Heves Megyei Hírlap, 2000. április (11. évfolyam, 77-100. szám)
2000-04-15 / 89. szám
I 2000. Április 15., szombat H í R LAP Heves Megyei Hírlap - 7. oldal MAGAZIN A tettre kész polgármester T íz év, az bizony hatalmas idő - sóhajt nagyot Holló Henrik, Parádsasvár polgármestere, amikor megkeressük, hogy szembesítsük az elmúlt évtizeddel. A település első embere immár harmadik választási ciklusban irányítja a község életét. Van összehasonlítási alapja, s tapasztalata is jócskán, mi az, ami a mérleg pozitív, illetve negatív oldalán szerepel.- A legnagyobb dolognak azt tartom - magyarázza -, hogy az egész faluban minden szükséges beruházást sikerült az elmúlt tíz esztendő alatt megvalósítani. Bevezettük a vizet, a gázt, kiépült a szennyvízcsatorna-hálózat, s telefonunk is van már. Emellett a Károlyi-kastélyért is igyekeztünk minél többet tenni. Levelet írtam Györgyi Kálmánnak az épület tulajdonlásának tisztázása érdekében, a városvédő Ráday Mihálynak azért, hogy ne hagyjuk elpusztulni. Végül is privatizáció útján oldottuk meg ezt a fontos problémát. S ha ma körbetekintünk, azt mondhatjuk, nem jártunk rosszul. Az igazán csodálatos kis hegyi településen, való igaz, az eljövendőben már inkább csak szépíteni lehet. Ezt igazolja, hogy átalakítják a kuüúrházat, ahol helyet kapnak majd a fiatalok, a vállalkozók és a nyugdíjasok egyaránt. Július 1-jén ott tartják majd a millenniumi emlékünnepséget. Minél többet igyekeznek fordítani az általános iskolára is, amelyet számítógépekkel láttak el, s nagy hangsúlyt helyeznek az idegen nyelvek oktatására. Ezzel a falu megtartó erejét szeretnék demonstrálni. Nem véleüen, hogy ez az 588 lelkes település létszámában nyaranta a háromszorosára is megnő. Rengetegen építenek itt víkendházat. Az önkormányzat 58 telket kíván eladni, erre legalább 140-150 igénylő van. A polgármester egyébként társadalmi megbízatásban végzi munkáját a községért, hiszen - ipint már lassan harminc éve - reggel 6-ra jár dolgozni a helyi üveggyárba, ahol jelenleg munkaügyi osztályvezető. Délután 2-től a falu ügyes-bajos dolgait intézi.- A gyárnak nagyon sokat köszönhet a környék - hangsúlyozza hiszen hétszázan dolgoznak benne, s ez legalább kétezer embert tart el, nemcsak Sasváron, hanem több környező községben is.- Magamat mérlegre téve - folytatja mondandóját - a pozitív oldalon álf, hogy továbbképeztem magam, egyetemi diplomát és nyelvvizsgát is szereztem. Két lányom férjhez ment. Adrienn az üveggyárban dolgozik, míg Henriett Amerikában él a férjével, s ott már egyéves az unoka. A másik oldalon azt kell említenem, hogy átestem egy igen komoly műtéten. De legalább ennyire elkeserített a tavalyi árvíz is, amely rengeteg kárt okozott a falunak. Épp ezért szeretnénk végleg rendbe tenni útjainkat, járdáinkat. Szerencsére Parádsasvár lakossága igen segítőkész, nagyfokú összefogás jellemzi őket. S mindez az én munkámat is megkönnyíti, mindennapjaimat megédesíti. ____________________________________(SZALAY! A Ki ő? című játékunkra kedves hangú levéllel jelentkezett Antalné Molnár Mária. A nagyfügedi édesanya Máté nevű kisfia nevében írt. Az ő gyermeke volt az, aki öt éve a Mit tennék, ha én lennék a miniszter- elnök? elnevezésű országos pályázaton elért kiváló eredménye alapján találkozhatott az akkori kormányfővel, Horn Gyulával. Lapunk természetesen beszámolt a történtekről. A család külön köszönetét fejezte ki ez alkalommal is a pályázatot meghirdető Magyarországi Gyermekbarátok Mozgalom vezetőjének, Hanti Vilmosnak, és a fiút a Parlamentbe elkísérő tanító néninek, Bogi Istvánnénak. Máté azóta igencsak felcseperedett, már hetedik osztályba jár. Nyúlánk, vékony fiatalember, aki céljaiban ma is olyan határozott, mint fél évtizede.- Az újságban megjelent cikkért annak idején osztálytársaim gratuláltak - meséli. - Az azóta eltelt években tovább erősödött bennem a matematika, a fizika tantárgyak szeretete. Ennek alapján - akárcsak apukám - én is gépekkel, villamossággal -szeretnék majd foglalkozni. Sokat segítek otthon, amikor édesapám ezekkel a szerkezetekkel bánik. Némi ösztökélésre azt is elárulja, hogy Gyöngyösön, a Berze Nagy János Gimnáziumban szeretne továbbtanulni, s a távlati elképzelése az, hogy gépészmérnök legyen. Megpróbáljuk újra felidézni a Horn Gyulával folytatott öt évvel ezelőtti beszélgetést. Akkor Máté azt tanácsolta a miniszterelnöknek, hogy mindenekelőtt biztosítson munkalehetőséget az embereknek, szorgalmazza, hogy ültessenek sok fát, hogy minél szebb legyen a környezetünk, s arra is próbálta rávenni, hogy büntessék meg szigorúan a gyorshajtókat. Ajándékba egyébként egy Nagyfügedről készült fényképalbumot vitt. Máté természetesen nyomon követi az eseményeket, így azzal is teljesen tisztában van, hogy váltás történt a kormányfői poszton. A kérdésre, hogy milyennek tartja a mai miniszterelnököt, Orbán Viktort, rendkívül diplomatikusan adja meg a feleletet:- Szerintem ő is elég jó kormányfő, legalább van olyan jó, mint az előző. - Rövid szünetet tart, aztán gyorsan hozzáfűzi: - Talán még egy kicsivel jobb is. Rövid rábeszélésre végül most is vállalja a tanácsadó szerepét, hogy mit is tenne, ha ő tarthatná a kezében a végrehajtó hatalmat ma az országban:- Továbbra is fontosnak tartQm újabb és újabb munkalehetőségek teremtését. Azt is szeretném emellett, hogy jobban szigorítsák a bűncselekmények elkövetőinek büntetését! Meglehet, nem csupán egy leendő gépészmérnök, hanem egy politikus tehetsége is ott rejtőzik Mátéban. ____________________________________(SZALAY) A szőlőoltvány-nemesítő nyugalmas napjai J ó egy évtizede annak, hogy lapunk fotóriportere Abasáron járva - mondhatni, hagyományosan - fotót készített a szőlőmetszőkről, oltványok osztályozóiról. Az egyik ilyen felvételen szerepelt Kelemen Kálmánné, Irénke is, akinek a felnőtt lánya jelezte szerkesztőségünkben, hogy egyik fotó-össze- állításunkban felfedezte az édesanyja arcképét - bekarikázva. A jelentkezésre örömmel reagáltunk, úgy, hogy takaros kis otthonában kerestük meg Irénke nénit és kedves családját. A kissé zavarban lévő koros hölgy azért készséggel számol be életéről:- Én tulajdonképpen világéletemben földműveléssel foglalkoztam. Még 1960-ban írtam alá a belépést a helybeli termelőszövetkezetbe. Az elmúlt évtizedek alatt elsősorban a szőlőoltványokat nemesítettük, metszést végeztünk, egyéb földmunkákat, őszönként pedig természetesen szüretelni jártunk. A férjem is a téeszben dolgozott, mezőőr volt. Általában mindig úgy tettük a dolgunkat, hogy előbb a közöst műveltük meg, azután pedig az úgynevezett kivállalt földterületen a magunkét. A házaspár közben felnevelte lányukat, Ágit, aki - amikor eljött az ideje - annak rendje s módja szerint férjhez ment. Ma már két unoka van a közös családi házban: Péter, aki már negyedik osztályba jár a községbeli áMános iskolába, s a roppant eleven, és a hétesztendős Ádám, aki idén szeptemberben kezdi meg alsófokú tanulmányait. Dy módon valójában három nemzedék él együtt a közös és szép családi házban. A nyugdíjasévek ellenére Irénke néni igen tettre kész. Nem is mulasztja el megemlíteni:- Azért mostanában is akad bőven tennivaló. Egyrészt a ház körül kell sokat dolgozni, másrészt a kertészkedés, a földművelés sem maradhat el. Minden évben termesztünk málnát, szőlőt, s ezek a növények bizony ugyancsak igénylik a velük való törődést. Elég nagy kár, hogy manapság egyre kevesebbet fizetnek például a málnáért. Lassan ott tartunk, hogy nem nagyon éri meg a nevelése. Amikor azt tudakoljuk, vajon mi jelenti a kikapcsolódást, a kellemes szabadidő-eltöltést számára, így szól a válasz*- En fiatalabb koromban sem voltam nagyon eljárós itthonról. Leginkább a búcsúkba mentem el szétnézni. Igazából nem tudok munka nélkül meglenni. Azt vallom, hogy addig jó nekem, amíg dolgozni bírok... ___________________________________(SZALAY! A kis szerepek nagy mestere £ \nlékszel még rá, hogy melyik darabot játszottad akkor, amikor a Heves Megyei Hírlapban megjelent fotó készült?- Á Széchenyi vagy Kossuth című darab ment, Sziki Károly rendezésében - válaszolja Balogh András, a Gárdonyi Géza Színház művésze. - Deák Ferencet játszottam. Pont tíz éve történt.- Mi volt akkor veled? Hogyan éltél, milyen nagy kihívásokra készültél?- Egy évvel a fotó elkészülése előtt nősültem, s a párommal a színészházban laktunk. Ebben az évben kaptam meg a Padlás főszerepét, amire nagyon szívesen emlékszem, lévén, hogy nyolc év alatt 113 előadást ért meg.-Smi történt azóta veled?- A legnagyobb és legfontosabb dolog, hogy megszülettek a lányaim, Boglárka és Borbála. Ők most már 7 évesek és gyönyörűek. Közben sikerült saját lakáshoz jutni, és az sem mellékes, hogy minden évben kaptam emlékezetes szerepeket.- A Gárdonyi Géza Színház mellett önálló csoportjaid is ismertté váltak...- Most ünnepelte 5. születésnapját a gyöngyösi Stúdió vagy amit akartok színtársulat, és az egri 9-es számú általános iskola Babszem Jankó csoportját is vezetem. Két önálló estet mutattam be, a Hontalanul című összeállítás után a cigány költők verseiből összeállított Nyissatok ajtót, emberek című estet. Ez alatt a tíz év alatt sok szerepem volt, amire szívesen emlékszem. Ilyen volt a Lúdas Matyi, de a nyáron bemutatott Szent Péter esernyője vagy a most futó Kőszívű ember fiai is. Nem unatkoztam, és van mire emlékezni.- Eszedbe jut most emlékezetes kudarc?- A kudarc arra jó, hogy tanuljunk belőle, aztán elfelejtsük. Nem tudok most semmi rosszra emlékezni. Boldog vagyok, hiszen van két gyermekem, feleségem, s ők biztonságot adnak nekem.- Mélypontra sem emlékszel az elmúlt 10 évből?- A színész életében mindig vannak mélypontok, de talpra tudtam állni. Mindig voltak olyan barátok mellettem, a családról nem is beszélve, akik segítettek ilyenkor.- A színész mindig vár a nagy szerepre...- Én többnyire a kis szerepekből élek,,és megbecsülöm azokat. Sok-sok kis szerepre szívesen emlékszem, s őszintén mondom, nagyon jó érzés, amikor egy rövid jelenet után is megállítanak az utcán. Az ember apró pillanatokból, sok apró szépségből építkezik. Mindenből, ami szép vagy jó, lehet hitet meríteni.- Ha tíz év múlva megint megkérdezzük, mi történt veled, mivel lennél elégedett?- Sokáig szeretnék az új kőszínházban játszani, szeretném, ha a közönség szeretné a színházat, még több pénz lenne a kultúrára, és persze mindehhez egészség is legyen.- Azért csak van valamilyen álmod, vágyad?- Reális ember vagyok, és most főként nagyon boldog. Nem tervezem, hogy lakást cserélek, s örülök annak is, ha a családommal két hetet a nyáron együtt tölthe- tek. Persze utazni én is szeretnék, de tudom, mit lehet, s mit nem. Akkor leszek boldog, ha a családom és a színház közege éppúgy mellettem lesz, ahogy most. __________________________________(SZÚROM!!
