Heves Megyei Hírlap, 2000. április (11. évfolyam, 77-100. szám)
2000-04-08 / 83. szám
Mindegyik kormány sokat ígért, de jóformán semmit sem teljesített Az ország tizenhét településén már működnek vállalkozói szalonok. Megalakításuk már az elmúlt évben elkezdődött, azzal a céllal, hogy a vállalkozók találkozhassanak egymással, valamint a gazdasági és a politikai élet ismertebb szereplőivel. így a vállalkozók első kézből tájékozódhatnak a makrogazdaságot, a vállalkozói szférát érintő kérdésekről. A tervek szerint a szalonokon keresztül a vállalkozók beleszólhatnak a gazdaságpolitika alakulásába is, hiszen olyanokat is meghívnak tanácskozni, akik a Parlamentben meghatározhatják az ország gazdasági stratégiáját. A kezdeményezés a Magyar Vállalkozói Szalon elnevezést viseli, országos elnöke pedig Zwack Péter. A korábban parlamenti képviselőként is ténykedő vállalkozóval a hatvani szalon megnyitásakor beszélgettünk.- A Vállalkozók Pártját a korábbi évek egyik kudarcának nevezte a megnyitón.- Nem szeretem azt a szót, hogy kudarc. Ha az ember nem azt csinálja, amit akar, amiben hisz, az a kudarc. De ha valami nem sikerül, az sikertelenség. A Vállalkozók Pártja abszolút sikertelenség volt.- Vállalkozói szalonok jó néhány településen már több mint egy éve működnek. Hogyan értékeli ezt az időszakot? Ezek a szalonok beváltották a hozzájuk fűzött reményeket?- Sok helyen igen, néhány helyen viszont nem. Volt, ahol az emberek az alakuló találkozóra eljöttek, esetleg még egy-két rendezvényünkön is részt vettek, ám utána elmaradtak. Rettentő nagy manapság Magyarországon a közömbösség. Az emberek utálják a politikát, amit én meg # tudok érteni. Nincsenek példa* képeik, akikre fel tudnának nézni. De azt is mondhatom, hogy Hatvan a tizenhetedik város, ahol vállalkozói szalon alakul. A szalonok nyolcvan százaléka nagyon jól működik. Az emberek nagyon sokszor úgy jönnek, hogy nincs is előadás, de jönnek, mert igénylik az egymással való találkozást. Beszélgetnek, tárgyalnak, üzleteket kötnek. Nagyon fontos, hogy megfelelő környezetben működjön a szalon. A hely legyen civilizált, vendéglőszerű. Fontos a fehér asztal. Én azt mondom, hogy az életben minden a fehér asztalnál dől el. Sajnos, ezt a mi politikusaink még nem tanulták meg...- Említette' az emberek pesszimizmusát, amit már 1987-ben, Amerikából visszatérve is tapasztalt. De hát akkor még más volt Magyarországon a helyzet. Ez a pesszimizmus nem oldódott az utóbbi években?- Én úgy érzem, hogy ez a pesszimizmus megmaradt. Azt viszont látni kell, hogy a magyar társadalom polarizálódik. Van nagyon sok gazdag vállalkozó Magyarországon., A problémát én abban látom, hogy tekintélyes részük nem tisztességes úton gazdagodott meg. A korrupció létezik, és ez velejárója a rendszerváltásnak. Ezt sajnos nem lehetett elkerülni. így viszont tény, hogy a mai Magyarországon rengeteg a tisztességtelen újgazdag. Ezeket gyűlölik - egyébként teljesen jogosan - a szegény emberek. Hiszen jelenleg nálunk ötmillió szegény ember van: hárommillió a kisnyugdíjas és kétmillió létminimumos. Ez viszont pesszimizmusra ad okot. De ahogy javulnak a gazdasági mutatók, úgy fog ez is változni. Persze, itt megint van egy probléma. Mert a makrogazdaság eredményei már kimutathatóan javulnak, de amíg ez a növekedés lejut az átlagember szintjére, addig még évek telnek el. De be kell látnunk, hogy nincsenek csodák. Ez a gazdasági növekedés nem következhet be egyik napról a másikra. És MaA gazdasági helyzet jobbulásához idő kell gyarországon az volt az egyik gond, hogy az emberek csodát vártak. A rendszerváltás évében, 1990-ben szinte mindenki azt hitte, hogy Magyarország egyik napról a másikra olyan lesz, mint Ausztria. Persze, ez nem lehetséges. A szakemberek ma már azt mondják, hogy negyven éven keresztül három százalékkal nagyobb GDP kell ahhoz, hogy beérjük Ausztriát. Tehát ha nekik kettő, akkor nekünk ötszázalékos GDP kell negyven éven át. Akkor beérjük őket. De legyen csak húsz év. Az is rettenetesen sok, hiszen lassan meg- öregszik'égy korosztály, amelyik még hitt a csodában, hitt abban, hogy még megéli a gazdasági csodát. De hát a korábbi ötven évért meg kell fizetnünk.- A pénzvilág mennyire vállalkozáspárti?- Vállalkozáspártinak kell lennie, hiszen abból él. De nem szabad elfelejtenünk, hogy a bank nem egy karitatív intézmény. Fut a hitelek után. Való igaz, hogy a hitelek magasak, de ez annak is köszönhető, hogy az emberek egy része becsapta a bankot. Én a mai privatizáción átesett bankszektort jobbnak látom, mint a korábbit. Függetlenül attól, hogy magyar vagy külföldi a tulajdonos, hiszen a pénznek nincs nyakkendője. Csak hát még rettentően magasak a kamatok, és a bankok túlzottan nagy garanciákat kérnek hitelnyújtáskor. És az is nagy baj, hogy a kormányok igyekeznek kihasználni a vállalkozókat. Tíz éven át mindegyik kormány sokat ígért, de jóformán semmit sem teljesített.- Térjünk még vissza egy kicsit a bankokhoz. Várható, hogy a gazdasági növekedés kedvezőbb FOTÓ: TAHI OTTÓ hitelkonstrukciókat eredményez majd?- Meg vagyok győződve róla. Amit én viszont nagyon hiányolok és évek óta szorgalmazok, az egy általános adócsökkentés. És itt elsősorban a járulékadóra, a tb-re gondolok. Szomorú, de a Pénzügyminisztériumnak ezzel kapcsolatban nincs megvalósítható terve. Mert én azt mondom, hogy csökkenteni kell az adót, de be kell hajtani, hiszen a költség- vetésnek kell a pénz. De nem képesek behajtani. Mert minden kormány attól fél, hogy ha csökkenti az adót, akkor kevesebb lesz a bevétele, mert az APEH nem tudja beszedni az adókat. És nem is szedi be. Példaként említeném az olajügyeket. Feltehetően százmilliárdok nem folytak be adókként az államkasszába. Tehát adót csak akkor lehet csökkenteni, ha jó működnek a behajtók.- Korábban, parlamenti képviselőként keményebb korrupcióellenes törvényeket sürgetett.- Én az olasz modellt szántam példának. Még mostanság is sok időt töltök Itáliában, jól ismerem az ottani helyzetet. Jó néhány korrupt, magas pozíciót betöltő gazdasági vezetőt juttattak rács mögé Olaszországban. Politikusok és vállalkozók buktak meg, mert összejátszottak és szétosztották a pénzeket a pártok között. A kemény olasz törvényeknek köszönhetően sikerült kemény csapásokat mérni a korrupcióra. Hasonlóan kemény intézkedéseket szerettem volna Magyarországon is a gazdasági bűnök megfékezésére már évekkel ezelőtt, de az akkori kormány ehhez nem mutatkozott partnernek.- Ön szerint Magyarországon is érezhető a korrupció és a politika összefonódása?- Azt hiszem, igen. Mindezt személyes tapasztalataim is alátámasztják. Mert itt vannak az olajügyek (hogy ismét az előbbi példával jöjjek elő). Az átlagember érzi, tudja, hogy itt nagy ösz- szefonódások vannak a háttérben. És ez nagyon feldühíti. A legfőképpen az, hogy tud a korrupció létezéséről, de nem tehet ellene semmit. .És az embert megőrjíti, hogy nem tud saját sorsán segíteni.- Mikorra várható a jobbulás?- Jobbulást én csak hosszú távon látok. Nem könnyű, hiszen végül is át kell térni a monolitikus szocializmusról a piac- gazdaságra. És ez nem megy egyik napról a másikra. Mert nálunk alkotmányos demokrácia van, de az alkalmazásával még baj van. És azt sem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy a kommunizmus alatt itt viszonylagos nyugalom volt. Alig volt bűnözés, nem volt munkanélküliség, és mindenki megkapta a maga kis fizetését. Manapság viszont az emberek megtapasztalhatják a piacgazdaság összes hátrányát, de az előnyeit csak kevesen érzik. Talán majd a következő korosztálynak ez jobban megadatik. Mert remek fiatalok kerülnek ki a főiskolákról, az egyetemekről. Például nálunk a cégnél a marketingrészlegen huszonnégyen vannak, és a legidősebb harmincnégy éves. Ők már teljesen nyitottak. Mert a magyar emberek általában zárkózottak. Főként az idősebbek. Ezt tanulták negyven éven keresztül. Félni kellett, és nem volt szabad véleményt mondani. Látom én, amikor az idősebbek a cégnél bejönnek az irodámba. Feszé- lyezettek, nehezen nyílnak meg. De öt-tíz év alatt sok minden megváltozhat. A mostani fiatal generáció beletanul. Ők majd pozitív irányban befolyásolhatják a társadalom átalakulását.- Tehát öt-tíz év múlva jobb lesz?- Igen, azt hiszem, jobb lesz. Sajnos, az átalakuláshoz kell ennyi idő. Mert hát - mint már mondtam - nincsenek csodák. Annak idején 1990-ben, amikor a változás volt, a kormány elmulasztotta tájékoztatni az embereket, hogy itt tizenöt-húsz évről van szó. Ennyi kell ahhoz, hogy a gazdasági átalakulások az átlagember szintjén is érezhetővé váljanak. Nem könnyű, de ki kell bírni ezt az átmeneti időszakot. Persze, ilyenkor azt szokták mondani, hogy „könnyű magának, mert van pénze”. De hát én magyarként ugyanúgy szenvedek, mint bárla más, ugyanúgy bántanak a már említett visszásságok.- Zwackként nincsenek gondjai, de magyarként igen?- Pontosan így van. De én bízom benne, hogy megélem azt is, hogy jóval kevesebbek legyenek a gondjaink. Ha a gazdaság ilyen mértékben növekszik és ha nem toljuk el valami felelőtlen külföld-ellenességgel - ami rettentően zavar, hiszen ha nincs külföldi tőke, akkor becsukhatjuk a boltot -, szóval, ha továbbra is jó a gazdaságpolitikánk, akkor néhány év múlva már nyu- godtabban beszélgethetünk. _________ TOMPA Z. MIHÁLY _______HAVASANDRÁS M iért szép? Mi mindannyian költők vagyunk életünk legjobb pillanataiban, még akkor is, ha azt hisszük, nem, akkor is, ha soha egyetlen sort le nem írtunk. Most így, a költészet napja előtt ki kell mondani: minden, aminek látszólag nincs köze puszta megélhetésünkhöz - alvás, evés -, szóval minden, ami efölött van, az mégiscsak költészet. Hiába hisszük az első pillanatban, hogy a magasság, vagy éppenséggel a mélység dolgaihoz nincsen semmi közünk. Ha nem is forgatunk kezünkben esténként verseskötetet, azért a fontos ügyek jelep vannak, velünk vannak akkor is, ha nincsenek előttünk szép és ritmusos sorok és veretes rímek. Valami nagy félreértés következtében az összetartozó dolgok elszakadtak, eltávolodtak egymástól. Mert könnyebb volt így: kézzelfogható, előre kigondolt cébkat kitűzni magunk elé, könnyebb volt kiszámítható és biztonságos lépéseket tennünk, és soha le nem térnünk a belátható és racionálisnak tűnő útról. De boldogabbak lettünk-e így? Megérte-e lemondani ilyen gyorsan a titokról, csakis azért, mert a víz felszínén úszkálva, kevés energiával teljesíthető a minimális táv. Nem, nem érte meg: a korallok a tenger mélyén vannak. Jobb pillanatainkban, melyek persze nem feltétlenül esnek a költészet napjára, mindezt tudjuk, de legalábbis sejtjük. Valamikor régen, még az elején, tisztában voltunk ezzel - Karinthy Frigyes: Találkozás egy fiatalemberrel - mígnem aztán a felnőttkor, a felgyorsult élet el nem térített minket egy teljesen rossz irányba. Hogy aztán, mikor már késő, nehéz lelkiismerettel és vigasztalanul azt mondjuk: bizony, élhettünk volna szebben is. A legújabb agykutatások eredményei szerint az egész depresz- sziós ezredvégnek az az oka, hogy az emberi agy egyszerűen nem készült fel ilyen gyors változásokra, olyanokra, amelyek a legutóbbi évtizedekben értek minket. Az eltelt évezredek során nem voltunk berendezkedve erre a felfokozott tempóra, arra, hogy ilyen „pörgés” részesei legyünk. És most itt állunk, és képtelenek vagyunk lelassítani, egy kicsit csendben lenni, nemhogy verset olvasni, de néha még az is nehézséget jelent, hogy belenézzünk egy arcba. Pedig lelkünk mélyén érezzük, hogy mi a fontos, és mi nem. Ami a költőnek az, nekünk is az, hiszen mint tudjuk: költők vagyunk mi is. A nő például, az nagyon fontos. A természet is. És az igazság, az is nagyon fontos. Ha magunk elé képzeljük az ismert versek képeit, beláthatjuk, hogy a poéták képei lényegében tőlünk valók, azok a mieink. De mindehhez nem elég betanulnunk a Miért szép? című, műelemzéseket tartalmazó könyvet, amelyet oly nagy szeretettel forgatnak a diákok a dolgozatírás vagy az érettségi előtt. Mert azt, hogy miért szép, bemagolni nemigen lehet, ahhoz sokkal finomabb összjátékra van szükségünk, hiszen a vizsgán ugyan átmehetünk, de később csúnyán megbukhatunk. Keresni persze nehéz, a titkok rejtve vannak, ha könnyű lenne megismerni azokat, nem lennének többé titkok, s megfejtésük sem okozna semmiféle örömet. Akkor meg minek? A költészet napja előtt ne gondoljunk feltétlenül csak a versekre. Inkább tegyük fel a kérdést: tényleg így akartuk-e? Ha nem, felhozhatunk-e valamit mentségünkre, ha pedig így akartuk, és pont azokkal, akikel vagyunk, akkor örüljünk, és „ragaszkodjunk” nagyon. Ja, igen... és olvassunk néha verseket. Hír(telen)kék... ___________ A magyar bűnüldözők munkájának segítésére megérkezett Budapestre az amerikai Szövetségi Nyomozó Iroda, az FBI négy ügynöke. Egy-két hét, s kiderül: a rendőrség ügye fogyott... * Pozsonyban bejelentették, hogy a MÓL megnyerte a Slovnaft olajfinomító privatizációs tenderét. Mostantól csak mese, hogy a szomszéd naftája mindig olcsóbb... •k A környező államok részvételével korrupcióellenes tanácskozást rendeztek Bukarestben, ahol hazánk belügyminisztere kijelentette: „Nem leszünk a baksis országa”. Az a biztos, ami a panamából befolyik... * A rendőrség gyanúja szerint tavaly decemberben egy zenélő gyertya borította lángra a Budapest Sportcsarnokot. Előtte azt verklizte, hogy -Ég a kunyhó, ropog a nád... * A Napping Company alvásszakértő pszichológus elnöke, William Anthony a munkahelyi szundikálás világnapjává kívánja nyilváníttatni április 3-át. Még jó, hogy nem elsejét... * A szakértők állítása szerint „operett-munkálatoknak” fogható fel, ahogy a földmérési vizsgálatokkal megkezdődött az M3-as autópálya nyomvonalának kijelölése. A Mágnás Miska nyitánya... * A brit kormány várhatóan engedélyezi az olyan klónozást, amely bizonyos - a funkcióját már nem teljesítő - emberi szerv pótlását szolgálja majd. Mit nem állítanak...! * Amennyiben a jog lehetőséget ad rá, hazánkban is bevezetik a magánbörtönt, vagyis a szigorú házi őrizetet, amely számos hátránnyal jár, ám nem tiltja például a házastárssal folytatott szerelmi életet. Ez felér egy mellékbüntetéssel... ___________________________________________________________________________________[SZILVÁS)
