Heves Megyei Hírlap, 1999. december (10. évfolyam, 280-305. szám)
1999-12-11 / 289. szám
„Nem akarok kibújni a bőrömből” Habis László, az egri lokálpatrióták új elnöke a mértékadó véleményróí Néhány nappal ezelőtt Várkonyi György helyére új elnököt választott az Egri Lokálpatrióta Egylet. Habis László addigi alel- nök, bankigazgató, az előző ciklus alpolgármestere - aki a szintén jelölt Várkonyival szemben győzött - lapunknak egyebek mellett az új egri önkormányzat egy évéről beszélt.-Ha lehet így fogalmazni, Ön most az első ember lett az Egri Lokálpatrióta Egyletben. Korábban nagyon fontos második ember volt ugyanitt, illetve az egri önkormányzatnál. Néhány éve a sajtónak is nyilatkozott arról, hogy nem szeretné örökké a másodhegedűs szerepét játszani. A mostani megbízatás egyúttal azt is jelenti, hogy a következő választások alkalmával Ön irányítja majd a csapatot?- Amikor arról beszéltem, hogy szeretnék első ember lenni, igazából nem erre gondoltam. Sem a lokálpatrióta egyletre, sem a polgármesteri tisztségre. Inkább arra, hogy - régebben egyébként a megyei tanácsnál osztályvezető-helyettes is voltam, majd két cikluson keresztül alpolgármester - egyszer valaminek a meghatározója, a motorja úgy lehetek, hogy egyben az első számú felelősséget is én viselem. Ami az egyletet illeti, azért vállaltam el egyáltalán a jelöltséget, mert a jelölőbizottság határozottan állította, hogy az egyesület tagsága úgy szeretne tisztújítást tartani, hogy a tisztségek többségében többes jelölés van. Ez például abban is megnyilvánult, hogy a tízfős választmányba tizenhat jelöltet állítottak. Általában az volt az alapelv, hogy legyenek alternatívák. Fölmerült az az igény is, hogy az egyletben bizonyos helyeken új arcok jelenjenek meg. Én nem állítom, hogy a lokálpatriótáknál új arc vagyok, de úgy tűnik, végül is a jelenlévők többsége jónak látta, hogy én irányítsam az egyesület munkáját. Ugyanakkor jeleztem a közgyűlésen - úgy véltem, ez így tisztességes -, hogy rendkívül sok az elfoglaltságom, és egyelőre csak egy esztendőre vállalom az elnökséget. A Raiffeisen Bank, amelynek az egri fiókját több mint egy éve vezetem, teljes embert kíván, emellett dolgozom a városi közgyűlésben, elnöke vagyok a költségvetési bizottságnak, tagja az idegenforgalmi és integrációs bizottságnak, szerepem van a megyei kereskedelmi és iparkamara integrációs ügyekért felelős munkabizottságában, s még mondhatnék egy-két dolgot. Nem szeretek csalódást okozni a környezetemnek sem és önmagámnak sem. Tehát felhívtam a figyelmet arra, hogy ez a megbízatás számomra is egyfajta próbatétel, képes vagyok-e az egylet megújulásának motorja lenni.-A lokálpatrióták a választási kudarc miatt, a tapasztalatokat levonva idő előtt tartottak tisztújítást. Miként lehet megerősíteni az egyletet a következő választásra? Vagy korai még ez a kérdés?-Úgy korrigálnám a felvetést, hogy hogyan lehet megújítani az egyesületet. A 2002-ig hátralévő három év nagyon hosszú idő, sok minden történhet addig. Úgy gondolom, nekünk az egyesületi életre és munkára kell koncentrálnunk. Az kell legyen a célunk, hogy rendszeressé tegyünk valóban érdekes, az emberek érdeklődésére számot tartó rendezvényeket. A lokálpatrióta egylet legyen képes a városban élőket foglalkoztató kérdésekről véleményt alkotni, mégpedig olyan véleményt, amelyik mértékadó. Úgy hiszem, akkor dolgozunk jól, ha ezen véleményünkkel gyakorolunk befolyást a város vezetőire, döntéshozó testületekre, bizonyos városi folyamatokra. Ez nem jelent feltétlenül részesedést a hatalomból, hanem inkább egyfajta jelenlétet, és nagyon- nagyon szisztematikus és alapos munkát.- Létezik-e olyan szándék, hogy tiszták legyenek a viszonyok a tekintetben, a lokálpatrióta egylet végül is civil szervezet vagy politikai? Az egyesület a választásokkor legalábbis politikai erőként szokott megnyilvánulni, s tudvalévő az is, hogy az előző ciklusban az Önöké volt a legnépesebb frakció az egri közgyűlésben.- Igaz, hogy kilenc képviselővel vettünk részt az önkormányzati munkában, de önmagunkban sosem alkottunk többséget. Azt sem állíthatom, hogy akik a mi véleményünket támogatták a közgyűlésben, azok mindig ugyanazok voltak. Sőt, hozzáteszem, sohasem érvényesült nálunk valamiféle szavazási kötelezettség. Mindenki megőrizhette a saját egyéniségét, véleményét. Nagyon ritka volt az olyan eset, ahol azt mondtuk volna, nekünk „tömbben” kell szavaznunk. Ez ugyan gyökeresen eltér a politikai pártok frakcióinak gyakorlatától, de meggyőződésem, hogy ezzel a város javát szolgáltuk. Azt sem hiszem, hogy ez a magatartás unszimpatikus lett volna. A mostani közgyűlésben ugyan csak két emberrel képviselteti magát az egylet, de számos bizottságban kitűnő szakértőkkel dolgozunk. Ezzel együtt azt mondom, ma elsősorban nem a közgyűlésben és a bizottságokban kell tevékenykednünk. Szeretném, ha olyan kezdeményezések kötődnének a nevünkhöz, mint az, hogy most például egy Phare demokrácia-projekt pályázatán veszünk részt, amelynek célja, hogy segítsük elő az új városi lakáspolitika, illetve szociál- és oktatáspolitika kialakítását. Nem hiszem, hogy ez csak a szakértők, a hivatal vagy az önkormányzati bizottságok feladata lenne. A stratégiai tervezési gyakorlatot próbáltuk a pályázatba belefoglalni. Ha nyerünk, kilencvenszázalékos anyagi támogatással tudjuk ezt az ügyet elindítani. Megjegyzem azt is, hogy Nagy Imre polgármester úr ezt a kezdeményezésünket támogatja, magyarul, olyan ügyről van szó, amivel a városvezetés egyik gondját is segítenénk megoldani.-Az eredeti kérdéshez visz- szatérve: marad az a gyakorlat, hogy egy kicsi a politkából, egy kicsi a civil szervezeti életből?- Mi gyökeresen különbözünk a politikai pártoktól, nincs hivatásos politikusunk, nincsenek alkalmazottaink, irodáink, nincs olyan infrastruktúránk, amivel ma egy párt rendelkezik. Ezzel együtt egy olyan civil szervezet a mienk, amely a mindenkori várospolitika formálásából szeretné kivenni a részét. Az is a célunk, hogy induljunk a választásokon, és ezáltal az egyesületet képviselők a döntéshozatali eljárásnak is érdemi részeseivé váljanak.- Nemrég látott napvilágot - és elég nagy vihart is kavart — az a fideszes elemzés, amelyben „A kábítás éve” cím alatt az új, szocialista-szabad demokrata irányítású városi önkormányzat eddigi tevékenységéről esett szó. Hogyan értékeli ezt az elemzést, s hogyan értékeli Ön az 1998 októbere, a választások óta eltelt időt?- A Fidesz helyi szervezetének dolgozata sok kérdésben kritikus, és sokszor jogosan az. A formáján, az előkészítésén, a tálalásán nyilván lehet vitatkozni, de ez a Fidesz belügye, én ebben még csak véleményt sem szeretnék megfogalmazni. Az elemzés mindenesetre jelzi, hogy a mai városvezetést is kritikus légkör veszi körül - akárcsak bennünket annak idején. Azt is gondolom, hogy ez önmagában az MSZP-nek nem okozott kárt, de egyfajta figyelmeztetést, kontrollt jelent. Hogy például nem biztos, ilyen gyorsan, ilyen értékben és eny- nyi autót kellett volna a polgármesteri hivatalban kicserélni - de ezt csak a példa kedvéért mondtam. A dolgozatban sok olyan kérdés van, ami legalábbis mérlegelés tárgyát képezhetné. Ami pedig az elmúlt évet illeti, lehet, hogy nagyképűségnek tűnik, de nekem sikerélmény volt ez az esztendő is. Hogy valami mókásat mondjak, a polgármester úrtól kaptam egy palack bort a szennyvíztisztító telep átadási ünnepségén, annak elismeréseként, hogy sokat dolgoztam a beruházás előkészítésén és megvalósításán. Vagy, az előző polgármesterrel, Ringélhann Györggyel egyetemben az ipari park első üzemének átadóünnepségén Nagy Imre külön kiemelt bennünket, mint akik a déli városrész fejlesztését kezdeményezték. Nem tagadom, ezek a gesztusok jólestek, másfelől jelzik azt, hogy néhány nagy léptékű dolgot elindítottunk, amelyek sok tekintetben mostanra értek be, vagy amelyek hosszú távon gyakorolnak pozitív hatást Eger fejlődésére. Én ebből a szempontból is úgy érzem, hogy azért az új város- vezetés nem értékelte át ezeket a stratégiai lépéseket. A konfrontáció a fedett uszoda körül csúcsosodott, s azért sajnálom, hogy így történt, mert ennek sokkal nagyobb -lett a visszhangja, mint azoknak a fontos ügyeknek, amelyek nem kaptak nyilvánosságot. Ilyen például a közvilágításnak az egész városra kiterjedő korszerűsítése. S még sorolhatnám azokat az ügyeket, amelyek túlnyúlnak a választási ciklusokon, s valamilyen módon generálják azt, hogy az egriek életkörülményei javuljanak. Én úgy ítélem meg, hogy ez az év sok tekintetben folytatása volt az előzőeknek. Azt szeretném, ha egy új, formálódó városstratégia is ebben az irányban hatna, s a magam részéről ezt a folyamatot segíteni szeretném. Hiszek abban, hogy a lokálpatrióta egylet is segít a város fejlődésének új irányt szabni.-Az említett röpiratot a stílusa miatt sokan a Fideszen belülről is kritizálták, sőt fideszes körökből lehet hallani azt a véleményt, hogy a lokálpatrióták ügyesen észrevették: a mérsékelt, szalonképes jobboldalon egyfajta űr nyílott, mivel a Fidesz a szélsőségek felé mozdult. Az egylet így szerezhetné vissza elvesztett pozícióit...- Az a meggyőződésem, hogy mi mérsékelt hangvételt ütöttünk meg a választási kampányban is, csak ez egy csendesebb hang volt, nem igazán vették észre a szavazók. Az egyleten belül nagyon sok kritikát kaptam azért, hogy mi nem vagyunk harsányabbak, nem verjük határozottabban a dobot bizonyos városi konfliktusok kapcsán, mondván, ennek a finomkodásnak nincs sok eredménye. Én viszont nem akarok kibújni a bőrömből, nem hiszem, hogy egy konfrontativ, erőszakos, agresszív magatartást kellene felvennünk. Ha ez a nézet többséget kapna az egyleten belül, akkor én ehhez igazából nem tudnék csatlakozni. Rénes Marcell Habis. Nem hisz az agresszivitásban. fotó: Gál Gábor Félresikerült jótékonyság Egy percig sem kételkedem abban, hogy az Egri Nők jó szándékkal hívták életre a városi Mikulás-ünnepséget. De mint tudjuk: a pokolhoz vezető út is jó szándékkal van kikövezve. Ez jutott hétfőn délután eszembe a Dobó téren, ahol egy gombostűt sem lehetett leejteni, annyi gyerek és felnőtt várta türelmetlenül a Mikulásokat. Kicsit megkésve, de végre megjelentek a színpadon a krampuszok, majd a Télapó-sereg, hátukon a megrakott puttonyokkal. S el is indultak volna a nép közé, hogy ott osztogassák az ajándékot, de a tömeg nemigen akart nekik utat adni, sokkal inkább a közelükbe szerettek volna férkőzni a várt ajándék miatt. így esett, hogy a kicsik alig kaptak levegőt a nagy szorongásban, s sokan a kezüket is hiába nyújtogatták, a rafináltabb nagyok elcsentek mindent az orruk előtt. A lányomra nézve láttam: nagy a baj. Szája legörbült, és megjelentek az első könnycseppek is a szeme sarkában. De nem volt egyedül. A babakocsis anyukák is reményvesztetten menekültek a megbolydult tömegből, a Télapók pedig egy helyben toporogtak a szoros embergyűrűben. Nem volt mit tenni, több szülőtársammal is menekülősre vettük a figurát. A vigasztalan kölyköket márpedig kárpótolni illett valamivel az elmaradt élményért. Az ismert gyorsbüfébe mentünk hát egy meglepetéscsomagért. Az ötlet nem volt túl eredeti, mert sok anyuka, apuka hasonló módon akarta vigasztalni csemetéit. így itt is tolongtunk egy keveset. Az alapítvány tagjai bizonnyal elégedettek lehettek a szervezéssel, merthogy az érdeklődés felülmúlt minden várakozást. A gyerekek és a szülők viszont egy tapasztalattal gazdagabban érhettek haza: jobb otthon a meleg szobában várni az igazit, mint a Dobó téri tömegben végleg elveszíteni a maradék illúziót. (barta) Ibolya - alulról Nem mondom, hogy az egri belváros éke volt. Nem, nem volt az. Nem volt fényesre polírozott, méregdrága, sznob tükörfény. Az igazán nem volt. De hely volt. És nem volt dohányzásmentes övezet, a lila kárpitokban, az oldalkerevetekben hosszú évek füstje ivódott szívós makacssággal, egy olyan korban, mikor az ugyanily szívósságú törzsvendégek már rég eltűntek, kiballagtak a temetőbe. Ok már csak alulról szagolhatják az Ibolyát, ősz óta mi is. A ma panoptikumszerű, hajdani legendás pesti New York Kávéházról jegyezték föl, hogy volt olyan törzsvendége, aki még a tatarozás alatt is bejárt. Ott fogyasztotta a soros dupla feketét festőállványok és malterosládák között, szitáló téglaporban, miközben pergett rá a vakolat. Az Ibolyának nevezett egykori egri presszóban is pereg a vakolat, ott is sürög a munka, megy az átalakítás, de ez már a felbomlás, a vég, a hulla eltakarítása. Eltűnt a pult, a jellegzetes lila kárpit nyoma a falon, eltűntek a kis műmárvány asztalkák és a kényelmetlen vasszékek. A nem túl tágas, de megfelelően hosszú helyiséget kettéfalazták. Az ablakon papír, filctollas betűk, kiadó üzlethelységet (sic) hirdet. Odabent, a csupasz falak között maga az üzleti szellem lebeg. A szemmel látható hanyatlás egyik finom, ám kétségbevonhatatlan jele az volt, amikor a vartyogó játékgépek betették oda a lábukat. Most a lejtő végén állunk. Hol presszó süllyed el. Alkalmi vendégeivel, betérő turistáival, diákjaival, szerelmespárjaival és taxisaival, rajzfilmrózsaszín puncsdesszertjeivel és kacér meggyes pitéivel, volt jobb feketéivel és forró teáival, viszonylag szolidnak mondott áraival. Azon a földdarabon az én (nem túl hosszú) emlékezetem óta presszó működött. Az Óibolya földszintes sarokház (!) volt - izzadó tenyérbe gyűjtött forintokért a gyermekkor kókuszcsemegéjével - belső udvarában a még zakatoló hűtőgenerátoros legendás Sárvári cukrászdával. Elmúlt. Mint minden. Majd nyílik valami butik, vagy mi, az ezredik. Ha Sopron az ezeregy fogorvos protézismosolyú városa, Eger bátran pályázhat az ezeregy butik városa címre. Ahol lehet majd sportcuccot, kilósból kipofozott göncöket a vendégre akasztani - lélekmele- gítőként. Kovács János HÍR(TELEIV)KÉK... Zenélő politikusok jövő nyári fesztiválját szervezik Magyarországon. Már készülnek, hogy elhúzzák a nótánkat... * Hiába tettek újabb és újabb kísérletet a NASA szakemberei, az amerikai űrprogram keretében a távoli bolygóra juttatott szonda, a Mars Polar Lander néma maradt. Pedig jó lenne tudni: a vörös bolygón merről is fúj a szél... * A Magyar Honvédség parancsnoka, Fodor Lajos vezérezredes bejelentette: az elkövetkezendő két évben új, terepszínű hadiruházatot kapnak a katonák. A nagy hadsereg fegyverkezik, a kis hadsereg öltözködik... * Amennyiben a MÁV nem teljesíti bérköveteléseiket, akkor december 20-án sztrájkba lépnek a magyar vasutasok. De gyorsan eltelt egy év... * Az előző hetihez képest enyhén csökkent a Kőolaj-exportáló Országok Szervezete (OPEC) által termelt kőolaj ára. Eggyel több ok a honi áremelésre... (szilvás)
