Heves Megyei Hírlap, 2000. március (11. évfolyam, 51-76. szám)

2000-03-11 / 60. szám

/ Ütemezési lehetőség a semmi helyett A szociális kérdésekben az önkormányzatok szerepvállalása elengedhetetlen Az új lakástámogatási rendszer bírálói szerint keveseknek nyújt tényleges segítséget. Bár a jogosultak köre a törvény megjelenése óta is bővült, ez a vélekedés tartja magát. Nemrégi­ben a Fidesz országgyűlési képviselője, dr. Mánya Kristóf egy lakossági fórumot szervezett a témáról. Ezen a párt frakcióvezető-helyettese, Sasvári Szilárd beszélt a lehetőségekről, a hiányosságokról és a kormányzati elképzelésekről. A fórumot követően alkalmunk nyílt a támogatási rendszer mellett a médiaügyekről is szót váltani a frakcióvezető-helyettessel. A lakástámogatási rendszer egyik legfontosabb alapelve, hogy hosz- szú távú és olcsóbb támogatási rendszer alakuljon ki - mondja Sasvári Szilárd. - Úgy vélem, ezeknek sikerült eleget tenni, s komoly előrelépésről is beszélhe­tünk. Elsőként talán arról: lehető­vé vált az 1994 január utáni „ré­gi” hitelek lecserélése, mégpedig a kedvezmény elvesztése nélkül. Ezzel a családok hitelterhei csök­kennek, aminek a jelentősége aligha szorul bővebb magyará­zatra. A másik nagyon fontos elem, hogy akiknek a nyolcszá­zalékos kedvezményes hitel (va­lamelyik feltétel hiánya miatt) nem elérhető, azok számára is kí­nál lehetőséget a rendszer, még­pedig a jelzáloghitel útján. Azon bankok, akik szerződést kötöttek a jelzáloghitel-bankkal, olyan „csomagokat” kínálnak, amelyek esetében a piacinál lényegesen alacsonyabb, 12-14 százalékos kamattal lehet hitelhez jutni. A harmadik- igen jelentős ered­mény, és ezt egy kicsit személyes érdememnek is tartom: azok a családok is jogosultak a nyolcszá­zalékos kedvezményes hitelre, akik két gyermeket nevelnek, de vállalnak egy harmadik csemetét is. Természetesen akkor, ha a töb­bi feltételnek is megfelelnek. Vé­gezetül a támogatandók körének jelentős bővülését hozta az is, hogy a Fidesz elnökségének ja­vaslatára a kormány elfogadta: ne csupán a 2000-es, hanem az 1999-es építési engedélyekkel ren­delkezők számára is legyen elér­hető a támogatás.- Gyakran említik a rendszer hiányosságaként, hogy - bár az Ön által elsoroltakkal bővült a jo­gosultak köre, de mégis - kevesek számára hozzáférhetőek az új la­kástámogatási rendszer előnyei. Például amiatt, hogy használt in­gatlanok vásárlására nem vehető igénybe a kedvezmény.- Ez egy meglehetősen össze­tett kérdés. Készültek számítások arról, hogy mennyibe kerülne a jogosulti kör további bővítése, például az ön által említettekkel, illetve a kétgyerekes családokkal. Nos, ez mintegy 900 milliárd fo­rinttal terhelné meg a költségve­tést. Azt hiszem, ezután már csak költői lehet a kérdés: miből? Erre aligha képes ma az ország.- A pénzintézetek tapasztala­tai azt mutatják, hogy sokan csa­lódottan távoznak a bankból, amikor részletesen megismerik a hitelek feltételeit. Az igen magas törlesztőrészletek sokaknak elér­hetetlenek.- Ebben bizonyos tekintetben mi is hibásak vagyunk. Egy na­gyon korrekt tájékoztató anyag készült, ami tartalmazta, hogy milyen feltételek teljesülése ese­tén mit vehet igénybe az adott család. Ez sajnos nem egészen így jött át a köztudatba. Itt két­ségtelenül tennivalónk akad, el­sősorban-a bankok képviselőivel kell leülnünk, mert kissé non- szensznek tartom, hogy a rende­letet minden pénzintézet más­képpen értelmezi. A törlesztőrés­zletek kapcsán azt szeretném el­mondani: egyrészt a sokat emle­getett nyolcmillió forintos hitel a maximum, nem hiszem, hogy a legtöbbek számára ez a cél. Mint ahogy általában sem a nagy ösz- szegű hitel lehet a megoldás. De mondjuk egy hárommilliós hitel havi 25 ezer forintos törlesztőrészlete működőképes lehet, feltételez­ve mondjuk egy nettó 75 ezer fo­rintos családi jövedelmet. Ez azért átlagos­nak tekinthető egy kétkeresős család eseté­ben. A családo­kat vélemé­nyünk szerint egyébként há­rom nagy cso­portba lehet osztani, a szoci­álisan rászoru­lókra, az átla­gos jövedelmű­ekre, illetve az átlagosnál jobb anyagi helyzet­ben lévőkre. Ér­telemszerű, hogy a szociális vo­natkozásokat eltérően kell kezel­ni. Itt elsősorban arra gondolok - sajnos, az érintettek ellenállása miatt ez nem valósult meg -, hogy az önkormányzatoknak szerepet kell vállalniuk a problé­ma szociális alapon történő ke­zeléséből.- Az önkormányzatok jobbára nem dúskálnak a pénzben. Ők is joggal kérdezhetik: miből? Külö­nösen akkor, ha - általában - a bérlakásaiktól az elmúlt években jobbára „megszabadultak”, nem tudván tovább vállalni a fenntar­tási költségeket. Gyöngyös eseté­ben például öt százalék alatti az önkormányzati bérlakások ará­nya.- Az önkormányzati bérlakás­állomány kétségkívül sok helyen „elkopott”, azonban megenged­hetetlen, hogy ezt a vagyont napi működési feladatokra éljék fel. Az is tény sajnos, hogy bár az önkormányzatok országos szin­ten 16 milliárd forintot kapnak lakáscélú feladatokra, ennek csu­pán negyedét költik aktív lakás- politikára. Ha felelősen gazdál­kodnak, gazdálkodtak ezzel a va­gyonnal, akkor nem olyan nagy a baj. Amelyik helyhatóság áldoz a bérlakás-programra, az minden saját forintja mellé két állami fo­rintot kap. De ingyenpénzt nem lehet osztogatni, ezt tudomásul kell venni. Több elképzelés is van, említhetem például az úgy­nevezett fecskeház-programot. Ennek lényege, hogy a fiatalok számára garzonjellegű lakásokat építsenek, amelyekbe bekerülve a családot élőtakarékosságra kö­telezik, természetesen a szociális szempontokat is szem előtt tartó bérleti díjak mellett. Ezzel né­hány év alatt a család megte­remtheti az előbbre jutás alapja­it. Ami többirányú lehet, hiszen ha az előtakarékosság nyomán önereje képződik, akkor hitelké­pessé válik, beléphet á használt ingatlanok piacára, majd néhány év után újabb továbblépés követ­kezhet. Alapvető elem tehát a fo­kozatosság elve és a „felfutó rendszer”. Úgy ítélem meg, a je­lenlegi otthonteremtési támoga­tás az ütemezett előrelépés lehe­tőségét nyitja meg, a semmi he­lyett. Az önkormányzatoknak Sasvári Szilárd: Ingyenpénzt nem lehet osztogatni FOTÓ: SUHA PÉTER elemi kötelezettsége és egyben érdeke, hogy megfelelő bérlakás­állománnyal bírjanak. Egy fél éven belül kiderül, hogy milyen forrásból, de az most is bizton ál­lítható, hogy erre igenis szán pénzt a kormányzat.- A sokat emlegetett „három gyerek, három szoba, négy ke­rék” elgondolás a fentiek tükré­ben azért nem mutat olyan idilli képet.- Pontosítsunk: nem arról volt szó, hogy ez holnaptól minden­kinek meglesz. Ez egy tízéves program lehetséges eredménye. A gyerekekről szólva pedig érdekes tapasztalat: akik szerint két gye­reket „lehetetlen” felnevelni, azok általában gyermektelenek, vagy egy csemetét nevelnek. Akik szerint a három gyerek már nagyon nagy teher, azoknak álta­lában két gyermekük van. Akik három gyereket nevelnek, azok nem mondják, hogy lehetetlen. Szerintem sincs olyan harmadik gyerek, akit ne lehetne tisztesség­gel felnevelni. Az is általános, hogy az anyagi erő fordítottan arányos a gyerekszámmal, va­gyis, ha valaki­nek „jól megy”, ettől még nem vállal több gyer­meket.- Mi a véle­ménye arról, hogy eddig alig több, mint szá­zan vették igénybe az ott­honteremtési támogatást? Nem tűnik ez | igen alacsony I számnak?- Ha figye­lembe vesszük, hogy eddig csak a 2000-es érvé­nyes építési engedélyekkel lehe­tett ezt megtenni, akkor nem gondolom, hogy ez ijesztően ke­vés lenne. Tekintetbe véve az építési engedélyeztetés eljárásá­nak időigényességét, szerintem az ország leggyorsabb 120 embe­re élt eddig a lehetőséggel. De mint említettük, immár a régebbi érvényes építési engedélyek is megfelelnek, ez bizonyára növe­kedést hoz maid. NÉVJEGY:- Szó esett már a használt in­gatlanokról. Az is tény azonban, hogy az ingatlanárak példátlan mértékben emelkedtek az utóbbi időben. Gyöngyös esetében 60 százalék körüli mértékről szokás beszélni. Ez, nem lebecsülve az előtakarékosság fontosságát, a fokozatosságot, mégiscsak ko­moly problémákat jelenthet.- Kétségtelen, hogy 1998-99- ben nagyon meglódultak az in­gatlanárak, ennek összetevőit ta­lán most ne elemezzük, de tény, hogy a befektetések nagy része az ingatlanpiacra áramlik. Az említett időszakban országos át­lagban 190 százalékos az emel­kedés. Úgy vélem, az új rend­szerrel követni lehet ezt a tren­det egy kicsit. Még egyszer mon­dom: jobbára a semmi helyett kí­nál lehetőségeket. Az is nagyon fontos, hogy a kereskedelmi bankrendszeren kívül lehet hite­lekhez jutni, mégpedig pénzinté­zetenként eltérő feltételekkel. Azt hiszem, ez azon esetek egyi­ke, amikor a verseny végre a pol­gároknak is kedvez.- A közvéleményt az előbbi té­mához hasonlóan foglalkoztatja a médiakuratóriumok körül ki­alakult helyzet. S úgy tűnik, a honi politikai életet is alaposan felkavarta a „csonka kuratóriu­mok" megszavazása. Mint a kul­turális és sajtóbizottság, illetve a média albizottság elnöke, mi­ként vélekedik Ön a kialakult helyzetről?'- Több lehetséges megoldást is látok. Elöljáróban szeretném elmondani, hogy a jövő hétre kezdeményeztük egy hatpárti egyeztetés összehívását, ponto­san azért, hogy megoldódhasson ez a szerencsétlen kérdés. Azt is nyugodtan kijelenthetem: ré­szünkről nincs akadálya annak, hogy a Parlamentben az ellenzék által közösen állított jelöltekről szavazzunk. Ahogy egyébként megtettük ezt az Országos Rádió és Televízió Testület esetében is. Csak zárójelben jegyzem meg: az ellenzék abban sem vett részt, holott az ORTT esetében a törvé­nyes jelölési eljárás alapján ke­rültek ki a kurátorjelöltek. A mostani eset megoldására az egyik lehetőség, hogy - amint azt a miniszterelnök úr is kérte - hatpárti egyeztetést követően mó­dosítsuk a médiatörvényt. Sok esetben vannak a törvényekben képviselőcsoportokhoz telepített jogkörök, azon­ban „oldalak­ról” csak itt esik szó. Vagyis az ellenzék és kor­mányoldal meg­fogalmazásról. Tehát jelen pil­lanatban ennek kell megfelelni, vagy a törvényt kell módosítani. A másik lehet­séges megol­dás, ha az ellen­zéknek sikerül egységesen je­lölteket állíta­nia, mint emlí­tettem, mi na­gyon szívesen szavazunk ezek­ről a személyekről. A harmadik lehetőség - amint azt az Alkot­mánybíróság is javasolta - a ku­ratóriumok létszámának növelé­se. Számunkra mindegyik meg­oldás elfogadható. Arra viszont sem a Parlamentnek, sem a ház­elnök úrnak nincs lehetősége, hogy a törvényektől, illetve az AB-döntésektől eltérjen. SUHA PÉTER KOVÁCS JANOS Drótok Szürke, fakó tél végi délelőtt, a csontjaiban érzi az ember, hogy az ilyen délelőttökön nem szoktak jelentős dolgok történni. Van­nak igyekvő, szorgos, törekvő délelőttök, és vannak lehetetlen, savanyú, befulladt délelőttök. Egy lány áll a kisváros főutcá­ján, drótokon lógó bábut billegtet valami fojtott, náthás hangú zene dallamára. A marionettfigura olyan megadóan, kopottan lóg, mint egy levegőbe szúrt felkiáltójel, amelyik tudja, hogy úgyis hiába minden. Hiába koldul figyelmet. Teljesen lefagyott, meggémberedett mutatvány. Az arra járók nem állnak meg. Nincs bámész tétovaság, elhullajtott mosoly, és a közvetlenség árát sem fizetik aprópénzzel. Szigorú, poros közöny volt aznap délelőtt. Az ember, akárcsak az idő, kiszámíthatatlan. A marionettet inkább szokta szeretni az utca népe. Szereti látni a sorsot. Va­lamibe végre belelátni. Okosnak és bölcsnek lenni, mint az életben soha. Látni az irányított történetet, ahol a mögöttes mindig nyilvánvaló. A bábu mindig hitelesebb, mint a valóság. Elfogódottság nélkül szemlélni, miként lehet magától értetődő természetességgel dróton rángatni egy igaz történet szereplőit. Ez vonzó. Ez szép, idegen, de egyben ismerős. Nagyon távoli ér­zés valami megmagyarázhatatlan, közeli viszonyról. Mese a függésről. A drótjainkról, amik ide kötnek. Drótjaink, amiktől tartunk, és drótjaink, amik megtartanak. Enélkül nem megy. Mindig kell valami drót a köldökzsinór és a sírba eresztő kötél közti átmeneti időszakban is. A történelem mindig hurkot vet az élők nyakába. A póráz fe­szessége azon múlik, hogy ki mennyire érzi fojtogatónak a drót végét megmarkoló kezet. Van, amikor ez a kéz visszafelé is tapo­gatózik, és megpróbál fölvenni egy rég elvesztett fonalat. Egy ilyen régi fonalat vesz föl most a Vatikán, amikor bocsána­tot kér a múlt bűneiért. II. János Pál a kereszténység kétezer éves történelmének vétkei, a zsidóüldözések, az inkvizídó, a keresztes háborúk, a keresztények közötti széthúzás és az erőszakos téríté­sek miatt készül bűnbánatot gyakorolni a katolikus egyház nevé­ben. Nagyon nagy bátorság kell fölfogni ezeket a régi drótokat, számolva a még itt izzó végekkel és a máig húzódó, áram alatt lé­vő összeköttetéseikkel. A pápa március 12-én ünnepélyes ceremó­nia keretében készül erre a történelmi lépésre, bocsánatot kérni mindazoktól, akik a keresztények által elkövetett bűnök áldoza­tául estek az elmúlt évszázadokban. Még akkor is történelmi a lé­pés, ha nyilvánvaló, milyen ellentmondások rombolják az érté­két, még akkor is jelentős, ha roppant támadható. Ha sokan tör­ténelmietlennek és igaztalannak, színpadiasnak is érzik majd a visszamenőleges jóvátételt, miként az akkon idők akkori szerep­lőinek vétkére, erre sem lehet mai szemmel tekinteni, s elítélő bí­rálatot mondani róla. A kétségek is sűrűn megfogalmazódnak. A Szentszék nyugal­mazott könyvtárosa, egy osztrák bíboros úgy véli: bocsánatot kel­lene kérni amiatt is, hogy a pápa a chilei elnöki palota balkonjá­ról Augusto Pinochet volt diktátor-elnök társaságában üdvözölte a híveket. Ezzel egy lényegi kérdést feszeget: miért felel a hatalom, van-e joga egyáltalán bocsánatot kérni. Megadható-e neki ez a le­hetőség. Utólag, bármikor. Amikor a hatalom látszólag mindig az önkénye szerint alakítja a saját játékszabályait. Még akkor is, amikor bocsánatot kér. S akkor is, amikor másfél évig mehetett a huzavona Európa élenjáró demokratikus térfelén arról, hogy a vé­reskezű tömeggyilkost, Pinochetet Anglia kiadja-e, hogy a diktá­tor a bíróság előtt feleljen tetteiért. Szembesíteni és kérdések elé állítani. A diktátort a nyugati pol­gári demokrácia nagyobb dicsőségére visszaengedték, a teljes le­épülését bizonyító orvosi jelentésre hivatkozva. A kényes kérdést így elhárították. A jószolgálatot tett szörnyet visszazárták a pa­lackba. Pinochet tehát szabad, épp amikor egy hasonló, csak épp balkáni tömeggyikost, a szerb Milosevicset és bűntársait halálra keresi és szerfölött szeretné bíróság előtt látni a demokrata Euró­pa. Kár. Az ítélő kéz mércéje mindig viszonylagos, akárcsak a bűnbánaté. ÁU majd a pápa a kora tavaszi verő fény ben, és bűnbocsánatot tart. Ha szép lesz az idő, talán a finoman remegő drótjai is meg­csillannak majd. Akár a miénk is lehetnének. Hír(telen)kék., Az MTV 1-es csatornán a múlt pénteki főműsoridőben megismé­telt kormányfői országértékelésre - az AGB Hungary felmérése szerint - az akkor éppen televíziózó magyarság 6,4 százaléka, mintegy 330 ezer néző volt kíváncsi, legtöbbjük a Dáridó reklám­szünetében. Kell egy kis mosoly szünet, időnként mindenkinek... * Áruló lett az egyik legmegbízhatóbbnak tartott brit rendőrkutya, amikor egy machetével hadonászó bűnöző helyett a járőr két tagjára rontott rá. Eb ura, rabló... * A Fradi adósságának törlesztéséhez szükséges 400 millió forint egy részét az agrártárca felügyelete alá tartozó számos cég - többnyire a vágóhídi hulladék megsemmisítésével foglalkozó ATEV Fehérjefeldolgozó Rt. - adta össze. Dögivei gurult a pénz... * A Párkány-Sturovó határállomáson bukott le az a magyar állampol­gár, aki - többek között - értékes lepkéket akart átcsempészni Szlo­vákiából. Hát nincs nekünk elég pillangónk... ? _____________________________________________________________________i«iilvA»)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents