Heves Megyei Hírlap, 2000. március (11. évfolyam, 51-76. szám)
2000-03-18 / 65. szám
6. oldal - Heves Megyei Hírlap H í R L A P 2000. MArcius 18., szombat MAGAZIN A birodalmat fel kell építeni, és működtetni illik... Huszonháromezer „őrült” szeme tapad a monitorra Az Internethez legalább háromféleképpen viszonyulnak az emberek: van, akit hidegen hagy, mert nem is sejti, mit takar ez a bűvös szó (Magyarorszá gon ők ma még a nagy többség), mások több-kevesebb rendszerességgel használják, néhányan pedig már függővé is váltak tőle. Hogy a világhálóval kapcsolatos - már- már pszichiátriai esetnek tekinthető - függőség kialakuljon, annak persze megvannak a trükkjei azok részéről, akiknek érdeke a nethez láncolni a tömegeket. Ugyanis hamarosan itt zajlik a legnagyobb kereskedés - állítja számos hozzáértő -, mondhatni: ez lesz majd a világpiac. Már hónapok óta folyik az egyik - tartalmilag is kitűnő - Internet- szolgáltatónál a nagy interaktív stratégiai játék, Hódító néven. Eddig 23 ezer jelentkező kapcsolódott be a játékba. Ők azok, akik mostanság rendszertelenül alszanak és el sem lehet rángatni őket a gép elől, mert mindig dolguk van. Be kell állítani a „varázslatokat”, ki kell képezni a katonákat, de munkát kell adni a tolvajoknak is. Alábbi riportunk három hódítózó „szédülttel” készült, akik bizonyos megközelítésben már tényleg rosszul vannak. Mint a valóságban Egy egri szórakozóhelyen ülünk le, hogy megbeszéljük a játék dolgait. Nagyon nem kellett keresgélnem a riportalanyokat. Csak szétnéztem azoknak az ismerőseimnek a körében, akik már korábban is rendszeresen intemeteztek. Közülük aki játsz- sza ezt a Hódító nevű, interaktív, valós idejű őrületet, annak az arcára van írva ez a tény: mintha nem is ott lenne, ahol van, mintha minden pillanatban fel kellene ugrania és elrohanni valami számítógéphez, mert hátha történt valami az országával az alatt az idő alatt, amíg nem meredt a monitorra. Hogy az olvasó is értse, röviden összegezzük a játék lényegét: bárki bejelentkezhet, akinek van Internet-hozzáférése és saját E- mail (elektronikus levél) címe. Első lépésként egy országnevet kell választania magának. (Ez a név aztán végigkíséri játékát hosszú heteken át.) A már elnevezett országgal aztán megkez- A játékszenvedély képes átrendezni az ember életét is dődik a játék. A középkori birodalmat fel kell építeni, működtetni, és mindenekelőtt gondoskodni kell a megvédéséről. Mint a valóságban is: házakat, élelmet adó tanyákat, fémet, agyagot, követ termelő bányákat, fatelepet kell építeni, hogy előállítsák azokat az anyagokat, amelyekből további épületek - barakkok, templomok, kórházak, kocsmák, őrposztok és tornyok, raktárak, kórházak, bankok, műhelyek, piacok - építhetők fel. Ezek az épületek nem öncélúak. Mindegyiknek funkciója van. A kovácsműhelyben készülnek azok a fegyverek, amelyek a katonák kiképzéséhez kellenek, a templomban azok a szerek, amelyekkel derék varázslóink ártó mágiákat küldenek ellenfelünkre, a kórházban gyógyítják a csatákban megsérülteket... Ám a legszebb az egészben, hogy mindazt, amit így megalkotunk, számos másik, hozzánk hasonlóan először csak egy országnevet adó, majd a játékba egyre jobban belemelegedő ember ellenében meg is kell védenünk. Sőt... Egy idő után magunk is csak úgy tudunk gyarapodni, ha háborút indítunk a legyőzhetőnek vélt országok ellen. Es már benne is vagyunk a mókuskerékben: fegyvereket gyártunk, katonákat képezünk, védekezünk a ránk támadók ellen, és magunk is hadat viselünk. Időbeosztás Szóval ülünk itt a kocsmában, és elkezdünk beszélgetni arról, hogy kinek müyen az országa, mire kell nagyon odafigyelni, ha előrébb akarunk lépni a rangsorban. Mert az elért értékpont alapján minden órában besorol bennünket a gép arra a helyre, ahová pontjaink alapján éppen jogosultak vagyunk.- Nekem az lett a legnagyobb problémám - mondja S. -, hogy egyszerűen a játék meghatározza még az időbeosztásomat is. Mert olyan nincs, hogy este tízkor kényelmesen lefekszel és másnap délelőtt majd „igazítasz” a pályán. Előfordul, hogy egy védelmi varázslat hajnali két órakor „múlik el" az országodról. Kénytelen vagy újat varázsolni, különben másnapig esetleg szétszedik birodalmadat az éjszakai bagoly típusújátékosok. Hamar kiderül az is, hogy elutazni sem nagyon lehet (még két-három napra sem), csak olyan helyre, ahol be tud menni az ember a netre. Rosszabb, mint a ta- magocsi - fakad ki -, az egy debü játék volt gyerekeknek, ez pedig többnyire felnőtteket bolondít meg.- Ha például élsz azzal a lehetőséggel, hogy szabadságra mész, az nagyon kényelmes megoldásnak' látszik. Országod minimum 72 óráig - de legalább addig, amíg három nap elteltével valamikor újra játékra jelentkezel - érinthetetlen lesz. Csak az a bökkenő, hogy nem is fejlődik, így a többiek „elzúgnak” melletted. Arról már nem is beszélek, hogy szabadságod idején is eleget tesznek katonáid szövetségi kötelezettségeidnek, így pusztulnak is a háborúkban, ami csökkenti országod értékpontjainak számát. Teher alatt- Szerintem egy nagy pszichológiai teszt ez az egész - mondja határozottan P. - Itt vannak például a nap bármelyik percében, bármelyik játszónak elküldhető üzeneteink. A szerver megőrzi ezeket a szöveges üzeneteket, amelyekből aztán okos elemzők megállapíthatják, hogy miként reagálunk egy-egy sikerre vagy éppen kudarcra, amely bennünket többiek szándékai alapján is - ért. Megtudhatják például a játék kitalálói, hogy | mennyire vagyunk bosszú- állóak, mód- * szeresek, vagy .: hebehurgya, ■ mindenbe be- £; lekapó emberek. Az is mérhető, hogy milyen a megterhelést tűrő ké- pességünk. Gondolj bele! Ez a mostani forduló február elseje óta megy. Ha meg- fotó! gál gábor nézed a fórum (ez a nyilvános levelezési rovat) üzeneteit, magad is láthatod, hogy egyesek már ki is kattantak. És valóban. Egy Gályarabok nevű ország irányítója - előkelő helyről - eladogatta mindenét a piacon potom pénzért. Nem maradt egy szál katonája sem, így aztán támadta boldog-boldogtalan. Meg is írta a többieknek, hogy miért tette. Mondandójának lényege: különben belehülyült volna az állandó - varázsol, támad, kiképez, elad, épít, varázsol... - folyamatba. Több választ is kapott üzeneteire: előbb durván legorombították, hogy ha már ő megbuggyant, azért még nem kellene elrontania mások játékát. Aztán, ahogyan országa csúszott egyre lejjebb a rangsorban, egyre inkább megnyilvánult iránta a szimpátia, íme egy a sok üzenet közül: „Szeva! Ó Rabok ura, aki vagy! Ennyi ideges embert! Sok vérszomjas uralkodó. Mindenki a világbéke ellen van! Legalább te legyél velem!" Mi a haszna? Ne gondolja a tisztelt olvasó persze, hogy elvakult internetes hódítózók körében olyan fegyelmezett beszélgetés folyna, mint arra a fentebb írott sorok alapján esetleg következtetni lehetne. Ezeket az embereket a legkevésbé sem az érdekli, hogy itt most riport van készülőben. Sokkal fontosabb dolguk is akad: megbeszélni a stratégiai és taktikai tudnivalókat. Mert mindenki mást tud biztosan. K. állítja, hogy nincs annál hatékonyabb módszer, mintha az ember telerakja országát őrtornyokkal. S. az elit katonákra esküszik, amelyek támadásban és védekezésben egyaránt nagyon sokat érnek. P.-nek az a meggyőződése, hogy tolvajlással boldogulhat az ember, nem pedig hadakozással. A „munkaértekezlet” során azért lassan kibontakozik a válasz arra a kérdésre is, hogy mi haszna van annak a szolgáltatónak, aki ezt a játékot kitalálta, és milyen értelmes „jutalmat” kap a játszó az átvirrasztott éjszakákért, valamint az önkéntesen, de mégis kényszer hatására átprogramozott életrendjéért?- Gondold el - summázza P. -, minimum 23 ezer ember ismerte meg eddig ennek az internetes szolgáltatónak a címét. Ez bődületes szám, tekintettel a magyarországi internetezők még igencsak csekélyke arányára. Mekkora értéknövekedés ez, ha csak a világhálón hirdetni szándékozók szemszögéből nézzük is. A játékban például van vagy harminc menüpont. Megannyi hely, ahol már most ott vannak a cégek. A cégeknek pedig ott kell lenniük a neten. Ezt komoly gazdasági szakemberek állítják. Mert aki nincs ott, az előbb-utóbb nincs is. A játékos pedig? Ha ügyesen használja ki az olykor adódó holtidőket, találhat magának „pénzt, paripát, fegyvert”. Azaz, kerül pénzkereseti lehetőség, vásárolhat, amit csak akar - már ha van hozzá való jövedelme -, fegyvert pedig gyárthat magának. Ez utóbbit tényleg csak a játékban... síké Sándor s ohasem voltam royalista. Nem tolongtam a vásárcsarnokban, amikor Diana hercegnő fokhagymát meg paprikát vásárolt nálunk. Az sem nyűgözött le különösebben, amikor a százvala- hanyadik Habsburg baroness a Bazilikában mondta ki a boldogító igent a tátott szájú tömeg gyönyörűségére. De igazi Király- lyal találkozni mégiscsak más, az már valami! Egy király emlékére Tizenegyedike volt, február. A szomorú kötelesség a kiskörei tározóba szólított bennünket, életet kutatni a pusztulás romjain. Ott, ahol néhány héttel korábban még Európa egyik leggazdagabb halas vizét tudtuk, ismertük, ott most az élet nyomait kerestük. Előtte napokig csak az úszó, vergődő, szenvedő halak, majd az elpusztult tetemeket összegyűjtő kollégák „temetőjárataival” találkozhattunk a vízen. A munkatársak, barátok, ismeretlen ismerősök mind-mind reménykedve kérdezték: van-e túlélő? Mennyire sérült az élővilág? Lesz-e még élő Ti- sAnk? Meddig tarthat ez a katasztrófa, mikor térhet vissza az eddig sokszor szapult - most mégis csodás Eldorádónak tűnő - korábbi állapot? Milyen mértékű a táplálékhálózat sérülése? Lehet-e pótolni a veszteségeket? Ezekre a kérdésekre próbáltuk keresni a választ ezen a hűvös reggelen. A kollégák - ki-ki a maga szakterületének ismerői - vízmintát vettek, analizáltak, planktont szűrtek, a bevonatot, az üledéket vallatták: mi történt, mi maradt, mi pusztult el? Mi - vagyis a halas csapat - a bokorral, nádassal, gyékényessel borított, méterről méterre bejárt és ismert partszegélyt vallattuk. Elmaradhatatlan szerszámunk, a kece szomorúan, szinte szégyenkezve merült el az apró hullámokban. És még szomorí- tóbb volt, amikor néhány száz méterrel alább felbukkant: hófehér, hajlíthatatlanná merevedett haltetemek, tehetetlenül széttárt héjú kagylók, avas őszi falevelek mutatták, hogy bevégeztetett, a cianid nem tett különbséget „nemes” és „közhal” között, kíméletlenül és kegyetlenül végzett a fenékhez kötődő fajokkal ugyanúgy, mint a parti zónában vagy éppen a víz közepén élőkkel. Jól tudja mindenki, hogy a halnemzetség „hercegei”, a süllők már a csata elején elpusztultak, hiábavalóan jelezték különleges érzékenységükkel, hogy baj van a vízzel, tragédia várható. A következő roham már vitte a köznépet is, megszámlálhatatlan keszeg, márna, apró küsz és száz csatát és orvhalászt túlélő hatalmas busa adta meg magát az ismeretlen támadónak. A kecses rablólovagok, a csukák is hiába húzódtak biztosnak hitt várukba, a partszéli nádasokba, gyékényesekbe. A cián irtózatos rendet vágott közöttük is, akár a parti sáv szegény pórnépében. Sok százezer halivadék, apró, de pótolhatatlan, különleges halfaj búcsúzott a Tiszától, vagyis - az élettől. A köz- és a főnemesek családfái is megdőltek. Nemes és nemtelen nyurga- és tőpontyok, magyar és indigóta német bucók, elszegényedett hétszilva- fás kárászok, majd az ezüstkárászok, továbbá a kackiás bajszú vértes vitézek, a kecsegék sem bírták a rohamot. A compókról köztudott, hogy minden beteg halat meggyógyítanak, ha nyálkás testükkel hozzájuk dörgölőznek. Most hiába lett volna százezernyi ilyen vízi „vöröskeresztes”, mert egyrészt az összes is kevés lett volna, másrészt a gyógyítás csodájával önmagát sem tudta megmenteni. És ekkor láttuk a Királ élt. Mégsem való, hogy égy Király úgy végezze sorsát, mint a rangban alatta lévők. Nagyon öreg volt és méltóságteljes. Kétméteres, és bár az ütközet rettenetesen megvi selte, vagy hatvankilós. Méltóságteljesen huppant be csónakunkba, ahol az audienciát tartotta. Néhány hívatlan ingyenélő udvaronc, három-négy halpióca kísérte csupán, de ezek legalább élők voltak, jelezve, hogy a Király közelében a halál is kénytelen kissé alább adni. Apró, megtört szemei, alig mozgó kopoltyúfedői jelezték azt a gigászi küzdelmet, amit a számára kideríthetetlen és mégis teljesen ismeretlen méreggel vívott. Ez is „onnan fentről, a kétlábúak világából” érkezett, amelyről apja oly sokat mesélt. De az öreg meséi csak elkerülendő óriás varsákról meg hálókról, ravaszul, horgon felkínált egész libákról szóltak. Ezt a mostani veszedelmet, a mérget a halbirodalom legbölcsebb példányai sem ismerték. Nem is hallottak erről a kikerülhetetlen, kegyetlen, kíméletlenül gyilkos fegyverről. Arról ugyan már szóltak halregék és mondák, hogy odafent abban a vüágban holmi aranyért, ezüstért nemcsak magukat, egymást, de a környezetüket is kíméletlenül pusztítják az emberek. De azért bíztak a fentiekben. Mert legutóbb : is, lám - az öreg hal if- jjabb korában -, a gá- ! tak közé szűkített Halországot igencsak kibővítették. Igaz, valamiféle duzzasztót vagy micsodát építettek rá, de okos, ravasz halnak ez nem lehetett akadály. A lustáknak meg az öregeknek viszont liftet meg hallépcsőt is építettek bele. Amikor a leendő Király átvette apjától a birodalmat, a Tisza e táján bizony nagyot gazdagodott az ország: a kis gátak közé szorított folyóból hatalmas tározótó lett. Micsoda országjárások voltak ezután! Dőzsölt a halnép! Terített iszap rogyásig. Jól élt a nép, ha magot, ha húst is evett. Volt itt kukac, szúnyoglárva, kagyló, csiga, minden, mi hal-szemszájnak ingere. Ősszel aztán mindenki visszahúzódott a régi folyómedrekbe, morotvákba téli álmot aludni, tavasszal új életre indulni. Az idén is így történt, ám egyszerre jött a februári nagy halál. A Király végig állta a kilátástalan küzdelmet. Minden alattvalóját elsiratta addigra, mire velünk találkozott. Vigasztaltuk, lelket próbáltunk önteni belé, hogy ne adja fel! Mert a szűk, megcsappant vizű Tisza medrén túli országát elkerülte a gyilkos méreg. A tározótéren, birodalma távolabbi tartományaiban élő népe nem is hallott a tiszai rokonokat ért rettenetes csapásról. Ott már készülnek a folyóvíziek meglátogatására. Csukáéknál éppen most zajlik a hetekig tartó nász. Aztán a többiek vére is megpezsdül, s a halszerelem gyümölcsei jönnek majd, és benépesítik a most kipusztult országrészt is. Ha pedig a küzdelembe belefáradt volna Őfelsége, minden bizonnyal érkezik majd onnan vitéz harcsafiú, aki a kellő oskolák elvégzése után felválthatja őt a trónon, új dinasztiát alapítva. Azzal is biztattuk, hogy akadnak olyanok is oda- fönt, akiket nemcsak az arany meg az ezüst érdekel. A természetért, a vízért, a halért élők ígértek új csapatokat és sok-sok segítséget. Távoli vizekből friss, életerős halakat, bőséges táplálékot és a jó halételhez méltó vizet. Ekkorra azonban már csak halványan mosolygott a Király. Mellúszójának lassú mozgásával jelezte, hogy részéről befejeződött a kihallgatás, szeretne visszatérni otthonába. Ketten szuszakoltuk hatalmas testét vissza a vízbe, miután megsimogattuk, s kéretlen tanácsadóit, a halpiócákat levakartuk róla. Csobbanásával együtt haltak el utolsó szavai:- Emberek! Segítsetek új halországot teremteni! Egyedül nem megy... KOVÁCS PÁL
