Heves Megyei Hírlap, 1999. október (10. évfolyam, 229-253. szám)
1999-10-16 / 242. szám
6. oldal Hírlap Magazin 1999. október 16., szombat A jóléti pótlékok nem oldják meg a gondokat Anthony Giddens: A harmadik út, avagy a szociáldemokrácia megújulása című könyvéről A külpolitikai hírekben gyakran hallhatjuk a nyugat-európai szociáldemokrácia megújításáról folyó vitákat, ami azért is fontos, mert Európa nagy részén szocialista, illetve szociáldemokrata kormányok vannak hatalmon, az ottani politikusok - akik ugyanakkor kormányzati pozíciót is betöltenek - számos kérdésben fogalmaznak meg új (a klasszikus irányvonaltól eltérő) nézeteket. A téma érdekes lehet az MSZP útkeresése szempontjából is. Az „új” szociáldemokrácia alapja az a könyv, amelyet Nagy-Britannia munkáspárti miniszterelnökének tanácsadója, Anthony Giddens írt meg „A harmadik út, avagy a szociáldemokrácia megújulása” címmel. Ebből a kötetből idézzük most a legfontosabb megállapításokat. Elöljáróban azt fontos hangsúlyozni, hogy a szerző szerint a szociáldemokrácia azért áll válaszút előtt napjainkban, mert a sokáig igen jól működött jóléti konszenzus a technológiai, szociális, gazdasági változások nyomán felbomlott. Ezek után merült fel a kérdés: van-e jövője ennek az eszmerendszernek? Giddens szerint van, amennyiben képesek újraértékelni helyzetüket és megtalálni a „harmadik utat". Eszmék nélkül? A szerző a Tony Blair neve által fémjelzett új Labourt ezen útkeresés modelljének tartja. Az a magyar belpolitikában is felmerül, hogy továbbra is szükség van-e arra, hogy az egyes politikai pártok eszmék mentén szerveződjenek, avagy - és ezt néhány példa is mutatja - pusztán a praktikum, a gyakorlati válasz, illetve a szavazók megnyerése a cél. A szerző elismeri, hogy a politikai élet - ezt nevezhetjük hatalomnak - eszmék nélkül üres, de hozzáteszi azt is, hogy az eszmék a politikai realitások nélkül is üresek, vagyis nem megvalósíthatók. A brit munkáspárt harmadik útját tehát a reális lehetőségek kényszere határozza meg. A könyv utal arra, hogy a szocializmus marxi értelmezését azért haladta meg a történelem. mert annak központjában az a koncepció áll, miszerint a szocializmus nagyobb gazdagságot hoz létre, mint a kapitalizmus, és azt egyenlőbben osztja majd szét. A nyugat-európai szociáldemokrácia, amely elfogadta a demokratikus pluralizmust, más úton haladt, és létrehozta a jóléti rendszert. Mindkét vonalnak az volt a hibája, hogy gazdaságpolitikájuk akadályozta a kapitalizmus, a piacgazdaság megújulását. így történHetett meg, hogy a ’70-es években, amikor a feltételek megváltoztak, a válság nem a szociáldemokráciának, hanem a jobb gazdasági teljesítményű neoliberalizmusnak kedvezett. A szerző a témával kapcsolatos vitákat összefoglalva megállapítja: a társadalmi változások megváltoztatják a pártok politikai támogatottságának struktúráját is, beleértve a hagyományos bal-jobb skálát. Helyettük négy kategória érvényesül: a konzervatív, a li- bertáriánus (fundamentalista liberális), a szocialista és az autoritáriánus (személyiség- központú). Alkalmazkodni az új környezethez Ez a változás fellazította a pártok hagyományos bázisait, ami főleg a szocdemek számára okozott gondokat, mivel elveszítették erős osztálybázisukat. Ugyanakkor Giddens szerint megvan a lehetőségük az új tartalmú konszenzus megteremtéséhez, amelynek viszont alkalmazkodnia kell az új szociális és kulturális környezethez. A szerző viszont nem vitatja, hogy az új helyzethez jól alkalmazkodtak, hiszen kiváló eredményeket értek el a választásokon, ez azonban nem oldotta meg a szociáldemokrácia jövőjét. Mint megállapítja: a szociáldemokrácia valamilyen formában ma is a szocializmusba integrálódik, holott ez már régen nem jelenti a kapitalizmus alternatíváját. Ebben az összefüggésben tartja fontosnak a Blair-féle harmadik utat. Meg kell jegyezni, hogy az ezzel kapcsolatos felhívást Európában nem mindenki üdvözölte, s egyes kritikusok szerint Blair és az új Labour hatalomra kerülése után lényegében a that- cheri gazdaságpolitikát folytatja. Jog és felelősség A szerző öt alapvető dilemmát jelöl meg, amelyet mindenképpen meg kell oldani ahhoz, ha politikai tényezők akarnak maradni a jövőben. Ezek: a globalizáció, az individualizmus, a bal és jobb problematikája, a politika szerepe, valamint az ökológia gondjai. Az ezekre adott konkrét válaszokból kiderül, hogy például a globalizáció egy sor komplex folyamat összessége, amelynek különböző politikai és gazdasági következményei vannak. Mindez teljesen átalakítja a társadalom jelenlegi intézményeit, s közvetlen okozója azoknak a jelenségeknek, amelyeket „új individualizmus” fogalmával jeleznek. A bal-jobb problémakör értelmezésével kapcsolatban azt írja, hogy a baloldaliság elsősorban az egyenlőség értelmezésében különbözik a jobboldaltól, s így szerinte a szociáldemokrácia mindig megőrzi hagyományos baloldaliságát. A harmadik út politikájának központjában továbbra is a társadalmi igazságosság problémáinak kell állniuk, de figyelembe kell venni egy sor olyan kérdést, amely túlmutat a bal- jobb megosztáson. A szabadság a szociáldemokraták számára a cselekvés autonómiáját kell hogy jelentse, amely viszont a közösség szélesebb bevonását igényli: miközben a hagyományos kollektivizmusról lemond, a harmadik út politikája keresi az egyén és a közösség jó viszonyát, valamint a jogok és a kötelezettségek újrafogalmazását. Ezért sokan az új politika mottójának tekintik a „nincs jog felelősség nélkül” elvét. A kormány egy sor felelősséget fogalmaz meg állampolgárai iránt, beleértve a hátrányos helyzetűek védelmét is. A régi szociáldemokrácia azonban hajlamos volt a jogok feltétel nélküli kezelésére. A szélesedő individualizmus véli a szerző - az egyén kötelezettségeinek növekedéséhez kell hogy vezessen, így például a munkanélküli-segélynek a munka aktív keresésére kell ösztönöznie, és a jóléti rendszernek is ebben az irányban kell elmozdulnia. A másik fő elv a „nincs hatalom demokrácia nélkül” elve kell hogy legyen. A jobboldal mindig a hagyományos jelképekben kereste a hatalom igazolásának eszközeit a nemzet, a kormány, a család, avagy más intézmények szintjén. Felfogásában a tisztelet, az engedelmesség, az alázatosság hagyományos formái nélkül a hatalom meggyengül, és az emberek elvesztik képességüket a jó és a rossz megkülönböztetésére. Tehát a demokrácia mindig csak részleges lehet. Ezzel a szociáldemokraták nem értenek egyet. Szerintük abban a társadalomban, amelyben a hagyományok és a szokások módosulnak, a hatalom csak demokrácián, az állampolgárok aktív részvételén keresztül építhető fel. A könyv egyik legfontosabb része a gazdaság-jólét-szociá- lis biztonság-egyenlőség összefüggéseivel foglalkozik. A szerző szembeállítja a gazdaság (vagyon, bőség) képzésének klasszikus szociáldemokrata, illetve neoliberális vízióját: az első majdnem a véletlenre bízza kapcsolódását a gazdasági biztonsághoz és az újraelosztáshoz, míg a másik a versenyképességet és a gazdaság generálását teszi az első helyre. Az egyén védelme A harmadik út politikája is fontosnak tartja ezeket, különös tekintettel a globális piac természetére, de megjegyzi: az utóbbi csak akkor fejlődhet, ha megakadályozzák, hogy az egyén a gazdaság örvényében vergődjön. Ezért a mindenkori kormányzatnak az a dolga, hogy az emberre fordított beruházásokkal és az infrastruktúra kiépítésével hozzájáruljon a vállalkozói kultúra fejlesztéséhez. A harmadik út politikája egy új vegyes gazdaság kialakítását célozza meg. Ennek korábbi formája egyrészt a magán- és Tony Blair, az új Labour vezére köztulajdon elkülönülése, másrészt a szociális piacgazdaság volt. Az új vegyes gazdaság viszont a köz- és a magánszektor együttműködése helyett a piac dinamizmusát ösztönzi, de eközben a köz érdekeit tartja szem előtt, figyelve arra az egyensúlyra, amely a társadalom gazdasági és nem gazdasági élete között van. Giddens szerint a gazdaság dinamizmusa szükségessé teszi az üzleti érdekek elismerését, ez viszont nem egyeztethető össze egy olyan társadalommal, amelyben a pótlékok és segélyek „adományozását" mindenkor garantálják. Az embereknek tehát védelemre van szükségük, amikor rosszul mennek dolgaik, de fejleszteni kell erkölcsi és anyagi képességüket, hogy leküzdhessék az akadályokat. Végül megállapítja: az újraelosztás nem kerülhet le a szociáldemokrácia napirendjéről, de az egyre inkább a lehetőségek újraelosztását kell hogy jelentse. Kifejti azt is, hogy a jóléti pótlékok egyedül semmiképpen sem oldhatják meg a szociális gondokat, éppen ezért a rendelkezésre álló összegeket az egyén aktivitásának ösztönzésére kell felhasználni. A munkanélküliség kérdésében a könyv szerzője elutasítja azokat a neoliberális nézeteket, amelyek a kiutat a munkaerőpiac deregulációjában látják. Elmondja, hogy fenn kell tartani a jóléti források (segélyek, pótlékok) Európában kialakult szintjét, de azt minél nagyobb arányban az emberi tőke beruházásaira kell fordítani. Meg kell tehát reformálni ezt a rendszert és az emberek aktivitását, valamint a kockázatvállalást kell ösztönözni. Az államnak tehát azokat a programokat kell segítenie, amelyekben az állam és a vállalatok közösen keresik a foglalkoztatás kiszélesítésének lehetőségeit. Havas András Párizs, Bécs, Hatvan: a művészetek tengelye Nagy Pál képverse fotó: T. Z. M. Egri főiskolásként gyalogolt ki az országból 1956-ban, mivel joggal félt a forradalom utáni kemény retorzióktól. Rövid európai csatangolás után Párizsban talált menedéket, több száz egykori magyar egyetemi hallgatóval együtt. Folytatta tanulmányait, ám Nagy Pál már itthon is több volt egyszerű egyetemistánál. Megcsapta már az alkotás szele, s így „kint” is ott folytatta, ahol itthon abbahagyni kényszerült: sorra szülte műveit, amelyek a müncheni Új Látóhatárban és a Rómában kiadott Katolikus Szemlében jelentek meg. Az írás nem volt elég, hiszen Nagy Pál Párizsban is nyughatatlan maradt. Társaival arról álmodozott, hogy saját teret biztosítanak alkotásaiknak, valamint azoknak a magyar irodalmároknak, művészeknek, akik egyébként nehezen vagy egyáltalán nem tudnak publikálni. így született meg 1962-ben a Magyar Műhely. Harminchat éven át rendszeresen jelent meg a párizsi magyar nyelvű folyóirat. Az évek során az egyik legismertebb avantgárd lappá nőtte magát. Később a kiadvány szerkesztősége videoújsá- got is készített. A szerzők személyesen mutatták be képző- művészeti alkotásaikat, vagy maguk mondták el verseiket, prózai műveiket. A p’ART címmel megjelentetett videoúj- ság tíz számot élt meg. Az évek során Nagy Pál franciául is publikált. Kiadatlan Mallarmé-kéz.iratot is felkutatott, amelyet kötetbe gyűjtve eredeti formában jelentetett meg. Mindez irodalmi szenzációnak számított, a kutatók manapság is autentikus forrásként említik. A magyar alkotót immár francia íróként is jegyzik. Tíz évvel ezelőtt Nagy Pál hazaköltöztette a Magyar Műhelyt, úgy vélve, hogy a magyar művészetről és irodalomról elsősorban itthon kell vitázni. A szerkesztést fiatalok vették át. . Nagy Pál képverseiből néhány napja nyílt tárlat a hatvani Czóbel Galériában. A munkákat maga a szerző ismertette, jó alkalmat teremtve a szép számban megjelent publikumnak egy kis kalandozásra az avantgárd művészet területén. A tárlatnyitó utáni percekben arról kérdeztük Nagy Pált: mennyire maradhat magyarnak Párizsban egy franciaként is jegyzett író?- Amennyire akar. Nekünk nagyon fontos volt, hogy magyarok maradjunk, de ugyanakkor franciák is legyünk, mert úgy éreztük: fontos ez a „nemzetköziség”. Párizsban ez magától értetődik, mert ott saját erényeiddel kell a nagy, közös kultúrát gazdagítani. Párizs nem egy nagy olvasztótégely, mint Amerika, ahol asszimilálódnod kell.- Gondolom, egyfajta katarzist élt át alkotóként, amikor Párizsba érkezett. Megcsapta-e hasonló érzés, amikor visszajöhetett Budapestre?-Csodálatos volt kiérkezni Párizsba, ahol a Rákosi-rend- szer kemény elnyomása után akkora szabadság fogadott, hogy az kezdetben szinte bénítóan hatott ránk. De gyorsan beleszoktunk, mert a jót könnyen megszereti az ember. Először 1968-ban jöhettünk vissza Magyarországra. Akkor még a határokat keményen őrizték, nem volt demokrácia, de később, a Kádár-korszak utolsó éveiben már érezni lehetett a szabadság ízét, ugyanúgy, mint amikor Párizsba érkeztünk.- Mennyire számít eseménynek egy tárlatnyitó a sikeres magyar-francia művésznek?- Mindig izgalomba hoz, hiszen az avantgárd művész is a közönségnek dolgozik, bár van, aki tagadja ezt. Ha a publikum megkapja a megfelelő felvezetést az alkotó részéről, akkor a művek fogadtatásával sincs baj. Én egyébként a hatvani közönséget - a párizsihoz vagy a bécsihez hasonlóan - jobbnak tartom a budapestinél. Jóindula- túbb, nyitottabb. Számomra mindig is nagyon fontos volt a néző, az olvasó, és remélem, hogy életem utolsó napjáig ez így is marad. Tompa Z. Mihály A Magyar Műhely alapítója
