Heves Megyei Hírlap, 2000. január (11. évfolyam, 1-25. szám)
2000-01-29 / 24. szám
HÍRLAP Heves Megyei Hírlap - 7. oldal m 2000. Január 29., szombat A G A Z I N Egervin F. A.: „Mit ér a törvény, ha magyar?” NYIUSZAflOGYARTO ES KERESKEDELMI KFT. Fix ablak 150x150 15 125,- Nyíló ablak | 90x120 16 807,- Nyíló-bukó ablak 90x120 18 659,- Nyíló-bukójablak 90x150 22 353,- M6 erkélyajtó 90x210 24 449,- Npölérkélyajtó^ 90x240 26 752,Áraínk az áfát nem tartalmazzák! A fentl.árak akciós árak! M U A N Y A G /Vm A SZÁRÓ K 4 JÖVŐ ÉVEZRED „(...) A bíróság a hitelező igényét alaposnak találta. A felszámolási eljárás kezdő időpontja 1991. december 23. Az elsőfokú kárpótlási hivatal 1992. március 13-án arról értesítette az adóst az 1991. évi XXV. törvény (kárpótlási törvény) 12. szakasz (4.) bekezdése alapján, hogy kárpótlás céljára 4983 aranykorona- értéknek megfelelő földet jelöljön ki. Az adós kijelölési kötelezettségének harminc napon belül nem tett eleget, ezért az elsőfokú kárpótlási hivatal 1992. május 13-án kelt határozatában az adóst az illetékes földhivatal által elvégzendő földkijelölési munkálatok tűrésére kötelezte. A felszámoló ezen határozatot megfellebbezte, a másodfokú kárpótlási hatóság az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Ezután a felszámoló keresettel élt az Egri Városi Bírósághoz, kérve a kárpótlási határozatok hatályon kívül helyezését, arra hivatkozva, hogy az adós nem tekinthető állami gazdaságnak, így rá a kárpótlási törvény rendelkezései nem vonatkoznak. Keresetének az elsőfokú bíróság helyt adott. Fellebbezés folytán azonban a másodfokú bíróság az adós keresetét elutasította, megállapítva, hogy a kárpótlási törvény rendelkezései az adósra kötelezőek. Az adós felülvizsgálati kérelme alapján a Legfelsőbb Bíróság a Heves Megyei Bíróság ítéletét hatályában fenntartotta. A Legfelsőbb Bíróság elvi éllel mutatott rá, hogy a kárpótlási törvény alkalmazása szempontjából az adós vállalat állami gazdaságnak minősül, és földkijelölési kötelezettség terheli. 1994. március 28-án az elsőfokú kárpótlási hivatal és az adós között megállapodás jött létre, melynek lényege, hogy a kárpótlási hivatal nem tekinti a földkijelölést kényszerkijelölésnek, és hozzájárul ahhoz, hogy a felszámoló a húsz aranykorona értékű földet természetben a dolgozóknak adja ki. Az ügy előzményéhez tartozik, hogy az 1992. szeptember 2-án megtartott vezetői értekezleten felvett emlékeztető alapján a felszámoló kijelentette, hogy amennyiben a kárpótlási törvény vonatkozik az adósra, úgy a húsz AK/fő föld a dolgozókat megilleti. A megyei bíróság álláspontja szerint a felszámolónak a kárpótlási törvény 17. szakasz (1.) bekezdése alapján földalapot kellett volna képeznie az alkalmazottak földhöz juttatása céljából, húsz AK/fő értéket figyelembe véve. A Polgári Törvénykönyv 5. szakaszának (1.) bekezdése tiltja a joggal való visszaélést. E bekezdés értelmében többek között joggal való visszaélésnek minősül a jog gyakorlása, ha az más személyek zaklatására, jogaik és törvényes érdekeik csorbítására vezetne. A felszámoló a már említett vezetői értekezleten úgy foglalt állást, hogy amennyiben a kárpótlási törvény rendelkezései vonatkoznak az adósra, úgy a húsz aranykorona értékű földet a dolgozók megkapják. 1992. szeptember 2-án, amikor a húsz AK/fő föld kiadása felmerült, a hitelező az adós dolgozója volt. Amennyiben az adós felszámolója alaptalan jogorvoslatokkal nem él, a dolgozók földhöz juttatása végett ki kellett volna jelölnie a földalapot. Az alaptalan jogorvoslatokat bizonyítja, hogy az arra illetékes bíróságok jogerősen megállapították, hogy a kárpótlási törvény az adósra is vonatkozik. A felszámoló jogszabályi kötelezettségének nem tett eleget, amikor az említett dolgozói földalapot nem jelölte ki. Ezzel a magatartásával a Ptk-ban tiltott joggal való visszaélést követte el, mert a hitelező törvényes érdekeit csorbította. (...) A hitelező igénye a fentieken túlmenően azért is megalapozott, mert a bíróság álláspontja szerint a kárpótlási törvény 17. szakasz (2.) bekezdése a dolgozók földhöz juttatását csupán ahhoz a feltételhez fűzi, hogy 1991. január elsején az állami gazdaság alkalmazottja, és azóta is az. A hitelező minden feltételnek megfelelt, ugyanis a jogszabály nem azt köti ki, hogy a tényleges kijelöléskor legyen alkalmazott. (...) Mindezekre tekintettel a bíróság a rendelkező részben foglaltak szerint kötelezte a felszámolót, hogy a hitelezőt is vegye figyelembe a földalap képzésénél.” Az idézet a Heves Megyei Bíróság 1996. január 31-én kelt, jogerős és végrehajtható végzéséből való. Ami a szereplőket illeti, a hitelező az Egervin Borgazdasági Kombinát egyik volt dolgozója, e cég felszámolását pedig a Reorg Rt. végezte. Pontosabban végzi, hiszen éppen a földügyek rendezetlensége miatt az Eger-Mátravidéki Borgazdasági Kombinát F. A. (felszámolás alatt) még létezik. A végzésben foglaltakat azóta sem hajtották végre - ahogyan azt lapunknak egykori és mai Egervin-alkalmazottak, az immáron ismét bírósághoz forduló panaszosok elmondták. A történet lényege gyakorlatilag olvasható a fenti végzésben. Az 1991-ben napvilágot látott kárpótlási törvény kimondta: a szövetkezetekben dolgozók harminc, az állami gazdaságokéi húsz aranykorona értékű földterületre tarthatnak igényt. Ez a jog azokat illeti meg, akik 1991. január elsején már az A bíróság döntésére kell várni, míg eldől, ki szüretelhet. Húsz aranykoronát kérnek fejenként. adott téesz vagy állami gazdaság alkalmazásában állottak, s jelenleg is alkalmazottak. (A törvénynek ez a pontatlan szabálya később bírósági értelmezésre szorult.) A nehéz helyzetű, a felszámolás küszöbén álló, akkor még Eger-Mátravidéki Borgazdasági Kombinátnak nevezett cég vállalati tanácsa akkoriban tárgyalt is a kérdésről, annak nyomán, hogy a hevesi és a domoszlói állami gazdaságnál is foglalkoztak a dolgozói igényekkel. A gazdasági mutatók romlásával azonban más ügyek kerültek előtérbe, s végül e probléma rendezése is az 1991 decemberében érkező felszámolóra - a Szanáló Szervezetre, majd utódjára, a Reorg Rt.-re - maradt. A felszámolási eljárás megindulása után, 1992 márciusában, ugyancsak a kárpótlási törvény alapján, a megyei kárpótlási hivatal bejelentette az igényét 4983 aranykorona elkülönítésére. Ezt kívánták - a cégen kívüliek, tehát nem a dolgozók számára - földárverésre bocsátani. S, tehetjük hozzá, ezen közel ötezer aranykorona licitje hiúsult meg botrányos körülmények között, tavaly novemberben immár hetedszer Egerben (ennek a történetnek ez csak mellékszála, de mint később Kiderül, korántsem elhanyagolható körülménye). Ugyanakkor a dolgozók képviselője is közölte, szeretnék megkapni a nekik járó, fejenként húsz-húsz aranykorona értékű földterületet. Az első per azután indult, hogy a felszámoló úgy vélte: jogilag tisztázatlan a helyzet, nem biztos, hogy a borkombinátot, mint állami vállalatot, egyszerűen állami gazdaságnak kell tekinteni. Vagyis nem bizonyos, hogy a kárpótlási törvény vonatkozik rá. Az idézett bírósági dokumentumból is kiviláglik azonban, hogy a felszámoló kijelentette: amennyiben a borkombinátra is érvényes a kárpótlási jogszabály, úgy kiadja a földeket. A kérdésben az elsőfokú bíróság a felszámolónak, a másodfokú, illetve a Legfelsőbb Bíróság viszont a kárAZ ARANYKORONA-ÉRTÉKEK MEGOSZLÁSA A borkombinát összes aranykoronája: 22.763 AK Ebből Egerben található: 8265 AK A kárpótlási hivatal bejelentett igénye: 4983 AK Ebből elárverezett érték: 3956 AK Az egri licitre maradt: 1027 AK A dolgozói aranykorona-igény: 8860 AK mmmamm pótlási hivatalnak és a dolgozóknak adott igazat. Időközben 1993 júniusában lezajlott a cég privatizációja, ám a szerződésben a földügyeket függőként kezelték. A Reorg Rt. és az akkori vevő, a KGT Rt. megállapodása értelmében az új tulajdonost a kárpótlási ügyek lezárása után opció, azaz vételi jog illeti a földterületekre. A Legfelsőbb Bíróság imént említett határozatát követően - állítják a földhöz máig nem jutott, magukat megnevezni nem kívánó dolgozók - a felszámoló ahelyett, hogy korábbi ígéretéhez híven mindenkinek kiadta volna a húsz-húsz aranykoronát, egyre csak az időt próbálta- próbálja húzni. Arra hivatkozott, hogy a licit - azaz a mindeddig valóban meghiúsult egri földárverés - nem történt meg, márpedig csak annak befejezését követően adhatók ki a dolgozói aranykoronák. Akadt olyan jogosult, aki az ügyészséghez és a bírósághoz fordult - egy ilyen per végzéséből idézünk a cikk elején -, mások a Földművelésügyi Minisztériumot keresték meg. A korábbi, szocialista ag- rárminiszter, dr. Nagy Frigyes egy 1998. márciusi levelében például azt írta: a borgazdasági kombinát felszámolásának kezdetekor a csődről és a felszámolásról szóló törvény már hatályban volt, s ez a jogszabály kivonta az eljárásból a termőterületeket, így azokkal a felszámoló közvetlenül nem rendelkezhetett. A dolgozói húsz AK földalapot a legfelsőbb bírósági határozatot követően a Reorg Rt. helyi megbízottja kijelölte, és a kárrendezési hivatal rendelkezésére bocsátotta. Ám kiadására - szól a miniszteri levél - csak a kárpótlási földalapok árverezését követően kerülhet sor. Egy, már a kormányváltás után született, 1998. októberi dokumentumban azonban a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium jogi főosztálya helytelennek minősíti a felszámoló időhúzását, azt, hogy összekötötte a dolgozói földalap sorsát a kárpótlási licittel. Az utolsó - „természetesen” sikertelen - földárverést 1999. november 19-ére írták ki a hevesi megye- székhelyen. A Reorg Rt. felszámolóbiztosa, Vadász Endre ezelőtt a dátum előtt néhány nappal tette közzé „Az Eger-Mátravidéki Borgazdasági Kombinát F. A. kárpótlással és fóldértékesítés- sel kapcsolatos koncepcióját”, azzal, hogy a koncepcióval szembeni esetleges kifogásaikat az érintettek a Heves Megyei Bírósághoz küldhetik el. A lapunkat megkereső panaszosok szerint ez a dokumentum az utolsó csepp a pohárban, mindennek a betetőzése, hiszen a felszámoló újból mindent megkérdőjelezett. Vadász Endre ugyanis a koncepcióban azt írja: „figyelemmel az 1991. évi XXV. törvény 17. szakaszában foglaltakra, valamint a földművelésügyi miniszter, az igazságügy-miniszter, a pénzügyminiszter és az Országos Kárrendezési és Kárpótlási Hivatal elnökének 7001/1992. sz. közös irányelvére, továbbá a Legfelsőbb Bíróság Fpkf. n. 32.456/1994. sz. jogesetére (amely az 1996. évi 441. sz. BH ügy), a felszámoló a korábban megfogalmazott elképzeléseivel ellentäben a tagi-alkalmazotti kárpótlás végrehajtását nem teljesítheti. A hivatkozott jogszabályok, irányelv és jogeset alapján az úri dolgozói alkalmazotti földalap képzésére nincs jogi lehetőség. ” A pereskedés ezek után nyilvánvalóan újraindult, a dolgozók érdekképviselete a felszámolót kijelölő Heves Megyei Bírósághoz fordult. Az érintettek nem hajlandók elfogadni mindazt, ami történt - illetve inkább nem történt elfogyott a türelem. S már nem csupán a húsz aranykorona értékű területet kérik, hanem az évek óta elmaradt hasznot is, amit abból a földből húzhattak volna. Hangsúlyozzák, hogy ez a vita nem a jelenlegi Eger- vin-tulajdonossal folyik, a konfliktus a felszámolóval tört ki, akinek hittek, s aki egyébként más téren korrekt módon járt el velük szemben. Úgy vélik, valami nagy spekuláció mehet a háttérben, aminek köszönhetően nem tudni, „mit ér a FOTÓ: PILISY ELEMÉR törvény, ha magyar”. Összesen 443 egykori és mai alkalmazottról van szó. Az új perben a bíróság még nem tartott tárgyalást. Érdeklődésünkre Vadász Endre felszámolóbiztos elmondotta: az ügynek csak az egyik olvasata az, ami a dolgozók álláspontja. Véleménye szerint a jogerős ítéletek arra vonatkoznak, hogy az Eger-Mátravidéki Borgazdasági Kombinátra is érvényes a kárpótlási törvény. A felszámolóbiztos törvénytisztelő állampolgárként elismeri azt, hogy a kárpótlási hivatal által bejelentett 4983 aranykorona értékű igényre a földalapot el kell különíteni. E kijelölés meg is történt. Viszont a kárpótlási hivatal jogerős közigazgatási határozata arról is rendelkezik, hogy először meg kell tartani a földárverést, s csak azután képezhető meg a dolgozói földalap. Ha mindez lezajlik mondjuk 1995-ben, már kiadták volna a fejenkénti húsz aranykoronát, sőt a felszámoló örülne a legjobban, hogy az ügy végre lezárni. Ám „bizonyos egri érdekkörök” tavaly novemberben már hetedik alkalommal hiúsították meg a licitet. Másfelől időközben a Reorg birtokába kerültek olyan dokumentú- mok, olyan jogesetek leírásai, amelyek következtében újra kellett gondolni az egész kérdéskört. A felszámolási vagyon a hitelezőké, és egyáltalán nem biztos, hogy az ellenérték nélkül, ingyen odaadható a volt és még meglévő dolgozóknak. Logikátlan is, hogy a kárpótlási földárverésen licitálni kell a kárpótlási jegyekkel, a dolgozói húsz AK viszont ingyen jár. Vadász Endre szavai szerint a jogszabályokból az is kiolvasható, hogy a kárpótlási és a dolgozói földalappal összesen a vagyon felének erejéig terhelhető meg egy adott gazdálkodó szervezet. Ez nagyjából 11 ezer aranykoronát jelent, ebből közel 5 ezerre igényt tartott a kárpótlási hivatal, a maradék 6 ezret felosztva viszont nem is jutna 20 AK egy-egy dolgozónak, csak körülbelül 13 fejenként. A felszámoló biztos leszögezte: a novemberi koncepcióban írtakat vitaanyagnak szánták, s nem titkoltan provokatív célja is vök a dokumentumnak. A felszámoló jogalkalmazó és nem jogalkotó, az egymásnak ellentmondó jogesetek halmazában nem tiszte az igazságosztás. Majd a bölcs bíróság eldönti, kinek van igaza. Ha az ítéletben az szerepel, hogy a dolgozói aranykoronákat ki kell adni, akkor ki fogják adni azokat. Az egykori borkombinát földjeit egyébként jelenleg műveltetési szerződés alapján az új Egervin mŰVeli. RÉNES MARCELL
