Heves Megyei Hírlap, 2000. április (11. évfolyam, 77-100. szám)
2000-04-29 / 100. szám
6. oldal - Heves Megyei Hírlap hírlap MAGAZIN 2000. ÁPRILIS 29., SZOMBAT Mélyre nyúló bervai gyökerek Az elmúlt tíz évben a politikai rendszerváltással párhuzamosan bekövetkezett gazdasági átalakulás szétzilálta a munkahelyi kollektívákat is. A kényszerű létszámcsökkentések, az idő előtti nyugdíjazások, a biztonságosabb megélhetés indítékai meglazították a korábban szövődött erős baráti kötelékeket. Mostanság a többség már nem is nagyon kívánja felkeresni hajdani munkahelyét, mert az vagy teljesen megszűnt, vagy annyira átalakult, hogy az ottaniakkal már nem tud kontaktust teremteni. Persze, azért csak nosztalgiázik, mint a hajdani bervások, akik egyre fájdalmasabban veszik tudomásul, hogy ahol egykor több mint háromezer társukkal együtt évtizedeken át dolgoztak, s örültek sikereiknek, ott most a meglévő kilencszázan is mindennapi megélhetési gondokkal küzdenek. Tőlük és szándékaiktól teljesen függetlenül. Kócza Imre (balról), Kállai Sándor (középen) és Kassa István tűnődik a múlton Asszonyi titkokba tekint Prucz László gyáralapító A bervaiak - és nyilvánvalóan más gyárak és üzemek, valamint ki- sebb-nagyobb munkahelyek dolgozói - a változások ellenére keresik egymás társaságát, örülnek az alkalmi vagy szervezett találkozásoknak, mert szeretik felidézni közös múltjukat, s igyekszenek figyelemmel kísérni egykori munkatársaik sorsának alakulását. Nem túlzás, hogy egy nagy, de még valós értékei szerint átlátható család volt évtizedeken át a Fi- nomszerelvénygyár, a jelenlegi Berva Rt., ahol a mindennapi munkavégzésen túl kellő törődést kapott a dolgozó ember, függetlenül attól, hogy milyen területen kellett helytállnia. A gazdasági tevékenység mellett szervezett keretek között jutott idő és pénz a közös szórakozásra, a kulturális programokra, a verseny- és tömegsportra, az üdülésre, az országjáró kirándulásokra, amelyek klasszikus értelemben mindenkor újratermelik a munkaerőt. A szervezett forma manapság sem jelent terhet az egykori bervásoknak, sőt kifejezetten igénylik azt, mert megszokták az előnyeit. Szinte reménytelen vállalkozás lenne mindazokat legalább évente egyszer összehívni, akik a Bervából mentek nyugdíjba, mert ma már nem adottak azok a feltételek sem tárgyi, sem anyagi vonatkozásban, amelyek lehetővé tették például az 1980-as években 500-700 ember egyszerre történő vendéglátását. Van azonban két olyan kisebb közösség, amelynek tagjai ma is képesek ápolni a bervai hagyományokat, találkozóik rendszeresek. Uzelman Ferenc, a Bervai Gyáralapítók Baráti Társaságának elnöke mondta működésükről:- Harmincéves volt a gyár, amikor néhány gyáralapító kezdeményezésére 198Tben megalakult a társaság, akkor 87-en dolgoztak még a Bervában az elsők közül. Van alapszabályunk, sőt egy naplónk is, amiben képekkel illusztrálva vezetjük eseményeink krónikáját. Minden évben találkozunk, s bár már számosán meghaltak közülünk, mások idősek, esetleg betegek, a „fiatalabbak”, a 65-70 körüliek azonban igénylik még a néhány órás együttlétet. Ezekre a délutánokra rendszeresen meghívunk olyan egykori munkatársakat is, akik ha nem is 1951-ben, hanem az '50-es évek valamelyikében kerültek a Bervába, mert szeretnénk őket is magunk között tudni. A találkozókon részt vesznek a Berva Rt., valamint a Mannesmann Rexroth Kft. mint utódcégek vezetői, s tájékoztatnak bennünket a gyár életéről, de anyagiakban is segítik a programjainkat. Az utóbbi években a Vörös Rák étteremben (volt tiszti klub) találkozunk, ahol otthonosan érezzük magunkat, szívélyes vendéglátásban részesülünk. A márciusban megtartott 18. rendezvényen családtagokkal együtt több mint hatvanan ültünk az asztalok mellett. Izgatottan készülünk a jövő évi találkozóra, mert 2001-ben lesz 50 éve, hogy megkezdtük a munkát a Berva- völgyben. Jó lenne szépen, s minél nagyobb körben emlékezni azokra az időkre, amit hőskornak is nevezünk - mondta egyebek között az üzemfenntartási főosztály hajdani vezetője. Szederkényi György, a Bervai Nyugdíjas Vezetők Klubjának jelenlegi elnöke mintegy tízéves időszakról adhat számot:- Közösségünk 1991-ben vette fel a szervezett formát, 38-an kezdtünk, most 28 aktív tagunk van. A klub titkára Kállai Sándor. Egyébként úgy állapodtunk meg, Pécsik Gábor vezérigazgató (jobbról) a jelen gondjait ecseteli FOTÓI A SZERZŐ hogy háromévenként más és más tölti be a vezetői tisztségeket, vagyis irányítják a szervezetet, rendezik a találkozókat. Mi negyedévenként jövünk össze, április 3- án már a 38. rendezvényen vettünk részt. Ezúttal Pócsik Gábor, a Berva Rt. márciusban megbízott vezérigazgatója volt a vendégünk, tőle tájékozódhattunk a gyár jelenlegi helyzetéről. Sajnáljuk, hogy már nem tudunk segíteni a mai gondokon, bensőnkben azonban átérezzük azok nehézségeit. Örülnénk annak, ha legalább a megcsappant létszámú kollektívának hosszabb távon biztosított lenne a megélhetése. Ebben a gyárban - úgy a fizikai, mint az alkalmazotti munkaterületen - olyan szakmai érték halmozódott fel az évtizedek során, aminek egy része már veszendőbe ment, illetve máshol kamatozik. Szeretnénk minél több jót hallani ezeken a találkozókon a mai Berváról. Azért is jövünk ki szívesen a gyári lőtér klubházába beszélgetni - összegzett az egykori gazdasági igazgatóhelyettes főkönyvelő. A hagyományokat nemcsak az említett két szervezett közösség ápolja a Bervában. A jelenlegi dolgozók sem felejtették el a megszokott rendezvényeiket, lehetőségeikhez képest folytatják a hagyományokat. A közös névnapok - például a szerszámüzemben - még mindig jelentenek kikapcsolódást a munkából, a megélhetés gondjaiból. Sokaknál ugyanis nagyon mélyre nyúlnak a több évtizedes bervai gyökerek, s azt igyekeznek gondozni. Legőszintébb érzéseik szerint. fesztbaum béla Az önzés határai: embert próbáló szeretet a Tündérlaki-házban A családért érzett, mindenek fölé emelkedő szeretetnek és az ember boldogságkereséshez való jogának küzdelméről szól a Gárdonyi Géza Színház társulatának legújabb bemutatója, Heltai Jenő: A Tündérlaki lányok című színjátéka. A morális, ám megválaszolatlanul maradt kérdésözönt hordozó háromfelvonásos darab a század- forduló sodrásában bukásra ítélt társadalmi réteg, a polgárság vergődésének ironikus megfogalmazása. Az alapmű fő etikai problémáját, a legtisztább jellemek be- mocskolódását előrevetítő mű megannyi érzelmi, hangulati és gondolati változásra adna lehetőséget, s az erkölcsi kérdés még mindig előtérben maradna. Az egri bemutatón a közönség ezúttal egy klasszikus színpadképet láthatott: a darab kiemelt színpadon játszódott, a nézők a kőszínház hangulatát idéző merev ültetésben nézhették végig a Tündérlakiak életének talán sorsfordító mozzanatait. A kissé nehézkes kezdőhangulaton nem javított a díszlet sem (a darab díszlet- és jelmeztervezője Csík György). Bár a polgári világ poros hangulatát Egy kis unszolás a húgoktól (Nádasy Erika balra, Topolcsányi Laura) fotó: pilisy elemér visszaadják a látottak, a zsúfoltság tömény esszenciája mégis tovább szűkíti az életteret, melyben a néző is visszafojtva lélegzik. Meglehetősen döcögősen indul a színmű. Az első két felvonásban a közönség jószerével csak dialógusokat hallhat. A két ember párbeszédére épülő konfliktus-felvezető két óra unalmasra és hosszúra nyúlik. Az éles szemű figyelő rö- videbb idő alatt is képes lenne felmérni a Tündérlakiak erőviszonyait. Most azonban a dramaturgiai munka elmarad, és hosszú beszéd- folyammal, időnként felesleges részletekkel fejtik ki az élősködő családtagok szívet és lelket kifacsaró hétköznapjait. A párbeszédek közben szinte sem élet, sem mozgás, sem pedig érzelem nem fedezhető fel a színpadon. Fásult arcú szereplők szövegmondásai következnek, mígnem végre minden feszültség-előkészítés nélkül színpadra lép Boriska (Nádasy Erika), aki egyszerre életet visz a darabba. Nem másabb szerep az övé, mint az alkotás vértelen figurái. Éppen csak játékának sokszínűsége, az érzelmekre épülő belső dráma kibontása emeli őt a többiek fölé. A Nádasy Erikában rejlő elementáris erő menti az előadást. Pillanatok alatt képes változni: egyszer a fásult, szürkeségbe sodródott önfeláldozás jelképe, másszor a szerelemre és boldogságra jogot formáló nő megtestesítője, harmadszor pedig a lemondás áldozata ő. Szerepmegmunkálásán jól látszik: gondolkodik, mielőtt alakít. Teljes lényével van a színpadon ebben a mesterkélt világban, így képes elhitetni, hogy nem színjáték az, ami előttünk zajlik. A darab másik érdekes jellemét Kascsák Dóra formálja meg (ő a legkisebb lányt, Sárit alakítja). A naiv kislányból, az apró részletekre is ügyelve, rafinált fiatal nő válik, aki képes felismerni az értéket, a család élősködő mivoltát, és ennek ellenében lép is. A részletekre ügyelő szerepformálás teszi hitelessé alakítását. Rajtuk kívül a Szegvári Menyhért rendezte darabban más kiemelkedő alakítást csak pillanatokra láthat a néző. Időnként a színészek magukra találnak, ám többnyire a Heltai-műben megfogalmazott gondolatiságtól való távolmaradás jellemzi az előadást. A hosszúra nyúlt jeleneteken nem igyekszik segíteni a fény- vagy hangtechnika, nem vonja magára a figyelmet a mozgás, legfeljebb időnként indokolatlan hangoskodás ébreszti fel a nézőt. E darab választása kissé távoli az ezredforduló problémafelvető világától. Mégis lehet találni aktualitást. Boriska boldogságát áldozza fel élősködő családjáért, amelynek tagjai gátlások nélkül, saját kényelmük érdekében bármikor készek romlásba taszítani Tündérlaki Boriskát. Ennek az etikai problémának a kifejtése jelenthetne megoldást abban, hogy közelebb kerüljön a század- forduló pusztuló polgárságának élete az ezredforduló épülő polgárságának gondolatiságához. A baj csupán az, hogy ezért jószerével A bal kézről megkért lány a család jótevőjével (Nádasy Erika és Venczel Valentin) egyetlen ember tesz: a Tündérlaki Boriskát formáló Nádasy Erika. A többiek elfogadják a nézők és a színdarab közti távolságot. Ezért marad kissé mesterkélt, életidegen és átérezhetetlen Heltai Jenő háromfelvonásos színműve. ___________________________ SZÚROM! RITA
