Heves Megyei Hírlap, 2000. május (11. évfolyam, 101-126. szám)
2000-05-24 / 120. szám
6. oldal - Heves Megyei Hírlap P F 2 3 2000. Május 24., szerda Elengedni is tudni kell... A Hit Gyülekezetével kapcsolatban szeretnék én is írni Önöknek. Ötgyermekes, boldog házasságban élő anya vagyok. Múltkori levélírójuk egy „gyermekről” írt, aki elhagyta a gyülekezet miatt a családját, és azóta nem látogatja őket. A „gyermek” ezek szerint tud gondoskodni magáról, és akkor mindjárt ki is derül, hogy a gyermek felnőtt ember, még ha fiatal is. Nem ez az első, se nem a második eset, hogy felnőtt embereket titulálnak ilyen esetekben gyermeknek. Nekem a legnagyobb fiam 22 éves, és saját tapasztalatból tudom, hogy a szülőknek nem könnyű leválni gyermekükről, akkor sem, ha marad otthon még négy. De tudomásul kell venni, hogy a gyermekek felnőnek, önálló személyiségek lesznek, próbálgatják a szárnyaikat, és egyszer csak kirepülnek. Valószínűleg a levélíró által említett család egy nagyon rendes család, és mindent megadott a gyerekének. De vajon a szabadságot - a legalapvetőbb emberi jogot, ezt az értékes ajándékot - megkapta-e? Hogy szabadon dönthessen arról, hogy miben hisz, hogyan akar élni. Kedves ismeretlen levélíró! Ha valakinek „semmi oka nincs arra, hogy elmeneküljön”, az nem menekül el. De ha a szabadságától akarják megfosztani, akkor biztosan elmegy. Nekem az a véleményem, hogy a gyermekeinket szeretni kell, az életünkkel példát kell mutatni neki, tisztelni kell önálló személyiségüket, és fokozatosan szabadon kell engedni őket. A gyermek 18 éves kora után egy szülő már csak vizsgázik abból, ahogy addig nevelte gyermekét, hibáinkat, mulasztásainkat nem szabad másokra fogni. Karácsonyi Anni Az előítéletek ellen érvelek Az általánosítás veszélyes dolog Nagyon örültem, hogy levelem a Hit Gyülekezetről címmel megjelent a Heves Megyei Hírlap április 13-i számában. Az április 26-i számban a Pf. 23. rovatban egy olvasói levélben kétszer is név szerint megszólíttattam, ezért szeretném, ha válaszomat is leközölnék. Tisztelt Olvasó! Harmadik gyermekemet váró kétgyermekes boldog anyuka, foglalkozásomra nézve pedagógus vagyok. Úgy gondolom, van némi ismeretem a gyereknevelés és a családi kapcsolatok területén. Nem tudatlanságomból és tapasztalatlanságomból írtam meg az előző levelemet. Azok ellen az előítéletek ellen próbáltam érvelni, amiket Ön is megfogalmazott. Néhány tényből, példából levont általános következtetésekkel Ön is megbélyegez egy közösséget, melynek tagjai körülbelül 40 ezren vannak ebben az országban. Én óvatosabb lennék az Ön helyében. Gondolja csak meg, ha a gyermekével rosszul bánik egy pedagógus, akkor minden pedagógus rossz? Van néhány híradás pedofil papokról, akkor minden pap pedofil? Vannak korrupt politikusok, akkor minden politikus korrupt? S még folytathatnánk. Veszélyes következtetések ezek. Szerintem sok olyan szülő van (és is ismerek ilyeneket), akik hálásak azért, mert gyermekük valamilyen kisegyházhoz csatlakozott. Látják életükben a pozitív változásokat, s a kapcsolatuk is a kölcsönös tiszteleten alapul. Az ő véleményük is vélemény, még ha nem az harsog a médiából is. A családi konfliktusok nagy számát pedig nem az okozza, hogy valaki megváltoztatja a világnézetét. A rideg statisztikai adatok azt mutatják, hogy a válás, az alkoholizmus, a drog vezet Magyarországon a családok széthullásához, elidegenedéséhez. Ezek sokkal általánosabb okok, mint az Ön által említett. A környezetemben élő történelmi felekezethez tartozó személyek között is vannak olyanok, akik saját családtagjaikkal szemben tele vannak gyűlölettel, állandóak a patvarkodá- sok, a viszályok közöttük. Nem bélyegezném meg mégsem az egész egyházat e jelenség miatt. Sőt nem követelném, hogy törvényes úton lépjenek fel velük szemben. Az általam tisztelt Kósáné Kovács Magda, az MSZP politikusa ezt nyilatkozta erről (a 168 óra XII. évf. 14. számában): „... soha nem fogunk tudni olyan törvényt hozni, amely képes rá, hogy családi kapcsolatokat megoldjon”. Szerintem ez nem is feladata a törvényhozásnak egy demokratikus országban. A szülőknek nagyobb felelősséggel kell nevelni gyermekeiket, s a problémák esetén nem rögtön hárítani egyházakra, iskolákra, társadalomra... stb. Tisztelettel: Borbás Katalin (cím a szerk.-ben) Olvasói rovatunkban több alkalommal is teret adtunk a Hit Gyülekezettel kapcsolatos nézetek és vélemények ütköztetésének. Mivel számos közérdekű és egyéb témákkal kapcsolatos levél vár megjelenésre, a vitát szerkesztőségünk a most megjelent írások közreadásával lezárja. Senki ne ítéljen látatlanból! Sajnálatos dolognak tartom, hogy a kedvenc napilapom is teret ad a Hit Gyülekezetei pocskondiázó, kritizáló leveleknek. Olyan leveleknek, amelyeknek írói soha el nem látogattak a gyülekezetbe, soha egy tanítást nem hallottak, csak hallomás alapján ítélik meg. Rendszeres olvasójuk vagyok, figyelemmel kísérem és elmondhatom, részese is vagyok a történéseknek. Nem célom, hogy vitába bonyolódjak, de a mostani hozzászólásommal szeretném elérni, hogy tisztán lásson az a kedves levélíró, akinek „neve és címe a szerk.-ben” van, és mindazok az olvasótársaim, akik érdeklődnek a téma iránt. Közel tíz éve fogadtam el Jézus Krisztust Megváltómnak, tehát ekkor tértem meg. Pár hónap múlva követett ebben a férjem, és ahogy nőttek, a gyerekeim is. Édesapám - aki mindennek kívülálló tanúja volt - kezdeti ellenérzése teljesen elmúlt, amikor látta, hogy házasságunk a férjemmel teljesen rendbe jött, és az unokái is tisztelettudó, szeretetet adni tudó fiatalokká serdültek. Házasságunk, hitünk bizonysága még a 3. és 4. gyermek is, akik az utóbbi tíz év alatt születtek. Nem érezzük magunkat butának, nem érezzük azt, hogy ki vagyunk használva, azt főleg nem érez- • zük, hogy áldozatok vagyunk. Isten kijelentett Igazságaira helyeztük az életünket, és nagyon jó dolgok valósulnak meg az életünkben. Nem tudom, megértik- e? Áldás alá kerültünk! Elégedettek vagyunk és hálásak Istennek, hogy megismerhettük Őt, és közel kerülhettünk Hozzá! Azt csak röviden említeném meg, mert nem szeretnék senkit megbántani, hogy megtérésünk előtt templomba járó katolikusok voltunk, gyerekeink hittanra jártak. Istentől mégis távol voltunk! Családi életünk nagyon kusza volt, és a szétesés felé haladt. Még gondolni sem akarok arra, hogy mi lett volna a gyermekeinkkel, ha nem változik meg az életünk! Tehát nagyon örültünk, amikor Egerben megjelent a Hit Gyülekezet, és a színtiszta evangéliumot hirdette. Bálványimádás, képmutatás, mellébeszélés nélkül. Örülünk most is, amikor látjuk, hogy gyermekeinknek biztonságos, szeretetteljes családi hátteret tudunk biztosítani. Jól érzik magukat velünk, és a gyülekezetben is. Jól tanulnak, kiegyensúlyozottak. Nem hiányzik nekik a pótszer, a diszkó, cigaretta, alkohol, kábítószer. Ezt azért írom, mert a nagyok 18, ill. 17 évesek. Kedves levélíró, akinek a neve és címe a szerkőben, nézzen szét a világban, nézzen be egy-két diszkóba, aztán jöjjön el a gyülekezetbe, és tegyen összehasonlítást. Ne látatlanból ítéljen, mert a saját kimondott szavai alapján nehogy tényleg a tűzbe kerüljön a tévedéséért. Számunkra a gyülekezet olyan, mint egy kis sziget, ahol jó megpihenni, és ahová jó elrejtőzni a világ gonoszságai elől. Ne bántsák a Gyülekezetét! Ha valaki el akarna bennünket tántorítani ettől a hittől, amit a Gyülekezet közvetít, Jézus Krisztustól, akitől mindent megkaptunk, amit ember megkaphat, azoknak ajánlom figyelmükbe az alábbi idézetet: „Hagyjátok békén ezeket az embereket, és bocsássátok el őket. Mert ha emberektől való ez a szándék vagy ez a mozgalom, akkor megsemmisül, ha pedig Istentől való, akkor úgysem tudjátok megsemmisíteni őket, és még úgy tűnhettek fel, mint akik Isten ellen harcoltok.” Tisztelettel: Molnámé Vincze Zsuzsa 40 éves, négygyermekes anya Verpelét Egészségünkkel fizetünk a kényelemért? Korunk egyik csodálatos találmánya a mobiltelefon. Tagadhatatlan, hogy rengeteg előnye van. Azonban mint minden, ami jó - tartja a közmondás -, az vagy káros, vagy hizlal. A fizikusok, a biológusok, az orvosok és a környezetvédelmi szakemberek az utóbbi években egyre határozottabban hívják fel a figyelmet a mikrohullámú sugárzás egészségünkre és környezetünkre gyakorolt káros hatásaira. Magyarországon is számos sajtóban (Gazdaság, Belföld, stb.) jelennek meg cikkek arról, hogy a mobiltelefon használata közben milyen mértékben éri fejünket a mikrohullámú sugárzás - s hogy ez mennyiben ártalmas. Néhány európai országban és Amerikában már több mint 4 éve vizsgálják a mobilkészülékek által keletkezett sugárzás hatását. A laboratóriumok eltérő eredményekre jutottak, ezért az uniós szakemberek most azon dolgoznak, hogy a vizsgálatokat szabványosítsák. A kísérletek folytatását az EU-pro- gram irányozta elő, az Európai Parlament előtt lévő beadvány pedig 24 millió ECU-s támogatást kér erre a célra. A rohamos fejlődés miatt a WHO Egészség- ügyi Világszervezet is vizsgálatokat kezdeményezett e tekintetben. A Sugárbiológiai Kutatóintézet szerint is még kérdéses, hogy ez a sugárzás miként hat az emberi szervezetre. Még nem tudjuk, hogy milyen következményekkel kell szembenéznie a mai kisbabáknak, akik anyjuk- apjuk közelében, netán karjukon már most ki vannak téve a sugárzásnak, majd fiatalon készüléket kapnak, és azt használják. Nem kell azonban kockázatot vállalni addig sem, amíg a tudósok dűlőre jutnak az egészségi ártalmak bizonyításával, ha VAN MÓD A MEGELŐZÉSRE. A világon már számos erre szolgáló készülék van forgalomban, azon tehát nincs vita, hogy érdemes védekezni, az is egyértelmű, hogy van mit kutatni - hiszen a repülőgépeken már tilos a használata, mivel befolyásolja a hajtómű működését, több intézményben ki van írva, hogy használata tilos vagy mellőzendő -, inkább arról van szó, hogy a különböző kutatások eredményeit kívánják közös nevezőre hozni, egységesíteni. Amíg ezt a vitát eldöntik, egy generáció nő fel mobiltelefonnal a fülén. Ha 30-40 év múlva megállapítják, hogy ezt a generációt a káros sugárzás következménye sújtja, akkor már késő lesz, talán egy nemzedék fizet a kényelemért, a gyorsaságért egészségével. A technika fejlődése ismét előreszaladt, a sugárvédelmi előírások nem követték a gyakorlatot. Az orvosok és természetgyógyászok nem győzik hangsúlyozni a prevenciót. Van tehát lehetőség a megelőzésre, a védekezésre. A CEPÓ nevű német cég 3 éves kutató-fejlesztő munkával fejlesztette ki a Cepó mobilpajzsot, mely a telefon antennájára könnyedén felszerelhető, és műanyagba ágyazott különleges fémszerkezetével megtöri a káros sugárzást 92 százalékban, és nemcsak használóját, hanem a környezetét is védi. Ezt támasztja alá a Sugárbiológiai és Sugáregészségügyi Kutatóintézet szakvéleménye, ahol 119 ponton mérték betolt, illetve kihúzott antennaállásban a sugárzást a mobilpajzzsal és anélkül. Megállapították, hogy a védőeszköz használata 92 százalékkal csökkenti a sugárzást. A mobiltelefon-gyártók és a telekommunikációs társaságok az utóbbi időben mind több pénzt szánnak a kutatásokra, s azon belül a sugárzás vizsgálatára is. A Motorola, a Deutsche Telecom, a France Tel, a British Telecom kifejezetten erre a célra külön szakembereket foglalkoztat. Tehát van remény a gyártók és értékesítők összefogásával arra, hogy telefonálhassunk kedvenc mobilkészülékünkkel anélkül, hogy bármilyen károsodás érhetné egészségünket. (Cím a szerk.-ben) Hol tartunk a demokráciával? A rendszerváltás óta, vagyis tíz éve mondjuk azt, hogy demokráciában élünk és teljes gőzzel haladunk Európa felé. Az eltelt tíz évben kimutatások és állam- polgári nyilatkozatok szerint rosszabbul élünk, mint 15-20 éve. Tehát a lakosság döntő többségének lehet, hogy akkor volt igazi demokrácia? Egy biztos: most csak a felső tízezernek van demokrácia, másnak nem. Hiszen milyen demokrácia az, ahol a kétkezi munkások meg vannak félemlítve, ha kimondják az igazságot, mehetnek az utcára? És milyen demokrácia az, ahol a munkásnak és a parasztnak nincs joga, csak kötelessége? Hogy akarunk demokráciát, ha négyévenként - ha jó, ha nem - törvényt módosítunk? Milyen demokrácia az, ahol négyévenként mindent maguknak akarnak az éppen hatalmon lévők? És ahol négyévenként leváltják a szakmában 25-30 éve jól dolgozó vezetőket csak azért, mert nem az ő emberük? Hogyan lesz abból demokrácia, amikor minden pártnak másfajta politikája van, és amikor nap mint nap csalásokról esik szó? Hogyan megyünk,Európa felé, amikor a bérből és fizetésből élők keresete 1/5-e, vagy talán még ennél is kevesebb az uniós átlagnak? Hogyan tartsák be az egyszerű emberek a törvényeket, amikor a törvényhozók lábbal tiporják és semmibe veszik azokat? És hogyan lesz év végére 6-7 %-os infláció, amikor már márciusban 10 % körül van? Abba kellene már hagyni a fölösleges vagdalkózásokat egymással szemben minden pártnak, be kellene már fejezni a múlttal való állandó foglalkozást, és végre a jelennel és nem kevésbé a jövővel kellene foglalkozni. Bizonyára sokkal közelebb lennénk az uniós tagsághoz! Ország János (cím a szerkőben) Férfinap Csányban A megyei önkormányzat Csányi Idősek Otthonában az első férfinapot 1999 áprilisában rendeztük meg. Az idei férfinap is emlékezetes volt! Női lakóink már napokkal előtte készültek az eseményre. Volt köszöntés, vers és vidám előadás. A jelenetet megelőzte egy kellemes meglepetés is. Nagy Sándorné Marika, mint nyugdíjas dolgozó, köszöntötte a férfiakat, a szavak mellé néhány csepp borocska is került a poharakba. Ajándékként egy praktikus pénztárcát kaptunk. Reménykedünk, hogy a térítési díjak befizetése után maradhat benne egy kis aprópénz is. A délután zenével, tánccal zárult. Juhász Árpád Trehány szolgáltatás, pontatlan ügyintézés Tanulságos majális Levelezőink figyelmébe Örvendetes, hogy az utóbbi időben ismét gyakran kapunk észrevételeket, olvasói leveleket a lapunkban megjelent írásokra, illetve egyéb közéleti kérdésekkel kapcsolatosan. Ennek következménye, hogy anyagtorlódás miatt a leveleket esetenként némi késéssel tehetjük közzé. Felhívjuk levelelőink figyelmét, hogy lehetőleg röviden, max. 1-2 gépelt oldal terjedelemben fogalmazzák meg gondolataikat. Az írásokat szükség esetén rövidítve és szerkesztett formában tesszük közé. A közölt levelek tartalmával szerkesztőségünk nem feltétlenül ért egyet, azokért felelősséget nem vállal. Továbbra is várjuk írásaikat szerkesztőségünk címére: Eger, Barkóczy út 7. szám. A boríték- ra írják rá: Pf. 23. ___________■ O lyan témával fordulok Önökhöz, amely és amelyhez hasonló esetek bosszúságot okoztak az elmúlt időszakban. Az ISDN-tele- fonvonal előnyeit kívántam kihasználni akkor, amikor a Matávnál akció keretében ISDN2 hétvégi felfedező csomagot rendeltem a meglévő analóg telefon- vonal felváltására. Az első meglepetés akkor ért, amikor a február 1-jén megrendelt csomagot a Matávnál március 7-én regisztrálták valakinek a hanyagsága miatt, így akik utánam rendelték ezt a szolgáltatást, jóval hamarabb jutottak vonalhoz. Az ezt követő időszak sem telt el azonban nyugalomban. Az ISDN-vonal bekötését követően már két számla érkezett, és mind a kettő tévesen számlázott tételeket tartalmazott. A legutóbbi mindenen túltett, hiszen közel 15.000 Ft túlszámlázást tartalmazott. Az ISDN-csomag életbe lépését követően a régi analóg vonal előfizetési díját teljes április hónapra leszámlázták, holott ez a vonal nem is működött, korábban kikötötték. Április élején megkötöttem a Matáv MindenkiNet-csomagját. A Matáv ajánlott levélben értesített, hogy a MindenkiNet-csomagot részemre nyilvántartásába rögzítette, és intézkedett, hogy ezt számlázáskor figyelembe is vegyék. Ennek tudatában a kedvezményt igénybe is vettem. A számla kézhezvételekor azonban óriási meglepetés ért. A kedvezményezett időszakban folytatott telefonbeszélgetésekért (Internethasználatért) jelentős forgalmi díjat számláztak ki a 4000 forintos MindenkiNet-csomag díja helyett. Reklamálásomra mindkét tévedésüket elismerték, azonban ragaszkodtak ahhoz, hogy a számlát fizessem ki, és a következő hónapban a túlfizetést jóváírják. Újabb reklamálás, újabb egyezkedés, és nagy nehezen sikerült elérnem, hogy új számlát kapjak, és ne a Matáv tőzsdézzen az előfizető pénzével egy hónapon keresztül. Aki intézett már ügyet a Matávnál az 1212 telefonszámon, az tudja, hogy ez pluszban még mennyi idegességet, vádaskodást és személytelenséget jelent. Azért ragadtam tollat, mert a környezetemben több előfizető is hasonló problémákkal küzd. Úgy látom és tapasztalom, hogy ez a nagy cég a különböző kedvezményeket elindítja és szervezi, de az ügyintézésekkel komoly problémái és hiányosságai vannak, főleg akkor, amikor egy pontos számlát kell kiállítania. Kovács Barnabás Heves Jómagam azok közé a sérült emberek közé tartozom, akik még saját lábukon járnak, bár igen korlátozott formában és igen rövid távon. (Születésemtől fogva gyermekbénulásban szenvedek, és csípőficammal születtem.) Mivel az élet megadta nekem azt a lehetőséget, hogy boldog családban élhetek és gyennekeim is vannak, ezért az idei év május 1- jén a Pipis-hegyi majálison szerettünk volna ünnepelni, főként gyermekemnek szerezve ezzel örömet. A parkolási gondokat figyelembe véve idejében indultunk el lakóhelyünkről, hogy még a csúcsforgalom előtt odaérjünk. Megérkezve a repülőtérre vezető bekötőútra, a szolgálatban lévő rendőr udvariasan beterelt a hegytető alatt kialakított füves parkolóba, és közölte, hogy innen már csak gyalog mehetünk fel a reptérre. A férjem kérte a Rendőr Urat', hogy mivel én elég nehezen járok, engedjen fel a gépkocsival. Sajnálattal közölte, hogy nem lehet, így tehát elindulhattunk gyalog'. A felfelé vezető út rettentően elárasztott és bizony fájdalommal járt - már ami engem illet, hiszen gyermekem és férjem egészséges. Felérve a hegytetőre igen rosszulesett látnom, hogy igen sokan felmehettek gépkocsival, sőt a különjáratos autóbusszal közlekedők is a célig utazhattak járművel. A szervezők csak az egészséges emberekre gondoltak, mint oly sok más esetben is ebben az országban. Pedig a sérült emberek is érnek annyit, mint egészséges társaik, sőt néha többet is, mert ők át tudják érezni mások problémáját, és nemcsak papolnak az esélyegyenlőségről. (Cím a szerk-ben)
