Heves Megyei Hírlap, 2000. május (11. évfolyam, 101-126. szám)
2000-05-13 / 111. szám
p A gyárépítő nem számíthat öreg ágyra Két évvel ezelőtt kezdte meg a hatvani ipari parkban a német Bosch cég egy új üzem építését. Az azóta eltelt időszak alatt harmincmillió német márkából elkészült az üzemcsarnok, s ugyancsak harmincmillió márkába kerültek a már működő két gyártósor gépei is. Jelenleg háromszázan dol- Milyen érzés, amikor az embert elhozzák egy mezőre, és azt mondják: itt építsd meg a gyárad! Nem félt, hogy esetleg nem úgy sikerül, ahogyan elképzelte? Vagy egyszerűen csak egy nagy próbatételnek tekintette, melynek során le kell győzni az óhatatlanul előforduló akadályokat?- Egy gyár létrehozásában részt venni mindig is nagy élménynek számít a maga nehézségeivel együtt. Komoly kihívás, amely alaposan próbára teszi az embert, ugyanakkor sok örömet is jelenthet. Itt ugyanis nem egy öreg ágyról van szól, amelyre bárhogyan fekszel, mindig a már ismert mélyedésekben találod magad. Itt neked kell megtalálnod a legmegfelelőbb helyzeteket. Persze, a próbatételeket itt sem kerülheted el, mert a csapat nagyon fiatal, sok a pályakezdő. Idejövetelünkkor azt gondoltuk, hogy Hatvanban találunk elegendő megfelelően képzett szakembert, ám kiderült, hogy ez nincs így. Ezért munkatársaink egy része Budapestről ingázik. Mindez a közeljövőben megváltozik, miután a helyi Damjanich János Szakképzési Intézetben megindul a mechatronikai képzés (ez a mechanikából és az elektronikából tevődik össze).- Mennyire ismerte Magyarországot a beruházás megkezdése előtt?- Azokkal a magyarországi politikai eseményekkel, amelyekről odahaza hírt kaptam, tisztában voltam. Az 1956-os forradalom, az azt követő nehezebb időszak, majd a gulyáskommunizmus korszaka nem volt ismeretlen a számomra, bár Magyarországon csak egyszer jártam: még a hetvenes évek elején, amikor egyetemistaként eljöttem Budapestre. Úgy érzem, hogy a kommunista tömbön belül itt egy kicsit szabadabbak voltak az emberek. A kilencvenes évek elejétől az ország nyitottabbá vált, s így Nyugat felé is nagyobb vonzerőt jelentett. Nekem mindig is tetszett Magyarország, ezért is vagyok itt, mert hát az ember nem szívesen dolgozik olyan helyen, ahol nem érzi jól magát. goznak itt, ám 2002-re az alkalmazottak száma eléri a nyolcszázat, miután újabb gyártósorok telepítését tervezik. Az üzem a Bosch egyik legjelentősebb közép-kelet-eu- rópai beruházása. Nikolaus Wertz igazgatóval a gyárépítés tapasztalatairól, a további tervekről beszélgettünk. Nikolaus Wertz: Még nem lehet hátradőlni...- Miért éppen Hatvant választották a beruházás helyéül?- Több lehetséges helyszínt is megvizsgáltunk. Mindenképpen a Dunától keletre ____________ t erveztük a gyár ________ megvalósítását, de nem túl távol Budapesttől. Ez többek között azért is fontos, mivel német munkatársaink gyermekei ott járnak anyanyelvi iskolába. Ezenkívül olyan települést kellett keresnünk, amelyik autópályán és vasúton is jól megközelíthető. E tekintetben ez a város ideálisnak bizonyult. De azt is meg kell említenem, hogy az önkormányzat kezdettől nagyban táFOTÓ T. Z. M. mogatta és segítette elképzeléseink megvalósítását. Mindez végül is arra késztetett bennünket, hogy ide települjünk. NÉVJEGY Nikolaus Wertz 1943-ban született Stuttgartban. A középiskola elvégzése után Göttingenben és Freiburgban folytatott egyetemi tanulmányokat. 1971-től Dél-Amerikában különböző beruházásokat irányít. 1973-tól a Bosch alkalmazottja. 1998-tól a Bosch hatvani gyárának igazgatója. Nős, három gyermeke németországi felsőoktatási intézményekben tanul, a felesége viszont elkísérte itteni munkahelyére.- A letelepedés óta eltelt két év alatt milyen tapasztalatokat szerzett? Azt kapta, amit várt?- Igen. Úgy érzem, egyre jobban összeáll a csapat, s a város életében is egyre meghatározóbb szerepet vállalunk. Bízom benne, hogy nemcsak Hatvanban, hanem a környéken is egyre több család úgy tekint ránk, mint gyermekeik leendő munkahelyére. Információim szerint a városban korábban a mezőgazdaság és az élelmiszer- ipar játszotta a főszerepet, ám ez változott, s ennek a változásnak vagyunk mi is a részesei.- Felépült a gyár, beindult a termelés, úgy tűnik, a nehezén már túljutottak. Nyugodtabban lehet már hátradőlni az igazgatói székben?- Erről még szó sincs, mivel a felépítés fázisában vagyunk. A gyártócsarnokot mindössze húsz százalékban hasznosítjuk, s még csupán két gyártósort telepítettünk. Félévenként újabb gépsorokkal bővülünk, s így 2002-re a mostani háromszázas dolgozói létszámot nyolcszázra bővítjük. Tehát a munka folyamatos, szó sem lehet nyugodt pihenésről.- Pedig már éppen azt akartam kérdezni, hogy nem találja-e túl unalmasnak a beindulás utáni időszakot. A „gyermek" már felcseperedett, kevesebb istápolásra szorul...- Még nem tekinthetem befejezettnek az itteni munkámat. Az üzemcsarnok már elkészült ugyan, tehát kívülről teljes képet mutat a gyár, de belül még nagyon sok a fejlesztési munka... A várost is megkedveltem, már sok barátom van a városban. A feleségem velem van, ő is jól érzi magát itt. Tehát szó sincs arról, hogy unatkoznál A gyárban sem és azon kívül sem.- Márciusra ünnepélyes átadást terveztek. Fiz miért maradt el?- Úgy gondoltuk, hogy most még korai lenne hivatalos ceremóniát tartani, vendégeket hívni, mert - mint mondtam - a csarnoknak csak egy részében dolgo- zunk, tehát a beruházás még nem valósult meg teljesen. Az ünnepélyes átadást későbbre halászijuk. Ám júniusban nyílt napot rendezünk, amikor a dolgozók családtagjai is eljöhetnek megnézni a gyárat, ugyanis úgy válik teljessé a rólunk alkotott kép, ha a família minden tagja magáénak érzi ezt az üzemet. TOMPA Z. MIHÁLY A korrupció természetrajza A „kéz kezet mos” ellenszenves, ám ősi törvénye ma is érvényes, s éppen elég bajt okoz a társadalomnak. Persze, az ilyen ügyek szereplőinek - legalábbis átmenetileg - hasznos, éppen ezért terjed ma is, minden ellenintézkedés dacára. A megvesztegetés természetrajzáról, napjaink egyik átkos - és a jelek szerint kiirthatatlan - jelenségéről írt Pillanatok a korrupcióról címmel könyvet az Országos Kriminalisztikai és Kriminológiai Intézet tudományos kutatója, dr. Kránitz Mariann.- Ez a társadalomnak komoly, krónikus betegsége, amelynek valahogyan útját kell állni, mert megmérgez minden kapcsolatot. A törvényhozóknak és a törvényalkalmazóknak egyaránt állandóan résen kell lenniük, hogy akár a büntetőjog eszközeivel is gátat emeljenek e káros, sokféle módon megjelenő és virulens kór terjedése elé.- A különféle megnyilatkozásokból úgy tűnhet, mintha a korrupció a jelenkor magyar betegsége volna.- A korrupció egyidős az emberiséggel, s ősidők óta felléptek ellene. A Talmudban, a Bibliában, a Koránban egyaránt nyomára lelhetünk a korrupciós eseteknek. Államalapító királyunk, Szent István a második dekrétumában ugyancsak a megvesztegetések ellen lép fel, Szent László pedig esküjébe foglalta a korrupcióval szembeni harcot. Figyelemre méltó és következtetésekre is okot adó tény, hogy szinte mindig olvashatunk e régi történetek kapcsán arról az igényről, hogy az ilyen ügyekben eljáró bíráknak is tisztakezűeknek kell lenniük. Ez bizonyára nem véletlenül kap hangsúlyt az ősidőktől napjainkig. Mindaddig, amíg a társadalomban kritikus fordulatok lehetnek - például forradalmak, tulajdonváltás, vagy a piacgazdaságban az áruk és szolgáltatások keresletében és kínálatában fellépő egyensúlyhiány, addig a korrupció törvényszerűen virágzik - véli a kutató. Egy példával megvilágítva: ha sokan fognak építkezésbe és emiatt hiánycikké válik az építőanyag, akkor a vevő mindent megtesz azért, hogy neki - akár jogtalan eszközök bevetése árán is - jusson. A közigazgatásban ismert, hogy a nagy koncessziós üzletek megszerzése érdekében a „versenyzők” szintén bevetik a „kenőanyagokat” és azok legkülönbözőbb formáit, csak hogy az övék legyen az üzlet. Pár éve még egyes országokban - többek között Németországban - törvényesen elfogadott módszer, eljárás volt ez, sőt a külföldön „alkalmazott” kenőpénzt az illető vállalkozás az adójának 20 százalékáig leírhatta törvényes költségként. A kiadásra tervezett újabb kötetben pedig már a gazdaságon kívüli korrupció természetrajzát dolgozza fel a szerző: a sportban, a művészetben, az egészségügyben, a kulturális életben, az oktatásban tapasztalt vesztegetési ügyeket, alkalmakat. S persze azt is, hogy miként kellene küzdeni azért, hogy ezek a jelenségek mind ritkábbá váljanak. SIKE SÁNDOR Zászlót a rúdra! Sosem leszek politikus, kiváltképp parlamenti képviselő nem. Ez nagyjából 11 évvel ezelőtt dőlt el, amikor is a rendszerváltás azt üzente mindannyiunknak: jöjjenek az újak, tegyék rendbe mindazt, amit.az importált szovjet típusú berendezkedésnek - és az azt kényszerből, tudatlanságból vagy karriervágyból kiszolgálóknak - sikerült elrontania a rendszer uralmának néhány évtizede alatt. Magamat a régiekhez besorolhatónak tartottam, miután 1970- ben azt mondta nekem, a 15 éves, faluról bekerült középiskolásnak egykori osztályfőnököm: úgy látja az iskola vezetése, hogy engem jelölnek iskolai KISZ-titkámak. A múlt pedig, az múlt. Nem lehet megszökni előle... Bár ez különösebben már nem izgat egyetlen mai, aktívan politizáló embert sem. A baloldalon közszereplést vállalókat még csak-csak meg lehet érteni valahogy. Végtére is ők, még ha utolsó mohikánjai is voltak a pártállami szisztémának, nem tettek 180 fokos fordulatot mohikán lovaik hátán. Úgy is fogalmazhatnánk, hogy a jelenlegi parlamenti képviselők 15-20 százalékától eltérően, nem fordítottak köpönyegük színén. Valójában azonban nemcsak ez az oka, hogy nem dédelgetek politikusi pályával kapcsolatos álmokat, hanem az is - azt hiszem -, hogy nem tudnék megfelelni bizonyos újsütetű követelményeknek. Mesterkélten hatna rajtam például minden régi kort idéző öltözet, csálén gurulna alattam az Audi vagy a Renault Mégane. Kissé szórakozott is lévén, gyakran elfelejteném, hogy felhúzassam a nemzetiszínű lobogót a házam előtti tartóvasra, amikor éppen otthon tartózkodom. És ez az a momentum, ami a legcsúnyábban adná ki magát... SZILVÁS ISTVÁN Csali A végéről kezdem, mondja dühös hangon a negyvenes hölgy, aki nemcsak azért keresett meg, hogy kibeszélje magából csalódottságát, hanem azért is, hogy mások okuljanak a megszégyenítő történetből. Ez egy - magát multinacionális világcégként emlegető - gyöngyösi társasággal kapcsolatos sztori, amely azzal zárult, hogy a rászedett hölgy megkérte a vállalkozás képviselőjét: árulja már el, hol van a kandi kamera, meg a műsorvezetők pezsgőkoccintása. Mert a rendezvény kapcsán azt hitte, hogy ez egy jópofa beugratás. Holott egyáltalán nem az volt... Az említett multicég azzal az újsághirdetéssel csábította az érdeklődőket a Mátra Művelődési Központba - majd onnan egy kopott iskolai osztályterembe -, hogy promóciós munkára, reklám-előadói, kereskedelmi képviselői, csoport- és irodavezetői beosztásba keres arra alkalmas, illően öltözködő, udvarias munkatársakat. Nosza, meg is jelent - a városból és környékéről, de még a távolabbi Gödöllőről is - vagy negyven nő és férfi, - akikkel közölték, hogy kétnapos tréningen dől el, ki is alkalmas az állások betöltésére. És azon nyomban megkezdődött az agymosás, ami mindennel foglalkozott, csak a konkrét feladattal nem. A dolgozni vágyó, s minden szalmaszálba kapaszkodó munkanélküliek zöme türelmes volt, várta-várta az áhított választ, s a konkrét feladatot, ám erre csak az utolsó pillanatban került sor. Amikor is közölték velük, hogy bizony kemény ügynöki munkáról van szó - 250-280 ezer forintos edénykészlettel kell házalni -, s csak az számíthat a cég jóindulatára, aki ebben jeleskedik. Nem ez borított ki, mondja a hölgy, hanem az a hangnem, amellyel becsmérelni kezdték a társaságot, amikor azok a cég képviselőin számon kérték a hirdetés ajánlatát, s hitelességét. Mert az csak csali volt, méghozzá gusztustalanul tálalt csali. De megalázásnak sem akármi. Hír(telen)kék... ___ A miniszterelnök szerint az országra a kormány, a gazdaság, valamint a tudományos élet összefogásának eredményeként öt jó év jön. Utána meg a hét szűk esztendő....? * A Lengyelországban működő Báthory Alapítvány kezdeményezésére jelvényt tűznek mellükre mindazok, akik kérlelhetetlen harcot folytatnak a kenőpénz adása és elfogadása ellen. Nem ez a harc lesz a végső... * Egy nikotinra kiéhezett ózdi férfi, B. Alfonz az utcán erőszakkal megállította az első dohányos járókelőt, s kivette a szájából a félig szívott cigit, ám a közelben tartózkodó rendőrjárőr zsarolás miatt előállította. Ezt jól megszívta... * Romániában szerdától öt százalékkal drágult a benzin, nyolc százalékkal pedig a gázolaj. Begyűrűzik ez még hozzánk, akárki meglátja... * • Miután a rendőrségen ujjlenyomatot vettek tőle, s fotót is készítettek róla, bűnügyi nyilvántartásba került a diákjait védő újpalotai tanárnő, Bőszné Mohácsi Klára. A nyilvántartás szerint ő a mohácsi vész... __________________________________________________________________________I SZILVÁS!
