Heves Megyei Hírlap, 2000. május (11. évfolyam, 101-126. szám)
2000-05-27 / 123. szám
/ Mi lesz itt, ha ez lesz az új világ? Kéry László politológus a kormányról: „nagyképűség, pofátlanság, erőszak...” ják, mire is számíthatnak majd a legközelebbi voksoláskor, illetőleg, hogy addig is merre tart a magyar gazdaság szekere. Az elmúlt héten, hagyományaiktól eltérően, nyílt fórumra hívtak meg két országosan ismert szakembert: Petshnig Mária Zita gazdaságkutatót és Kéry László politológust. Az ő előadásuk főbb gondolatait, valamint lapunknak adott rövid nyilatkozatukat pártállástól függően lehet vitatni vagy helyeselni. Egyet azonban nem lehet megtenni: nem elgondolkodni a mondottak igazságtartalmán. A tervezetthez képest dupla időtartamúra sikeredett előadását követően Kéry László - kissé már fáradtan - kérdésünkre, hogy miként is érzi magát ma Magyarországon, egyáltalán az értelmiségi réteg azt kapta-e, amire számított, megismétli a nagyközönség számára már elmondottak esz- szenciáját: a rendszerváltás utáni időszak legnagyobb veszélyeinek egyike, hogy az értelmiség „rendesen padlót fogott”. Főleg a humán , intelligenciára vonatkozik ez, arra a nagy csoportra, amely a költségvetés jóindulatától függ.- Azt kell, mondjam, hogy teljesen összeesett a kutatási szféra, mára már széthullott a korábban egységesnek nevezhető értelmiség. Nem segít a bajok orvoslásán az egyetemek kapuinak szélesre tárása sem, mert a hallgatók tömeges beengedésével párhuzamosan a képzés feltételei semmit sem változtak. Fentiek nem feltétlenül róhatók fel hibaként csak a Fidesz-kormánynak. Sajnos, azt kell tapasztalnunk, hogy eddig mindegyik hatalomra kerülő elit csak halogatta a problémák megoldását, amelyek így csak halmozódtak. Ma már ott tartunk, hogy meg kell halniuk a kórházakban embereknek ahhoz például, hogy láthatóvá váljék: nem működnek rendesen a dolgok. Kéry Lászlót, annak ellenére, hogy előadását korántsem a jelenlegi kormányzat iránti „túlfűtött” lojalitás jellemezte, az a vád érte az egyik felszólaló részéről, hogy túlságosan csínján bánik a Fidesszel. Egy útépítéssel foglalkozó cég vezetője úgy látta, hogy a fosztogatás után a jelenlegi hatalom lassan áttér az osztogatásra. Ezt saját szakmájából hozott példával illusztrálta, a Salgótarján és az M3-as közötti út megépítésének (pénzhiány ürügyén lemondott) esetét hozta elő. Ebből a beruházásból nem lett semmi - mondta -, lett viszont 25 százalékkal többért a kaposváriaknak. Mindenki számára tudvalevő ugyanis, hogy ezen a környéken a szegfű nyílik, míg a kaposvári körzetben a narancs virul. A politológus nem is nagyon értette, miért az csendült ki az általa mondottakból, hogy lojális lenne a legnagyobb kormányzó párt politikájával szemben. Valljuk be: nem is volt az, amit néhány kiragadott mondattöredékkel mi is megpróbálunk igazolni. Kéry szerint, ami ma a kormányoldalon tapasztalható, azt a következő szavakkal lehet jellemezni: nagyképűség, pofátlanság, erőszak. Pedig, szemben azzal, hogy a fiúk a szaktudást ígérték, csupán a hatalmi struktúra az, ami mögöttük felfedezhető. A tudás helyett egyelőre csak az arrogancia látható.- Nem más történik itt - mondotta -, mint generációváltásnak álcázott klientúra-építés, amelynek a „technológiája” arra a gondolatsorra épül, hogy mi az, hogy valaki, valamilyen poszton van, ért hozzá, és nem tőlem függ? Tőlem függjön! Ami pedig a polgárosodásról, nemzethalálról és egyebekről elhangzik, az csak duma. A többi kormány is sok hülyeséget beszélt, de ezek a szövegek különösebben nem izgattak és nem izgatnak. Ami viszont nem sok jót ígér, az a generációs szembeállítás. Nem tudom, mi lesz itt, ha ez lesz az új világ... Az előadó szerint az Orbán- kormány induló feltételei mindenféle szempontból jobbak voltak, mint az előző három kabineté. Ki is használta irgalmatlanul. Most félidőben azt kell mondani - vélte -, hogy még nem dőlt el semmi a két év múlva esedékes voksolással kapcsolatban. Mert mi van akkor, ha el tudják hitetni az ország népével, hogy ahogyan van, az jó nekik? Az tény, hogy egyelőre nem követtek el semmi jóvátehetetlen hibát, nem úgy, mint például az Antall-kormány. Azt is látni kell, hogy aki a jelenlegi hatalom mögé áll, az többnyire jól jár.- Ennek ellenére ki kell jelentenem, hogy a legrosszabb vörösség az álmok összekeverése a valósággal. Ez történik most az élet legtöbb területén. Ezek a srácok ezt az összekeverési ügyet nem tudják, mert ők már nem tanultak marxizmust. Az a problémám, hogy szívesen mondanám: nem jó ez a kormány, ha ugyanakkor látnék helyette egy másik, jobbnak ígérkező kormányzati erőt. Kéry László kifejtette azon véleményét is, hogy az EU-csat- lakozással kapcsolatban (is) rendkívül cinikus magatartást tanúsít a kormány, amely láthatóan „Az értelmiség padlót fogott...” letett arról, hogy eleget tegyen azoknak a feltételeknek, amelyeket szabnak. Mindezt azért, mert nyilvánvalóvá vált, hogy 2002- ben nem lesz csatlakozás, és Orbán Viktor nem csillanthatja meg a bevonuláskor az „én és Szent István” víziót.-Nem tagadom, tetszettek a Fidesz eredeti hangsúlyai. Hogy a teljesítményelvet, a képesség szerint érvényesülést hirdették meg. Csak az a baj, hogy ezekhez nem tartják magukat. Nem árt tudni: a kormányzást nem lehet PR-poli- tikával helyettesíteni. Ha megpróbálják, az egész politikai szféra szavahihetősége romlik le. Nem kellene rájátszani a széles körben élő véleményre, amely szerint a politika úri huncutság. Petshnig Mária Zita, mint gazdasági szakember, jól érzi magát az országban. Ez volt rövid válasza a neki feltett újságírói kérdésre. Indoklása szerint azért jelentheti ezt ki, mert a gazdaság mára önjáróvá vált, döntően függetlenedett a politikától. A gazdaságon Nem árt tudni: a kormányzást nem lehet PR-politikával helyettesíteni. Ha megpróbálják, az egész politikai szféra szavahihetősége romlik le. belüli folyamatok pedig alapvetően biztatóak. Természetesen döntően a külföldi tőkének köszönhetőek az eredmények, de tény, hogy eredmények vannak, s amíg a nemzetközi gazdaságban fellendülés tapasztalható, nekünk nincs aggódnivalónk. Ha történetiségében nézzük a mai helyzet kialakulását, akkor azt látjuk: a Fidesz példátlan örökséget kapott, szinte nem volt olyan komoly gazdasági probléma, amivel meg kellett küzdeniük. Stabil, 4-5 százalékos dinamikus növekedést mutató gazdaságra alapozhattak, ám a „hozott anyag” nem volt jó, mert a kormányprogram túlvállalásokkal volt tele, amivel belefutottak egy „eladósodási politikába”. Nem véletlenül járta éjt nappallá téve Urban László az országot, hogy népszerűsítse a kormány gazdaságpolitikáját. Ennek ellenére a tőzsdei árfolyam zuhanása volt a válasz, aminek oka a túldimenzionált költségvetés, amely nem alkalmazkodott a megváltozott helyzethez, nem számolt azzal, hogy egy világgazdasági válság kilátásai körvonalazódnak. Következmények voltak bőven: a költség- vetés az első három hónapban kimerítette az éves deficit 90 százalékát, amelyet a kormány rejtett kiigazításokkal próbált korrigálni. A hiány pótlására adóreformot is terveztek, felröppentve a kamatadó, a földadó, az ingatlanadó lehetséges bevezetésének hírét. A Fidesz-kormány legnagyobb gazdaságpolitikai hibájának az elfojtott inflációtermelést nevezte Petshnig Mária Zita. A rendszerváltást megelőzően az inflációt egy meglehetősen merev árrendszerrel szabályozták. Ez '90-ben megszűnt, de bizonyos szabályozást - a hatósági árszabályozás révén - megtartott magának az állam, amivel az infláció részben befolyásolható a politika részéről. A korábbi kormányok is törekedtek ezen eszköz segítségével tompítani annak növekedését, de ilyen mértékű elfojtásra, mint ma van, utoljára a Kádár-korszakban volt példa. A szakember szerint az alultervezett infláció folyamatosan kumulálódik, s egyszer robbanni fog. Másrészt, ezen alultervezés révén hatalmas pénzügyi mozgástere van a kormánynak, mert csaknem annyi plusz „szabad” pénz keletkezik, mint amennyit a parlamenti költségvetés biztosít a számára. Az első négy hónapban kimutatható 9,4 százalékos infláció például 200 milliárd „belső felhasználású” forintot jelent.- Számos adóssága van a kormánynak a gazdaságpolitikában. Egyebek között az, hogy az adórendszert közelíteni kellene az Európai Unióban elvártakhoz. A 25 százalékos áfarendszerrel be lehet ugyan menni például, de gazdaságilag nem leszünk versenyképesek. Ugyanakkor meg kell szüntetni a 0 kulcsos termékeket, illetőleg a 12 százalékosakat is emelni szükséges. A szakember szerint az, hogy nem történnek meg bizonyos dolgok, „a jóra való restség” nagyon veszélyes lehet. A cselekvés helyett nem lehet blöffökkel - például a Széchenyi-terwel - etetni az országot. Mert a Széchenyi-terv egy blöff, a csinálás helyett a be- szélés, mint nagy magyar átok köszön itt vissza. síké Sándor KOVÁCS JANOS Ugrás a semmibe Itthon is eljött az ideje bátorságpróbáknak. A világ is errefelé halad, mozdul a föld a talpunk alatt. Cégek, szervezetek a közösségi összetartozás erősítésére, a hatékonyabb csapatmunka ösztönzésére ravasz próbáknak vetik alá a beosztottakat. Szigorúan pedagógiai célzattal. Magától értetődően ezeken a tréningeken többnyire mégsem elsősorban a bérelszámoló adminisztrátor vagy az utókalkulátor, se nem a tmk-lakatos izzad mackóalsóban - már csak azért sem, mivel ezek a túrák nemritkán igen komoly pénzekbe kerülnek -, hanem a menedzsment. A cég szíve és lelke verejtékez együtt. A főnök és kisfőnök, közvetlen alantasok és egyéb, a hierarchia által érintett függőségi kapcsolat részei. Mindez sajátos keveréke a túlélőtáborok penetráns hangulatának és a kellemetlen honvédségi élményeknek, azzal a szerény tupírral, hogy itt minden arra szolgál, hogy a cég csapattagjainak együttműködése és problémamegoldó képessége oly eszményien fokozódjék, amely aztán a vállalkozásban gyümölcsözik tovább. A hozzáértők azt állítják, hogy ezeken a tréningeken bontakozik ki a delikvens igazi személyisége, rejtett arca, képességei és hiányosságai, fejlődik együttműködési készsége és nehézségleküzdő teherbírása. A résztvevők többnyire levetik valahonnan magukat, minél magasabbról, annál jobb, kötéllel, vagy az alant állók reflexében bízva, hátha elkapják őket. Akadnak még további kihívások: mélység fölötti áthaladás, sziklamászás, csapatverseny, vadvízi evezés, sőt desszertként akár a parázson járásig is elmerészkedhet a próbázó. Ezek a honosított tréningek Amerikában, Nyugat-Európa érintésével kezdték meg hódító útjukat itthon a rendszerváltás után. Mély gyanú ébredezik. A dologra azt is mondhatnám, hogy mindez smafu, Kolumbusz tojásán halvány árnyékként suhan át, hogy a spanyolviasz fel van fedezve. Nyugaton azt nem nagyon tudják, hogy nálunk a rendszerváltás idején egy egész társadalom ugrott a semmibe, vetette le magát valahonnan, minden fogódzó, védőháló és kötél nélkül, reménykedve, hátha elkapja valaki. Ami sokaknál mindmáig nem történt meg, legalábbis úgy tűnik, mintha még mindig tartana a zuhanás. Mialatt egyes cégek csapatépítéssel dresszírozzák munkatársaikat, azalatt mások a valós idejű bátorságpróbát és a kihívást földhözragadtabb módon, a munkaerőpiacon, a mindennapi megélhetés kényszerében keresik. Míg egyesek gumikötéllel a lábukon, fentről alábukva bizonyítják kollegialitásukat és hűségüket, addig akadnak olyanok, akik máshol lelik meg a köznapi izgalmaikat, akiknek vérében a stresszhormon- szintet a havi gázszámla löki fel. Egyébként régebben is voltak ilyen cégszintű összetartások, amikor közös bográcsozásra, majálisra, szakszervezeti napra, vállalati névadóra rándult ki a kollektíva. Ahol a lázas lepényevés és a kultúros hiábavaló igyekezete közepette (hogy vidám kacagást, spontán jókedvet fakasszon és könnyed vetélkedőt szítson) azt is látni lehetett, hogy a főmérnök korán berúgott a vörösbortól, az szb-titkárnak elefánt módra elhízott a felesége, a főnök pedig szemérmetlenül csal az ultin. Akkor egy rendszer lépett föl a kollektív üdvözülés gondolatával és virágoztatta föl a magánérdeket, most egyes cégek keretein belül kísérlik meg ugyanezt: a közösség ideálját házasítani a hatékony kalmárszellemmel. Egyébként a hitelesség kedvéért azt azért le kell szögezni: készültek akkoriban jó bográcsok is. Hír(telen)kék.., Első alkalommal adta át a Családbarát Munkahely díjakat Harrach Péter szociális és családügyi miniszter. Akadt is négy, széles e hazában... k Politikai botrány robbant ki Romániában, miután napvilágra került, hogy mintegy hatvanmillió dollár vándorolt a különböző pártkasz- szák, illetve vezető politikusok zsebébe. A kínos ügy fedőneve: Korrupáonescu... * Csank János korábbi szövetségi kapitány, a Fradi leendő edzője szerint a szakma egyik csúcsa a Ferencváros. Mi több: csimborasszója... k Az űrbéli temetkezés iránti nagy érdeklődésre való tekintettel gyászűrhajók szállítják a Holdra, s szórják majd szét a Csend völgyében az elhunyt amerikaiak kis kapszulákba helyezett hamvait. Béke (Hold)poraikra...! * A magyar átlagbér mindössze egytizede annak, amennyit az Európai Unió országaiban élők keresnek. S mi még tizedet is fizetünk belőle... * Nyomtalanul eltűnt egy nyolctonnányi, egérfogóval megrakott kamion a belgiumi Lanakenből. Pedig már az egérlyukban is keresték... k A szváziföldi Cuddle Puddlesben - mint az elképesztő jogszabályok gyűjteményéből kitűnik - törvény tiltja a víz alatt szexet. Mert még szökőárt idéznének elő a lökéshullámok... _______________________________________________________________(SZILVÁS) Az Üzletemberek Klubja egy többnyire zártkörű társaság Egerben. Feltehetően nem szövetkeznek tagjai semmire, csak többet szeretnének tudni arról a világról, amelyben működtetniük kell vállalkozásaikat és amelybe olykor a politika beletenyerel. Nyilván tudják azt, hogy ezzel a beavatkozással is együtt kell élniük, de nem árt, ha olykor-olykor tájékozódnak a hatalom természete felől. Például a választási ciklus félidejében - amikor még többesélyesnek teLinlhpln a í^lG7ma — nőm Ivii ha hn77aprtnhlnl hall„Nem lehet blöffökkel etetni az országot...” FOTÓ: PILISY ELEMÉI
