Heves Megyei Hírlap, 2000. március (11. évfolyam, 51-76. szám)

2000-03-18 / 65. szám

2000. MÁRCIUS 18., SZOMBAT 5. OLDAL „A gazdaság sikeres, ám hiányzik a távlatokban való gondolkodás” Beszélgetés dr. Medgyessy Péter volt pénzügyminiszterrel Területfejlesztési elképzelések megbeszélése végett járt csütörtökön Egerben Sós Tamás me­gyei közgyűlési elnök vendégeként dr. Medgyessy Péter, az előző kormány pénzügyminisztere, az Inter-Európa Bank Rt. igazgatóságának elnöke. A közgazdász-politikus, mielőtt előadást tartott vállalkozóknak, készséggel nyilatkozott a gazdaság jelenlegi helyzetéről a Hírlapnak.- A mai kormány tagjai nyilatko­zataikban gazdasági sikerlistát tárnak a lakosság elé. Ön, mint korábbi pénzügyminiszter, ho­gyan értékeli az elmúlt évek hazai gazdasági teljesítményét?-Elkeli ismemi, hogy a magyar gazdaság ma nagyon sikeres. Nem­zetközi elismertsége igen jó, hazán­kat a különböző minősítő intézetek előbbre sorolták. Jól vészeltük át az orosz és a tőzsdeválságok sorozatát.- Vegyük most le azt a szemüve­get, ami a politikát is látótérbe en­gedi Mely szakmai okokkal ma­gyarázható a gazdaság sikeressége?- A magyar gazdaság sikeressé­gének alapvető tényezője az, hogy hazánkban egy nagyon fájdalmas, nehéz időszak után végbement a szerkezetátalakulás. E mögött élet­képes és versenyképes nagyválla­latok vannak. Ezek magyar nagy- vállalatok, mert minden hiedelem­mel ellentétben olyan cégek, ame­lyek itt tevékenykednek, itt fizetnek adót, magyar munkaerőt foglalkoz­tatnak, munkájuk előkészítéséhez, a fejlesztésekhez magyar kutatókat vesznek igénybe. Ezeket magyar vállalatoknak kell tekinteni, még akkor is, ha valamely multinacio­nális cég itthoni egységéről van szó. Egészséges szervezetet működtet­nek, s a háttérben olyan nagy cégek vannak, amelyek megrendelési ál­lománya, piaca sokkal szélesebb bázisú a kis magyar piacnál.- Napjainkban ismét fellángolt a vita, vajon a Bokros-csomag el­indítója volt-e a fejlődési folya­matnak, vagy felesleges terheket rótt az ország lakosságára. Ön mi­ként ítéli ezt meg?- Én azt mondom, a szerkezet- átalakításon túl a mai gazdasági siker fő oka, hogy amikor 1993-94-ben volt egy kisiklása a honi gazdaságpolitikának, utána bekövetkezett egy olyan korrek­ció, amely helyére tette a magyar gazdaság értékrendjét. Elrendez­te a meglévő egyensúlyi problé­mákat. Segítette, hogy a magyar gazdaság ne csak egyszeri, átme­neti időszakra mutasson fel jó tel­jesítményt, hanem ez a teljesít­mény tartósan fenntartható le­gyen. Ezt nevezhetjük Bokros­csomagnak, de inkább egy sza­kasz terméke volt, amelynek Bokros Lajos egy láncszeme. Az elméleti programalkotást szem­lélve Békési László koncepciója gyakorlatilag azonos volt Bokro­séval, azzal a különbséggel, hogy Békési Lászlónak általam most nem elemzendő okok miatt nem volt módja, lehetősége, vagy nem volt elég ereje, hogy végigvigye elgondolásait. Bokros Lajos a ma­ga erőszakosságával, keménysé­gével megtette ezt. Miután ő el­ment, a személyemben jött egy olyan folytatás, amely szakmai­lag nem tért el attól, mint ami az előző két miniszter fejében és részben gyakorlatában megvolt, de ezt megpróbálta az emberek számára emészthető, közérthető módon közvetíteni más, az elődöktől eltérő stílusban. S van egy harmadik magyarázat is: szü­lettek gazdasági reformok, ame­lyek a gazdaság működőképessé­gének tartósságát biztosítják.- Nevezetesen melyek ezek?- Ide sorolom a nyugdíjreformot. Ez nagyon súlyos kérdést, az örege­„A siker titka: végbement a szerkezetát­alakítás” FOTÓ: PERL dés problémáját igyekszik pénz- ügyüeg és hosszú távon megoldani. Lehetővé teszi, hogy Magyarorszá­gon jelentős tőkeképződés menjen végbe, ami a későbbiekben a gaz­dasági növekedést szolgálhatja. Ér­demes szólni még az adórendszer­beli változásokról, s persze még sok más elemről.- Hogyan minősíthető a mai kor­mány szerepe ebben a sikerben?- Ha reálisan akarjuk nézni, ak­kor az mondható, hogy a mai kor­mány nem rontott a gazdaságpoliti­kában. Én ezt érdemnek tartom, nem viccből vagy gúnyból mondom. Úgy vélem, racionális, a piacot tisz­teletben tartó gazdaságpolitikát foly­tat a kormány, s ez önmagában is érték. Tipikus hibának tartom, ami­kor egy kormány vagy egy minisz­ter azt képzeli magáról, hogy az élet vele kezdődik, s ha ő már nem lesz a helyén, akkor az élet meg is áll. A lényeg az, müyen a magyar gazda­ság valódi teljesítménye, s mi ennek a valóságos oka. Amit viszont hiá­nyolni lehet - s ez a hiányérzetem sajnos egyre erősödik -, az az, hogy nagyobb előretekintéssel kellene vin­ni a gazdaságpolitikát.- E felvetésében mire gondoljon az olvasó?- Nekem nincs semmi bajom a mai konkrét gyakorlati gazdaság- politikai lépésekkel. Ám azzal igen, hogy sem a gyakorlatban, sem elő­készületben nem látok olyasfajta el­mozdulást, amelyik hosszú távm is biztosítja a magyar gazdaság ver­senyképességét. Ehhez hozzátarto­zik az is, hogy a vállalkozói réteget ténylegesen tehermentesítse az ál­lamháztartási reform, így téve lehe­tővé azt, hogy az óriási nemzetközi versenyben ne egy borzasztóan sú­lyos pénzügyi teherrel induljon a magyar vállalkozó. A rájuk kisza­bott terheket - nevezzük tb-nek, adónak, bárminek - ténylegesen csökkenteni kellene. Erre nagyon sok ígéret hangzott el az elmúlt években, ám nem látom ennek je­lét. A terhek persze csak a helyes reformok nyomán csökkenhetnek. Fontosnak tartom az egészségügyi rendszer átalakítását. Ebben a nyugdíjreformhoz hasonló logiká­jú, gondolkodású változtatásra len­ne szükség. Nem látszik megoldód­ni az, hogy a lakosság számára vég­re színvonalas, szolgáltató jellegű egészségügyi ellátás biztosíttassék. Olyan, ahol nem emelkednek egyre elviselhetetlenebbül a gyógyszer­árak, ahol nem a vállalkozókkal, az alkalmazottakkal fizettetik meg a túlzott egészségügyi terheket, az ésszerűtlenséget. Az időveszteség e téren halmozottan jelentkezik a jö­vőben. Arra kell gondolni: Magyar- ország ma azért vonzó hely a külföl­di tőkebefektetőknek, mert itt olcsó és nagyon képzett munkaerőt talál­nak. Na most, abban a percben, ahogy a bérek elkezdenek komo­lyan utánamenni az európai uniós béreknek - s ez nemsokára el kell hogy jöjjön, hiszen az áraink már ott tartanak -, akkor a magyar gaz­daság versenyképessége szükség­képpen rosszabb lesz. Ha most itt nem lépünk, akkor a külföldi tőke tovább fog menni. Nem azért, mert nem szereti Magyarországot, ha­nem azért, mert az az időleges előny, ami az alacsonyabb bérek­ből, a magas teljesítményből és a jól képzett munkaerőből adódott, bizony, el fog veszni! Nos, az ilyen típusú gondolkodást hiányobm én. Azt, ahol látnám, hogy nem egy vagy két évben, nem választási cik­lusokban gondolkodnak, hanem tíz-húsz éves perspektívában. Olyan rendszert képzelek el, ahol az okta­tásnak, a képzésnek adnak abszolút prioritást.- Azért látszik ellentmondás: a hatalomra kerülő kormányok - bár érdekeik az Ön által elmondotta­kat kívánnák meg - bizonytalanok a jövőt illetően, s nem szeretnék, ha az esetleges sikereket egy követke­ző politikai kurzus aratná le...- A magyar politikai rendszer óri­ási érdeme: 1990-ben olyan struktú­rát és intézményrendszert alakított ki, amely megteremtette a lehetősé get arra, hogy minden eddigi kor­mány a saját ciklusát teljes egészé ben kitöltse. Ezt a környező kelet- közép-európai államokban nemigen tapasztalhattuk. Ez a stabilitás hozta hozzánk egyebek között a külföldi befektetőket is. Ám talán hátrány, hogy épp emiatt nem tudott kiala­kulni olyan pártstruktúm, pártszö­vetségi forma, amely hosszabb távm lehetővé tenné, hogy egyfajta kon­cepció érvényesüljön hosszabb időszakban az országban. Holott er­re nagyon nagy szüksége lenne ha­zánknak. Mindhárom eddigi kor­mányzati erő hibája, hogy sosem tu­dott egy ciklusnál tovább gondolkod­ni Ezen túl kéne lépni, s ezért tar­tom bűnnek, hogy nem megfelelő a szakértői apparátus, a kormányzati és önkormányzati szakemberek, a kutatóbázisok kihasználása. A négyéves politikai váltógazdálkodás elfogadott a világon. A nyugati de­mokráciákban azonban sokkal na­gyobb becsben tartják a szakértőket, a kutatószervezeteket, a szakappa­rátusokat. Nálunk különös módon nagy hajlam van arra, hogy a politi­kai változásokkal együtt szinte min­denkit elküldenek. Már épp megta­nulnák, hogy mit kellene tenniük, amikor leváltják őket. Nincs meg a folyamatosság. Sokkal jobban meg kellene becsülni őket, s garantálni a szaktudásukhoz méltó foglalkozta­tást, és jövedelmet.- Egyre több jel utal az agrár- gazdaság gyengélkedésére. Nem lehet ennek épp az az oka, hogy az agrártárca másfél évig szinte csak a személycserékkel foglalatosko­dott a felügyelete alá tartozó intéz­ményeknél, cégeknél?- Valószínűleg igazság lehet eb­ben. Szerintem az agrárgondok gyökere, hogy nem sikerült a politi­kai pártok és a társadalom szerep­lői közötti konszenzust kialakítani arról, mit helyezzünk a magyar ag­rárpolitika centrumába. Nemzetkö­zi téren igazán nagy agrárprodukci­ók azokhoz az országokhoz köthe­tők, ahol nagybirtokokon, korszerű technológiával és technikával dol­goznak. Nekünk velük kell verse­nyeznünk. Magyarországon az 1990 előtti mezőgazdasági hoza­mok nagyobbak voltak, mint ta­valy. A honi gazdaságban másutt nincs ilyen lemaradás. Az ipar tel­jesítménye sokszorosa a 11 évvel ezelőttinek. A szolgáltatások szín­vonala, kulturáltsága is fantaszti­kus mértékben nőtt. Bármennyire is szimpatikus emberileg a kisbir- tokok hangsúlyozása, a versenyké­pesség szempontjából ezek nem állják meg a helyüket. Azt is mon­dom, nem kell összekeverni a szoci­ológiai gondók megoldását a ver­senyképességet segítő pénzügyi tá­mogatásokkal. Ezzel nem oldom meg a versenyképességet, viszont elveszem a pénzt azoktól az üze­mektől, amelyek eredményesen tudnának előrehaladni.- Nemrég látott napvilágot, hogy a kormányzati címzett és cél- támogatásokat döntően csak a kormányerőkhöz tartozó vagy azokhoz lojális vezetésű megyei, illetve helyi önkormányzatok kap­ják. Helyénvalónak tartja Ön ezt?- Ha előfordul, azt nagyon sajná- bm, mert a teljesítményeket nem lehet azon az alapon mérni, hogy ki melyik közösséghez tartozik. Meg­van a módja annak is, hogy a politi­kai hovatartozást elismerjünk, de ez nem az a terület.- Visszakanyarodva a gazdaság sikerességére: mi az oka annak, hogy a gazdasági növekedés az egyes állampolgároknál még nem igazán érzékelhető?- Nagyon differenciált a kép ha­zánkban. Igen nagy a szakadék a szegény és a gazdag rétegek között, és ez az elmúlt tíz évben csak roha­mosan nőtt. Komoly rétegek nem érzik a változás előnyeit, amelyek pedig kétségtelenül megvannak. Amíg a rendszerváltás ebit a jöve­delem tekintetében a felső tíz száza­lék és az alsó tíz százalék közti kü­lönbség egy az öthöz aránybtt, ad­dig ma ugyanez az arány egy a ki­lenchez. Ez pedig elképesztő! Nagy­jából ugyanakkora GDP mellett ez az adat jelzi: egyes csoportok meg­gazdagodása csakis más csoportok rovására mehetett végbe. Úgy vé­lem, nem elsősorban a Kelet- és Nyugat-Magyarország közötti kü­lönbségekről van szó, inkább arról, hogy foltonként jelentkeznek az el­maradott területek. A jövő fontos kérdése a már sokat emlegetett hosszú távú gazdaságpolitikai re­formok, a szociológiai problémák megoldása mellett az efféle különb­ségek kiegyenlítése, amely csak egyféle úton, a jó helyzetben lévőkhöz való felzárkóztatás for­májában képzelhető el. SZALAY ZOLTÁN __ RÉNES MARCELL í r* «4 Mindert na Népet boldogítani nem könnyű feladat. Ül a demokratikusan megválasztott parlamenti képviseb, mondjuk, az irodájában a számító­gépe ebit, de ülhet a sarki kocsmában vagy a fürdőkádban is, és rettentően töri a fejét, gondolkodik, a száguldó idegimpulzusok szinte szikrát vetnek az agytekervényeken. Hogy akkor most mit is kellene...? Mit kéne tenni, hogy jó bgyen nekik? A polgároknak. A népnek. A nemzetnek. Adót csökkenteni? Nyugdíjat emelni? Inflációt letörni? Katasztró­fát elhárítani? Folyóvizet méregteleníteni? Összedőlt házakat újjáé­píteni? Egészségügyet támogatni? Csupa közhelyes dobg. A komputer már rég energiatakarékos üzemmódra kapcsolt, a sör a kocsmaasztalon megmelegedett, a fürdővíz kihűlt, amikor el­jön a megvilágosodás. Hozzunk törvényt arról, hogy az ország összes intézményét fel kell bbogózni, de nem ám csak ünnepeken, mint manapság szo­kás, hanem állandóan. Fújja mindenütt, mindennap a magyar zászbt a szél. Piros-fehér-zöld, ez a magyar föld, az idegenek is tud­ni fogják, mikor erre veti őket a sors, ez itt még véletlenül sem Ka­merun vagy Pápua-Új-Guinea, hanem Magyarország. És ilyetén mó­don nyilvánvalóan az istenadta nép boldogságérzete is fokozható - permanens ünneplést sejtető zászlók, amerre a szem ellát -, más­ként fogalmazva, a honatya avagy honanya meghálálja a belevetett állampolgári bizalmat. Nem hiába küldték őt az Ország Házába. Sőt, példája követendő lesz képvisebtársai számára is, az egyik mindjárt azt javasolja, hogy a zászbkra kerüljön fel az ország címe­re is, módosuljon az alkotmány, bgyen tehát ez a címeres bbogó a hivatalos magyar zászb. És akkor ezt használhatják majd a halá­ron túli magyarok is a megemlékezéseken, s úgy általában, amikor kell, teszi hozzá az ötletgazda. Közhelyekkel, költségekkel, s olyan apróságokkal pedig, mint hogy a koronás országcímerrel jelképezett magyar állam nem azo­nos a piros-fehér-zöld színeket sajátjának tekintő magyar nemzettel, nem foglalkozunk. BARTA KATALIN Elfogyunk A kormány a napokban kapta meg azt az elemzést, amelyet demográfusok szűk csoport­ja készített a népesség összetételéről, a főbb tendenciákról. Eszerint hazánkban - ha min­den így marad, mint most - 2050-re csupán nyolcmillióan élnek majd, s az idősek száma is 30 százalékkal gyarapodik. A nagy rejtély a közbeékelt szavakban van: ha minden így ma­rad, mint most. Mert mi is van most? Családbarát kormány, amely a családi adó­zást szorgalmazza, adókedvezményekkel segít, visszaállította a gye­det, alanyi jogú juttatásként adja a családi pótbkot, és így tovább. Az elmúlt egy-két évben a leghangzatosabb politikai szbgen a fi­atal, többgyermekes családok támogatása volt. Miért van hát még­is, hogy a magyar asszonyok nem akarják a népességet gyarapíta­ni? Miért van az, hogy a családbarát intézkedésekből jóformán sem­mit sem érezni? Miért, hogy hovatovább a bevándorlók jelentik a te­hetséges megoldást arra, hogy többen bgyiink? S vajon mbit is bgyünk többen, ha a gyermekszülés mais a leg­kockázatosabb vállalkozásnak számít e hazában? A mai magyar nőnek nem sok választása van. S ha gyermeket szül, még ennyi sem marad. S továbbra is kérdés marad, mi módon teremtsenek maguk­nak önálló otthont a fiatalok. Mert hiába a kedvezőnek ígért lakás­hitel, ha sokak számára elérhetetlen marad. A jebnbgi kormány ideális családmodellje mindezek ellenére a három- vagy több gyerekes család. Bátornak, de még inkább vakme­rőnek kell lenni ahhoz, hogy manapság valaki belevágjon ebbe a bi-' zonytalan kimenetelű kalandba Barátomnak egyébként egyszerű válasza van az egész fenti di­lemmára; ő ugyanis azt mondja, hogy a természet böksebb minden kormánynál és szociális rendebtnél. Példa erre, hogy a nagy vér- veszteséget követelő háborúk után mindenféb beavatkozás nélkül helyreállt a demográfiai rend. Olyannyira, hogy ha sok férfi esett el á csatákban, a békeidőben több fiú született. Hagyatkozzunk tehát a természet rendjére? Nem véletlen, hogy fogyunk? A természet úgy látja bölcsnek, hogy a magyarságnak nincs oka szaporodni? Hiába van béke, ha ebből megélni nem lehet. Hír(telen)kék... Saját körülményeikhez képest túlzottan szaporodnak - jelentette ki a Miniszterelnöki Hivatal illetékes államtitkárságának egyik munkatársa -, ezért a roma nőket ingyenes fogamzásgátló tablettával kell ellátni. Ezt a pirulát nem nyelik le.... * Szövetségi tagságunk évfordulóján egyértelműen tudatták hazánk­kal: kemény tempót diktál a NATO. Aki nem lép egyszerre, annak nem lesz jubileuma jövőre... * Borospince-szépségversenyt rendeznek a közeljövőben a Balaton- környéki Salföldön. Nincs csúnya pince, csak keveset adtak benne inni... •k Az Angol Prostituáltak Szövetségének tagjai - tiltakozásul a Westmin­stert önkormányzat tiltó lépései ellen - London vigalmi negyedében, a Sohóban lévő St. Anna-templomban tartottak válságmegbeszélést. Átkot szórtak a szerelem papnői... _____________________________________________________________________(SZILVÁS!

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents