Heves Megyei Hírlap, 2000. április (11. évfolyam, 77-100. szám)

2000-04-01 / 77. szám

6. oldal - Heves Megyei Hírlap hírlap A G A Z I N 2000. Április 1., szombat A hagyományos mozik nehéz működési körülmé­nyeiről, a hagyományos mozipark megmentéséről rendezett tanácskozást Egerben a Mozisok Orszá­gos Szövetsége (MOSZ). A napjainkban érvénye­sülő kedvezőtlen hatások már-már végveszélybe sodorták a hagyományos filmszínházakat. Amióta a multiplexek országos hálózattá bővültek, egyre rosszabb a filmellátás, sokszor még a megyeszék­helyi mozik is csak hónapok múlva kapják meg a kasszasikeres alkotásokat. Többször előfordul, hogy a már visszaigazolt műsorokba is „belenyúl­nak” a forgalmazók, így nem érkezik meg a kópia időben, mert valamelyik multiplex nem hajlandó levenni a műsoráról. Az üzemeltetők szerint a multiplex-hálózat további szélesedése várható, így a hagyományos mozira leselkedő veszélyek még inkább erősödni fognak - vélekedik Kiss Lajos, a MOSZ vidéki tagozatának egri vezetője.- Statisztikai adatok­kal egyértelműen bi­zonyítható, hogy lé­tezik ez a bizonyos erőfölény a multip­lex - a soktermes mozi-komplexumok- előnyére és a ha­gyományos mozik hátrányára, amit pél­dául az Intercom filmforgalmazó túl­súlya, mondhatni monopóliuma kép­visel. Bizonyos mu­tatók - a jegybevétel és a legyártott kópia­szám alapján - a ré­szesedésük 70 szá­zalékos. A forgalma­zók egyesületével tárgyalásos úton kí­vánjuk rendezni ezt a kérdést. Abban az esetben a Gazdasági Versenyhivatalhoz for­dul a Mozisok Országos Szövetsége, ameny- nyiben a filmforgalmazók továbbra sem biz­tosítanak megfelelő számú kópiát a hagyo­mányos mozik számára. Remélem, sikerül megegyeznünk, ugyanis a multinacionális cégek általában két dobgól biztosan tarta­nak, a nyilvánosságtól és a versenyhivatal­tól Tudják ők is, hogy súrolják a szabályos­ság határát. Jelenleg egy-egy filmből mintegy húsz kópia készül, ám a több mint félezer hagyományos mozinak átlag csupán négy kópia jut ebből, a többit a multiplex-morik használják. A mi feladatunk pillanatnyilag az, hogy az országban jelenleg létező mint­egy 620 hagyományos mozi kópiaigényét megállapítsuk. Ami nagyjából úgy nézne ki, Vigyázz, ha jön a multiplex? hogy átlag két megye kapna egy kópiát. Ez már egy elfo­gadható szint lenne. Ben­nünket egyáltalán nem za­var, ha további tíz multiplex épül. Hogy azoknak meny­nyi lesz a kópiaigénye, azt majd döntse el a forgalma­zó. Sikerült megnyerni és bevonni ebbe a tárgyalásso­rozatba Tóth Erzsébetet, a Magyar Mozgókép Közala­pítvány főtitkárát is, aki megértette a mi problémán­kat, s akinek - mint fontos szektorsemleges szereplő- —•' - mozi ..ggj.. Kiss Lajos: „A hagyományos mozik változatlanul nagy veszélyben vannak...” nül el multiplexre és hagyományos filmbe­mutató helyre, s akit az egyenlő feltétel és a versenysemlegesség szándéka vezet. A moziüzemeltetők egyúttal azt kérik a film­törvény előkészítőitől: megnyugtató lenne, hogy - miként a médiatörvény szabályozza a műsorszolgáltatók kötelezettségeit - a filmtörvényben is valami hasonló történne a hazai filmforgalmazók kötelezettségei kap­csán. Mindez a néző érdeke is. A mozik, s egyúttal a néző esélyegyenlőségét ugyanis csak úgy lehet biztosítani, ha Gyöngyösön is meg tudja nézni ugyanazt a filmet, amit a budapesti multiplexben vagy a debreceni Plázában.- VoU-e már valamilyen reakciója a ta­nácskozás igen céltudatos követeléseinek?- Akadtak visszajelzések, a hagyomá­nyos mozis kollégák egyértelműen támogat­ják a kezdeményezést, a forgalmazói fogad­tatás viszont nem ennyire pozitív. Példa erre a Dunafilm értetlenkedő reakciója, amely szintén nagy pénzt szeretne „kaszálni”, ugyanakkor az extraprofitjukból nein akar­nak szánni a pluszköltségekre. Ezért bizony sokszor nagyon is melléfognak. Friss a pél­da: itt van Az amerikai szépség című Oscar- díjas film. Olyan kevés kópiát készítettek be­lőle csupán, hogy az egri mozi leghamarabb május első hetében tudja csak műsorra tűz­ni. Ez dilettantizmus és üzleti szűklátókörű­ség. Hogy egy közérdeklődésre számot tartó díjazott filmet március helyett két hónap ké­séssel tudunk bemutatni, amikorra a vára­kozás miatt lanyhul az érdeklődés. Mi ez, ha nem a forgalmazó felelőtlensége... I - ...Aminek a nézők is megisszák a le- | vét.- Az egyik kollégám konkrét szám­adatokkal bizonyította, hogy amikor egy film a bemutató napján műsorra tűzhető egy vidéki moziban, akkor kö­rülbelül 25-30 százalékkal K nagyobb a látogatók szá- A ma és a bevétel is. Utána | lk két hónap alatt elfelej- « \ ij tik a nézők, az orszá- j|jrc % ) gos reklám lefut, mert . sorra jönnek az újabb filmek. Ha ennek a 25 lllf |§11 százalékos bevétel- pHl aránynak a fele kői­ül ;í US csöndíjban vissza- foto: piusY elemér kerülne a forgalma­zóhoz, s egy részét rászánnák új kópiák gyártására, akkor kevés költséggel sokkal jobb eredményeket lehet­ne elérni. Hozzá kell tenni: a jelenleg film- megjelenés is csapnivaló. Ugyanúgy, ahogy tavaly is borzasztóan rossz produkciókkal indultunk, az idén úgy néz ki, megint elég gyenge az első fél év. Mert rossz a film. Ke­vés a néző, így aztán legközelebb még keve­sebb kópiát készítenek. A kör bezárult. Az európai alkotások bemutatását a Nemzeti Kulturális Alap is finanszírozza. A forgalma­zó a támogatásból készít belőle három kópi­át, kettőt odaad a fővárosnak, egyet pedig a vidéknek, mert így szól a szerződés. Csak­hogy ezt az egy kópiát is odaadja a debrece­ni Plázának, a multiplexnek, kvázi mint vi­déknek. Ezzel ki van pipálva a dolog. Látjuk 1990-ben 1963 mozi működött Magyarországon, 1998-ban csupán 628. Elsősorban a kistelepülések keskenyfilmes mozijai zártak be: nyolc év alatt 1382-ről 238-ra csökkent a falusi film­színházak száma. A fénykorban, a '70-es, '80-as években Heves megyében még 140 - jóformán valamennyi településen - mozi üzemelt. 1990-92 között volt a nagy mozibezárások korszaka, amikor megszűnik a 16 milliméteres film gyártása, a hálózat és az akkori 80-ból csupán a 35 milliméteres filmmel dolgozó 25-30 nagy filmszínház maradt. 1991-ben a megyei moziüzemi vállalato­kat felszámolták, az átalakulás után az önkormányzatok számára nem lett kötelező ellátási feladat a mozik fenntartása. A lemorzso­lódás után mintegy 15-18 mozi maradt stabilan a megyében. A Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának adatai szerint 1998-ban a nyolc multiplex-mozi 66 vetítőterme csábította el a lá­togatók több mint egyharmadát, így az 5,3 milliárd forintos bevé­telnek csaknem a fele a multiplexek kasszájába vándorolt. a problémát: csökken a nézőszám. Persze, hogy csökken, amikor bizonytalanná vált az ellátás.- Az Agriafilm Kft. száz százalékban ön- kormányzati tu­lajdon, a tulaj­donosi szerkezet változása, vál­lalkozói tőkebe­vonás befolyá­solhatja-e ezt a most kialakult helyzetet? Lesz-e multiplex mozi ebben a megyé­ben?- Az a kér­dés, hogy mi­ként lehetne pénzhez jutni a multiplexekkel folytatott ver- -------------------;----------­se nyben, mivel a főváros és nagyvárosok után újabb terjeszkedésük várható. Eger is érintett - többek közt Szombathely, Kapos­vár, Dunaújváros, Szolnok társaságában - a középvárosok tízes csomagjában, mint kö­vetkező potenciális célpont. Korábban a tele­püléseknél százezer lélekszámnál volt az új típusú mozik létesítési küszöbe, ma már ez alá a szám alá mentek. Azt már világosan le­het látni, ahol megnyílt a 25-30 kilométeres vonzáskörzetre is építő multiplex, ott a ha­gyományos mozinak vége. Ez így is lesz mindig mindazon vállalkozásoknál, ahol két különböző kézben van a két mozi, és az erő­sebb elnyomja a gyengébbet. Ezt egyféle­képpen lehet áthidalni, ha például az egri HBJE8Y: Kiss Lajos 1951-ben született Egerben. A középiskola után színházi világosító, múzeumi népművelő, elvégzi az egri ta­nárképző főiskola történelem-népmű­velés szakát. 1979-től egri moziüzem-vezető, majd a filmpropaganda osztály vezetője 1989-től a Heves Megyei Moziüzemi Vál­lalat igazgatója. 1992-től az Agriafilm Kft ügyvezető igazgatója. A '90-es években a Mozisok Országos Szövetsége vidéki tagozatának vezetője. • * önkormányzat vezetői bölcsen döntenek, akkor a saját érdekeiket úgy védik meg, hogy azt mondják: lehet építeni, de a moz- iiizemeüetői jogot én akarom megkapni. Eb­ben az esetben az Agriafilm üzemeltethetné mind a kettőt, és a konkurencia már nem is konkurencia, hanem egy kétpólusú, több- funkciós kihasználású szórakoztató egység, és a város sem teszi tönkre a saját vállalkozá­sát. Az itt élők érdekét is szolgálná, hogy a belváros ne üresedjen ki, s ugyanakkor a szolgáltatáshoz itt is hozzá lehessen jutni. Ennek a pénzügyi hátterét akartuk mi felku­tatni. A Nemzeti Kulturális Örökség Minisz­tériuma elvileg nem zárkózott el ettől a kez­deményezéstől. Erre ugyan példa eddig még nem volt, ám miként a színházakra kapnak céltámogatást, úgy ezt a gyakorlatot szelí- debb formában a moziknál is - például a fel­újítások esetén - fel .lehetne vetni.- Van-e konkrét információ az első me­gyei, illetve égi multiplex moziról?- Tudomásom szerint az Északi-lakótele­pen az izraeli érdekeltségű Pláza akar bevá­sárló- és mozis szórakoztatóközpontot építe­ni, valahol a Nagylapos térségében. De is­mereteim szerint két másik helyszín is szó­ba került - a Duna diszkont és a felüljáró, il­letve a kemping közelében -, mivel a Nagylapos esetében a tervezett konferencia- központ elsőbbséget élvez. Arról nem tu­dok, hogy a megfelelő helyszínre már tettek volna konkrét nyilatkozatot a befektetők. Az idő rövidsége miatt az idén mindenesetre még nem valószínű az egri multiplex meg­nyitása. KOVÁCS JÁNOS Az igazságügyi tárcához fordult az Összefogás Egy újabb fejezet a gázvagyon-regénybői A rendszerváltást követő években a tör­vény erejénél fogva a települési ön- kormányzatok tulajdonába került, valamint a '90-es évek derekán megindult, részben önkormányzati beruházással ki­épített gázközmű-rendszerek ügyével a Hírlapban is többször foglalkoztunk. A történet alapjául az önkormányzatoknak a hét megyét felölelő északkelet-magyaror­szági térség gázszolgáltatójával, az időköz­ben privatizáció útján az olasz Italgas többségi tulajdonába került Tigáz Rt.-vel, illetve a Hom-kormányzattal - épp az álta­luk elhibázottnak tartott privatizáció okán - folytatott iszapbirkózás szolgált. A rend­kívül kusza, a kívülálló számára jószerivel teljesen áttekinthetetlen folyamat egyik ki­indulópontja az volt, hogy azok az önkor­mányzatok, amelyek közművagyonukat 1990 és '95 között ilyen vagy olyan oknál fogva „bevitték” a Tigázba, annak tényle­ges értékénél jóval kevesebbet érő mennyi­ségben kaptak vissza a gázszolgáltatói részvényekből 1997-ben. Az azóta eltelt időszak vitáira - 1998- ban, nagyjából a legutóbbi kormányváltás­sal egy időben - az Alkotmánybíróság (AB) tett pontot azzal, hogy elismerte a te­lepüléseknek az Önkormányzati törvényre való hivatkozással támasztott, s a teljes kö­rű vagyon értékének megfelelő ellenszolgál­tatásra vonatkozó igényeit. Azaz - miként Kisari Zoltán rámutatott -, a Hom-kabinet idejében, az 1990 után kiépült rendszerek­kel kapcsolatban elfoglalt állami álláspont­tal szemben az önkormányzati belterületi közművagyon immár az önkormányzato­kat illeti meg, miként az egyértelműen iga­zolhatóan önkormányzati beruházással megépült külterületi közművagyon tulaj­donjoga is a településeké. Itt ugyanakkor felvetődött egy másik probléma is, nevezetesen az, hogy a Tigáz könyveiben szereplő vagyont ugyan elis­merték, de nem 100 százalékon, hanem előbb 40, majd 60 százalékon részesülhet­Az Összefogás Heves Megyéért Egyesület azt szeretné elérni, hogy - tekintet­tel az önkormányzatok jogos igényeire - az Igazságügyi Minisztérium által előkészítendő törvénytervezet ismerje el az 1993. és 1995. december 31. kö­zött önkormányzati beruházással épült gázvezetékek utáni vagyonértéket. Az egyesület nevében minderről Kisari Zoltán ostorosi polgármester beszélt annak kapcsán, hogy a sokat vitatott és rendkívül bonyolult gázközmű- vagyon-ügyben - hosszú hónapok csendje után - ismét mozgás várható. tek csak a privatizációs bevételekből az érintett önkormányzatok, amit vagyon­vagy lélekszám-arányosan adtak vissza. Ennek a vagyonnak a 100 százalékon tör­ténő elismerését a Települési Önkormány­zatok Országos Szövetsége (TÖOSZ) kez­deményezte. Itt eredetileg már az is ko­moly gondot jelentett, hogy a megépült rendszerek korántsem teljes értékükkel kerültek be a gázszolgáltatói könyvekbe, de ez már megint csak egy másik történet. Heves megyében ezen a téren hatvan önkormányzat érintett mintegy 1,1 milli­árd forint értékű gázközmű-vagyonnal. Az AB-döntés nyomán azonban a települések nem vitatkoznak tovább, hanem immár csak a teljes, könyv szerinti értéket kérik. Kisari Zoltán szerint az említett 1,1 mil­liárd forintnyi részvénycsomagra - ponto­sabban ennek pénzbeli megváltására, lé­vén a Tigáz részvényei fölött nem rendel­kezhet más, csak a gázszolgáltató tulajdo­nosa - megvan a fedezet. Országosan en­nek a problémának a rendezésére mintegy 50 milliárd forintot különített el a jelenlegi kormányzat, ám-az Összefogás informá­ciói szerint - a vitatott határidők miatt még most sem tervezik a teljes körű kárté­rítést, azaz az 1,1 milliárdnyi részvény el­lenértékének kiosztását, hanem annak csupán egy részét akarják odaadni. (A gázszolgáltatók '95-ös privatizációjának egyébként nagy nyertese a magyar állam volt, míg az önkormányzatok, a máig tar­tó viták miatt, részben kárvallottaknak te­kintik magukat.) Ráadásul itt jön elő az Igazságügyi Mi­ben az Összefogás Heves Megyéért Egye­sület azt kéri az AB-döntés végrehajtásá­nak jogszabályi hátterét előkészítő tárcá­tól, hogy az ismerje el az 1993. és 1995. december 31., illetve az állami vállala­tok átalakulásáról szóló törvényben rögzített határnap között épült gázve­zetékek utáni vagyoni értéket is. Ezek­nek a „lebegtetett állapotban” lévő ve­zetékeknek jellemzője az, hogy nem jelentek meg a Tigáz vagyonában, ugyanakkor a cég kizárólagos szol­gáltatási hatáskörébe kerültek - állít­ja Kisari Zoltán. Ez szűkebb pátri­ánkban további 40 települést érint, s mintegy 1,5 mil­liárd értékűi nisztériumhoz címzett beadvány, amely- Kompolton 1992 decemberében lobbant fel a gázláng gyonról van szó, ami megint csak azt az igazságot látszik alátámasztani, hogy a gázszolgáltatói privatizációt annak idején nem gondolták át alaposan. Ezzel együtt az Összefogás Heves Me­gyéért Egyesület úgy véli: a fentebb neve­zett 50 milliárdos keretbe ezeknek az igé­nyeknek a kielégítése is belefér. Hogy azon­ban pontosan mekkora értékről is van szó, az majd csak az Állami Privatizációs és Va­gyonkezelő (ÁPV) Rt. által a vagyonfel­méréssel megbízott Pricewaterhouse Coopers nemzetközi pénzügyi tanácsadó cég munkájának végeztével derül­het ki. Kisari Zoltán ezzel kapcso­latban rámutatott arra, hogy az ön- kormányzatoknak a koráb­ban megkapott kártérítést, il­letve a privatizációs bevétel­ből rájuk eső részesedést az akkor hatályos törvények alapján adták ki. Szerinte en­nek alapján az 50 milliárdos keret a Pricewaterhouse fel­mérését követően is elegendő lesz az AB által is elismert igé­nyek kielégítésére. Az Egye­sület ugyanakkor már csak azért is indokoltnak tartaná az említett másfélmilliárdos igény beemelését, mert az 1993 és 1995 vége között épült gázvezeték-rendszerek telje­sen önkormányzati és lakos­sági erőből, magas kamatra adott hitelekből jöttek létre. Ugyanakkor arról sem szabad elfeledkezni - muta­tott rá a kérdéskör egy másik neuralgikus pontjára Kisari Zoltán -, hogy az 1992-től 1994-ig, azaz a gáztörvény életbe lépéséig eltelt idő­szakban létesült, és a Tigáz vezeték-rendszerek üzemeltetése külön­böző okok miatt súlyos viták forrásának bizonyult. Az ebből fakadó feszültség csak tavaly oldódott azáltal, hogy a gáz- szolgáltató változtatott az éveken át gya­korolt, s az önkormányzatoknak jelentős kárt okozó magatartásán - tette hozzá. Az önkormányzati kézben maradt gázköz­művek esetében ugyanis a szolgáltató nem vagy csak alig fizetett bérleti díjat a veze­tékrendszer használatáért a beruházónak, így - bevételek hiányában - az amortizáci­ós alapokat sem lehetett feltölteni, illetve az önkormányzatok vagyonkezelő szerve­zetei rendre tetemes veszteségeket termel­tek. Ez településenként súlyos miUiókal je­lentett, ráadásul ezzel a problémával való­jában majd csak 10-15 év múlva, a gáz­közmű-rendszerek elöregedésekor lesz kénytelen szembenézni az érintett önkor­mányzat. Ez a veszteség csak az Önkor­mányzati Gázközmű-létesítési Társulás (ÖGLT) tag-önkormányzatainak esetében 29 millió forintra rúg, melynek kezelése továbbra is a szolgáltató és a tulajdonosok feladatkörébe tartozik. A helyzet kuszaságáról továbbá az a per is jól árulkodik - tette hozzá az ostoro­si polgármester -, amelyet az időközben, 1998 végén a Dél-borsodi Gázközmű Kft.- be került, egykor 18 Eger környéki, 15 he­vesi és három borsodi települést magában foglaló, ostorosi székhelyű ÖGLT folyta­tott a Tigázzal, s amelynek tárgyát a gáz­közmű-vágyon kezelésének a gázszolgálta­tón (azaz a Tigázon) kívüli volta képezte. Az ÖGLT ugyanis túl alacsonynak találta a Tigáz által az egész gázrendszerért kínált vételárat, s úgy döntött, az éveken át hú­zódó vitára úgy tesz pontot, hogy önálló vagyonkezelő társaságot hoz létre. Erre fordult bírósághoz a Tigáz, ám - Kisari Zoltán szerint - végül is az ÖGLT javára döntő Borsod Megyei Bíróság ítélete jog­erőre emelkedhetett. vagyonán kívül tartott gáz­KUHNE GÁBOR

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents