Heves Megyei Hírlap, 1999. november (10. évfolyam, 254-279. szám)

1999-11-13 / 265. szám

I jr Vendégcsábítás és boldogulás „Fizesse az a muzsikust, aki a zenét rendelte...”-Elnök úr! A beiktatást kö­vető sajtótájékoztatóján Ön következetesen tartományokról beszélt a régiók helyett. Mi az oka ennek a szóhasználatnak?- Ennek részben szívbéli, részben anyanyelv-védelmi oka van. Ez utóbbival kezdem: a régió, mint kifejezés, idegen szó, a tartomány kifejezés vi­szont magyar. Mindkettő ugyanazt jelenti, és mivel az európai uniós tagállamok szinte mindegyike a tartomány kifeje­zést használja a saját anyanyel­vén, így nekünk sincs félniva­lónk ettől az archaikus, régies szótól. Ami a szívbéli okot il­leti: úgy gondolom, hogy a ha­gyományőrzés szempontjából is jelentősége van. A magyar kife­jezés ugyanis a jelentés tekinté­lyét is megnöveli, ha használata mindennapossá válik. Remé­lem, a minisztériumban is sike­rül majd egy képviselői indít­vánnyal elérni azt, hogy e gré­miumot ne RIB-ként, hanem TIB-ként rövidítsék, azaz: nem regionális idegenforgalmi bi­zottságról, hanem tartományi idegenforgalmi bizottságról be­széljünk. Ezzel szemben pél­dául furcsállom és komikusnak is tartom azt az elképzelést, amely tudtommal valakitől a kancelláriából ered, miszerint ezeket a - itt Eszak-Magyaror- szágon Heves, Borsod és Nóg- rád megyékből álló - tartomá­nyokat főmegyéknek keresztel­nék el...- Milyen elképzelésekkel foglalta el e grémium elnöki székét?- Sokrétűek az elképzelések, amelyeket természetesen befo­lyásolta - és részben a határait is megszabta - az a munka, amit a '98-as választások óta, mint a Parlament idegenfor­galmi bizottságának, majd mil- leniumi bizottságának alelnö- keként, illetve az EU-integrá- ciós albizottság elnökeként is­mertem meg. Korábban nem foglalkoztam ezzel a területtel, csupán annyi érintkezésem volt az idegenforgalommal, hogy Szilvásváradon születtem, amely 1974 óta nemzetközi üdülőhely. Itt ugyan van ide­genforgalom, ám a lehetőségek ebben a térségben sincsenek kellő mértékben kiaknázva. Úgy gondolom, van rálátásom arra, miként is néz ki Magyar- ország idegenforgalma, s hogy milyen „anyagilag”. Emellett azért is vállaltam szívesen ezt a munkát, mert nagyon kötődöm ehhez a tartományhoz, a három megyéhez. Mint szilvásváradi, mint Heves megyei, látom azt, hogy itt nagyon sok kiaknázat­lan lehetőség van, másfelől pe­dig sok a munkanélküli is. Kü­lönösen igaz ez a kicsiny hegyi falvakra, ahol ugyan a táj gyö­nyörű, de nincs sok munkalehe­tőség. Itt a megoldás is adja magát: a fizetővendéglátó-há­lózat fejlesztésébe, gyarapítá­sába kapcsolódhatnának be az itt élők, pluszkereseti lehető­séghez juttatva magukat és csa­ládjukat.-Ha jól tudom, a RIB - vagy az Ön szóhasználatában TIB - szervezeti rendszerében is változásokra lehet számí­tani. Mit lehet tudni ezek lé­nyegéről?-Már az egy hónappal ez­előtti kinevezésem után, és még a mostani beiktatásom előtt le­utaztam az egri RIB-irodába, hogy találkozzam a főállású közvetlen munkatársakkal. A beiktatásomkor találkoztam az idegenforgalmi bizottság He­ves, Borsod és Nógrád me­gyékből delegált tagjaival is, akiknek ígéretet tettem, hogy a lehető legrövidebb időn belül magát a bizottságot is összehí­vom egy kezdő munkabeszélge­tésre. Ezt viszont éppen amiatt nem akarom elkapkodni, mert - ahogy utalt is rá - valóban megváltozik a jelenlegi rend­szer szervezete. Először is: mint tartományi idegenforgalmi el­nököt, beválasztottak az Orszá­gos Idegenforgalmi Bizott­ságba (OIB), amelynek munka- és szervezési stílusa szintén változik. Ez a gazdasági mi­niszter közvetlen tanácsadó tes­tületé. Emellett a turisztikai szakterület teljes szervezeti spektruma, struktúrája is válto­zik. Megszűnik például a főtit­kári poszt, ehelyett marketing- igazgatói helyre ír ki pályázatot a Gazdasági Minisztérium tu­risztikai helyettes államtitkár­sága, melynek beadási határ­ideje december 15. Az átszer­vezések kapcsán december 31- ig a jelenlegi tartományi ide­genforgalmi munkatársaknak is megszűnik a munkaviszonyuk. Természetesen ők is pályázhat­nak a területi menedzseri, refe­rensi posztokra. De még azt sem lehet pontosan tudni, hogy az észak-magyarországi tarto­mány három, négy, esetleg öt ilyen állást kap-e... Persze, még ez utóbbi esetben is csupán 8 fős apparátusról lenne szó, noha e tartomány az ország te­rületének 20 százalékát, népes­ségének 13 százalékát adja.- A ’98-ban életre hívott re­gionális idegenforgalmi bizott­ságok történetében már túl va­gyunk egy jelentős változáson, hiszen például az akkor még hat megyéből álló, Északkelet- magyarországi RIB-et az idén szeptemberben kettéválasztot­ták. Mi indokolta ezt?-Azzal, hogy Magyarorszá­gon hét tartomány alakult ki a Gazdasági Minisztérium direk­tívái alapján, az európai integ­rációs előszerződésekben fog­laltakhoz alkalmazkodtunk. A dokumentum egyik előírása a 10 millió 61 ezer lakosú Ma­gyarországra hét tartományt ír elő. Nekünk itt sok választási lehetőségünk nincsen, ha be akarunk lépni az EU-ba. Van tehát hét idegenforgalmi tarto­mányunk és van két program­tartományunk, amelyek közül az egyik a Tisza-tó.-Ön a beiktatását követő sajtótájékoztatón külön is fog­lalkozott a jövő nyárra terve­zett szilvásváradi II. Lovas Vi­lágtalálkozóval. Mennyibe ke­rül ez, és milyen nyereséget vár e rendezvénytől?- Csak maga a világtalálkozó „tetőtől talpig" - ha szabad ilyen vulgárisán fogalmaznom - mintegy 130 millió forintba kerül. Erre megszerezni a pénzt nem lesz mód nélküli mulatság: pályázatokból és támogatóktól befolyó pénzekre is számítunk. Ugyanakkor azt is tudni kell, hogy 60 országból várunk sze­replőket, kezdve a japán sza­murájoktól a kazah lovagi tor- násokon és a német páncélos hagyományőrzőkön át a külön­böző európai királyi lovasgár­dákig vagy a kanadai lovas ha­tárőrökig. Már rengeteg helyről jelezték a részvételi szándékot. Tehát, mint mondottam, a négynapos rendezvényre 60 or­szágból várjuk a résztvevőket: 800 lovat - a szabadtéri lovas­stadionba ugyanis ennyi fér be, ennyiben lehet gyönyörködni -, mintegy 2400 szereplőt és kö­rülbelül negyedmillió látogatót. Ha ezt sikerül kiválóan meg­rendeznünk, azzal nemcsak a térség, nemcsak a megye és nemcsak az észak-magyaror­szági tartomány gyarapodik, hanem az egész ország is. Aki a külföldiek közül eljön ide, szál­lodában, panzióban fog lakni, esetleg a fizetővendéglátó-há­lózatot veszi igénybe, itt étke­zik, itt költi el a pénzét. Ha mindezt összeadom, a rendez­vény 130 milliós költségének minimum a tízszerese befolyik. Ráadásul ezt a pénzt nem kell visszaadni, ez azokat gazda­gítja, akik kiveszik részüket az idegenforgalomhoz kapcsolódó szolgáltatásokból. Hogy egy példát is mondjak: az idén nyá­ron megszervezett háromnapos nemzeti lovasfesztiválon nem­hogy Szilvásváradon, de a kör­nyéken sehol nem maradt sza­bad szállás... Ez persze az e te­rületen mutatkozó hiányossá­gokra is rávilágított, tehát olyan, gyorsan megvalósítható pályázatokat kell kiírni, ame­lyek segíthetik azt, hogy minél többen bekapcsolódhassanak például a fizetővendéglátó-há­lózatba. Ezzel a munkával kap­csolatban is az az ars poeticám, hogy a kicsi magyar ember boldoguljon. Rajta kell segíteni.-A lovastalálkozó megszer­vezése mellett - annak kap­csán - szóba került több beru­házás is. Ezekről mit lehet tudni?- így van, a világtalálkozó programjait különböző, egész esztendőben kihasználható be­ruházásokkal is színesíteni akarjuk: ilyen lenne a 40 mil­liós tervezett költségű millenni­umi kilátó, ahonnan az egész Bükk-koszorút be lehet majd látni, vagy a 720 méter pálya­hosszúságú libegő. Tervbe vet­tünk a kilátó alatt egy 200 sze­mélyes panorámás éttermet is, amelyre befektetőket szeret­nénk találni. Emellett szintén szó van egy négy kilométeres, a Bükk flóráját és faunáját bemu­tató tanösvény kialakításáról is, amelyet a Bükki Nemzeti Park készítene el 15 millió forintért. Ha a meglévő kínálatot ezekkel sikerül bővíteni, a vendégek a lovastalálkozó után is szíve­sebben jönnek ide, akár az or­szág távolabbi pontjairól is, miután az egyórás lovasprog­ramon túl egyéb látnivaló is várja majd őket.- Említette a Tisza-tó külön­leges státusát. Az itteni prog­ramrégió miként kapcsolódik az Észak-magyarországi RIB- hez?-Egyáltalán nem kapcsoló­dik hozzá. A Parlament idegen- forgalmi bizottságának ülésén ugyanakkor éreztem a Tisza- tavat pártoló törekvéseket a tér­ség, nóta bene szocialista párti országgyűlési képviselőinek ré­széről. Természetesen én is pár­tolom a Tisza-tavat, csak azt a megoldást nem, amire ők gon­doltak. Nevezetesen: van az észak-magyarországi tarto­mány három megyéje, ahol egyébként van bőven mit tenni a rendelkezésre álló pénzből. Szerintük ebből a pénzből - amelyet a jelenlegi kormány je­lentősen megemel, mert a jövő évi költségvetés az ideinek a duplája, a 2001-es pedig annak a duplája lesz - a Tisza-tavat is támogatnunk kellene. Ez azon­ban túl sokba kerülne. Fizesse az a muzsikust, aki a zenét ren­delte. Természetesen a Tisza- tavat is fejleszteni kell, mert gyönyörű a táj, van benne fan­tázia, de erre máshonnan kell majd pénzt találni. Ebből a vi­tából született aztán a „prog­ramrégió", amely - miként a neve is mutatja - nem a terület­hez kötődik. Kühne Gábor Dr. Várhelyi András: „Ne féljünk a tartomány kifejezéstől, a jelentés tekintélyét is megnöveli. ” fotó: pilisy elemér A szigorú mérce M ióta tudjuk, hogy egyre nagyobb léptekkel haladunk Eu­rópa felé, pontosabban az Európai Unióba, azóta magunk is igyekszünk akár a legapróbb jelekre is odafigyelni. Az csak természetes, hogy mi magyarok nem akarunk szégyenkezni, sokkal inkább: meg kívánunk felelni a követelményeknek. Azok pedig roppant szigorúak. Olyannyira, hogy még jócs­kán van mit tanulnunk. Erre kitűnő példa az, ami a megyeszék­helyen egy vállalkozás építkezése kapcsán történt. (Nevet azért nem írok, mert bizony akad még bőven hely, ahol nálunk ilyesmi előfordulhat.) A cég vezetése a meglévő mellé egy újabb csarnokot óhajt felhúzatni. Annak rendje s módja szerint ajánlatokat gyűjtött be építőipari egységektől, s a legkedvezőbbet tevővel szerződést is kötött. Elkezdődhetett hát a kivitelezés. El is végeztek már az építők egynéhány műveletsort, amikor megérkezett a termelőszervezet német tulajdonosa. Hamarjá­ban szemlét is tartott. Nos, ennek a vizsgálódásnak ugyancsak váratlan eredménye lett: úgy döntött, hogy az építőkkel aláírt szerződést azonnali hatállyal felbontja! Pályázatot hirdet meg az egyes részfeladatokra, másoknak. A rendkívül precíz külhoni vállalkozó számára ugyanis akadt pár felfoghatatlan dolog. Nehezen értette, miért kell az alapo­záshoz szükséges betont két külön részletben a helyére tenni. Ugyanígy azt is nehezményezte, hogy miért másfajta anyagot akarnak az építők a talpazat alá rakni, mint amiről megállapod­tak. De leginkább az háborította fel a szigorú tulajt, hogy bár a munka elvégzéséről szóló kontraktusban pontosan rögzítették, milyen feladatokért, mennyit tartozik fizetni a megrendelő, a kivitelező cég utóbb - különféle hivatkozásokkal - megpró­bálta felsrófolni az árakat. Számára az ilyesmi elképzelhetetlen. Úgy gondolja - hisz kint ahhoz szokott hozzá -, ha egyszer va­lamiben már megegyeztek, az később már nem változtatgatható kényre-kedvre. Érvényesítették volna igényüket a megállapo­dás idején az építők, akkor még volt rá módjuk. N álunk kétségkívül még szokatlan az effajta vállalkozói ma­gatartás. Pedig igen tanulságos, hiszen arra ösztönöz, hogy honi cégeink is vegyék tudomásul és tartsák be a szerződéses fegyelmet. Az európai közösségben ugyanis ez magától érte­tődő. Jobb idejében megtanulnunk! (szalay) Vigyáznak ránk Bajban lesz jövőre jó néhány munkaadó, ha törvénytisztelő emberként be akarja tartani a legújabb, munkavédelemmel kap­csolatos jogszabályt, miszerint a számítógéppel dolgozóknak ingyenes szemüveget, óránként tíz perc pihenőt kell biztosítani. Azt sem árt szem előtt tartani, hogy naponta hat óránál többet nem tölthet senki a munkahelyén a monitor előtt. Az irodák ab­lakait sötétítővel kell felszerelni, a székek lehetőleg állítható magasságúak legyenek, s igény szerint biztosítani kell sarok-, illetve lábtámaszt. Ülök a monitor előtt, és elönt a hála ennyi gondoskodás hal­latán. S közben azokra az ügyeleti napokra gondolok, amikor a szerkesztőségben reggel nyolctól este hatig ül a firkász vagy a szerkesztő a számítógép előtt, s folyamatosan üti-veri a billen­tyűzetet. Délután három óra körül összefolynak a betűk, s a so­kadik kávé után sem tisztul a látás. De mit tehet az ember, ha ezzel jár a napilapkészítés? Ilyenkor bizonyára jól jönne a vé­dőszemüveg; az állítható szék, ám ez nem oldja meg a hatórás problematikát. Arról már nem is beszélve: ha a munkahelyi vezetők nehéz helyzetben lesznek, mit szóljanak az ellenőrzéssel megbízott ÁNTSZ-szakerriberek? Akik lassacskán azt sem tudják, mihez kezdjenek a rájuk tukmált újabb és újabb feladatokkal. Nekik kellene a dohányzás elleni törvény megszegőit rendre utasítani, s most itt egy újabb vizsgálati terület. De ne sajnáljunk senkit! Elégedjünk meg azzal, hogy a tör­vényalkotók úgy vigyáznak ránk, mint a saját szemük fényére. (b. k.) Hír(teleiv>kék... Legutóbbi ülésén döntött az Országgyűlés: az új esztendőben marad a régi adózás. Nyögd, polgár, ki tudja, meddig nyögheted... * Az orosz titkosszolgálat - mint azt Alekszandr Lebegy tábor­nok, krasznojarszki kormányzó állítja - bőröndbe rejtett atom­bombákat készített, s csempészett a NATO-országokba. Ez a pakk lesz a végső... * A Legfőbb Ügyészségen külön csoportot hoznak létre az olaj­termékekkel kapcsolatos visszaélések eddigi vizsgálatának át­tekintésére. A téma örök: milyen volt szőkesége, nem tudom már... * Folytatódik, s egyre személyeskedőbbé válik a hódmezővásár­helyi polgármester-ügy. Rapcsák-rigmus: Vásárhelyen nem jó élni, mert sok lakatot kell fűrészelni... * A kanadai Elmvale városkában élő egyik 16 éves fiú otthoná­ban egész raktámyi, szárítókötélről lopott női alsóneműt talált a rendőrség, amelynek nyomozói most a károsultak jelentkezé­sére várnak. Hogy végre bugyiba rázzák őket... (szilvás)

Next

/
Thumbnails
Contents