Heves Megyei Hírlap, 2000. február (11. évfolyam, 26-50. szám)

2000-02-05 / 30. szám

I? Dr. Szili Katalin: Mindent megteszek a higgadtabb politizálásért a jövőben Stílusról, képviselőkről, bizottságokról, női államfőkről a Parlament alelnökével- Tisztelt Alelnök asszony! Mond­ja kérem, kedved Ön a feszült, nyomasztó szituációkat? Csak azért kérdem, mert az utóbbi idő­ben eléggé elharapózott a Paria mentben a durva, személyeskedő stílus. Hogyan éli ezt meg Ön, mint tisztségviselő és mint nő?- Valóban eléggé elterjedt az acsarkodó, az egymást nem kellő­képpen tiszteletben tartó politikai vita a Parlamentben - válaszolja dr. Szili Katcdin. - A vitának nem va­gyok ellenzője, hiszen azért van az Országgyűlés, hogy ott politikai vi­tákat folytassanak. Ám azt nehezen élem meg, ha a nézetek cseréje sze­mélyeskedésbe megy át. Az elmúlt másfél évben sajnos voltak nehéz pillanataim a pulpituson.- Van, amit mélyen elraktáro­zott magában?- Nem szívesen ismétlem meg, de megéltem, amikor úgymond rasszista jelzőkkel illették egymást képviselőtársaim. Ilyenkor azt tehe­tem: felhívom a figyelmüket, hogy igyekezzenek megőrizni a Parla­ment tekintélyét! Egy képviselőnek meg kell tanulnia, hogy nem min­denki egyforma. Illik tiszteletben tartani egymás hitét, hovatartozá­sát, meggyőződését. Igyekszem mindent megtenni azért, hogy visz- szaszerezzük hazánkban a politi- kai eht tekintélyét, amit úgy érzem, az ezredforduló táján elvesztettünk. Helyrehozni ezt higgadt, kiegyensú­lyozott vitastílussal lehet.- Miként érintette a Parlament alelnökét az a felszólalás, amely­ben a legnagyobb kormányzó párt második számú embere hazaáru­lóknak titulálta politikai ellenfele­it?- Ezt különösen nehezen éhem meg, hiszen koromnál fogva sem tartozom azoknak a kategóriájába, akik bármit is tettek volna az or­szág vagy lakossága ellen. Ugyan­akkor aki ezt mondta, annak jo­gászként főleg tudnia kell, mit je­lent ez a kategória Ez a kijelentés, úgy gondolom, azt minősíti, aki ezt megtette. Fájlalom, hogy nemcsak azt a néhány politikust sértette meg a Parlamentben, akiknek ezt szán­ta, hanem mjtuk keresztül a honi társadalom elég nagy részét is. Egy politikusnak mindig tudnia kell, mikor címkézzen - ha egyáltalán kell címkéznie -, de én ennek nem vagyok a híve. Munkám során sok­szor találkozom a kormányzó pár­tok és az ellenzékiek közti törésvo­nalakkal. Kevésbé tapasztalom e ciklusban, hogy a nem egy oldal­hoz tartozó politikusok barátkoz­nának, beszélgetnének. A folyosó­kon is elkülönülnek egymástól. A legnagyobb baj, hogy megfigyelhető az egymással szembeni gyűlölkö­dés. Ez pedig elítélendő, s nem is igazán értem, miért fordulhat elő.- Ha már szó volt a stílusról, ér­demes rátérni a munkastílusra is. A háromhetes ülésezéshez már csak a Fidesz ragaszkodik. A vá­lasztópolgárnak úgy tűnik, ez a rendszer nem elégséges a törvé­nyek alapos kidolgozásához. Mi ezzel kapcsolatban az álláspont ja?- Vissza kell tekinteni 1990-ig, a rendszerváltozás idejéig. Akkor a pártok megegyezése értelmében kezdett el hetenként ülésezni az Or­szággyűlés. Azért, mert úgy gondol­ták, a kormány ellenőrzése ekként lehetséges. Ám 1999 februárjában a mostani kormánypárti többség sa­ját álláspontját előtérbe helyezve egyoldalúan megváltoztatta ezt, s áttértünk a háromhetes munka­rendre. Ez azért is megkérdőjelezhe­tő, mert az előző nyolc évben senki előtt nem vált kétségessé a korábbi megoldás. Ráadásul nem kéthar­mados többséggel történt a módosí­tása, ahogy azt a Házszabály előír­ja, hanem egyszerű többséggel Ez azért is nagy probléma, mert - mi­ként arra az Alkotmánybíróság is „A gyűlölködés elítélendő” utalt - nincs meg a hatpárti kon­szenzus, holott ez előírás.- Erre mondható az, hogy a Par­lament mulasztásos törvénysér­tést követ eL..- Pontosan így van, mulasztásos törvénysértésben leledzőnk. Decem­ber 15-ig ugyanis az Alkotmánybí­róság határozata alapján ki kellett volna egészítenünk az ülésezési rend kérdésében a Házszabályt. Én többször javasoltam a házelnök úr­nak, hogy tartsunk hatpárti egyezte­tést. Annak ugyanis az a varázsa hogy a konszenzusig keü közelíteni az álláspontokat. A bizottsági ülése­ken viszont elég a többségi állás­pont közvetítése a plenáris ülés felé. Sajnos, nincs változás. A törvények minőségét illetően a kormánypárti fegyelemről is szót kell ejteni. Ezt leginkább a praxisjogról szóló tör­vény esetén lehetett megfigyelni. Lehet ugyan azt nyilatkozgatni: az ellenzék feladata, hogy megszavaz­za a törvényt, de ez éppen a kor­mánypártok teendője és felelőssé­ge. Különösen azután, hogy az el­lenzéki módosító indítványokat fi­gyelmen kívül hagyták.- Példátlan az is, hogy a sikerte­len szavazás után a praxisjog tör­vényjavaslatát változatlan formá­ban kívánja a kormányzat keresz­tülerőltetni az Országgyűlésben.- Én a legborzasztóbbnak azt tartom, hogy előfordulhatott: az érintett orvosok kaphattak olyan le­velet, amiben a kormány és az egészségügyi kormányzat az ellen­zéket teszi felelőssé a törvény meg nem születéséért. Holott egy ellen­zék módosító indítványok formájá­ban fejezi ki a saját álláspontját, s ha a törvényjavaslat számára nem elfogadható, akkor nem neki kell biztosítania a többséget. Most már egyébként a kisebbik kormányzó párt nézetei bekerültek a javaslatba, amelyből immár a harmadik válto­zatot kaptuk meg.- A parlamenti vizsgálóbizott­ságok megalapítása kapcsán az a választópolgárok érzése, hogy az MSZP és az SZDSZ, mint ellenzé­ki erők, nem igazán képesek érvé nyesíteni a szabályok adta lehető ségeiket. Mi ennek az oka?- Rendkívül jogos kérdés. Az a magatartás, amit a kormánypárti többség a bizottságok felállításánál tanúsít, abszolút beleilleszthető ab­ba a képbe, amit a miniszterelnök úr is úgy fogalmazott meg, hogy a Parlament ellen­zék nélkül is ki­válóan műkö­dik. Az előző ciklushoz ké­pest óriási szemléletbeli különbségek fe­dezhetők fel. Az előző kormány elfogadta azt a tételt, hogy a Parlamentnek joga és feladata a kormány mű­ködésének el­lenőrzése. Maxi­málisan betar­tottuk annak idején a Házsza­bály előírásait. Ezek pedig úgy szólnak, ha bár­ki kezdeményezi vizsgálóbizott­ság felállítását, akkor nem sza­bad olyan mó­dosító indítvá- fotó: perl marton nyokat tenni, amelyek alapve­tően megváltoztatják a témakör lé­nyegét. A mostani ciklusban 11 vizsgálóbizottság felállítása vajúdik a mai napig. Például a kinevezési gyakorlattal kapcsolatos több mint egy éve. Több hónapja a Lockheed- ügyé. Ezekben a kormánypártok az ellenzéki indítványhoz olyan mó­dosító javaslatot adtak, amiben nemcsak a konkrét üggyel foglal­koznának, hanem kiterjesztenék 6-8 évre visszamenőleg más vizs­gálatokra is. Ezt a mi álláspontunk szerint a Házszabály nem teszi le­hetővé. A kormánypártok min­dent, ami nekik kényelmetlen a közéletben, vagy meg sem halla­nak, vagy meghiúsítják az ezzel összefüggő eljárásokat. Persze, ez a magatartás hosz- szú távon a társa­dalom számára is feltűnő lesz.- Sokan tart­ják úgy, hogy a legnagyobb el­lenzéki pártnak, az MSZP-nek markánsabban kellene megjele nítenie vélemé­nyét az Ország- gyűlésben. Egyet- ért-e ezzel a véle­kedéssel?- A határozottságunkat továbbra is fenn kell tartani. Én egészen jó irányultságot látok ebben a frakció részéről. Változtatnunk kellene vi­szont abban, hogy jobban megm- gadjuk azokat az alkalmakat, ami­kor nyilvánosság előtt jelenhetünk meg. A közszolgálati médiumok­ban 80-20 százalék a megjelenési arány a kormánypártok javára. An­nak azért örülök, ha a választópol­gárok azt szeretnék, hogy minél jobban hallassuk a hangunkat.- Ön az előző ciklusban a kör­nyezetvédelmi tárca államtitkára volt, van tehát betekintése a fel­adataiba. Nem aggódike a mosta­ni események ismeretében egykori minisztériumáért?- De igen. Bár a Házbizottságon kívül más testület tagja nem lehe­IÉIJEGY Név: Dr. Szili Katalin Képzettsége: jogász és humánökológus Pártja: MSZP, 1989 óta Pályája: Pécs országgyűlési képviselője 1992 óta, a Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztérium politikai államtitkára 1994-1998 között, az Országgyűlés alelnöke 1998-tól. tek, műkedvelőként azért arra jo­got formáltam, hogy a környezet­védelminek a munkájában tanács­kozási joggal részt vegyek. Való­ban aggodalommal figyelem azo­kat a folyamatokat, amelyek most zajlanak, s úgy érzem, hogy elvesz­tegettünk két évet. Mi elindítottuk a nemzeti környezetvédelmi progra­mot, az EU-csatlakozást segítő jog­harmonizációt, ám ezek gellert kaptak. Több energia ment most a minisztériumban a sípra, mint az előrehaladásra, inkább az ott dol­gozók politikai hovatartozása tűnt lényegesnek. Ez rendkívül veszé­lyes, mert egyrészt azok a folyama­tok szenvedhetnek csorbát, amiket saját egészségünk megóvásáért kell megtennünk. Másrészt tartok attól, hogy az elvesztegetett két év miatt késhet az EU-csatlakozá­sunk. A nemzeti környezetvédelmi programot annak idején a Parla­ment hatpárti, 98,4 százalékos tá­mogatottsággal szavazta meg. Jog­gal hittük akkor, hogy ennek a vég­rehajtása mindenki számára egy­formán fontos. Ahogy az idei uniós országjelentést nézem, már ők is használják a sürgős, a halasztha­tatlan szavakat. Ez pedig jelzés, hogy nem abban az irányban és nem olyan ütemben haladunk e té­ren, ahogyan kellene.- Véleménye szerint hoze válto­zást a Fidesz kormányzási stílusá­ban a pártelnöki és a kormányfői funkció szétválasztása?- Politikusként azt látom, ez le­hetőséget biztosít arra, hogy a vi­tákban a miniszterelnök kiegyen­súlyozottabb politikai stílust enged­jen meg magának. Remélem, poli­tikai közéletünket jó irányban be­folyásolja ez a lépés.-Az Ön pártjának elnöke, Ka vács László azt javasolta, hogy az államfő megválasztását a harma­dik fordulóban is kössék kéthar mados többséghez. Igen ám, de mit kell kezdeni a jelölést magá­ban foglaló Fidesz-FKgP-paktum mai?- Ez a két párt belső ügye. Én in­kább azt mondom, olyan személyi­ség legyen a köztársasági elnök, aki képes megteremteni a nemzeti egységet, s nem megosztja azt. Nem lenne jó, ha a mostani kor­mánypárti több­ség felhagyna az eddigi hagyo­mánnyal, misze­rint a kormány­zat színétől füg­getlenül, mindig kétharmados többséggel tör­tént az államfővé választás. Ez is kifejezheti azt az egységet, amit a köztársasági el­nöknek meg kell jelenítenie.-Ön szerint a mai kiélezett poli­tikai csatákban egy hölgy államfő képes lennee az összefogás, az egy­ség megteremtésére, erősítésére?- Úgy gondolom, egy nőnek épp az lehet a varázsa, hogy másfajta politikai kultúra hordozója. In­kább konszenzust teremtő, jobban össze tudja tartani a körülötte lévő­ket, hiszen például a családban is általában a nők képesek erre. Csak a finn példát említem: ott most épp két nő vetekszik az államfői pozícióért. Úgy vélem, a nőknek mindinkább szerepük lesz a politi­kai életben. Lehet, hogy egy ilyen váltással hazánkban is jobban megteremthető a konszenzus, az egység. _______SZALAY ZOLTÁN B ARTA KATALIN Ki mire jogosult? Már bizonyos, a gyermekvédelmi támogatást korábban jó néhányon igénybe vették olyanok is, akik nem igazán szorultak rá a havi három­ezer forintra. A törvényhozók pontosan körül­határolták a jogosultság fekáelek, csak azzal nem számoltak, hogy - mint minden állami juttatás esetében - e támogatásnál is életbe lép a szokásos hazai mechanizmus: hozzájutni a kirakatba helye­zett összeghez bármi áron. Ehhez nem sok kellett. A vállalkozó, aki bevallott jövedelme alapján sokszor annyit sem keresett, hogy a na­pi betevőt biztosítsa családjának, bátran kérhette az igénylőlapot. Miért ne vehetné fel a havi apanázst, amikor igazolják a kimutatá­sok, hogy a levegőből éh mind ez idáig? De sorban álltak e pénzért azok a szülők is, akik a válás után valakivel élettársi viszonyban folytatták életüket. Az elvált szülő a hivatalos dokumentumok alap­ján maradt gyermekeit egyedül nevelő, elvileg egy jövedelemből gaz­dálkodó családfenntartó. Hogy élettársa hozzájárult-e a családi költ­ségvetéshez? Sokan úgy gondokák, ez pusztán magánügy. Az emberek igazságérzetét azonban - érthetően - zavarni kezdte a mindig ismálődő magyar gyakorlat: miszerint X. Y. ugyanúgy ré­szesül az állami támogatásból, ha életvitele merőben más anyagi háttérre enged következtetni, magyarán nem Iákérdés számúm a havi néhány ezer forint. A megoldás kézenfekvő: az önkormányzatok rendeletá alkothat­nak, amely alapján az igénylők rászorultságát alaposabban is ellen­őrizhetik. Kérhetnek vagyonnyilatkozatot, végezhetnek környezetta­nulmányt, hogy eldöntsék: jár-e vagy sem a pénz az adott család­nak. S máris itt az újabb kérdés: kinek jó ez a tortúra? Akinek a pénztárcájába kukkantanak vizslató, idegen szemek, annak kelle- málen epizódban lesz része. Az ellenőrzéssel megbízott ilktékesek- nek így is elegendő dolguk akad, nem hiányzik egy újabb kényel- málen feladat. A legegyszerűbb lenne nem hazudni az érintettek­nek, s azok javára lemondani erről a pénztől akiknek valóban szükségük van rá Az igazságra és az egyenességre ugyanis mindannyian jogosultak vagyunk. SZUROMI RITA Ártatlanok kispadja Törvénytisztelő ismerősömá törvény elé citál­ták. Pedig szegény feje most is, mint mindig, ártatlan voh. Vagyis nem teljes egészen... Egye­düli bűne: sikerük egy nem egészen biztonsá­gos helyen hétvégi házat vásárolnia Meg is büntette az élet. Egy reg­gelre kipakohák az épületé. Törvénytisztelő ismerősöm azonnal jelezte ezt a rendőrségen. Ak­kor még úgy gondoka, a törvénytisztelőket a törvény is védi. Pár év múlva rendőrök jelentek meg édesanyja lakásán. Mivel az idős néni szintén azt hitte, a fia törvénytisztelő állampolgár, igen­csak elképedt az egyenruhások láttán, akiket a miskolci kapitány­ság küldött. Amikor pedig előálltak a farbával - ha gyermeke más­nap reggel 9-re nem jelenik meg a bíróságon, elővezetik -, az anyu­kát az ájulás kerülgette. A dolog egy telefonnal azonnal tisztázó­dott. Nem elkövetőként, hanem sértettként várják a fiút a miskolci bíróságra Az áldozat-sértett - vagy felelőtlenül hétvégi házat vásárló állam­polgár - reggel kocsiba ük, és elrobogott a bíróságra Ki a csudának hiányozna, hogy még elő is vezessék? A nagy meglepetés csak ez­után érte. Mások is ülték az ajtó előtti kispadon. S mind úgy kerül­tek oda, hogy az elővezetéstől való félelmükben önként sáákak be a robusztus épületbe. Ám a történetnek nem ez a poénja hanem az, hogy a bírónő mindenkü megfenyegetett az elővezetés rémével, csak a betörést el­követő vádlottat nem. így a végi esetnek minden szereplője jelen vök a tárgyalóteremben, csak a tettes maradt távol Őt ugyanis a miskol­ci rendőrök elfelejtették felkeresni... A Iáitoknak sem jelentőségük, sem fontosságuk nincs. A kitú­rnak hétvégi házat ugyanis évek óta illegális lakásfoglalók lakják. Ám egyetlen haszna mégis vök a történteknek: mire az illegális la­kásfoglalók esáének tárgyalásám kerül sor, addigra törvénytisztelő ismerősöm pontosan tudja majd: miért jár elővezáés és miért nem... __________________Hír(telen)kék...__________________ M eghurcoltatását követően, magas vérnyomás miatt kórházba került a Hortobágyi Nemzeti Park felmentett igazgatója, dr. Aradi. Mint vértanú... * * Egy brazil vállalkozó, Jorge Calvigioni jóvoltából immár a számítógé­pes világhálón is lehet örök nyughelyét találni a Pazatema elnevezé­sű virtuális temetőben. Unokáink egérrel kattintgatnak, hol képernyős sírjaink felvillannak... ■k Ránk nem vonatkoznak a törvények - mondta a sikkasztással vádolt halásztelki református lelkész -, mi egyház vagyunk. Isten bizony... * Hogy a military-shopokban ne árusíthassák - mint a jelenlegi szere­lés egyes darabjaival eddig tették -, szabadalmi oltalommal védetik le a honi rendőrök készülő új egyenruháját. Oda az álrendőrök butik-eleganciája... * Egy osztrák lap szerint titkos magyar ügynökök tevékenykednek Bécsben. Már megint azok a (bordélyjházalók...________________(szilvás)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents