Heves Megyei Hírlap, 2000. február (11. évfolyam, 26-50. szám)

2000-02-19 / 42. szám

2000. Február 19., szombat hírlap A G A Z I N Heves Megyei Hírlap - 7. oldal orra tartják éves köz­gyűléseiket az egri történelmi borvidék hegyközségei, ame­lyeknek központjá­ban - esztendőről esztendőre - a termékértékesítések­kel, a kereskedelmi, valamint a vé­dőárakkal kapcsolatos kérdések szerepelnek. Ez utóbbival kapcso­latban dr. Dula Bence egri hegybíró arról számolt be a Hírlapnak, hogy most úgy tűnik, hosszú idő után a borvidék tizennégy hegyközsége között konszenzus alakút ki. A ko­rábbi gyakorlat ugyanis igencsak vegyes képet mutatott a védőár te­kintetében: volt, ahol alkalmazták azt, s volt, ahol nem. Mint ezzel kapcsolatban dr. Dula Bence rámutatott: ez a védőár nem keverendő össze az államilag garantált árral. Ez előbbinek ugyanis az a lényege, hogy a törté­nelmi borvidék védett eredetű ter­mékeire - itt az Egri Bikavérről, a Debrői Hárslevelűről, illetve az Egri Leánykáról lehet szó - a hegyköz­ségeiből szóló törvény értelmében ki lehet alakítani az egységes védő­árat, amely minden piaci szereplő­re nézve kötelező érvénnyel bír. A hegybíró szerint ez egyelőre csak az Egri Bikavérre vonatkozik: e ter­mék nettó termőhelyi átadási védő­ára 250 forint palackonként, míg polci ára ebben az esztendőben mi­nimum 350 forint lenne. Termé­szetesen - tette hozzá - a minőségi kategóriák függvényében ez az ár akár több ezer forintig is felmehet. Tudni kell azt is: az Egri Bikavért forgalmazóknak kevesebb mint egyharmada ezer forint fölötti áron, névhez, pincészethez kötöt­ten kínálja a márkázott bort. A for­galmazók több mint kétharmada pedig 300-600 forint között, nem ritkán nagyobb tételben értékesíti e terméket. Fordítottak egyet a dolgon- Úgy gondoljuk - tette hozzá a szakember -, hogy először az egri minőségi borok piacát kell megerő­síteni, ezután lehet majd a szőlő ér­tékarányos árát is megemelni. Akik az említett védőár alá mennek, azo­kat az illetékes hegyközség megbün­tetheti, mégpedig úgy, hogy a védő­ár és a tényleges eladási ár közötti különbséget be kell fizetniük a hegy­község egy elkülönített számlájára Az így befolyó pénzekből az ellenőr­zéssel, illetve a marketinggel kap­csolatos költségeket fedezik a szer­vezetek. Dr. Dula Bence szerint a hegy­községi törvény 1994 óta módot ad a termék - szőlő és bor - védőárának a közgyűlés általi megállapítására Különböző okok miatt azonban az egri borvidéken mindeddig csak néhány hegyközség élt a lehetőség­gel, s jellemzően a szőlőre vezették be a védőárat. Ráadásul a fogadta­tás is vegyes volt: inkább a kereslet szabta meg az árakat, nem pedig a védőár. Most azonban - húzta alá az egri hegybíró - fordítottak egyet a dolgon: a borra állapüották meg a meghatározó védőárat. Mindez per­Védőárat kaphat az Egri Bikavér ,Az egri minőségi borok piacát kell megteremteni Végre eljutottunk oda, hogy a négy éven át húzódó viták és egyeztetések után a terme­lők és a felvásárlók közös érdeke immár az Egri Bikavér védőárának meghatározásá­ban ölthet testet - jelentette ki dr. Dula Ben­ce egri hegybíró annak kapcsán, hogy a borvidék tizennégy hegyközségének köz­gyűlései ezekben a hetekben döntenek a nevezett eredetvédett termék 350 forintban meghatározott védőárának bevezetéséről. Mint elmondta, amennyiben e testületek jó­vá hagyják, illetve a hegyközségek határo­zatait, döntéseit koordináló hegyközségi ta­nácsban is egyezségre jutnak, úgy a márci­us derekára tervezett utolsó közgyűlést kö­vetően - akár már egy hónapon belül is - érvényesíteni lehet az említett védőárat. Az alábbiakban e kérdéskör kapcsán dr. Dula Bence mellett több szakember is kifejti vé­leményét. sze nem minden előzmény nélkül történt, ugyanis csaknem négy év­nyi alkotó vita után jutottak el ide az érintettek. Az eddig megtartott közgyűléseken már el is fogadták a javaslatot, így - amennyiben a többi hegyközség is megszavazza - meg­teremtik az említett '94-es hegyköz­ségi törvényben foglaltak végrehaj­tásának jogi alapját. Addig azonban, amíg idáig eljut­nak, szembe kell nézniük azzal, hogy néhány nagyobb termelő a pi­acon való térnyerés érdekében alá­megy ennek az árnak - mutatott rá a még meglévő problémák egyikére dr. Dula Bence. Szerinte itt az is gondot jelenthet, hogy a borvidé­ken kívüh kereskedelmi forgabm- ban még, elsősorban az 1997 - azaz a védett szabályozás - előtti idő­szakból való, bizonytalan szárma­zású és kétes minőségű „bikavérek” is rontják a minőségi bor piaci pozí­cióit. Impotens áruvédelem?- Jól működő eredetvédelmi rendszer nélkül csak impotens áru- védelemre futja az erőből - jelentet­te ki e kérdés kapcsán a neves egri borász, Gál Tibor. Szerinte a védő­árral csupán a termelőknek lehet megszabni a minimál árat amely viszont csak egy hatalmas, fölösle­ges készletekkel rendelkező borvi­déken működhet jól. így ez ebben az esetben csupán elvi jelentőséggel bír, s nem jelentkezik majd a várt kedvező hatás sem. Kijelentette: in­kább a biztos értékesítéshez szüksé­ges erős piaci pozíciók kialakításá­ra lenne szükség, lévén az elenged­hetetlenül fontos piacépítés mind­eddig elmaradt. Mint fogalmazott, a hegyköz­ségnek a termelők érdekeit kellene képviselnie ahelyett, hogy minden­féle szabályzók bevezetésével fog­lalatoskodna úgy, hogy közben ter­méktanácsi feladatokat is el akar látni. - Meggyőződésem - tette hoz­zá -, hogy egy érdekvédelmi szerve­zet nem láthat el törvényességi fel­adatokat, és viszont. Tudatos ellenőrzésre van szükség- Nekünk egyáltalán nem mind­egy, hogy ki milyen bort árul, éppen ezért támogatjuk a hegyközség rendteremtő elképzelését - bocsá­totta előre Schuster Endre, a legális belföldi piacon a borvidék legna­gyobb borforgalmazója, az Egervin Rt. vezérigazgatója. Hozzátette: szerintük a 350 forintos polci ár is elfogadható, s így a védőár hosszú távon mindenképpen előnyös lesz a termelőknek és a forgalmazóknak egyaránt.- Mindez persze, csak úgy érhet valamit is - vélekedett a vezérigaz­gató -, ha a hegyközség be is tudja tartatni az előírásokat. Abban is biztos vagyok, hogy a multinacio­nális kereskedelmi áruházláncok nem örülnek majd ennek, ám kénytelenek lesznek tudomásul venni, hogy az Egri Bikavért nem lehet olcsóbban adni. A védőár így azoknak is limitet jelent, akik a pi­aci pozíciójuk javűása érdekében a reális árak alá ajánlottak. Azzal ugyanakkor az Egervinnél is tisztában vannak, hogy a nagy forgalmazókat elsősorban nem a minőség, hanem a mennyiség ér­dekli. Ha azonban az ágazat sze­replői azt akarják, hogy a kiváló minőséghez megfelelő ár is társul­jon, a színvonal alatt produkálókat egyszerűen ki kell zárni a piacról. Ha ezt sikerül elérni - húzta alá -, nemcsak hosszú, hanem már kö­zéptávon is joggal lehet minőségi javulásra számítani. Schuster End­re arra is felhívta a figyelmet, hogy bár '97 óta, a hegyközség működé­sétől pontosan regisztrálják, hogy mennyi bikavér kerülhet forgalom­ba, a kereskedelemben a mainál lé­nyegesen szigorúbb ellenőrzésekre lenne szükség. Ellenkező esetben ugyanis félő, hogy a védőárból a hamisítók profitálnak a legtöbbet.- Eddig még nem volt tudatos el­lenőrzés - tette hozzá -, éppen ezért arra kell vigyázni, hogy a kör telje­sen bezáruljon, s hogy az Egri Bika­vér megfelelő rangú és minőségű, valóban védett termékké válhas­son. Ahhoz, hogy ezt a folyamatot következetesen és kulturáltan vé­gigvigyük, még legalább egy eszten­dőre lesz szükség. Arról is meg va­gyok győződve, hogy mind a Debrői Hárslevelű, mind pedig az Egri Le­ányka esetében is ezt az utat kell bejárnunk. Az ár húzná a minőséget- Logikus és szükséges lépés a vé­dőár bevezetése - mondotta Thummerer Vámos, a Thummerer- pincészet tulajdonos-vezetője. Mint fogalmazott, joggal felvetődhetett: ezzel a kisebb termelőket akarnák az árak emelésére kényszerítem úgy, hogy azzal párhuzamosan a minőség nem javulna kellő mérték­ben, s ezáltal kiszorulnának a piac­ról. Azonban nem erről van szó, ha­nem arról, hogy az Egri Bikavér olyan különleges, eredetvédett ter­mék, amelynek az előállítását is pontosan szabályozzák. Éppen ezért ezzel a borral sokkal több ten­nivaló van, mint más, egyszerűbb vörösborokkal. Ilyenformán pedig elvárható, hogy jobb minőségű le­gyen, akárcsak az, hogy az árát is magasabban szabják meg. Thummerer Vilmos szerint logi­kusnak tűnik, ha a bor minőségé­jiek védelme érdekében egy bizo­nyos árszint alatt nem lehetne érté­kesíteni. Ez persze azt is magával hozná, hogy ha magasabb áron ke­rül a polcokra az Egri Bikavér, a mi­nőségnek is jobbnak kell lennie. Egy drágább, ám gyengébb bort ugyanis senki sem vesz meg, ol­csóbban pedig így nem adhatja. Az­az, ebben az esetben az ár húzná maga után a minőséget.- A piacon azonban vannak olyan magatartású borászatok - mutatott rá a kérdéskör egy másik neuralgikus pontjára a szakember -, akik a mások által elért ered­ményt, az Egri Bikavér jól csengő nevét kihasználva adják el gyenge minőségű termékeiket alacsonyabb áron. Ezzel, amellett, hogy az egész borvidéknek kárt okoznak, még az Egri Bikavér imázsát is rombolják. Erre a gyakorlatra egyébként a bor­vidéken belül és kívül is van példa Bár a most már forgalomba kerülő bikavéreket az Országos Borminősí­tő Intézet mellett az egri hegyközsé­gi tanács borminősítő bizottsága is ellenőrzi, ennek dacára még min­dig lehet találkozni kétes minőségű bomkkaL Szerinte a tisztességes úton ké­szülő bikavérnél reális ár a 350 fo­Az Egri Bikavérek mintegy egyharmada névhez, pincészethez kötötten, s ezer forint fölötti áron kerül a polcokra FOTÓ: GÁL GÁBOR rint. Ez a védőár visszahat majd a szőlőárakra is, így az közvetve a szőlőtermelőket is érinti. Igaz - is­merte el -, az egész egy fordított lo­gika szerint működik, ám a bikavér többféle bor házasításából készül. A borok alapjául szolgáló szőlőfajták­nak azonban eltérőek a védőáraik. Ha kellően magas a védőár, úgy - vélte a termelő is inkább lenne hajlandó a jobb minőségű szőlőfaj­tákat felhasználni a bikavér készíté­sénél. Ha ennek ellenére a gyen­gébb minőségű, alacsonyabb védő­árú szőlőből készíti, azt akkor majd a fogyasztó szűri ki, hiszen a 350 fo­rintos ár a silányabb árura nézve is ugyanolyan kötelező érvényű, mint a jobb minőségű termékre.- Mindezekkel együtt nem min­denki érdekek a védőár bevezetésé­ben - tette hozzá -, ráadásul az sem egészen világos számomra hogy mit lehet tenni azokkal, akik a mi­nimálár alá mennek. Eladónak és vevőnek - ha a szőlő védőára alatt kötöttek üzletet - egyaránt fizetnie kellene bírságot. Ez esetben viszont azt a vevpt hogy lehetne büntetni, aki 350 forint alatti áron veszi le a polcról az Egri Bikavért? Nyilván csak a kereskedőt, illetve a termelőt lehet majd szankciókkal sújtani. De itt az a kérdés is felvetődik, hogy a polcon ugyan 350-ért szerepel a bor, ám a kereskedő jóval kevesebbet fi­zet a termelőnek érte... Nekünk, meggyőződésem szerint, azt kellene elérni, hogy olyan terméket állítson elő a borvidék, hogy a kereskedő ne tudjon lemondani annak forgalma­zásáról Valójában csak elekor lehet­ne megmondanunk, hogy mennyi legyen az Egri Bikavér ára hummerer Vilmos sze- 'y I rint az Egri Bikavér ese- : S te egyszerűbb, mint a ■LF j másik két eredetvédett terméké, a Debrői Hárs­levelűé és az Egri Le­ánykáé. A bikavér ugyanis általá­ban jobb és ismertebb terméke a borvidéknek, ráadásul az érdeklő­dés is egyre inkább a vörösborok fe­lé fordul. - Amíg a vörösborból ke­resleti piac van, addig a fehérborok­ra a túlkínálat jellemző - jegyezte meg. - Ehhez hozzájárult az is, hogy az utóbbi időkben sok olyan írásjelem meg, amely az ésszerűen fogyasztott vörösbornak az egész­ség-megőrzésben játszott szerepével foglalkozik. Világjelenségről van szó, amely miatt a fehérborokkal foglalkozó területek bajba is kerül­tek itthon is és külföldön is. Ilyen körülmények között pedig fölöttébb kétséges, hogy meg lehet-e szabni védőárat ezekre a termékekre is. Ne­héz, hosszú és fájdalmas út előtt ál­lunk, s talán csak az könnyühetné meg a dolgot, ha maga a termék válna jobbá, s talán azután lehet majd áremelésről beszélni. KÜHNE GÁBOR A súlyos környezetszennyezés ész­lelése után nem kellett sokáig ke­resni a „bűnös” üzemet, noha a ro­mán hatóságok jelentős késéssel hozták nyilvánosságra a történteket. Hamar egy­értelművé lett, hogy a csupán egy éve - román-ausztrál vegyes vállalatként - mű­ködő nagybányai Aurul Rt. a felelős a tör­téntekért. A Remin bányavállalat korábbi tevékenysége nyomán keletkezett med­dőből a maradék arany, ezüst és más ne­mesfém kivonása közben a szennyvíztá­rozóban bekövetkezett műszaki bedesetet azonban véletlen történésnek, természeti csapásnak próbálják beállítani a románi­ai cég vezetői, az ausztrál környezetvédel­mi szakemberek pedig felháborító módon bagatellizálni szeretnék a történteket! A környéken élők állítják, hogy volt már itt hasonló mérgezés, emiatt 40 hek­tár termőföld vált már használhatatlan­ná. A csövek anyaghibája miatt már szi­várgott máskor is szennyezett víz az Auraiból, tehenek pusztultak el, és a vál­lalat kártérítést is fizetett. A katasztrófa vizsgálatakor hangsúlyt kapott, hogy egy, az Európai Unióhoz tartozó államokból már kitiltott technoló­Európai folyó-e a Tisza? Ez a kérdés, nem a ciánkáli A szőke folyó élővilágában ma még felbecsülhetetlen ökológiai kárt okozó ciánszennyezés egy évi 15 millió dolláros hasznot hozó, szó szerint „aranybányának” tar­tott romániai üzem derítőjéből, a tárolóból tisztítás nél­kül kikerült szennyvízzel jutott el a Szamosba, majd a Tiszába. Sőt a napok előrehaladtával már a Dunába is gia alkalmazása okozta a bajt. Óhatatla­nul felvetődik a kérdés: vajon nálunk vannak-e hasonló veszélyforrások, vagyis modemnek, európai színvonalúnak ép­pen nem nevezhető, máshonnan kitiltott technológiával működő üzemek? Németh János, a Környezetvédelmi Mi­nisztérium szak-főtanácsadója szerint - bár emlékezetes és nem feledhető a garéi, vala­mint a Chinoin által okozott, vagy a százha- bmbaltai környezetszennyezés - nálunk a romániaitól merőben eltérő ipari szerkezet miatt az ilyen esetek szerencsére igen ritkák. A potenciális lehetősége azonban fennáll an­nak, hogy például a vegyi üzemek súlyos kárt tesznek a környezetben emberi mulasz­tás vagy technológiai hiba miatt. Visszatérve a Tisza élővilágát szinte telje­sen kipusztító ciánvegyületekhez, önként adódik a kérdés: az emlősökre, s persze az emberekre hogyan hat ez a méreg? Nos, a krimiken edzett olvasók biztosan tudják, hogy a leggyorsabban ölő mérgek egyike! Az emberi szervezetbe kerülve kisebb mér­tékben is kínzó fejfájást okoz, hányást és vérnyomás-emelkedést. Sejtméreg, amely a bőrrel érintkezve bőrpírt, ödémát okoz, be­lélegezve pedig felső légúti hurutot és köhö­gést vált ki. Már kis adagban is halált okoz­hat, nem véletlenül hordtak magukkal ép­pen ciánkapszulát a kémek és az országos titkokkal megbízott futárok. Pintér Alántól, az Országos Környe­zet-egészségügyi Intézet főigazgatójá­tól azt tudtuk meg, hogy az elfogadha­tónak tartott egészségügyi határérték mindöszsze 0,1 milligramm literenként. A Tiszába ennek hatvan-nyolcvanszo- rosa került! Szerencsére a gyors és ha­tékony magyarországi intézkedéssoro­zatnak köszönhetően emberi életben nem esett eddig kár, de az élővilág más részében teljes a katasztrófa. Pusztul­nak a halak, főként az oxigénérzékeny fajok, a sebes pisztráng rokona, a kü­lönleges dunai galóca és a többiek, a ke­szeg, busa, süllő, csuka pusztul. Talán végleg kivész a tiszavirág, és már a hat­tyúk is haláltáncukat járják a mérgezett folyón. Ma még nem tudni, vajon hány év kell hozzá, hogy az ember helyre­hozza az ökológiai katasztrófa követ­kezményeit, és visszaálljon a korábbi, annyira óhajtott egyensúly. Ki a felelős? Ki állja majd a kár szám­láját? Nyilvánvalóan a kár okozója - mondaná józan paraszti ésszel bárki, de sajnos, a nemzetközi joggyakorlat csűrcsavaros világában ez nem ilyen egyszerű és egyértelmű. A kárt okozó cég szakértői véleményekre vár, a nem­zetközi jogászok számára viszont nem kétséges, hogy a magyarokat ért kárt rendezni kell. Nemzetközi környezet- védelmi szokásjogokra, Szófiában és Helsinkiben kötött egyezményekre, nemzetközi bíróságra hivatkoznak, csak éppen arra nem, hogy a két ország között érvényben lévő szerződés lenne hivatott hasonló károkozások megtéríté­sére. Mert ilyenkor derül ki, hogy van­nak ugyan kétoldalú szerződések, egyezmények, van a Tisza védelméről egy '86-ban kelt megállapodás, csak ép­pen a kártérítésre nem tér ki. Románia ráadásul nem is érzi magát felelősnek a történtekért, mindent az ausztrál tulaj­donosra hárítana. ___________ LEOPOLD GYÖRGYI

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents