti vonalra került egészen 1968-ig. A Mis­kolci Nehézipa­ri Műszaki Egyetem szak- szervezeti bi­zottságában dolgozott. E munkája mellett kollégiumigaz­gató is volt. Ké­sőbb a városban tanított még két évet egy általá­nos iskolában, majd amikor megüresedett az egri főiskola gazdaságvezetői állása, azt megpályázta, és 18 és fél éven át irányította a területet, egészen nyugdíjazásáig. Egykori tanáraik közül még ma is él dr. Bakonyi Ferenc az ér­seki intézményből és Járosi András az államosított tanítókép­zőből. Máig emlékeznek országos hírű tanáraikra: Molnár Jó­zsefre, Kovács Vendelre, Vadász Lászlóra, Abkarovics Endré­re, Hamza Tiborra, Szalay Lajosra, Almási Bélára, az érseki tanítóképző egykori igazgatójára, dr. Somos Lajosra. És ter­mészetesen a pedellusra, Hannus Lászlóra. Az évfolyamot 53-an kezdték meg 1946-ban. Ketten kimaradtak az első évben, további tizenketten a második, harmadik és ne­gyedik évfolyamon. Egy iskolatársuk meghalt, és így 38 fő vég­zett, akik közül azóta meghaltak tizenketten, közöttük régi jó ba­rátjuk, a tanárképző főiskola egykori tanára, Rátkai István. A fél évszázados jubileumi találkozóra így 26-an jöhetnek el. Az össze­jövetelt július 1-jén 10 órakor tartják a Líceum zenetermében. ként pedig rumot vitt az apja, mert az elszabadult infláció miatt a pénznek semmi értéke nem volt. Már az államosítást követően végzett ő is, mint az évfolyamtár­sai. Jó messzire „vezényelték” dolgozni, a Nógrád megyei Sámsonházára. Ebben a kihelye­zésben a fent említett származá­sán túl szerepet játszhatott az is, hogy a fordulat után továbbra is hittant tanult. Ennek a munkának pikantériája, hogy egy szlovák nemzetiségű, osztatlan iskolában kellett tanítóskodnia. Ő pedig nem tudott szlovákul. Két évig katonáskodott, majd már Egerhez közelebb, Ivádon ta­nított 1953-tól. Még közelebbre olyan feltétellel kerülhetett, hogy belép a pártba és elvállalja az igazgatóhelyettesi státust Noszvajon. Igent mondott a felté­telekre, és így nyolc éven át a bük­ki településen volt pedagógus. És végre Eger! Saját kérésére - 1965- ben - bekerülhe­tett a megyeszék­helyre, ahol a Gyermek- és Ifjú­ságvédelmi Inté­zet otthonvezető­je lett. A GYIVI- ben egy negyed­századon keresz­tül dolgozott Si­mon János. Az 1989-es nyugdíjba vonu­lását követően is érdekesen alakult az élete. Öt évvel ezelőtt kötötte élete első házasságát, rá egy évre elvált és 2000-ben újra nősült. Ez­úttal megint első feleségét vette el. _____________________________jlKE SÁHPOB M iért nem vonzó az autószerelés? A beiskolázás nem ötletparádé Mindnyájan emlékszünk rá, hogy vala­ha sztárszakmának számított az autó- szerelés. Az idők azonban változtak, s eljutot­tunk addig, hogy ma már akadozik az utánpótlás. Meglepő, de tény: Egerben úgyszólván nincsenek stafétaváltók, s ez bizony nemcsak a képzést vállaló Bornemissza Gergely Szakképzési Inté­zet irányítóit nyugtalanítja, hanem a márkaszervizek irányítóit, tulajdonosait is. Mindez közérdekű gond, mivel hosz- szabb távon a gépkocsi-tulajdonosok járnak rosszul, mert nyugtalanítja őket, hogy eshet a szolgáltatások színvonala. Azt viszont jó tudni, hogy az érintettek nem tétlenkednek, hanem precíz helyzet- elemzésre törekedve keresik a szerintük feltétlenül meglelhető kiutat is. Az együt­tes óhaj szülte azt a közelmúltban rende­zett, bemutatóval egybekötött tanácsko­zást, amelyet a Papp Kft. és a már említett iskola igazgatója kezdeményezett. Az már indításkor kiderült, hogy a résztvevőknek nem kell tartaniuk az ilyenkor oly gyakori szócsépléstől, hi­szen már a kezdéskor a lényegre kon­centrálva informálták az újságírót. Elek Elemér direktor tömören fogal­mazott:- A körülményekhez alkalmazkodva olyan döntés született, hogy csak érett­ségi után rajtolhat az ilyen jellegű okta­tás. A szigorítást az élet követelte, egyet is értünk vele. Az átállás azonban nem megy zökkenők nélkül. Ráadásul köz­ben átalakult a fiatalok nézetrendszere is. Zömük - legalábbis ők így véleked­nek - az ígéretesebbnek tűnő ajánlatok­ra koncentrált. Papp István megjegyzi:- Tárgyalnunk kell, mert kiépült a márkakereskedői hálózat, s ebben a kör­ben csak az igen felkészültek felelnek meg a fokozott kívánalmaknak. Ez azon­ban irreális vágy, ha nincsenek még je­lentkezők sem. Tőgyi Gábor egerszalóki polgármester - egyébként az iskola pedagógusa - is a problémát nyomatékolja. Nem egészen ehhez kötődik, mégis fontos mozzanatot említ Tóth Kálmán, az Automobil Eger vevőszolgálati vezetője:- A tapasztalatok azt bizonyítják, hogy az elmélet és a gyakorlat között óriási szakadék tátong. A végzettek egy része csak az olajcserére alkalmas, a bonyolul­tabb teendőkkel egyáltalán nem boldo­gul. Jókora időnek kell eltelnie ahhoz, hogy magasabb szinten is boldoguljon. Ehhez kapcsolódik a vendéglátó okta­tási intézmény első számú irányítója:- Ilyen jelenségek előfordulhatnak, mégis határozottan állítom, hogy mi a tőlünk telhető legtöbbet nyújtjuk az if­jaknak, azaz megkapják azt az alapot, amelyre később könnyedén építhetnek. Régen elhatároztuk, hogy nemcsak a személyi feltételeket, hanem a tárgyi adottságokat is javítjuk. Az Országos Szakképzési Tanács és a Közlekedési Mi­nisztérium segítségével, valamint ko­moly saját erő bevetésével fokozatosan kialakítottuk azt a tanszervizt, amely a XXI. századi kívánalmakat is kielégíti. Ebben nem kis érdeme volt dr. Benedek András államtitkárnak és Papp Ágoston minisztériumi főosztályvezetőnek, akik következetesen képviselték a központi finanszírozás gondolatát. Itt megszakadt a diskurzus, s minden­ki a helyszínen tájékozódott. Visszatérve elmondták - méghozzá egyöntetűen -, hogy erre nem számítot­tak, s most már tudják, hogy az innen ki­kerülők - az alkalmazkodási periódus le­teltével - megállhatják a helyüket. Folytatódott a megbeszélés, méghoz­zá igen célirányosan. Ennek során az is kiviláglott, hogy az érdeklődés módosu­lását számos tényező magyarázza.- Aligha helyeselhető az, hogy a beis­kolázás az igazgatók ötletparádéjává lett, azaz nem a valós igényekhez igazo­dik. Ezen az oktatásirányításnak változ­tatnia kell. Sokakat bűvöl el a mostanság divattá vált akkreditált képzés, amely mérnökasszisztensi minősítést ad. Az il­letékes kamara sem tette meg a magáét. S valljuk meg: nekünk is bőven akadnak még teendőink. Ezt követően kizárólag erre koncent­ráltak. Nemcsak az ötleteket gyűjtötték össze, hanem azok valóra váltásának esélyeit is mérlegelték. íme, egy csokorra való az ígéretes tip- pekből.- Legalább fél évtizedre szólóan kell terveznünk.- Még vonzóbbá tehetjük a pályát, ha a szakembereket az eddiginél is jobban megfizetjük. Az érintettek pillanatnyilag az átlagjövedelmen felül keresnek, ám ez a szint emelhető.- Meg kell értetni, hogy szó sincs már olajos, sáros munkáról. Annál is inkább, mert még mindig ez a hiedelem dívik.- Közös propagandista szükségeltetik, az ami eddig úgyszólván teljesen hiány­zott. Meg is egyeztek néhány konkrét fel­adat végrehajtásában. Hamarosan - mihelyt meg lehet szervezni - együt­tes rendezvény keretében fogadja az iskola az érdeklődő szülőket, tanáro­kat, illetve diákokat. Akik eljönnek ezen a napon, reális képet alkothatnak az egyértelműen kedvező feltételek­ről, ugyanis mindenütt szétnézhetnek és informálódhatnak a legilletékeseb­bektől. Ez persze csak a nyitány, ám ha további megfontolt lépések köve­tik, akkor a valaha közkedvelt hivatás visszanyerheti annyit emlegetett régi becsületét. PÉCSI ISTVÁN aztán még voltak következmé­nyei, főleg a fordulat évét követő­en. Az érseki intézménybe 1946- ban iratkozott be, beíratási díj­Nevek és számok

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents