Heves Megyei Hírlap, 1999. október (10. évfolyam, 229-253. szám)
1999-10-30 / 253. szám
4. oldal Horizont 1999. október 30., szombat A megye piaci árai Egerben az alma 80-160, a szárazbab 300, a banán 160-170, a citrom 250- 300, a dióbél 1200, a gomba 250-350, a gyökér 300, a fokhagyma 280- 300, a vöröshagyma 40- 70, a karalábé 70, a karfiol 150, fejes káposzta 40, a kelkáposzta 60, a lila káposzta 90, a savanyú káposzta 120, a kiwi 45, a körte 160-200, a krumpli 35-50, a mák 800, a méz 600-800. a narancs 300, a paradicsom 250, a zöldpaprika 100-200, a csípős paprika 100-200, a fehér retek 120, a piros retek 40, a saláta 70, a sárgarépa 100-150, a sóska 200. a spenót 200, a szőlő 400, a tojás 16-17, a főzőtök 70, a sütőtök 70, az uborka 100- 250, a zeller 80 forintért vásárolható meg. Gyöngyösön az alma 60-120, a szárazbab 300, a banán 180, a citrom 300, a dióbél 1000, a gomba 360, a gyökér 250-350, a fokhagyma 300, a vöröshagyma 60, a zöldhagyma 60, a póréhagyma 100, a karalábé 80, a karfiol 100, a fejes káposzta 40-50, a kelkáposzta 100, a lila káposzta 100, a savanyú káposzta 150, a kiwi 60, a körte 200-240, a kukorica 20, a krumpli 60, a mandarin 360, a mák 700, a méz 550-700, a narancs 300, a paradicsom 240, a zöldpaprika 80-160, a csípős paprika 40, a padlizsán 150, a fehér retek 150, a piros retek 60, a saláta 60, a sárgarépa 100, a sóska 200, a spenót 200, a szőlő 200, a tojás 16, a sütőtök 50, az uborka 150, a zeller 60-80 forintért kapható. Hatvanban az alma 58- 100, a szárazbab 300, a zöldbab 100, a banán 178, a citrom 230, a cukkini 100, a dióbél 800, a gomba 370, a gyökér 250, a fokhagyma 250-350, a vöröshagyma 50, a póréhagyma 50, a karalábé 50, a karfiol 160, a fejes káposzta 50, a kelkáposzta 100, a lila káposzta 90, a savanyú káposzta 100, a kiwi 45, a körte 100-270, a krumpli 50, a mandarin 340, a mák 600, a méz 450-700, a narancs 270, a paradicsom 170-260, a zöldpaprika 120, a csípős paprika 25- 80, a padlizsán 200, a patisszon 100, a fehér retek 150, a piros retek 30, a saláta 60, a sárgarépa 100, a sóska 30, a szőlő 100-240, a tojás 15, a főzőtök 60, a sütőtök 60, az uborka 250, a zeller 80 forintos áron kapható. Hevesen az alma 60, a szárazbab 300, a banán 200, a citrom 280, a dióbél 800, a gomba 300, a gyökér 200, a fokhagyma 280, a vöröshagyma 40, a karalábé 70, a karfiol 90, a fejes káposzta 35, a kelkáposzta 54, a lila káposzta 60, a savanyú káposzta 90, a kiwi 20, a körte 200, a krumpli 27, a mák 500, a narancs 250, a paradicsom 210, a zöldpaprika 80, a csípős paprika 25, a fehér retek 100, a saláta 25, a sárgarépa 80, a szőlő 400, a tojás 15, az uborka 80, a zeller 200 forintba kerül. Mély megrendüléssel tudatjuk mindazokkal, akik tisztelték és szerették, hogy a legdrágább félj, apa, nagyapa FICSOR BÉLA a Megyei Tanács volt dolgozója, nyugalmazott megyei tanácsos életének 72. évében szerettei körében 1999. október 17-én csendesen eltávozott. Hamvasztás utáni búcsúztatása 1999. november 3-án 11 órakor lesz a sarudi temetőben. A gyászoló család (62547) Hálás szívvel mondunk köszönetét mindazoknak, akik édesanyánk RAPCSOK ISTVÁNNÉ szül.: Mazúr Mária temetésén megjelentek és részvétükkel fájdalmunkat enyhítették. A gyászoló család (62655) Köszönetét mondunk mindazoknak,akik NAGY IMRE temetésén részt vettek és virágaikkal fájdalmunkat enyhítették. A gyászoló család (62904) Köszönetét mondunk mindazoknak, akik drága halottunk, soós ZOLTÁNNÉ temetésén részt vettek és fájdalmunkban osztoztak. A gyászoló család (62927) Köszönetünket fejezzük ki mindenkinek, akik drága szerettünk STUMPHAUSER MIHÁLY elvesztése miatt érzett fájdalmunkban osztoztak. A gyászoló család (62996) Köszönetét mondunk mindazoknak a rokonoknak, barátoknak, ismerősöknek, akik drága halottunk SZŐNYI SZABOLCS temetésén megjelentek, mély fájdalmunkban osztoztak. A gyászoló család (63066) át Mély fájdalommal tudatjuk, hogv FEHÉR LÁSZLÓ üzemmérnök a Gyöngyösi Polgármesteri Hivatal volt dolgozója 1999. okt. 28-án, életének 44. évében hosszú szenvedés után elhunyt. Temetése 1999. november 3-án 14 órakor lesz a gyöngyösi Felsővárosi temetőben. A gyászoló család és a Gyöngyösi Polgármesteri Hivatal (63136) A jó halál nyomában A halál az emberi élet utolsó nagy cselekedete, teljesítési lehetősége. Hogy ki hogyan hal meg, függ attól, milyen volt az élete, miként bánt a problémáival - véli dr. Cserhalmi Magdolna klinikai szakpszichológus. A szakemberrel a halállal való szembenézésről, az elmúlás tudomásulvételéről, a gyász fontosságáról beszélgettünk egy olyan korban, amely - a látszattal ellentétben - minden korábbinál kevésbé akar tudomást venni ezekről a tényekről.- A halál semmiképpen nem- célja vagy eredménye az életnek - mondja a szakember ám kétségtelenül az emberi sors egyik legnagyobb próbatétele. A halál - a szexualitás mellett - minden korban a tabuk közé tartozott. Mára a szexualitás tabuja eltűnt, míg a halálé változatlan maradt. Az is igaz, hogy a hagyományos, természetközeli kultúrák esetében a halál és a gyász sokkal magától értető- dőbben tartozik hozzá az élethez, mint a ma ezredvégi modern világának társadalmában. Az európai kultúrkörben a halál nagyon eró's tabunak számít mind a mai napig. A téma kikerülése, tagadása napjainkban mindinkább eró'södik. A halál tudomásulvétele nincs benne a köztudatban, a kulturáltság e téren rendkívül alatta marad annak, ami az egyes ember számára kívánatos lenne. A pszichoterápiás gyakorlat során gyakran találkozom ezzel a halálfélelemmel: tudják, hogy közeli hozzátartozójuk gyógyíthatatlan beteg, de ezt titkolják, tagadják, szépítik és bagatellizálják. A haldokló és a családtag közötti kapcsolatba befészkeli magát a zavar, az értékes idő pedig múlik. A kérdés mindig az, hogy viszonyulnak ehhez a tényhez, akamak-e, mernek-e szembenézni vele. Egy páciensem mély bűntudatát az a mulasztás táplálta, hogy otthon haldokló rákos édesanyját nem bírta megközelíteni, nem tudott belépni a szobájába. Ebben a megváltozott állapotban ugyanis nem az a személy volt többé számára, hanem az irtó- zat, a pánik, a megközelíthetetlenség megtestesítőije. Ezek mögött mindig ott van a halál tényének elfogadhatatlansága.-Ez a viszony a halál után még bonyolultabb lehet, hiszen a gyász már egy megtörtént állapottal szembesít...- Fontos, milyen az érzelmi kapcsolatunk a haldoklóval. A gyász is nehezebb, ha sok fontos szó bent reked. A tisztázatlan konfliktusok, érzelmi félreértések elrendezésének utolsó lehetősége a halál előtti stádium. Nagyon sok idős ember megy. el kevélyen úgy, hogy a gyermekeivel nem keresi a kapcsolatot. Ez fordítva is érvényes. De elsősorban azoknál az idős szülőknél látom, hogy rengeteget küszködnek a halál pillanatában, akik még tudatában voltak a problémáknak, és még tehettek volna lépést, de nem tették meg, mert azt gondolták: mindig a gyereknek kell a szülőt megközelítenie. A dolgok végső rendezéséhez, a halálra való felkészüléshez kis idő is elég. Van. akinek büntetés, ha hosszú ideig tart ez a halál előtti állapot. A végső elszakadás előtti időszakban az élet legegyszerűbb jelenségei is különös értéket kapnak: süt a nap, esik az eső, vagy egy sárguló levél az ágon.- Léteznek fokozatok a saját elmúlásunk és a közelálló halálának elfogadásában?- Mind a súlyos, halálos betegségekkel való szembenézéssel, mind pedig a gyásszal kapcsolatban azonos, jól elkülöníthető szakaszok léteznek. Az elsó' stádium az elutasítás, a halál, a betegség tényének és véglegességének elutasítása. A második szakasz a harag és a düh, a „miért épp velem történt meg” érzése. A harmadik lépcső' az alkudozás, amely már közelít az elfogadáshoz. A haldokló csupán engedményeket kér: „csak addig éljek, míg az unokám megszületik”. A negyedik fázist a depresszió uralja, a haldokló és a gyászoló mélyen befelé fordul, gyenge szállal kapcsolódik a külvilághoz. Az utolsó stáció végül a belenyugvás, a megadás.-Nem nagyon tudjuk, mit kezdjünk azokkal, akikről sejtjük, nem sok idejük van hátra. Színlelt, suta, átlátszó vigasztalásokat mondunk, .zavarban vagyunk. Legszívesebben minden hasonló kellemetlen és kényes helyzetet elkerülnénk...- A halállal való szembenézés nehézségét, képtelenségét tükrözik a hamis vigasztalások, a túlbuzgó optimista hangvétel: „nincs neked semmi bajod”, „fogunk mi még táncolni”. Nem teszi jól a környezet, a hozzátartozók és a közelállók, ha bagatellizálják a halálos beteg állapotát. Az emberek ilyen helyzetben úgy érzik, valamit mondani kell, mégpedig pozitív dolgot. Miközben ez egy hiteltelen viselkedés, ami átsugár- zik. Gyanússá válik, és rosz- sz.ahb ízű, mintha a krízisben lévó't hagynák, s inkább az ő igényeit követnék, ahelyett, hogy menekülésként rá próbálnák erőszakolni a saját elképzelésüket. Ebben az állapotban ugyanis a krízisben lévőnek nem arra van szüksége, hogy mondjanak neki valami okosat és megnyugtatót, hanem egy érintésre, és hogy együttérzően meghallgassák azt, ami számára kínzó és elviselhetetlen. Ezt a szemléletet képviseli a már Magyarországon is működő hospice-mozgalom, amely a „jó halálhoz” kívánja megteremteni a méltó feltételeket. Egy külföldi felmérés során több száz haldokló véleményét kérdezték, miben szenvednek leginkább hiányt. Két fontos szükségletet neveztek meg. Egyik a fájdalomcsillapítás, amivel nagyon csínján bánnak a kórházakban, mert a mai napig élő téves elgondolás, hogy a beteget ne tegyük drogfüggővé. Ami egy végső állapotban élő embernél nevetséges. A másik alapvető tény: a betegek nem igénylik, hogy sokat beszéljenek hozzájuk, annál inkább az emberi jelenlétet, a testi érintést. Polcz Alaine pszichológus, a hazai hospice-mozgalom úttörője évekig foglalkozott leukémiás gyermekekkel. Egyik könyvében írja: az agonizáló gyermek a mese értelmét már rég nem fogja fel, de a hangot, az anyja hangját még sokáig, mindvégig képes hallani.-Ehelyett inkább eltávolítjuk a halált és a haldoklót magunktól, elkülönítjük kórháziba, otthonba, csak hogy minél kevésbé zavarjon...-Azt kell elfogadni, hogy nem elmenekülni kell a betegtől, ami mögött elsősorban a saját halálunktól való félelmünk és tehetetlenségünk húzódik meg, hanem közel menni hozzá. Ha azt mondom magamnak, hogy ez velem nem történhet meg, akkor ez számomra nincs is. Az élet történéseivel való szembenézés a mai ember számára ennél kisebb problémák, a kapcsolatok esetében is hasonló feladatokat ad. Ez az önismeret a halálnál a legnehezebb, hiszen ez az egy dolog, amelynél senkinek nincs saját élménye. Ez a saját élmény egyedül a szeretett személy halálánál való jelenléttel, az érzéseiben való osztozással szerezhető meg. Ehhez bátorság, a belső félelem földolgozása szükséges. A haldoklótól való menekülés gyakran jellemző a kórházi személyzetre is: amerikai kórházakban dolgozó nővérek elismerték, hogy kevesebbet mennek oda a végstádiumban lévő' beteghez, arra hivatkozva, hogy már úgysem tudnak neki segíteni, pedig épp nekik lenne szükségük a fokozott jelenlétre.- Egyáltalán a beteg tudomására kell hozni a saját állapotát?- Erre egy válasz van: amit a beteg tudni szeretne, azt jó, ha tudhatja. Amit pedig a beteg nem akar mindenáron tudni, azt nem kell ráerőltetni.-Az alapvető' életminőséghez hozzátartozik, hogyan halunk meg, akárcsak a megfelelő' lakás, az otthon, vagy amit eszünk. A mai tömegkultúra nem a halállal való szembenézésre tanít, hanem az örökifjúságot, az igények maradéktalan kielégítését, a felszínes lét örömeinek kultuszát sugározza. Mindez nem segíti az élet végsó' kérdéseivel való szembesülést...-A halál az ember életének utolsó nagy cselekedete, teljesítési lehetősége. Hogy ki hogyan hal meg, az tényleg függhet attól, milyen volt az élete, miként bánta problémáival. A mai kor, a körülöttünk lévő világ valószínűleg nem segíti, inkább akadályozza a halállal való megbékélésben az embereket. Ez vezethet egészen odáig, hogy van, aki nyolc-tíz év után sem tud kimenni a szerette sírjához, nem képes tudomásul venni az elvesztését. Sőt haragot érez: miért ment el, hogy mert itthagyni?-Errefelé a halál többek közt olyan rettenetes fogalmakat hív elő', mint az elfekvő...- Ezek a kívülállók számára valóban riasztó képek, a csontig soványodott testek, a semmibe meredő szemek, ágyak, melyek köré nagyon hamar odakerül az agonizálást elkerítő paraván. Ez ma még a magyar valóság. Épp ezért kell a halált, mindannyiunk halálát emberivé, értelmezhetővé, megélhetó'vé tenni és megszelídíteni. Ez az egész társadalom feladata. A gyermek például igen korán nyíltan rákérdez a halálra, már ekkor elkezdődik az elhárítás, mintha tapintatból próbálnánk valamitől megóvni egymást. Hamis, hogy a fájdalmat és a megrázkódtatást ki lehet kerülni. Semmit nem lehet megspórolni. A mai közgondolkodás inkább arra irányul, hogy adjunk felmentéseket az embereknek. A gyászt sem az fejezi ki, hogy egy évig jár-e valaki gyászruhában. A külsőség mellett inkább a befelé fordulás mélysége fontos.- A híradásokból árad a halál: katasztrófák, háborúk, terror, áldozatok...- Mindez csak a témához társuló kielégíthetetlen szükségletet növeli, de nem kínál fogódzót. Ezzel egyrészt leértékelődik, másrészt pedig nagyon eltávolítjuk magunktól a halált. Ugyanakkor ez a kultúra a halál feldolgozásához nem kínál megoldást. Elég csak egy filmet végignézni. A sz.emé- lyesség és az intimitás kapaszkodói nincsenek jelen.-A vallás vagy a személyes hit mennyire segíti elő a halállal kapcsolatos kérdések megválaszolását?- Aki végig tud tekinteni az életén, és az összegzés során nem marad benne keserűség, kielégítetlen vágyakozás, mert megtette, amit megtehetett, az nagy lépést tett az elfogadás felé. A halál előtti közérzet tükrözi az élet megélésének módját. Akinek igazi belső hite van, elsősorban önmagában tanul meg hinni, és valamilyen érték- rendszer vezeti ebben, akárcsak az életében. Ez nagyon jó hátteret adhat a halál pillanatában is, de még akkor is szükség van a másik emberre a dolgok elrendezéséhez. Ne rekesszük ki a haldoklókat, akkor kevesebb dolgunk lesz a bűntudattal, az elvarratlan érzésekkel. Ezekkel a problémákkal a pszichoterápiában nap mint nap találkozunk. Akarni kell tudnunk, hogy mi történik velünk. Nemcsak a halált nem szabad elhárítani, hanem azt sem, megfelelően tudok-e alkalmazkodni, ki tudom-e mutatni a szeretete- met, mennyire vagyok gőgös és ambiciózus. Mennyire tudok szembenézni azzal, ami bennem zajlik. Ezekhez is nagy bátorság kell. Aki azt hiszi, hogy örök élete van, az mindig halogatni fog mindent: egy vizsga letételét vagy a szeretet kifejezését. Minden olyan mély meggyőződés, amely sajátunkká válik, támpont az életünkben, még ha nem is egy felekezeti dogma, attól még nagyon is kapaszkodó. Lehet egy valláshoz tartozni úgy, hogy beleépült valódi erkölcsi meggyőződésként működött a korábbi életében, ebből kevesebb van. Nagyon sok templomjáró ember pánikba esik a halál közeledtével, kiabál, agresszivitás tör fel belőle, ami arra utal, hogy nem voltak elrendezve benne a dolgok, csak a felszínen. Kovács János Képünk illusztráció * fotó: perl Márton
