Heves Megyei Hírlap, 2000. április (11. évfolyam, 77-100. szám)
2000-04-15 / 89. szám
6. oldal - Heves Megyei Hírlap hírlap 2000. ÁPRILIS 15., SZOMBAT Ki Ő most? MAGAZIN A kisiskolásnak már pelyhedzik a szakálla, az igazgató úr viszont megelégelte önnön ábrázatját, s leborotválta a bajuszát. Körülbelül ennyi történt tíz év alatt. De történt más egyéb is. Kinek-kinek más-mást hozott ez az alapvetően rövid - vagy lehet, hogy inkább hosszú? - időszak. Ki ő? játékunkban szinte majd' mindenki magára ismert. Esetenként úgy, hogy a rokonok, a barátok, a szomszédok hívták fel a figyelmét: „nézd csak, milyen is voltál tíz évvel ezelőtt!” Hihetetlenül sokan válaszoltak felhívásunkra, sorsolnunk kellett: kiket keressenek fel személyesen a kollégák, hogy aztán megírhassák tizenkét ember sorsának alakulását. Informatikus-palánta lett a terpesi farsang sztárjából N éha már az is nagy esemény egy ember életében, ha egyik nap felfedezi saját fotóját a helyi napilapban. De hogy tíz év után ismét szembesüljön fiatalabb önmagával, igazán ritka. Egyeseknek talán ijesztő is belegondolni, milyen gyorsan elszaladtak az évek. Persze nem egy fiatalembernek, aki még csak most kezdi élvezni saját életét. Iván Zoltán másodikos általános iskolás volt Terpesen, amikor egy farsangi mulatságon kollégánk lencsevégre kapta. Mint mondja, nem ez volt az egyetlen eset, hiszen sokat járt szerepeim a hagyományőrző csoporttal mindenfelé. A repertoár pedig széles volt. A lakodalmastól a húsvétolóig mindenfélét játszottak. Azóta azonban kissé már megkomolyodott, és ritkán találkozik akkori pajtásaival is. Jelenleg az egri Wigner Jenő Informatikai, Műszaki Szakközépiskola gólyája.- A terpesi iskola után ötödiktől Pétervásárán folytattam tanulmányaimat - meséli az ide vezető utat Zoltán. - Akkoriban még gyakran visszajártam a régi csoporthoz, elmentem a fellépésekre, de egyre távolabb kerültünk egymástól. Majd a szereplést felváltotta a sport iránti vonzalom. Röplabdázni kezdtem, s egy évig voltam egy ificsapat tagja.- Gondobm, mint minden gyereknek, neked is volt más hobbid.- Mivel nagyon szép környezetben nőttem fel, szeretek biciklizni, a természetbe járni. Korábban gyakran mentünk horgászni is a recski tóhoz, ma már egyre kevesebb alkalmam van rá.- S hogyan kerültél ebbe az iskolába?- Jó pár évvel ezelőtt kaptam egy Commodore számítógépet. Először természetesen csak játszottam rajta, aztán egyre jobban megtetszett, s próbáltam minél jobban megismerni az informatikát. Ma már természetesen egy komolyabb gépem van, de még mindig nem a csúcstechnika. Remélem, hamarosan szert tehetek egy még modernebb változatra. Vagyis, amikor az általános iskola után a továbbtanulásról kellett dönteni, már evidens volt, hogy az informatikai pálya vonz.- A faluból és kisvárosból bekerültél a megyeszékhelyre kollégistaként. Mennyiben változott meg azóta az életed?- Természetesen gyökeresen, hiszen itt nincs alkalmam röplabdázni, kerékpározni és horgászni. Helyette néha lejárok a barátokkal focizni, de nem sok időm van ilyesmire. Sokat kell tanulni, s a szabadidőmben inkább sétálok, pihenek.- A fotón is látható barátaiddal tartod még a kapcsolatot?- Egyikőjük ugyanebbe az iskolába jár, de a többiekről nem sokat tudok. Mindenki más-más helyre került középiskolába, és otthon sem szoktunk túl gyakran találkozni. Már más az érdeklődési körünk, mások a barátaink. ______________________(ELEK) F ehér nyuszi volt Tamás nagy szerelme a számítógép T íz évvel ezelőtt az egri Bedécs Tamás - a szó szoros értelmében - nyuszi volt. Pontosabban fehér nyúlnak öltözött az óvodai jelmezverseny alkalmából, amikor is a Hírlap fotósa felvételt készített róla, és a kép bekerült a lapba. Tamás mára 15 éves fiúvá serdült, és az egykori Szarvas téri óvoda helyett már a harmadik iskolájába jár. Az alsó tagozatot az „egyesben”, a Lenkey János Általános Iskolában kezdte ének-zene tagozaton. Amikor a múltról kérdezzük, ma is örömmel említi akkori tanítója, Korepta Katalin nevét. Mint mondja, az éneket nem kifejezetten ő választotta, sokkal inkább motiválta az a tény, hogy a másik lehetőség ebben az iskolában a matematika taFOTO: PERL MARTON gozat lett volna, ám a matekkal a mai napig nem tudott békét kötni. A tíz évvel ezelőtti képen látható fiú felső tagozatos évei már a Dr. Kemény Ferenc Általános Iskolában teltek, majd tavaly tavasz- szal eljött az első igazi pályaválasztás. Elsősorban az informatika érdekelte már ekkor is, ezért a Wignert célozta meg, ahová azonban a kevés vitt pontjai miatt nem került be. Most a második helyen megjelölt egri mezőgazdaságiba jár, ahol dísznövénykertészetet tanul. Mielőtt bárki azt gondolná, hogy ez egyfajta kényszerpálya, gyorsan kijelenti: nagyon szereti a növényeket, a virágokat, az apró állatokat. Heti rendszerességgel másfél-két órát tölt szobanövényei gondozásával és sok időt három vörösfülű ékszerteknősével. Emellett megmaradt benne az informatika szeretete. Alapszinten már HTML-es programokat készít, és saját Internet-oldalai vannak a www.tar.hu/bmaster-agria címen, ahol bárki többet megtudhat róla, mint ami egy rövid újságcikkből kiderülhet. .- Először a Nexus szerverén voltam fönn, pár semmire sem jó lapocskával - fogalmaz Tamás -, majd a mostani anyagomat mintegy két hónapi tervező, kivitelező munkával készítettem el. Természetesen az egész még fejlesztés alatt áll, és tervezem, hogy képeket készítek Egerről, ismeretterjesztő szinten megírom rövid történetét, és ezeket felviszem a netre. Tamásnak a fentieken túl kedvenc időtöltése még az olvasás, a kerékpározás. Mint mondja, sok barátja van, akikkel délutánonként kosaraznak, bicikliznek és hülyéskednek. Persze, ha minderre jut is idő. _______________________(SÍKÉI Katedra helyett kendők K irúgták magukat a fürtjei, s nem hímes ' tojásokat, hanem igazán különleges hernyóselyem kendőket, sálakat, függönyöket fest, másban semmit sem változott Varró Gabriella az eltelt tíz év alatt. Már csak azért sem, mert az igazi változás akkor következett be az életében, amikor az első felvétel készült. Akkor intett végleg búcsút - egyelőre úgy tűnik - a pedagógusi hivatásának. Mint földrajz-biológia szakos tanár, elköszönt kerecsendi tanítványaitól, s abban maradtak: akkor találkoznak ismét, ha a gyerekek ellátogatnak hozzá Egerbe, a Bőrműves Galériába. Merthogy Gabi egy iparművész barátja ötletére üzletet nyitott a Minaret árnyékában.- Nem mindenben értettem egyet a megvalósítandó tantervvel - mondja a tanárnő -, s mire eldöntöttem, hogy ebből nekem elég volt, már a rendszerváltozás sem tarthatott vissza. Valami egészen mást akartam csinálni, amitől én magam is megújulhatok, s azt hiszem, ez sikerült. Az elmúlt tíz évben lett belőlem igazán „felnőtt”, azzal együtt is, hogy már akkor sem voltam gyerek, hiszen középiskolás volt a fiam. Ebben a tíz évben ismertem meg igazán magamat, s a képességeimet. Az elmúlt időszakban szinte minden bolt arculatot váltott Egerben, viszont a Bőrműves Galéria az maradt, ami volt, elegáns üzlet, ahová jó ajándék után kutatva betérni, vagy csak szi- matolgatni és sóvárogni egy szép táska, egy ízléses berendezési tárgy után. Gabi nemcsak erre büszke, hanem arra is - bár csak szerényen utal rá -, hogy a vásárlók azokat a dolgokat is keresik, amelyeket ő alkot. Legújabban a zsűrizett selyemkendőit, sálait, amelyeket ha nyakára csavarint vagy a vállára dob a viselője, a „tavalyi rongy” is vadonatújnak tűnik.- Nem sírom vissza az elmúlt éveket - mondja Gabi. - Jól érFOTÓ: ÖTVÖS IMRE zem magam a bőrömben, s úgy gondolom, így tovább maradhatok fiatal. Rájöttem, hogy nem kell mindenhol, mindenben, mindenkinek megfelelni, de azért szeretem elkerülni a konfliktusokat. Elérhetetlen célokat sem tűzök magam elé, ezáltal kivédhetem a csalódást, a keserűséget, és könnyebben észreveszem a hétköznapok szépségeit, örömeit. ___________________INÉGYES3Y) E z már majdnem szerelem H a valaki azt hinné, hogy a tíz évvel ezelőtt készült képen látható hölgy, aki mosolyogva tekint ki a T-betűs oktatókocsi ablakán, éppen túl van az autóvezetői vizsgán, az bizony nagyot téved. Pál Györgyné ugyanis sokkal korábban, még 1973-ban szerzett jogosítványt. Ám azt, hogy egy évtizede a városi forgalomban lavírozó tanuló-autóban kaptuk lencsevégre, érdekes ok indokolta: egyike volt annak a három női oktatónak, aki akkor a megyében működött.- Mára annyiban változott a helyzet - mondja Zsóka asszony -, hogy immár öten vagyunk a gépjárművezető-oktató szakmában. Az egri gyakorlati szakoktató, s az éppen soros tanulója manapság az ETC-013- as rendszámú Ford Escorttal rója a köröket a rutinpályán és a város útjain.- Mi lett az egykori, elnyű- hetetlennek tűnő Trabanttal?- Az elmúlt tíz év változásainak az áldozata lett - kezd a történetbe. - Akkoriban hoztak egy olyan rendeletet, miszerint csak ötszemélyes járművel lehet oktatni, így kicseréltem egy Golfra. Később azt is utolérte a végzet, mert kétajtós volt, s egy újabb rendelkezés szerint csak négy- vagy ötajtós autóval lehet tanítani.- Volt még más...?- Ajaj, de még mennyire. Időközben megszűnt az I. sz. Gépjárművezető-képző Munkaközösség, ahol dolgoztam. Ekkor hoztam létre a Diófakút utcában működő Pótpedál Autós Iskolát, amelynek egyben a vezetője és gyakorlati oktatója is vagyok.- Mennyire kopott meg már az a pótpedál?- Hát, időnként valóban rá kell lépni... De ez érthető is, mert évente azért száz-százhúszan tanulnak nálunk, s ki-ki a maga beállítottságának megfelelően halad a szükséges vezetői készségek elsajátításában.- Elsősorban kik választják önt? Férfiak, nők, idősebbek, fiatalabbak?- Miután megnőtt a motorizáció, s a vezetés iránti érdeklődés, a tanulók zöme fiatal, de nem ritka az ötvenes éveiben járó jelentkező sem. Az élet kihívásai, a megélhetési esélyek miatt egyre több középkorú ember vág neki a tanfolyamnak. Nemrég kaptam levelet egy olyan hölgytől, akit öt évvel ezelőtt az ötödik pótvizsga előtt vettem át, s addig nyüstöltem, amíg sikerült levizsgáznia. Egy fél évtized után azt írta, hogy az autózás teljesen átalakította az életét, s örömmel számolt be róla, hogy még egy koccanása sem volt.- Jó módszerrel oktathat. Van ennek valamilyen mércéje?- Nem is tudom... - gondolkodik el. - Ha csak az nem, hogy milyen a sikeres vizsgát tett tanulók aránya. Az országos átlag százból 64,4, a megyei 60,9 százalék...-És az öné?- Nyolcvan százalékuk átmegy.-Tíz év alatt veszélyes üzemmé vált a közlekedés, szinte állandóan stresszes állapotban vezetünk. Ez a fokozott koncentráció egy oktatót feltehetően még jobban megterhel. Miként tud kikapcsolódni?- Ha tehetem, sétálok egy nagyot. De van az udvarunkban egy kis kert, ahol kedvemre bogarászhatok. Olyan jó látni, hogy a tavaszi hóvirágtól kezdve a kora télig kitartó büdöskéig mindig virágzik valami benne.- S ott, arra a kis időre, gondolom, el lehet felejteni a volánt...- Azt azért nem, az nekem már olyan, mint egy szép szerelem... ____________________________________(SZILVÁS!
