Heves Megyei Hírlap, 2000. május (11. évfolyam, 101-126. szám)
2000-05-27 / 123. szám
6. oldal - Heves Megyei HIrlap HÍRLAP 2000. Május 27., szombat egy haláleset ügyében Urbán Zsolt - Élt 19 évet Az ügy annak idején a kezdetektől, 1996 decemberétől nagymértékben foglalkoztatta a herédi közvéleményt. Mi több, az országos sajtó is részletesen taglalta a történteket, hiszen aligha minősíthető általánosnak, hogy egy fiatalember a barátaival együtt indul haza a szórakozóhelyről, ám út közben lemarad, s csaknem négy hónap elteltével találják meg a holttestét. Méghozzá olyan helyen, ahol egyébként semmilyen dolga nem akadt. Urbán Lászlóné máig sem hiszi, hogy minden úgy történhetett, ahogy az a jegyzőkönyvekben foglaltak alapján feltételezhető. Számtalanszor elolvasta már a rendelkezésére álló hivatalos iratokat. Aláhúzta a vélt vagy valósnak tűnő ellentmondásokat, ösz- szevetette egymással a különböző dokumentumokban szereplő adatokat, megvizsgálta fia személyes holmijait, jegyzetelt kitartóan. Amikor a Zsolt halálát követő harmadik évben sikerült hiánytalanul beszereznie az aktákat, számára egyértelművé vált, hogy a tragédia nem úgy történhetett, ahogy arról korábban tájékoztatták. Kétkedésemet látva hamar leint. Egyelőre ne mondjak semmit - hárítja el kérdéseimet, majd előveszi a paksamétát, s rövid, tényszerű kommentárok kíséretében megismerteti velem fia halálának részleteit. A diszkó vége A december 6-áról 7-ére virradó éjszaka Zsolt négy falujabeli fiatallal szórakozott a selypi diszkóban. Barátján kívül velük tartott három lány is. Utóbbiak egyike szerint Zsolt a szórakozóhelyen berúgott, de úgy, hogy le kellett ültetni, sőt egy pofont is le kellett keverni neki, hogy némileg helyrejöjjön. (Urbánné: - Pofozkodni a diszkóban? A fiatalok azt mondják, hogy a verekedőket a biztonsági őrök azonnal kivezetik. Az italról pedig a boncolási jegyzőkönyv egészen másképp vélekedik...) Zsolt még a teremben odaadott a barátjának 50 forintot, hogy hazainduláskor fizesse ki a jegyét a visszafelé közlekedő buszra - a „diszkósjáratra” -, továbbá a kezébe nyomott egy tízest az illemhely használatára. A lemezlovas hajnali fél 2-kor bemondta, hogy a herédiek járata indul, aki haza akar menni, az szálljon fel. A többségnek azonban még szórakozni volt kedve, ezért a busz a telephelyre távozott. Csakhogy közben véget ért a rendezvény, így a kétszeresen pórul járt fiataloknak gyalogosan kellett nekivágniuk a mintegy öt küométeres távnak. Nem töltötte el örömmel őket, hogy nyirkos, ködös éjszaka volt, ha a hőmérő higanyszála nem csökkent is fagypont alá... Zsolték a 21-es főút felé vették az irányt. A másik négy fiatal elöl ment, míg a fiú kissé lemaradt. Hogy pontosan mennyivel, a vallomások alapján nehezen állapítható meg, hiszen a szemtanúk eltérően emlékeznek. Az egyik lány például a Selyp belterületén lévő vasúti átjárónál látta utoljára, a másik - aki szerint ők ekkor már A fiú egykori szobájában évek múltán is mindig van virág mintegy ötven méterrel előrébb tartottak - ugyanott, a harmadik még a diszkó kijáratánál. Ugyanakkor Zsolt barátjának úgy rémlett, hogy több kilométernyi gyaloglást követően, a 21-es úton, a lőrinci téesz és a herédi leágazó között is mögöttük baktat a fiú. Ezek az egymástól eltérő vallomások a jegyzőkönyvekben szerepelnek. Valamelyik dokumentumban egyébként a tanú következetesen Laciként említi az eltűntet, holott senki nem szólította a második keresztnevén. Zsoltnak hívták, Rosi volt a beceneve. (Urbánné: - A fiatalok tanúvallomásának jegyzőkönyvét csak 1997. március 6-ával dátumozták, noha az egyik lány kivételével még karácsony előtt kihallgatták őket. Jól emlékszem: legtöbbjüket a szüleik vitték el a rendőrségre.) A megyei főkapitányság szakemberei véleményezték az eljárás lefolytatását, s mindössze annyit róttak fel hiányosságként, hogy a tanúk meghallgatásáról szóló jegyzőkönyvekből nem állapítható meg, ki vette fel az adatokat. Másnap Urbán Lászlóné 7-én, szombaton reggel 8 órakor ébredt fel. Zsolt sehol. Ilyen azelőtt soha nem fordult elő. Az édesanya megijedt, s azonnal átszaladt a szomszédba, elmondani fia legjobb barátjának a rendkívüli esetet. A szomszéd srác szerette volna felkeresni azt a fiatalembert, akivel az elmúlt este Zsolt együtt indult szórakozni, s aki az éjjel állítólag még a 21-es főúton is látta a le-lemaradozó fiút. Ám nem volt szerencséje, senkit nem talált otthon. Zsolt édesanyja eközben a szomszédasszonnyal minden arra közlekedő autóbuszt megvárt, hátha az egyikről leszáll a gyerek. Délben elindultak egy nyilvános fülkéhez telefonálni. Útközben észrevették, hogy éppen akkor érkezik haza a „diszkós” barát családja. Leállították az autót. A benne ülő fiú elcsodálkozott, hogy Zsolt még nem ért haza. Mintegy két óra múlva otthonában is felkereste Urbánnét, mindhiába. Az asszony délután felhívta a kórházat, a mentőket és a rendőrséget, eredménytelenül. Az egyenruhások azt mondták, ki kell várni a 24 órát, s csak akkor kezdik el keresni az eltűntet. Délután 5 órakor Urbánné a szomszédjával - aki nagybátyja is egyben - és a diszkós társsal elindult arra a helyre, ahol a fiát utoljára látni vélték. Egy mellékútnál kezdték a kutatást, amely sikertelenül végződött. Estefelé az előző napi társaság három tagja - a negyedik lány nem jött - felkereste Urbánnét, alti szerint ekkor említette egyikük azt is, hogy az éjjel a fiú be volt rúgva. A keresés A következő két hét során semmi érdemleges nem történt. Urbánné 22 kilót adott le, testsúlya egyharmadával csökkent. Állandóan kapcsolatban állt a rendőrséggel, amelynek emberei azonban nem mondhattak semmi biztatót. December 22-én a herédi polgárőrök keresést szerveztek, amelyhez segítséget nyújtottak hatvani, csányi és lőrinci kollégáik, valamint a rendőrök is. Csaknem 90 ember fésülte át a Heréd-Nagykökényes-Lőrinci-Sel yp-Vörösmajor által határolt területet, de Zsoltot sehol nem találták. Urbánné közben megkapta a fia eltűnésének bejelentését regisztráló jegyzőkönyvet, amelyben a történteket a valóságosnál egy nappal korábbra, december 5-re, azaz csütörtökre datálták. És egy fura mondat is szerepel a dokumentumban: állítólag az anya - aki közben jósnőhöz is fordult - egy alkalommal annak a feltételezésnek is hangot adott, ami szerint a fia esetleg Balassagyarmaton, feltehetően homoszexuális személyeknél tartózkodhat.- Soha nem mondtam ilyet - jelenti ki határozottan Urbánné. Március 31-én egy traktoros felfedezte Zsolt holttestét. A halott Azon a kora tavaszi estén, 19 óra tájban egy nyomozó kereste fel Urbánnét azzal, hogy megtalálták a fiút: Héhalom és Nagykökényes határában, a mezőgazdasági földterületet határoló akác-sáv szélén fekszik a teteme.- Viki néni egész éjjel csak ült, bámult maga elé, de nem szólt egy mukkot sem - eleveníti fel a bejelentést követő éjszakát Móni, a szomszéd kislány, aki végig az asszony mellett maradt. A rendőrség meghosszabbította a nyomozást, egészen május lóig. Ekkor lezárták az ügyet azzal, hogy bűncselekmény alapos gyanúja nem merült fel. A boncolás eredménye szerint a halál oka lehűlés, idegenkezűségre utaló nyomot nem találtak, a vizelet alkoholszintje negatív. Urbánné fellebbezett az eljárás megszüntetése ellen. Szerinte kizárt, hogy fia - aki a baráti körében félénk mivoltáról volt híres - egyedül elindult volna a határ felé. Hiszen tanúk sora van rá, hogy a fiatalok korábban ékelődtek Zsolt gyávaságával, sőt kilátásba helyezték, hogy egyszer kipróbálják, mi lesz, ha valahol magára hagyják. A sorozáson éppen gyenge idegzete miatt irányították pszichológushoz, ahová azonban már soha nem jutott el. Emellett ha igaz, hogy a 21-es úton, a herédi leágazótól alig pár száz méterre még látták, akkor onnan éppen az ellenkező irányba kellett volna gyalogolnia, hogy későbbi fellelési helyére jusson. A megyei főkapitányság bűnügyi osztálya elutasította a fellebbezést, pontosabban helybenhagyta az eredeti határozatot, ami szerint a halál időpontja az eltűnés éjszakája vagy az azt követő éjszaka. Kérdőjelek A helyszíni halottszemle során az elhalt ruházatát zárt, begombolt állapotban találták - áll a jegyzőkönyvben. Urbánné csak az elmúlt hónapokban jutott hozzá az iratokhoz, mivel korábban nem A fiúnál talált tárgyak. Minden újszerű állapotban maradt fotós a szerző bocsátották a rendelkezésére. Majdnem három év elteltével, az újabb próbálkozása során azonban - illetékbélyeg ellenében - gond nélkül átvehetett mindent. Az ügyintéző még csodálkozott is, hogy korábban miért gördítettek akadályt a másolatok kiadása elé - állítja az asszony. A boncolási jegyzőkönyv még a kívülálló számára is megrázó olvasmány. A szakértő megismétli, hogy idegenkezűségre utaló nyomot nem észleltek, de megjegyzi azt is, hogy a koponyának és a nyaknak a lágy részei, a bal könyöktől kezdődően a kézszár hiánya, a jobb csukló és kéz hiánya, valamint a mellüregben a gége, nyelőcső, a szív egy részének és a máj bal lebenyének a hiánya, amelyet az erdő-mező vadjai táplálékul fogyaszthattak, lehetőséget ad idegenkezűségre is.- Mondja meg valaki, hogyan kezdhették ki a testét az állatok, ha a ruházatát épen, zárt és begombolt állapotban találták? - teszi fel a kérdést az asszony. Egyértelmű feleletet azonban nehéz lenne adni, hiszen legfeljebb a jegyzőkönyv szolgál némi ellentmondásos adalékkal. A holmikat ugyanis a kórházban - egészség- ügyi okokból - elégették. Ráadásul az iratokban erre nézve is pontatlan állítások szerepelnek, hiszen például a fekete kabátot sötétkék színűként említik. (Ez a felületesség egyébként máshol is jellemző. Szinte minden dokumentumban elírtak valamit: hol egy nevet, hol egy címet, hol egy évszámot...)- Érdekes... - folytatja a töprengést Urbánné. - A kezének pont az a darabja hiányzik, ahová az egyetlen különös ismertetőjele volt tetoválva. Egy régebbi barátnője neve... A rossz minőségű fénymásolt fotók a dráma utolsó stációját örökítik meg. Egy felismerhetetlen alak fekszik a földön, keresztbe tett lábakkal, mintha sziesztázna. Kezei a törzs mellett kinyújtva.- Ilyen pózban hűl ki egy ember? - csóválja a fejét Urbán Lászlóné. - És figyelje meg, a lába sértetlen. Azt nem kezdték ki a vadak? Előkerül egy másik boncjegyzőkönyv is. Ebben - némileg eltérő módon az előbbitől - az szerepel, hogy mindkét kézfejről hiányoznak a lágy részek. Az agy állományában és a koponya kisebb üregeiben pedig apró bogarak tanyáznak.- Télen? - tamáskodik az előbbieknél kevesebb meggyőződéssel Urbánné. A holttestet fellelő traktoros kihallgatásáról az asszony nem kapott jegyzőkönyvet. Az iratokban csupán megemlítik a férfi nevét. Az illető nyilatkozott az egyik kereskedelmi tévécsatornának, elmondva, hogy december 10-e és 12-e között éjjel-nappal a kérdéses helyen szántottak, de akkor semmi rendkívülire nem figyeltek fel. Urbánné szerint ez is elgondolkodtató. Az meg kiváltképpen, hogy Zsolt fejét két méterre lelték meg a testétől. A tárgyak lelke Urbán Lászlóné kimegy, s rövidesen néhány aprósággal tér visz- sza: egy olcsó kvarcórával, egy tárcával és egy magnókazettával.- Vizsgálja meg - mutatja a tárgyakat. - Ezek a fiam személyes holmijai, amiket nála találtak. A rendőrség adta vissza. A karóra vak, lemerült az eleme, de tiszta. A magnókazetta teljesen újszerű; a műanyag borító fényes, a dalcímeket feltüntető, tollal írott szöveget mintha pár perce vetették volna papírra. Kifogástalanul szól, mondja Urbánné, s már teszi is be a készülékbe. Hupikék Törpikék. Kinyitom a tárcát: tb-kártya, diszkóbérlet, egyéb iratok. Mindegyik száraz, sértetlen, kifogástalan állapotban. Az egyik rekeszben régi papírtízes, ropogós, mintha aznap került volna ki a prés alól. Az asszony elővesz egy másik hasonló pakkot is: foszlott bőrtokot, koszos kazettát - lejátszhatat- lan -, elmosódott szövegű papirosokat.- Az elmúlt télen próbaképpen kitettem az udvarra - magyarázza. - Ugyanannyi ideig tartottam a szabadban, mint ameddig Zsoltnál voltak az ő cuccai. Nézze meg a különbséget. Végül egy fém ötvenforintos is az asztalra kerül: a fiú társa visz- szaadta a buszjegy árát. Elengedni Urbánné házában mindenütt fotók: Zsolt képei. Értelmes tekintetű fiatalember, május elején töltötte volna be a huszonhármat. A szobája most is úgy van, ahogy annak idején hagyta. Egyszerű berendezés, poszterek a falon, két diplomatatáskányi kazetta. Mindene volt a zene - réved el édesanyja, és megigazítja az ágy- térítőt.- Most is elő tudnám hívni, ha akarnám - jelenti ki, mire megdöbbenek. Ekkor az idáig mellettem csendben figyelő feleségem megszólal:- Nem szabad - mondja gyengéden az asszonynak. - El kell őt engedni végre.- Igaza van - feleli pár pillanat elteltével Urbánné. TARI OTTÓ Tények és kérdőjelek I énteki nap volt, Mikulás estéje. A televízióban már elkezdődött a Dallas, amikor Zsolt elköszönt édesanyjától, s elindult a selypi diszkóba. Urbán Lászlóné akkor látta utoljára élve 19 éves gyermekét. Ezt követően hónapokig kellett várnia, hogy tisztességgel eltemethesse a fiút; ám arról az azóta eltelt idő sem győzte meg, hogy minden körülmény végérvényesen tisztázódott az esettel kapcsolatosan. Talán ennek is tulajdonítható, hogy az asszony immár negyedik esztendeje viseli a gyászruhát.
