Heves Megyei Hírlap, 2000. február (11. évfolyam, 26-50. szám)
2000-02-19 / 42. szám
6. oldal - Heves Megyei Hírlap H R L A P ___ MAGAZIN 2 000. Február 19., szombat A szerelem Isten ajándéka Tanúságtétel a tiszta szent szeretet mellett A gyertyák ezen a napon az igaz szeretetért égtek A szeretet és a szerelem Isten ajándéka. Legalábbis ezt vallják mindazok, akik az elmúlt hét vasárnapján részt vettek az egri Minorita-templomban a „szerelmesek imaóráján”, ahol a liturgia és a közös imádság után többen tanúságot tettek a szerelem mellett. A hitközösség vezetője, Pawel atya fontosnak tartja: valamiképpen a katolikus egyház is megemlékezzen Szent Valentin napjáról, mivel manapság hamis felfogás él az emberekben azzal kapcsolatban, hogy mi a véleménye az egyháznak a szerelemről és szexualitásról. Az egyház azonban csak azok ellen szólal fel, akik Isten ajándékát helytelenül használják fel. Az eseménnyel arra akartak buzdítani: többen merjék vállalni a nyilvánosság előtt is, hogy hisznek a tiszta, szent szerelemben. Löffler Andrásné hatvan éve él boldog házasságban férjével. Mint mondja, ez alatt az idő alatt nem csupán napsütésből, de szürke hétköznapokból is jócskán kijutott, ám a lángoló szerelem helyébe a szeretet és megbecsülés lépett, így mindig sikerült átvészelniük a nehezebb időszakokat. Életükben mindvégig a család, a gyerekek és unokák voltak a központi helyen. Erzsiké néni szerint a boldogság titka, hogy ne akarjuk egymást teljesen „Judit nővér Istenbe szerelmes” kisajátítani. Adjunk egy bizonyos önállóságot partnerünknek, s ne kényszerítsük rá akaratunkat. Lehet-e egy pap szerelmes? A sokakban felvetődő kérdésre ketten is választ adtak ezen a napon. A görög katolikus Óbágyi Miklós parókus az érettségi előtt állt, s „Ne akarjuk egymást kisajátítani” az orvosi és papi pálya között vívódott, amikor a húsvéti szünetben hazament falujába, s a falu görög katolikus plébánosát beteghez hívták. Óbágyi Miklós elkísérte, s amikor odaértek, az orvos épp bezárta a táskáját, majd ennyit mondott: „János bácsi, itt már te következel”. Ez döntött a papi pálya mellett, mert bebizonyosodott: a pap egy lépéssel tovább segíthet, mint az orvos. A papnevelőben négy és fél évig készült nőtlennek, ám mindennap elmondott egy Üdvözlégyet esetleges jövendőbelijéért. Majd mikor egyik társa megmutatta egy lány fényképét, akibe viszonzatlanul szerelmes volt, Miklós eldöntötte, a képen látható hölgy lesz a felesége. Az Üdvözlégyek meghozták az eredményt. Szerelmüknek öt gyümölcse lett, s mint kiderült, nemcsak egy társat, de egy segédlelkészt is lelt kedvesében. Turza Gábor római katolikus szerpap. Mint mondja, Jézusnak sokat kellett alakítania rajta, hogy bebizonyítsa: valóban szereti Őt. Gyermekként még komoly, lányok iránti szerelemről álmodott, mint minden egészséges fiatalember. Majd kiderült számára, hogy az emberek közötti szeretet forrása Isten, s minden belőle ered. Rádöbbent, a Mindenható egész életében arra készítette fel, hogy az ő szolgálatába álljon. Először megrettent a hívó szótól, majd rádöbbent, hogy Isten semmitől nem akarja őt megfosztani, s a legteljesebb szeretetet is csupán tőle kaphatja meg. Judit nővér számára a szerelem örökké szóló teljes elkötelezettséget jelent Jézus iránt, s az a földi élet után a mennyben bontakozik ki teljesen. Mint mondja „Teljesen Istené vagyok, Ő pedig teljesen az enyém". Ez az örök elkötelezettség magában foglalja az érzelmi, értelmi és akarati világot is. Judit nővér már hivatása elején megérezte a tiszta és egészséges vágyat Isten és az Ő közelsége után, s ennek az érzésnek tudatosan utat keresett, majd egyre inkább megnyílt iránta, mígnem meghallotta hívását. Úgy érezte, Isten kiválasztotta őt, s hogy visszaadja a neki nyújtott szeretetet, „Jézus jegyese” lett. ______________________IMK) N egyed évezredes táblaképek Virágcsokrokkal, vázákkal, bibliai jelenetekkel Nemcsak hogy történhetnek, léteznek is csodák az egri Markhot Ferenc Megyei Kórházban. Tekintsünk el kivételesen az intézmény gyógyító tevékenységétől, s most csak arra figyeljünk, amit a régi szárny alapítói, az Irgalmasrend tagjai hagytak ránk. Mert a kincsek felérnek egy alapos gyógykezeléssel, határozottan jobban érezzük magunkat, ha vethetünk rájuk néhány pillantást. A XVIII. század elején városunk lakosságát is megtizedelte a pestisjárvány, ami mind a magisztrátust, a városi tanácsot, mind pedig a püspököt arra késztette, hogy a szörnyű csapás elmúltával megelőző óvintézkedéseket tegyenek - írja ár. Löffler Erzsébet történész az Egri Egyházközségek és Intézmények lapjában, a Katolikus Hangban.- Erdődy Gábor püspök a maga részéről az Irgalmasrendnek Egerben való megtelepítésével kívánta enyhíteni a bajokat, különös tekintettel arra, hogy a városban jelentős volt azoknak a szegényeknek a száma, akik az orvosi ellátást és kezelést nem tudták megfizetni. A kórházépület alapkövét maga a püspök rakta le, 1727 áprilisában. A volt irgalmas rendház legértékesebb épületrésze a refektóri- um, vagyis az ebédlő. Az a bolthajtásos, faburkolatos terem, melynek két végfalát egy-egy félköríves festmény díszíti. Egyik végében csodálatosan faragott fel- sőtárkányi szürkemárvány falikút (lavabo) látható, ovális kézmosócsészével, a félkörös márványfülkében kagyló, illetve oroszlánfejes vízköpő. A szerzetesi ebédlő faburkolatát 1751-ben készítették el. Androvics Miklós kanonok - a kispréposti palota építtetője - 1753-ban festékeket rendelt a rend számára, hogy Huetter Lukács szerzetes-festő munkához láthasson, s megfesthesse a lambériában lévő kisméretű táblaképeket. A falburkolatot harminckilenc táblaképpel díszítette, virágcsokrokkal, vázákkal, többségében bibliai jelenetekkel. ★ A restaurálásra szoruló fa táblaképek évekkel, mi több, talán másfél évtizeddel ezelőtt kerültek Budapestre, az Országos Műemléki Felügyelőség restaurátor műhelyébe. A felújítás szándékával utaztatták el a kincseket, ám a munka váratott magára. Pénz se volt ehhez, így az illetékesek belenyugodtak abba, hogy legalább biztonságos körülmények között tárolják a műalkotásokat. Az eredeti helyük ugyanis alkalmatlan arra, hogy oda visszakerüljenek. Legalábbis egyelőre. Az épület gondos renoválásra szorul, s ha ez megtörténik, a hajdani szerzetesi ebédlő kitűnő konferenciateremként szolgálhat majd az orvosok számára. Idegenforgalmi hasznosítása sem kizárt, lévén a kórháznak ez a szárnya két és fél évszázados építészed emlék. Szóbeszédként terjed, hogy ellátogatott egyszer a restaurátorműhelybe - vélhetően nem álruhában, mint tette volt Mátyás király - dr. Lévai Anikó, Orbán Viktor miniszterelnök felesége. Ő fedezte fel a szépséges táblaképeket, amelyeket még restaurálás előtti, közbeni állapotukban sem lehetett nem észrevenni. Nem kizárt, hogy élénk érdeklődése indította el a pénz híján „olajozatlan” hivatali gépezetet. Valami csak lehet a dologban, ugyanis ő maga mondja majd a megnyitóbeszédet azon a kiállításon, amelyen bemutatják a már felújított festményeket. A tárlat a Keresztény Ifjúsági Klubban látható február 21-én 10 órától. Sokáig nem örülhetünk az alkotásoknak, mert egy hónap múltán ismét raktárba kerülnek. Akkor díszítik majd régi, megszokott helyükön a falakat, amikor már a kórházi épület is alkalmassá válik fogadásukra. Ehhez pedig nemcsak idő kell, hanem pénz is. Méghozzá sok. Hanem, mint tudjuk, nemcsak léteznek, történhetnek is csodák. NÉGYESSY ZITA Az Irgalmasrend tagjai hagyták ránk az értékes képeket FOTÓ: PERL MÁRTON A ki a pénzért csinálná, az ne vállaljon ilyet. Ezt szeretni kell. Nekem a sógorom volt egykor a harangozó, és már akkor is mindig arról álmodoztam, hogy milyen jó lenne, ha egyszer átvehetném tőle. Aztán amikor nyugdíjba mentem, mikor is, várjon már, nem is emlékszem. Tán hetvenötben? Vagy hetvennégyben? Igen, azt hiszem, akkor. No, szóval augusztusban nyugdíjba mentem, és szeptembertől én lettem a haragozó. És egészen mostanáig csináltam. Nagyon jó volt - mondja Koczka Istvánné, amikor leülünk beszélgetni nagyrédei otthonában. Nehezen tudom elképzelni Erzsi nénit, amint húzgálja a harangkötelet, ezt szóvá is teszem. Elmosolyodik naiv kérdésemen, s úgy mondja: már akkor is villamosítva volt a harang, amikor ő odakerült. Szép volt a szolgálat, de elég volt Olyan volt a kispapokhoz, mint a nagymamájuk- Sőt még programozni is lehet - teszi hozzá -, úgyhogy a napi három harangszót az automata „elintézi”. Ez persze nem jelenti azt, hogy a harangozónak semmi dolga. Hiszen nemcsak a toronyból messze zengő harang megszólaltatása a reszortja. Ő gondoskodik a templom rendjéről, minden héten friss virágról, a miseruhák, térítők egyéb kelmék mosásáról, vasalásáról, az ünnepek díszeiről.- Mindennap ott voltam a templomban, mindig akadt tennivaló. Azt hiszem, azért is hagytam abba, mert már terhes volt egy kicsit a kötöttség. Van két lányom, két unokám. Szeretném most már gyakrabban meglátogatni őket. Ezt eddig nem tehettem, hiszen mindig „készenlétben" kellett lennem. Egyszer történt meg, hogy elmentem Gyöngyösre a lányomhoz, és pont altkor kellett volna csendíteni halottnak. Szóval a kötöttségbe fáradtam bele. Meg aztán az is igaz: már fizikailag se bírtam annyira, mint régen, bár hála Istennek, én a patikába meg az orvoshoz nem járok, de hát mégiscsak közel vagyok már a nyolcvan évhez. A vizet messziről kellett hordani a virágok locsolásához, és nem bírtam már a vedrezést. A papa meg - bár hála az égnek, ő is nagyon jól tartja magát - nem jött ennekem egy cseppet se segíteni. Ő a szőlejében érzi jól magát, az az ő dolga. Segítség azért akadt, a minist- ráns gyerekek az utóbbi időben már a perselyezést is átvállalták Erzsi nénitől. Büszkén mutatja a fotót, melyet ajándékba kapott: a ministránsruhában feszítő fiúcskák és lányok mosolyognak a felvételen.- Örök emlék lesz - réved el egy pillanatra Erzsi néni -, de nemcsak őket őrzöm meg az emlékeimben, hanem azt a tizenkét papot is, akikkel együtt szolgáltam. Mert bizony, elég gyakran váltották egymást. Most meg nincs is saját papunk. Hiába, kevesen választják ezt a szolgálatot. Azért sajnálom egy kicsit, hogy a gyönyörű szép parókia teljesen üresen áll. De nem panaszkodhatunk, Gyöngyösről jár ki a pap, hetente háromszor van mise. Amikor a búcsúestet tartottam, akkor is sokan eljöttek, nagyon szép ajándékokat is hoztak. A kis- papok még azt is mondták, hogy olyan voltam én nekik, mint a nagymamájuk. Hát, szó ami szó, elég hideg ilyenkor a temp lom, és figyeltem rá, hogy rendesen, melegen fel legyenek öltözve. Elmegyünk a nemrégiben gyönyörűen felújított templomba, Erzsi néni otthonos léptekkel indul az oltár felé, s közben árgus szemmel figyeli: minden rendjén van-e. Úgy tűnik, igen megnyugodva mutatja a harangot működtető villamos szerkezet kapcsolótábláját, meg a szekrényeket, amelyekben szép rendben sorakoznak a ruhák, térítők, kellékek. Látszik rajta: életének egy fontos szakaszát jelenti ez a hely, ezek a tárgyak. Erzsi néni láthatóan boldog. A jól végzett munka öröme tükröződik az arcán. Amikor elköszöKoczka Istvánné nünk, felajánlom, hogy szívesen hazaviszem autóval a templomtól néhány száz méterre lévő házáig. Ugyan, kedves, hagyja csak, mondja, elsétálok. Ráérek. SUHA PÉTER
