Heves Megyei Hírlap, 2000. január (11. évfolyam, 1-25. szám)

2000-01-29 / 24. szám

6. oldal - Heves Megyei Hírlap HÍRLAP 2000. Január 29., szombat. MAG A Z I N A francia mamutok fúrnak a pénzünk után A magyar EU-tagság iránt mértéktartóbb az érdeklődés A generális és csapata. Hubert Védrine francia külügyminiszter vezető diplomaták körében. Magyar szemmel nézve rendkí­vül irigylésre méltó helyzetben vannak a Franciaországban dol­gozó újságírók - komolyan veszik őket. Január közepén tartotta a francia külügyminiszter, Hubert Védrine azt a külpolitikai újság­írók, illetve a Franciaországba akkreditált tudósítók részére ren­dezett újévi fogadását, ahol a dip­lomáciai élet vezetője a helyzet­hez illő általánosságokban szólt a francia külpolitika idei céljairól, Európa és a világ előtt még meg­oldásra váró problémákról, mint a csecsenföldi háborús válság, vagy a koszovói helyzet. Az Euró­pai Unió bővítéséről, a szervezeti megújulásról és a belső refor­mokról, valamint az új tagok be­lépésének időpontjáról nem sok szó esett. A dolognak ennyi volt a kötött és természetesen a mellé­kesebb része. A valóban fontos mondatok nem a miniszteri po­hárköszöntő során hangzottak el a francia külügyminisztériumnak otthont adó d 'Órsay palota díszes fogadótermében, hanem az azt követő kötetlen beszélgetések alatt, amikor Védrine változó nagyságú újságírógyűrű közepén ecsetelte a valódi híreket, és rák­falatok, pezsgős- és konyakospo­harak szorításában hullajtott el néhány fontos háttér-infomációt Azt tartják, hogy francia föl­dön a legfontosabb döntések és az érdemi beszélgetések a terített asztal mellett történnek. Egy má­sik helyi tapasztalat - sokat látott és számtalan kabinetet túlélt saj­tómunkások - szerint a legjobb vendéglátó a külügyminisztéri­um, nekik van a legjobb „konyhájuk”. Hogy ez a gyomor felőli megközelítés mit hoz a tár­ca konyhájára, az csak sejthető, mindenesetre nem tűnik rossz befektetésnek. Ha az újévi foga­dáson nem is az Európai Unió helyzete; reformja és bővítése volt a fő téma, az viszont igaz, hogy az alig néhány nappal ké­sőbb magyarországi villámlátoga­tásra érkező Pierre Moscovici, az európai ügyek francia miniszteré­nek nyilatkozatai szerint Francia- ország támogatja a feltételeket teljesítő és legfelkészültebb or­szágok mielőbbi - konkrét dátum meghatározása nélküli - csatlako­zását. Ebben a kérdésben egy ko­rántsem mellékes pont, hogy az Európai Unió tanácsának soros elnöki tisztét ez év második felé­ben Franciaország tölti be. S mint ilyen, meghatározó szerepet gya­korolhat majd az unió reformjá­nak megvalósításában és a bőví­tési tárgyalások menetében is. (Korábban egyébként a hazai csatlakozási menetrendben a 2000. év a tárgyalások lezárásá­nak lehetséges dátumaként sze­repelt.) A hazai diplomáciának most kell kihasználnia a francia elnök­ségből következő lehetőségeket. Ezen a véleményen van Thomas Schreiber, a francia sajtóvilág meghatározó, magyar származá­sú Kelet- és Közép-Európa-szakér- tője is, aki már emberöltőnél is hosszabb ideje figyeli a térség tör­ténéseit, s tapasztalatait olvasóin kívül előadóként a francia kato­nai akadémia hallgatóival is rend­szeresen megosztja. A kapcsola­tok széles körét kell mozgósítani ahhoz, hogy a decemberi párizsi csúcs már érdemi információval szolgálhasson számunkra, va­gyis egyértelmű­en megszülessék végre a csatlako­zás megközelítő­leges időpontja és üteme - véle­kedik. Schreiber szerint az elmúlt éytizedben alap­vetően megválto­zott a francia Kö­zép- és Kelet-Eu- rópa-politika. Magyarország fölértékelődésé­hez természete­sen hozzájárult a balkáni válság és annak tragikus tapasztalata. A bizonytalan térség mezsgyé­jén az átfogó eu­rópai stabilitás miatt szükség van egy olyan megbízható ál­lamra, amely ké­pes stabilizáló szerepet betölteni a kontinens délkeleti részén. A korábbi történelmi idők nagyha­talmi szerepéből kiesve Francia- ország számára a második évez­red vége egy szolid középhatalmi helyzetben köszöntött be, ráadá­sul az öreg kontinensen, Európá­ban is vitathatatlanul a német ve­zető szerep érvényesül. Még in­kább érezhető ez a hagyományo­san német érdekszférába tartozó Kelet-Közép-Európában. A '90-es évek tapasztalatai késztették a francia külpolitikát arra, hogy ko­molyabban is felmérje a térséget, és megpróbáljon jó kapcsolatokat kiépíteni. S ez lényegi változás volt az alapvetően délre tekintő, hagyományosan a mediterrán tér­ségben gyakorolt lépésekkel szemben. Mám Magyarország a francia érdekek szempontjából Kelet-Európábán alapvető tájéko­zódási ponttá vált. A francia kül­politika tanulni látszik számos kudarcából, és átértékelte koráb­bi térségi szerepét is. A szocialis­ta időkben is favorizált Romániá­ba pumpált pénzeknek eddig nem sok látszata volt, a kaotikus körülmények és a bizonytalan vi­szonyok mindent elnyeltek külö­nösebb eredmény nélkül. Az a je­lenség viszont hazánk esetében is jól nyomon követhető, hogy az üzleti élet élesebb szemmel és hamarabb méri fel a valódi lehe­tőségeket, mint a lassú és körül­ményes hivatalos kormányzati politika. A francia tőke ugyanis a '90-es években már igen korán ráérzett a Magyarofszág kínálta üzletre, és előállt az a helyzet, amit a francia külpolitika „szaká­csai” is meglepetve tapasztaltak, hogy jelentősebb francia tőke áramlott magyar földre, mint a te­rületében és lélekszámúban is többszörös, nagy kedvencnek számító Lengyelországba. A ma­gyar privatizáció nyomán eddig több mint 12 milliárd frankot fek­tettek be itthon, elsősorban a szol­gáltatásokba, de jutott a pénzből a zöldmezős beruházásokra is, hi­szen a francia tőkéhez fűződik a hazai bevásárlóközpontok meg­honosítása is, többek közt a Cora vagy az Auchan megjelenésével. Az üzleti élet után lassan a hiva­talos politika is fölzárkózott. A francia kultúra közvetítésére, a mű­vészeti együttműködések kiterjesz­tésére megépült Budapesten a vi­lágviszonylatban is a legjelentőseb­bek közé számító Francia Intézet. A francia kormány elhatározásá­ból, a magyar hatóságok támogatá­sával 1994 novemberében megala­kult az Initiatives France-Hongrie (IFH), a Francia-Magyar Kezdemé­nyezések Társasága, mely a külön­böző együttműködési programok­ban vállal fontos szerepet. Elsősor­ban az európai integrációhoz való előkészületekhez nyújt segítséget szakmai programokkal, tovább­képzésekkel, újságírók fölkészíté­sével, a közigazgatásban és a me­zőgazdaságban támogatja a tapasz­talatcseréket és az együttműködé­seket, valamint néhány fran­cia-magyar felsőoktatási program létrehozását. 2001-ben hivatalosan meghir­detett „magyar év" lesz Franciaor­szágban, ahol a hazai kultúra, a művészet bemutatkozásától a gazdasági és turisztikai kapcsola­tok megélénkülését is várják. Ám arra már most mind a hazai, mind pedig a francia szakembe­rek felhívták a figyelmet, hogy er­re a rendezvénysorozatra alapo­san fel kell készülni, és bizony, komolyabb anyagi forrásokat kell mozgósítani, ha az ország azt szeretné, hogy valami eredménye és távlati haszna is legyen a be­mutatkozásnak, s ne múljon el teljesen visszhang nélkül, bele­veszve a nagy franciaországi kí­nálatba, mint az már nem egy or­szággal megesett. KOVÁCS JÁNOS Kapcsolatok Heves megyével Heves testvérmegyéje a nyugat-franciaor­szági Loire Atlantique megye, székhelye Nantes. Legutóbb 1999 tavaszán látoga­tott hivatalos küldöttségük Egerbe, a fran­cia megye önkormányzati vezetőjének részvételével. Ekkor adták át Hevesveze- kényben a francia együttműködéssel ké­szült, környezetbarát ivóvíztisztítót. Az egri vármúzeumban tavaly a francia divatról szóló kiállítást láthatott a közönség. Eger testvérvárosa a Franciaország keleti felén található Macon. Legutóbb 1999 őszén az egri polgármester és helyettese a Francia-Magyar Kezdeményezések Tár­sasága (FMKT) meghívására járt tanuk mányúton Macon-ban. 1999 májusában az FMKT 30 magyar kö­zépiskolai osztály több mint ezer diákját látta vendégül Franciaországban, akika Fedezd fel Franciaországot! című vetélke­dő nyertesei voltak. Közöttük 11 mezőgaz­dasági szakközépiskola szerepelt, benne az egri mezőgazdasági diákjaival. A Heves Megyei Agrárkamarának a francia Moselle megye (helyi bortermelő vidék) kamarájával van kapcsolata. Zoli találkozása a miniszterrel A véletlenen múlt az egész. A hetedikes Tóth Zoltán anyukája észrevett az újságban egy felhívást: a Belügyminisztérium pályá­zatokat vár gyerekektől, Miért várom a sze­mélyi igazolványomat? címmel. Az ő taná­csára Zoli is írt egy dolgozatot. No VAJ m- Miután elkészültem, megmutattam a fogalma­zásomat a magyartanáromnak, Lehoczky Tiboménak - meséli a fiú. - Lívia néni elolvasta, és azt mondta, változtassam meg a bevezetést va­lami frappánsabbra. Például, képzeljem magam E. T„ az űrmanó, vagy a Kis herceg helyébe, és gondoljam végig, mire mennék, ha _ nem volna személyi igazolványom?- Hallgattál a tanárnőre?- Természetesen, s így lett jó. A le­velet postára adtuk, és vártunk. Aztán néhány nappal később, emlékszem, Jjt Wm éppen vége lett a fizikaórának, besza- ladt anyukám az iskolába a jó hírrel: meghívtak minket a Belügyminisztéri­umba. Az ünnepség reggelén a Heves Megyei Rendőr-főkapitányságon kellett megjelennünk a szüleimmel, velünk jöhetett az egyik testvérem is, és mikrobusszal vittek bennünket Budapestre a rendőrök.- Te votiál az egyetlen nyertes?- A megyéből igen, de az országból ’összesen 21 gyereket láttak vendégül a BM-ben, a fogadá­son. Ott felvették az adatainkat, fényképek ké­szültek rólunk, és átmentünk a Parlamentbe. Megnéztük az épületet, a koronát, gyönyörű volt, az Országház makettjét, az is nagyorrszép, egy miskolci házaspár készítette gyufaszálakból. Ezután ebédet kaptunk a Duna Palotában. Mar­hahúslevest, főtt krumplit hússal, mártással, vé­gül túrós palacsintát málnaöntettel. Délután pe­dig találkozhattunk Pintér Sándor belügyminisz­terrel, aki kezet fogott velünk, s személyesen ad­ta át az addigra elkészített személyi igazolvá­nyunkat. Megmutathatom?- Kérni akartalak - felelem, s már nyújtja is boldogan a telefonkártyaszerű, arcképes, gyere­kes betűivel aláírt okmányát. - Kevesen büszkél­kedhetnek ilyen igazolvánnyal a megyében. Az­zal pedig csak te egyedül, hogy magától a bel­ügyminisztertől vetted át. Mesélj róla: milyen ^ ember?- Mosolygós. És nem túl magas. Mint a néni...- Nem kérdezte meg, amit a felnőt-. ...... tek szoktak a gyerekektől, hogy mi­lyen a bizonyítványod, és mi leszel, ha nagy leszel? P ) - Erre nem volt alkalom. Csak ke­fe zet fogtunk, és koccintottunk a kö­lyökpezsgővel. Egyébként én is rendőr szeretnék lenni. Ne beszélj! Ilyen jó hatással volt rád ez a találkozás?- Barátságos volt Pintér Sán­dor, de én már a tanév elejétől azt tervezem, hogy rendőr le­szek. Tetszik az egyenruhájuk, meg az, ahogyan ülnek a rendőrautóban, men­nek szép lassan, és nézelődnek.- A járőröknek ki is kell szállniuk a kocsiból, s ha verekednek a kocsmában, közbe kell lépni­ük...- Tudom. Majd én is közbelépek, négyessy zita Vidékfejlesztés és szakmai műveltség Oktatásról, tudományról, Nemzeti Agrárprogramról A Nemzeti Agrárprogram napjainkban sokakat foglalkoz­tat. Érthető, hiszen az hazánk érdekeiből, az agrárfejlődés fényeiből, az ágazatban élenjáró országok tapasztalataiból kell, hogy kiinduljon. A téma elméleti összefüggéseivel dr. Vasas Joachim (képünkön), a történettudomány kandidá­tusa, agrártörténész, az Egri Mezőgazdasági Szakközépis­kola és Szakmunkásképző Intézet igazgatója is foglalko­zik. Kutatásairól és tapasztalatairól beszélgettünk vele.- A program kimunká­lása régóta foglalkoztat - mondta dr. Vasas Joachim. - Ebben straté­giai fontosságú, hogy a mezőgazdaság fejlesztését elsőrendű nemzeti érdek­nek tartsák az ebben ille­tékesek. Ez magában fog­lalja a lakosság jó minősé­gű élelmiszerekkel való ellátását, valamint az ágazat exportbevételei­nek növelését. Vallom, hogy a kor­szerű mezőgazdasághoz a jómódú, a sokoldalúan művelt dolgozók is hozzátartoznak. Folyamatosan fej­lődő ágazatot nem lehet szegény, állandó létbizonytalanságban élő parasztsággal létrehozni.- A vidékfejlesztés és az adott környezet védelme során milyen feladatok kerülnek előtérbe?- Meg kell, hogy őrizzük a fal­vak és a tanyavilág értékes hagyo­mányait, a család-, a munka- és a földszeretetet, az egymás iránti tiszteletet, a másság elfogadását, a kölcsönös segítségnyúj­tást, a szülőföldhöz kötő­dő lokálpatriotizmust, a közrend és a vagyonbiz­tonság megteremtését. Ezek mellett kiemelt fel­adat a környezet védel­me, a földek termőképes­ségének, a vizek és a leve­gő tisztaságának óvása is.- Mint tanár, milyen területeket tart fontosnak a szakmai képzésben?- A mezőgazdaságban dolgozók általános és szakmai műveltségének állandó emelését, a ter­meléshez, a gazdálkodáshoz, a kereskedelmi és szolgáltató tevé­kenységekhez, a közösségi élet szabályaihoz szükséges ismere­tek folyamatos gyarapítását. Ezért fontos, hogy a program fordítson különös figyelmet a falvakban élő lányok, asszonyok, a hátrányos helyzetben levők képzésére, ki­emelt szerepet szánva a családi életre, a gyermeknevelésre. Azok­nak az önbecsülését és önbizal­mát kell erősíteni, akik az elmúlt évtizedekben a mezőgazdaság­ban dolgoztak és becsü­lettel helytálltak.- Véleménye szerint a Nemzeti Agrárprog­ram kidolgozása és fo­lyamatos korszerűsíté­se önálló tudományt jelent?- Kétségtelenül, mert az a tudományos mód­szerek és eszközök, illetve más szakterületek eredményeinek fel- használásával működik. Ezért eb­ben a Magyar Tudományos Aka­démiának, az agrár-felsőoktatás­nak, a tudományos kutatóköz­pontoknak meghatározó szerepe kell, hogy legyen. Ez a régió és a megyei valóság pontos regisztráci­óját, statisztikai felmérését igény­li. Ebben fontosnak tartom a Szent István Egyetem gyöngyösi főiskolai karának a Heves megyei és az észak-magyarországi régió agrár-felsőoktatási, kutatási és szaktanácsadó központ jellegének folyamatos erősítését. politikai megkülönböztetés nél­kül, korrekt versenyhelyzetben bizonyíthatják létjogosultságu- kat. Korszerű mezőgazdasági termelés, feldolgozás és értéke­sítés csak állami támogatással lehet, ez szerte a világon így van. A termelés ösztönzésére ál­lamilag finanszírozott és ellen­őrzött banki, pénzügyi rend­szert kellene létrehozni. Elen­gedhetetlen az optimális üzem­méretek kialakítása, nem kevés­bé a korszerű agrárkutatás és oktatás megvalósítása állami tá­mogatással. Fontos lenne az is, hogy ezek irányítását mihama­rabb visszakapja az agrártárca. Szövetkezés nélkül nincs fejlett mezőgazdaság. Ennek formáját és módját viszont azokra kelle­ne bízni, akik az adott szövetke­zésben részt vesznek. A prog­ram szorgalmazza a mezőgazda- sági termelés, a feldolgozás, a forgalmazó és értékesítő terüle­tek közötti új típusú integráció létrehozását. Célszerű lenne, ha a termelők tulajdonhoz jutná­nak a mezőgazdasági terméke­ket feldolgozó területeken is. A folyamatos technikai és techno­lógiai megújuláshoz kiszámítha­tó állami források kellenek, mert ennek valamennyi terhét nem viselhetik a termelők. Ezért Új típusú együttműködéssel A hazai mezőgazdaságban az 1970-es évek elejétől - nemzetközi mér­cével is mérve - példaértékű és kedvező tapasztalatokkal szolgál a nagy- és a kisüzemi termelés integrálása. A nagyüzem alapanyagot, termelési és felvásárlási biztonságot adott a kisüzemeknek. Az elmúlt évtizedekben az integrációs folyamatok főleg az azonos mezőgazdasági tevékenységet végzők között erősödtek meg. Például szövetkeztek a sertéstenyésztők, a gabonatermelők. Nyugat-Európában és az Egyesült Államokban eközben a vertikális integ­rációs folyamatok erősödtek azzal, hogy a termelés, a közvetítő kereske­delem és a végértékesítés „egy kézben” van. A Nemzeti Agrárprogram szorgalmazza a mezőgazdasági termelés, a feldolgozás, a forgalmazó és értékesítő területek közötti új típusú együttműködés létrehozását.- A személyiség fejlesztése milyen feladatot kaphat a prog­ramban?- Ezt első helyre teszem, hi­szen feltételezi a több szakmához való értést, az egy-két idegen nyelven történő kommunikáció képességét. Emellett rugalmas al­kalmazkodást a munkaerőpiac ál­landóan változó igényeihez.- Miket tart a Nemzeti Agrár- program fő alkotóelemeinek?- Mindenekelőtt a rendezett tulajdonviszonyokat, amelyek szakmailag és pénzügyileg át­gondolt, legalább középtávú program indokolt.- Mindehhez széles körű esz­mecserékre lesz szükségük azoknak, akik érdekeltek a ha­zai agrárfejlődésben.- Valóban, azoknak, akik ké­szek és képesek is tenni, hogy olyan agrárkoncepciót fogalmaz­zanak meg, amelynek megvalósí­tása elősegíti a mezőgazdaság fej­lődését az ország érdekében. MENTUSZ KÁROLY

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents