Heves Megyei Hírlap, 2000. május (11. évfolyam, 101-126. szám)
2000-05-24 / 120. szám
HATVAN E S LŐRINCI KÖRZETE Heves Megyei Hírlap - 5. oldal 2000. Május 24.. SZERD£ TARI OTTÓ Márciusi teher Hatvan középiskoláinak humántanárai úgy vélekednek: túlságosan megterhelő a diákok és a pedagógusok számára annak az önkormányzati határozatnak a végrehajtása, ami szerint a márdus 15-i városi műsorról háromévenkénti váltással a soros intézménynek kell gondoskodnia. Tizennyolc magyar- és történelemtanár a művelődési bizottság elnökéhez eljuttatott levélben kéri az illetékeseket, hogy gondolják át ezt a gyakorlatot, s a feladat megkönnyítése érdekében vonjanak be általános iskolásokat vagy amatőrcsoportokat is a megemlékezésbe. Az indok egyszerű: napjainkban annyi kihívásnak kell megfelelni - versenyek, vetélkedők, pályázatok -, hogy nem marad erő az ilyen extra követelmények végrehajtására. A meghivatkozott gyerekekkel nem beszéltem a témáról, de felelevenítve diákéveimet, valószínűsíthetem, hogy nincs ellenükre a kért könnyítés. Még akkor sem, ha többségük számára ez az egyetlen alkalom, hogy középiskolai tanulmányaik során kiálljanak a nagyközönség elé, bizonyítandó, hogy nem volt hiába a befektetett munka, igenis képesek színvonalas produkcióra. S mi lenne erre a legkiválóbb alkalom, ha nem az egyik legnagyobb nemzeti ünnep? Találkoztam viszont néhány pedagógussal - aláírókkal és alá nem írókkal egyaránt s a négyszemközti eszmecserék során némileg árnyaltabbá vált a kép. „Én tanítani szegődtem, nem ünnepségeket levezényelni” mondta egyikük, míg a másik megkérdezett szerint szó sincs a hazafias eszme semmibevételéről, csupán arról, hogy a pluszmunkát illene megfizetni. Mert a város ad ugyan pénzt a dologi kiadásokra, de a nevelők áldozatvállalását nem honorálja kellőképpen - indokolta álláspontját. Aki tudomásul veszi, hogy ilyen világban élünk, annak nem lehet kifogása ezekkel a szempontokkal szemben. Ahogy ma már az orvosi, a politikusi vagy - hogy saját házunk táján is sepregessünk - az újságírói szakma sem pusztán hivatás, hanem a megélhetés egyik formája, úgy a pedagógusi pálya is ide sorolható. Idejétmúltak azok az érvek, amelyek szerint bezzeg annak idején nem tiltakoztak az április negyedikék, november hetedikék, a forradalmi ifjúsági napok és az egyéb nagy ideológiai megmozdulások ellen... meg hogy mit ugrálnak, ott van nekik a téli meg a nyári szünet, a félárú vonatjegy, úgyhogy maradjanak csendben. Akinek van gyermeke, tudja; hogy két-három lurkóval is mennyi gond lehet, nemhogy ennek a sokszorosával; tehát inkább köszönet és hála, semmint kritika illeti a nemzet elhivatott napszámosait. Ami számomra leginkább szemet szúrt, az nem más, mint hogy a levelet olyanok is aláírták, akik enyhén szólva nem jeleskednek az ilyen rendezvények lebonyolításában; mi több, egynémelyikük alig néhány hónapja foglalta el a katedrát. Régóta állandó vendége vagyok a megemlékezéseknek, tehát látom, intézményenként kik azok a nevelőkakikre bizton lehet számítani a hasonló események alkalmával. Évről évre ők készítik fel a diákokat a versenyekre, a vetélkedőkre és a március 15-ékre is. Tevékenységük erkölcsi és anyagi elismerést érdemel, nem vitás. De egy biztos: akárhogyan számolom is, szerintem nincsenek tizennyolcán. * Itt kell pontosítanom egy múlt heti információt, aminek alapján azt írtam, hogy a jövő évi március 15-i ünnepség soros meg- rendezője a Széchenyi István Szakközépiskola lenne. A hír nem igaz. Ezúttal a Bajza-gimnázium következik. Szobrok és festmények Kerekharaszton megalakult a településrészi önkormányzat képviselö-testülete. A tagok - (hátsó sor balról) Szabó István, Herczeg Józsefné, Tóth János, valamint (elöl) Friedrich Tünde elnök és Tóth Lászlóné - már az első ülésükön megalkották mun- katervüket és számba vették a legfontosabb idei tennivalókat is. ________________________________ ___fotóit.o. M ódszerkérdés vagy létszámgond? Az érintettek körében nem váltott ki osztatlan egyetértést elmúlt heti, a város óhatvani részének alapfokú oktatási jövőképével foglalkozó írásunk. Volt, aki úgy vélekedett: a Ko- dály-iskola nem tudta elfogadtatni a lakossággal az évek óta alkalmazott pedagógiai módszereit, míg mások szerint a cikk azt sugallta: nem a szülőknek nem kell a Zsolnay-féle képzés, hanem az önkormányzatnak nincs szüksége az intézményre. Hatvan Két tárlat, újra két jegyzett kiállítás a Moldvay Győző Galériában. A földszinten Kaubek Péter szobrai. Az elmúlt évi Arcok és sorsok országos portré biennalen Arany Diplomát kapott művész most egyéni tárlattal jelentkezett. Igényes munkák. Jól kidolgozott, kifejező portrék, megragadó jellemábrázolással. A kisplasztikák most arról is meggyőzhettek, hogy a művész nem csak a portrékészítésben uralja a háromdimenziós teret. Az emeleti teremben Balogh Gyula akvarelljei és olaj képei. Lenyűgöző technika. Aprólékos kidolgozottság jellemez minden részletet, de mindez nem borítja fel a képek egyensúlyát. A művész a részleteket a fő téma hangsúlyozására használja, összességében is hatásos kompozíciókat alkotva. Jók a témák is. Életterek, amelyek a civil szemlélődőnek egy sajátos miliő hangulatát tolmácsolják. Az akvarellekről külön is szólni kell. A vízfestést nem csak kiegészítésként használja a művész, hanem egyenrangú technikává emeli. Lenyűgöző ez a tudás, amely bármilyen témával megbirkózik. A művész a hatvani biennálékon többször is díjazott volt. Mostani tárlata újra élmény. ________t.z.m. Ha tvan A Kodály Zoltán Általános Iskolában 1988 óta tanítják a gyerekeket a Zsolnay tanár úr által kidolgozott módszer segítségével. A szakemberek szerint a hagyományos oktatásnak ez az egyetlen olyan alternatívája, amely sajátosan magyar, s amelynek alapelemeit a Nemzeti Alaptanterv is átvette. A módszer modern, Európához alkalmazkodó szemléleten alapul, amelynek lényege, hogy nem uniformizálnak, hanem a gyerekeket a saját személyiségük kibontakozását elősegítő módon okítják. A tekintélyelv ismeretlen fogalom - mondják a Kodályban tanító pedagógusok, majd hosszú listát mutatnak az elmúlt időszak tanulmányi versenyeiről. A számok sokatmondóak, hiszen fiataljaik tucatszámra végeztek előkelő - legtöbbször első - helyen az országos, a megyei és a területi megmérettetéseken. Hazánkban 70 iskola alkalmazza a Zsolnay- módszert, s ezek sorában a Kodály a legjobbak közé tartozik. Egy évtizeddel ezelőtt az akkor újszerűnek számító képzés nagy elismerést váltott ki mind a pedagógusok, mind a laikusok körében. Volt olyan tanév, amikor másik 23 település nevelőtestülete utazott Hatvanba tanulmányozni az itteni „csodát”, s felsőfokban nyilatkoztak a Kodály-iskolában tapasztaltakról. Az alapvető gondok a gyermeklétszám fogyatkozásával kezdődtek. A város iskolái kényszeredetten felismerték, hogy az oktatásügyben is kezd kialakulni a piac- gazdaság, ezért mindent elkövettek, hogy a lehető legmagasabb támogatással folytathassák működésüket. Mivel a bevételek meghatározó hányadát a gyermekek után járó normatíva, azaz a „fejkvóta” képezi, igyekeztek minél több tanulót összegyűjteni, hogy működésük zavartalan maradjon. A fentiek eredményeként alakult ki az a sokak által igazságtalannak ítélt állapot, ami szerint a tradicionális képzést folytató, olykor évszázados múlttal rendelkező iskolák eleve helyzeti előnyt élveztek. A szülők szívesebben íratták csemetéiket azokba a tanodákba, amelyek az idők során kialakították imázsukat, s az ismeretlen vagy kevésbé ismert módszerek helyett a bevált gyakorlatot alkalmazták. Amikor a tanulólétszám aránytalanságai nyilvánvaló méreteket öltöttek, a város illetékesei elhatározták, hogy mesterségesen próbálják fenntartani a status quo-t. Igaz, hogy lehetőségeiket behatárolta a szabad iskolaválasztás jogát biztosító törvény, de úgy gondolták, némi rugalmassággal elérhető, hogy a kecske is jóllakjon, s a káposzta is megmaradjon. Kitalálták, hogy minden első osztályost a körzetéhez tartozó tanodába kell beíratni, s csak akkor járhat a szülő által második helyen megjelölt „választott" intézménybe, ha ott marad még hely a számára. Ezt a szisztémát a település mind az öt általános iskolájának a vezetője elfogadta, s csak alkalmazásakor derült ki, hogy a gyakorlat nem minden esetben tükörképe az elméletnek. A rendszer a Kodály-iskolát érintette a leghátrányosabban. Ebben szubjektív tényezők is szerepet játszottak, így például az, hogy a körzethez tartozó 58 gyerekből tizennégynek a családja máshová - esetenként távolabbi településre - költözött. További kilenc apróságot plusz egy évre az óvodában hagytak szüleik, úgy ítélve meg, hogy még nem iskolaérettek. Ha hozzávesszük, hogy a körzet egy részét falusias jellegű, elöregedett városrész alkotja, elmondható, hogy alig maradt a Kodályba beíratható gyermek. Tovább súlyosbította a gondokat, hogy utóbbiak közül hétnek a szülei megfellebbezték a felvételi határozatot, mondván: csemetéik nagyobb testvére másik intézménybe jár, s szeretnék, ha a gyerekek együtt maradnának. Ily módon az iskolának a szeptemberben kezdődő tanévre 26 első osztályosa maradt. Ugyanakkor más iskolákra is jutott fellebbezés - teszik hozzá. Ami a Zsolnay-módszert illeti, a pedagógusok szerint egyáltalán nem ez az elsődleges oka a jelenlegi gondoknak. Akik fenntartással élnek az ezen alapuló pedagógiaiprogram iránt, azok többsége úgy alkot véleményt róla, hogy nem is ismeri - nyomatékosítják. Egy felmérés szerint a Kodályba járó gyermekek szüleinek 87 százaléka támogatja az itt folyó pedagógiai programot. Természetesen azt az iskola illetékesei is elismerik, hogy jó lenne, ha több gyerek iratkozna be hozzájuk, ezért fontolóra vették, hogy szélesítik a „kínálatot”. Óriási lehetőséget látnak például a részképesség-zavaros gyerekek képzése terén. A Kodályban is érzékelik a népességfogyás következtében kialakult állapotokat. Keresik az útját, miként lehetne kiszélesíteni a perspektívát úgy, hogy mindenki jól járjon. Ennek érdekében kezdeményeztek megbeszéléseket a város vezetőivel. Sokat segíthet az is, hogy a Comenius 2000 minőségbiztosítási pályázaton indul az iskola. ________________________[f.o.) T ESTÜLETI ÜLÉSEK. Hatvanban 25-én, csütörtökön délelőtt 9 órakor kezdődik az önkormányzat képviselő-testületének soros tanácskozása. Lőrinciben ugyanezen alapon délután 2 órakor ül össze a város vezetése, hogy aktuális ügyekről tárgyaljanak. JÓTÉKONYSÁG. Május 26-án, pénteken 18 órától jótékony célú bemutatkozó hangversenyt tart az Albert Schweitzer Kórház rendelőintézetének aulájában a Vivaldi Kamarazenekar. A bevételt az árvízkárosultaknak ajánlják fel. HÜLLŐ-SHOW. Mától május 31-ig egzotikus hüllőkkel ismerkedhetnek meg a selypi kultúr- házba látogatók. A gyermeknapi rendezvény keretében az érdeklődők megsimogathatják a kétél- tűeket, sőt közös fényképeket is készíttethetnek magukról az állatok „társaságában”. PROTESTÁNSOK. Törvény és evangélium címmel dr. Tom Doyle, a kaliforniai Concordia Egyetem professzora tart előadást a Protestáns estek következő rendezvényén 26-án, pénteken 18 órától a hatvani Ady Endre Könyvtárban. Közreműködik az egyetem Exalt elnevezésű énekegyüttese. Zagyvaszántó Községi Önkormányzat Képviselö-testülete az általános iskola igazgatói tisztségének ellátására pályázatot ír ki. Pályázat benyújtásának határideje: A megjelenéstől számított 30 nap. Pályázat elbírálásának határideje. 2000.június 29. Állás betöltésének határideje: 2000. augusztus 15. Illetmény: Kjt. szerint A pályázatot Zagyvaszántó Községi Önkormányzat polgármesteréhez kell benyújtani Cím: 3031 Zagyvaszántó, Ifjúság tér 1. Bővebb felvilágosítás a helyi Polgármesteri Hivatalban kérhető (12277) A zagyvaszántói A Selypi Kinizsi árnyékában évtizedekig vegetált alacsonyabb osztályokban a zagyvaszántói futballcsapat. A selypi drukkerek csak mint szegény utcagyerekre vetettek néhány szánakozó pillantást a lelkes amatőr gárdára. Míg a Kinizsi már a hetvenes években eredeti „weszt-dojcs” Adidasban pompázott, mérkőzéseit a magasabb osztályokban is irigyelt körülmények közepette játszotta, addig az Építők bizony a klasszikus, 13 forintért vásárolt, színehagyott kék klottgatyában, a legolcsóbb lyukacsos mezben, de annál nagyobb lelkesedéssel vívta reménytelenül kilátástalan küzdelmeit. A cementgyári csapat szép csendben meg is szűnt, mígnem hosszú szünet után helyi fiatalok fel nem támasztották a teszthalottat. Az egyesület labdarúgói ma már a megyei első osztály ajtaján kopogtatnak, míg a pár éve még fényűzően ünneplő és pazarlóan költekező Kinizsinek mára a koldustarisznya maradt. No meg az emlékek. A Tarnalelesz elleni meccsen már csak néhány tucat szurkoló lézengett a lelátón; a cserejátékos írta a jegyzőkönyvet, s a csapat fele arra sem méltatta klubját, hogy üzenjen: ne várjatok. És már az ifi játékosai is mindössze két flaska romlott kólát kaptak a büfésektől, amit lemondó legyintés kíséretében öntöttek méltó helyére. A „nagyok” meccsének második félidejében már nem akadt, aki a labdát visszagurította volna a játéktéren túlról, így Szabó Sándor bíró maga futott a pettyesért, készségesen odaadva azt a szögletzászlóhoz botorkáló hazai futballistának. A nézők már nem is szidták a fiúkat, hanem csöndesen elkönyvelték a futócsoda szalagon érkező gólokat, szám szerint ötöt. Alig néhány negyedórányi járásnyira a Kinizsi-pályától a Zagyvaszántó a hatvani Lokit fogadta, több száz néző előtt. A kicsinosított „arénát” idősek, fiatalok, lányok állták körül. Ott volt a korábban megyeszerte dicsért, ám mára széthullott selypi B- közép vezéralakja éppúgy, mint az együttes volt szponzora, akik ma már nem kíváncsiak régi kedvenceik vergődésére. Nem csoda, hogy a nagyobb bevétel reményében még a tökmagárus is Szántón vert tanyát... Bár ezúttal a hazai győzelem elmaradt, mégis könnyen megeshet, hogy hamarosan bajnoki meccset vív egymással a két szomszédvár. Hacsak a Kinizsi egy elegáns kiesési manőverrel ki nem tér az összecsapás elől. SZIGETI TAMÁS Sally-Ann, a hermafrodita baba Hatvan Bazársori játékboltos ismerősöm, Tóth Ferenc hahotázva állított be fiókszerkesztőségünkbe a minap. Kezében egy nagy papírdobozt szorongatott. Most hozta vissza egy vásárló - mondta, s az asztalra tette a portékát. A díszes göngyöleg egy babát tartalmazott. Olyan volt, mint ahogy az a nagykönyvben meg van írva: szőke, selymes fürtök, hosszú fekete szempillák, amelyek egy adott életfunkció esetén lecsukódnak, ügyes kis ruhácska. Készítői a szépítkezéshez szükséges eszközökkel is ellátták. Adtak mellé fésűt, tükröt, hajcsavarót, pomádékészletet. Mi több, a dobozra még a nevét is ráírták, imigyen: Sally-Ann. A bökkenő csupán annyi, hogy a szemrevaló kis lénynek... hm... szóval, ha felnő, menyasszonyként gondjai adódhatnak. Hát még a vőlegényének, ha rájön a turpisságra Sally-Ann ugyanis nem egészen az, ami. Más. Persze, a gyártó pedagógiai szándékai vitathatatlanok Hadd tudja meg az a megajándékozott gyerek már egészen kicsi korában, hogy a dolgok nem mindig egyértelműen csak feketék vagy csak fehérek. Létezik átmeneti állapot is. A lecke kerül, amibe kerül. Hogy a példánál marad- junk, hatezer-kétszáz forintba. ____________________ró)
