Heves Megyei Hírlap, 2000. április (11. évfolyam, 77-100. szám)
2000-04-22 / 95. szám
6. oldal - Heves Megyei Hírlap hír lap 2000. április 22., szombat MAGAZIN Kalandozás a szélmalmok és a viking hajók világában Díszőrség a királyi palota előtt Már évek óta dédelgette a gondolatot Zay Ferenc iskolaigazgató, hogy diákjainak külföldi barátokat keres. Az iskolában angolul és németül is tanulnak a gyerekek, így több ország is szóba jöhetett. Hanem a távolság, s főként a kapcsolattartás költségei miatt - mert egy életre szóló barátság csupán levelezés, internetezés vagy telefonálgatás révén aligha jöhet létre - elsősorban Ausztriát célozták meg. Még Németországgal is kacérkodtak, ám hiába volt a buzgalom, nem sikerült testvériskolát találnia. Aztán csoda történt, mert ami velük megesett, csak a mesékben szokott előfordulni. Az igazgató kapott egy levelet Dániából. Egy számára akkor még ismeretlen asszony, Judit Nilse írta. Az igazgató hitetlenkedve olvasta a sorokat: a levélíró, mint közvetítő jelentkezett abból a célból, hogy kapcsolatot teremtsen dán és magyar iskolák között. Zay Ferenc hitte is meg nem is, hogy ebből kisülhet valami. Mindenesetre válaszolt a megkeresésre, s akkor lepődött csak meg igazán, amikor a múlt év októberében egy sürgető fax érkezett: mikor fogadják a dán gyerekeket? Gyors szervezésbe kezdtek, mivel a községben nincs szálloda, de még nagyobb panzió sem, ahol huszonkét vendéget elszállásolhatnának. Hanem a szülők - a verpelétiek igazán vendégsz- eretőek - boldogan vállalkoztak arra, hogy néhány napra egy-egy diákot magukhoz vegyenek. Az persze más kérdés, hogy a vendégek csaknem az asztalra csaptak, amikor megtudták, mindenki máshol alhat. A tisztánlátás kedvéért tudnunk kell, hogy Dániából egy alapítványi iskola tanulói érkeztek. Ezek a gyerekek kollégiumban nevelkednek, s olyannyira összenőttek egymással, hogy - főleg idegenben - hallani sem akartak az elkülönítésükről. Végül, jobb megoldás nem lévén, tudomásul vették a helyzetet, s nem bánták meg. Amikor letelt a néhány napos vakáció, sírva búcsúzkodtak a vendéglátóktól. Hogy könnyebb legyen a válás, abban maradtak, hogy a látogatást mielőbb viszonozni kell. Ez történt meg a múlt héten. Tavaszi szünet lévén a csoportot vezető tanárnő, Laskovicsné Tóth Mária osztotta meg velünk élményeiket. Elmondta, hogy a koppenhágai szigeten voltak, Farevejle településen, ahol több épületben működik az ötven gyereknek helyet adó alapítványi iskola. A diákok zöme a kollégiumban lakik, de számosán mesz- szebbről járnak be minden áldott nap. Három autó fuvarozza háztól házig őket. A távolságról csak annyit: naponta ezerf!) kilométert tesznek meg összesen oda- vissza ezek a járművek. A legtávolabbról érkező gyereknek mégsem kell a kakasok előtt ébrednie, mert a tanítás csak reggel 9 órakor kezdődik és késő délutánig tart. A csoportok kis létszámúak: egy- ben-egyben nyolcán, tízen tanulnak együtt. Minden csoporttal két-két pedagógus foglalkozik. Az egyik a humán, a másik a reál tárgyakra tanítja a gyerekeket. Az is különös, hogy ezek a tanárok nőtlenek és hajadonok, nem lehet családjuk, az intézményben élnek, s minden idejüket a nevelésre kell fordítaniuk. Az iskola kilenc évfolyamos. Hattól tizenöt éves korukig járnak ide a gyerekek. Az ötödik osztálytól lehet valaki lakója a kollégiumnak. Háromágyas szobákban laknak, s mivel nincs takarító néni, önmaguk gondoskodnak a rendről. A dánok rendkívül szeretik az állatokat, így az ellen sincs kifogás, ha valaki magával viszi a kollégiumba a kedvencét. Teknősbékát, madarat, fehér patkányt, kutyát, macskát tarthatnak a gyerekek. Szinte egész nap esznek. Igaz, mindig csak keveset. Magvakkal szórt péksüteményeket, zöldségeket, sajtokat, halakat, húsgombócokat, különleges fűszerezésű szószokkal. A nyers zöldség hasznosságát annyira komolyan veszik, hogy a kiránduló verpelétiek hidegcsomagjából sem felejtették ki a sárgarépát. Dániában minden tiszta és gyönyörű. Virágok mindenütt, a közterületeken, a házak előtt, a lakások ablakaiban, amelyeken nincsenek függönyök, csak vit- rázsok, meg mindenféle díszek, így a kíváncsiskodó bekukucskálhat, láthatja, hogy fa borítja a falakat, a mennyezetet. Ezáltal barátságosak, igazán otthonosak a lakások. A dánok főleg kerékpárokon közlekednek, s nemcsak az utazás biztonságos, hanem a járművek tárolása is. Nincs rajtuk lakat, mégsem lopja el azokat senki. A falvak, a szélmalmos farmok, a műemlékekben gazdag városok meseszernek. A viking múzeum, benne az ódon hajókkal minden képzeletet felülmúlnak. Megismerésükhöz nem is elég néhány nap, amennyit a verpeléti gyerekek ott tölthettek. Ez csak annyira volt elég, hogy tudják: máskor is vissza kell menniük... NÉGYESSY ZITA A verpeléti diákok elhatározták: ide még visszajönnek...
