Heves Megyei Hírlap, 2000. március (11. évfolyam, 51-76. szám)

2000-03-18 / 65. szám

2000. Március 18., szombat HÍRLAP Heves Megyei Hírlap - 7. oldal M A G A Z N A vidéki feltaláló magányossága Avagy: a bürokrácia feltörhetetlen, mint a sutba került lakat Szabó Béla eddig hiába kilincselt a Logikai trióval Az őszes, gyérülő hajú férfi hun­cut mosollyal nézi, amint forga­tom a tenyérbe simuló rácsos alakzatot.- Adhatok egy tanácsot? - te­kint rám a szemüvege alól. - Még véletlenül se tegyen olyan ígére­tet, hogy addig nem eszem, amíg össze nem rakom ezt a játékot. Rossz vége lehet... Néhány napja ültünk le beszél­getni a Logikai trió nevet viselő játékcsalád kiötlőjével és elkészí­tőjével, a gyöngyösi Szabó Bélá­val. Akkor azt mondtam ennek az energikus nyugdíjas férfinak, hogy nem adom fel olyan köny- nyen: mire a róla szóló cikk meg­jelenik, meglesz a megoldás is. Most azonban kénytelen vagyok bevallani, hogy nem szabad elha­markodott ígéreteket tenni. Jó hír viszont, hogy még minden elem ép, s egyetlenegyet sem hajítot­tam ki az abla­kon. Pedig már- már ott tartot­tam...- Miként szü­letett meg ez az ördögi kínzó­szer?- Az ötlet na­gyon régi - kezd bele a históriá­ba -, hatvan évig dédelget­tem, de csak ak­kor jutott időm a megvalósítá­sára, amikor nyugdíjba kerültem. Akkoriban lett népszerű a Rubik-kocka, ter­mészetesen én is forgatni kezd­tem, közben eszembe jutott az a régi-régi ácsolat. S egyszerre csak jött a gondolat: mi lenne, ha megcsinálnám. Másfél évig dol­goztam rajta. A történet hat évtizeddel ez­előtt kezdődött, amikor a tizen­éves fiú gyakorta a kerékpár nyer­gébe pattant, s édesapjával elke­rekezett Füzesabonyból a Gyöngyöspatán élő nagybátyjá­hoz.- Egyik alkalommal nagy munkában találtuk őket - meséli -, éppen azon tanakodtak, hogy miként kellene hozzálátni az ak­kor hétszáz éves templom tor­nyának a felújításához. Nem tudták ugyanis szétszedni az eredeti csapolást, amit állítólag olasz építőmesterek készítettek egykoron. Végül is kivágták a sa­rokrészeket, s odalent a földön bontották meg. Gyorsan leskic- celtem.-Ez a logikai játék akkor nem más, mint egy sor rafinálton egy­másba illesztett gerenda? - cso­dálkozom rá az asztalon nyug­vó hófehér rá­csozatra.- Alapjában véve igen. De legalább olyan nehéz az össze­rakása, ha nem bonyolultabb, mint a Rubik- kockáé. Azt a végén 27 má­sodperc alatt forgatta egy színre a világbajnok japán ver­senyző, ezzel nemigen lenne kész ennyi idő alatt. Persze, en­nek is rá lehet jönni a titkára. Hát igen, pofonegyszerű az egész... No, lássuk csak! Itt van ez a kicsi, a legegyszerűbb. Hogy is szólt az ötletgazda tanácsa? Magam elé teszem a hat elemet, van közöttük egy, amelyik az egész építmény alapját képezi, ezt kell megkeresni. De melyik lehet az? Nem, ez a hosszú sima nem jöhet szóba. Akkor hát a maradék öt közül valamelyik. Csak türe­lem, türelem....! Lehet puskázni, mert a készletből csak a kicsit ka­pom darabokban. A közepes mé­retű, 16 elemes, valamint a 26 da­rabból álló nagy játékot készen tálalja az ötletgazda. Csak le kel­lene koppintani, így hát hol az egyiket forgatom, hol a másikat tanulmányozom, de hiába... A négy sarok csak nem akar össze­állni.- Majd otthon! Ott több időm lesz rá - szabadkozom kénysze­redetten, azt meg végképp nem merem elárulni, hogy miket gon­dolok a mai olasz ácsok őseiről.- Mi lett a sorsa a Logikai trió­nak?- Keserves utat jártam be vele - sóhajt a korábban ecsédi bánya­gépészként, technikusként, illet­ve személyzeti csoportvezető­ként dolgozó nyugdíjas. - A min­tapéldányt fából készítettem el, de rájöttem, hogy az nem alkal­mas a sorozatgyártásra. Csak a fröccsöntéses műanyag jöhet szóba, az úgynevezett ABS-anyag felel meg a legjobban a pontosan 8x8x8 milliméteres elemek elké­szítésére. A védettséghez haszná­lati mintaoltalom szükséges, az igazi gondot azonban nem ez, ha­nem az öntőszerszám elkészítése okozza. Erre az én nyugdíjamból nem futja.- Nem próbált társakat keresni a kivitelezéshez?- Hosszú listát tenne ki azok­nak a neve, akikkel az elmúlt egy évtized alatt tárgyaltam, levelez­tem. A sors valahogy mindig elle­nem játszott: volt olyan vállalko­zó, aki támogatott volna, de idő­közben csődbe ment. Mások szó­ba sem álltak velem, vagy ha igen, akkor sejtelmesen azt firtat­ták, hogy mennyit ér meg nekem az ő összeköttetésük, persze elő­re fizetve az összeget. Végül rá kellett jönnöm, hogy nincs magá­nyosabb ember egy vidéki feltalá­lónál.- Most hol tart a dolog?- Itt áll az asztalon... Mondhatná erre valaki, hogy egyedi dolog ez a játékügy. A mai világban, amikor szinte mindenki a számítógépek előtt ül, s a világ­hálón barangol, megcsappant az érdeklődés az ilyen logikai szer­kentyűk iránt.- Ez lehet, hogy igaz - bólogat a tervekkel, ötletekkel teli férfi. ­De ugyanez az érdektelenség fo­gadta azt a találmányomat is, amely már nagyon is komoly do­log. Nem holmi játék, hanem egy olyan szerkezet, amellyel milliós értékeket védhetünk meg. Hogy megmutathassa, kabátot öltünk, mert odakinn süvít a friss márciusi szél, s nekünk el kell sé­tálnunk a távolabbi garázssor­hoz. Szabó Béla megáll az egyik ajtó előtt, s a kilincs fölött dom­borodó apró vasfoglalatú lakatra mutat.- Amióta ezt felszereltem, ide nem tört be senki. Ehhez a zárhoz a saját kulcsán kívül semmivel sem lehet hozzáférni - tessékel közelebb, nézzem meg a saját szememmel. S valóban, a közön­séges lakat úgy bújik meg a fogla­lat alatt, hogy csupán a kulcs el- fordításához van elegendő hely.- Néhány évvel ezelőtt a Sárhe­gyen feltörték a sógorom hétvégi házát. Akkor keseregte el, hogy de jó lenne ide egy olyan bizton­sági zár, amivel nem tudnak meg­birkózni a gazemberek. A dolog szöget ütött az újító kedvű rokon fejébe, s addig gon­dolkodott, tett-vett a garázsban, amíg el nem készült ez a lakat­kombináció.- Olyan megoldást találtam a zárszerkezet borítására, ami lehe­tetlenné teszi, hogy bármivel is hozzáférjenek. Miután az ajtó és a lakat között olyan kicsi a hely, hogy oda nem fér be a fűrész, paj- szerrel sem lehet lecsavarni, de még a fúrófejet sem tudja odail­leszteni a betörő. Ha végképp be akar jutni, akkor be kell szakíta­nia az ajtó tábláját, de azon az ap­ró lyukon nem lophatja ki az au­tót, netán a kerti ldsgépet a pincé­ből, a berendezést a hétvégi ház­ból. Nézzük a csodalakatot, s arról beszélgetünk, hogy ennek az öt­lete és terve is bejárta már a talál­mányi, szabadalmi hivatalt, de az itteni garázsajtónál nem jutott to­vább az ügye.- Állítom - legyint a feltaláló -, hogy az elküldött levelek, bead­ványok többet nyomnak, mint ez az egész fémszerkezet. A sok ke­serűségről nem is szólva, mert úgy tűnik, hogy ami itthon szüle­tik, az nem érdekel senkit. Ha vi­szont ráharap egy külföldi cég, akkor az illetékesek nyomban előhozakodnak a váddal, hogy ki­fosztják az országot.- Ezek után bizakodik még?- Nézze, úgy szól a mondás, hogy az ember, amíg él, addig re­mél. Az én ajtóm minden olyan érdeklődő előtt nyitva áll, aki jó szándékkal tárja rám. ___________________________SZILVÁS ISTVÁN __________HÉHJE6Y__________ Sza bó Béla 1925: Párádon született 1942: szobafestősegéd-vizsgát tett 1951: Földkotró Vállalat, veze­tő kotrómester 1958: Füzesabonyi Mezőgaz­dasági Gépállomás, gépkezelő 1962: Mátraaljai Szénbányák Vállalat, dózerszerelő, majd személyzeti csoportvezető 1985-től nyugdíjas Olvasóinkkal együtt emléke­zünk a 10 éves Hírlapra. Mi vá­logatást közlünk a lapban meg­jelent egykori fotókból, s Önö­ket arra kérjük, jelentkezzenek szerkesztőségünkben, ha felis­merték saját arcukat, vagy is­merősüket. Szándékunk, hogy egy évtized után megszólaltas­suk a szerencséseket. írja meg tehát címünkre (Heves Megyei Hírlap, 3300 Eger, Barkóczy u. 7.), hogy kit tisztelhetünk a be­karikázott arcokban?

Next

/
Thumbnails
Contents