Heves Megyei Hírlap, 1999. október (10. évfolyam, 229-253. szám)
1999-10-16 / 242. szám
1999. október 16., szombat Hírlap Magazin 7. oldal A művész, akiben két ember találkozik Czibolya Erzsébet azt mondja, negyven évnek kellett eltelnie, hogy igazán boldog lehessen. S mindez a festészetnek köszönhető. Mert végül is ő két ember egy testben. Van egy Czibolya Erzsébet, akit ötéves korában járványos gyermekbénulás támadott meg és tett mozgásképtelenné, és van Czibolya Erzsébet, a festő, aki szárnyalni tud, aki nem ismer korlátokat, akit a képei teljes értékű művésszé emelnek. Czibolya Erzsébet - a tolókocsihoz kötött - korábban gyakran volt szomorú. Azt mondja, a mozgásképtelenséget nem lehet megszokni. Annál is inkább, mivel ötéves koráig ugyanolyan futkározó, labdázó, fára mászó kislány volt, mint a többi. Éjszakai álmaiban most is gyakran újraéli azokat a vidám napokat. Keserű az ilyen álom után az ébredés. Ám jön Czibolya Erzsébet, a festő, és megvigasztalja: az ecsettel szép dolgokra képes, az alkotásnak nem szab határokat a mozgásképtelenség. Negyvenhárom múlt, amikor elkezdett festeni. Egy barátja vette rá. Azt mondta: neked olyan szép lelked van, biztosan gyönyörű képeket tudnál festeni. Megpróbálta. Nem ment könnyen. Vízfestékkel kezdte, a szájába fogott kis iskolás-ecsettel. Az első kísérletek rosszra sikeredtek, a képek nem akartak összeállni, gyenge mázolmányok lettek. De Czibolya Erzsébet megérezte az alkotás ízét. És onnantól már nem volt visszaút. Sokszor volt türelmetlen önmagával szemben. Ráérzett, hogy mit kellene kihozni a képből, ám akkor még nem volt teljesen ura az ecsetnek. Meg kellett beszélnie önmagával, hogy csak apránként juthat előre. El kellett sajátítania mindent: az ecsetkezelési technikát, az színkeverékek összeállításának módját. Nem volt könnyű, de ő már megszokta, hogy az apró sikereknek is nagyon kell örülni. Egy év múltán állt először közönség elé, a szájjal és lábbal festő művészek hatvani tárlatán. Félt ettől a naptól, mint minden művész a nagy premier előtt. Leste a tárlatlátogatók arcát, így próbálta lemérni képei fogadtatását. Élénk színei. Siker a Hatvani Expón: Matiszlovicsné Horváth Éva és Farkas Kálmánná átadja a díjat Erzsébetnek fotó: t. z. m. Czibolya Erzsébet munka közben harmonikus kompozíciói megállásra késztették a szemlélő- dó't, képei sikert arattak. Azóta már több kiállításon is szerepelt. A hatvani Expón júliusban első egyéni tárlatával a helyi művelődési bizottság díját vehette át Farkas Kálmánná polgármesternőtől és Matiszlovicsné Horváth Éva bizottsági elnöktől. Tagja lett a Szájjal és Lábbal Festők Nemzetközi Szövetségének. Legutóbbi nagy megméretése a Moldvay Győző Galériában való szereplés volt. A városi és a környéken élő művészekkel állított ki. A budapesti szakemberekről álló zsűri két képét fogadta el, úgy, hogy nem tudták, azokat egy mozgásképtelen alkotta. Sohasem szerette, ha megkülönböztették. Kisgyermekként, amikor már egyetlen végtagját sem tudta mozgatni, sokszor készakarva rosszalkodott, várva a reakciót. Éppúgy megdorgálták, mint egészséges nővérét. Egyfajta teszt volt ez, hogy teljes emberként kezelik, nem szánni való teremtményként. Hogyan dolgozik? Szülei családi házában él. Ők készítik elő a festéket, a lapot. Ez utóbbit az asztalra fekteti, táblán ritkán dolgozik. Aztán szájába veszi az ecsetet, festéket kever, és apró, színes pontokat hagyva a vásznon, összeállítja a képet. Mindig emlékből fest. Naponta kijár, bevásárol vagy motoros tolókocsijával kigördül a városszélre. A tájképek ilyenkor rögződnek benne. Élénk színeket használ, képei derűt sugároznak. Ilyennek látja a világot?-Nem - mondja de azt szeretném, ha a világ ilyen lenne. Az emberek végül is jók. Sokszor olyan kevés kell a boldogsághoz, de gyakran megtörténik, hogy ezt a keveset sem akarják adni. Naponta fest. Van, amikor három nap alatt készül el egy kép, van, amikor egy hét is kevés rá. Azt mondja, ahogy tökéletesedik a technikája, ahogy egyre jobban belemélyül a festészetbe, úgy döbben rá, hogy mennyire keveset tud még. És ez újabb és újabb munkára ösztönzi. Mert feladni sohasem szabad. A siker apránként áll össze, és akkor is elérhető, ha az ember ötéves korában szinte egyik napról a másikra arra ébred, hogy egyik végtagját sem tudja mozgatni. Az élet így is lehet jó, ha az ember nagyon akarja. Tompa Z. Mihály Kuk@c: a világméretű levelezés Címzett' espe@dpg.hu Tárna: fhumor] Feleség, Sziasztok KaeagóGeriék! Kérdés: Tavaly Barátnő 1.0-mat Feleség 1 ű-ra fejlesztettem (Upgrade verzió), akcióban lehetett kapni Az új program elindította a “gyermek process"-!, amely váratlanul ért, s amelynek rendkívül nagy a tár- és erőforrásigénye. A termékismertetőben nem esik szó erről a jelenségről. Mindeközben a Feleség 1.0 minden más létfontosságú programba is bemstalállja magát éstöér rendszerincJításkor betöltődik. így azóta legkedveltebb programjaim úgy mint Éjszakai Sztrsp Póker 10.3 és Sönvászaf 2 5 valamint Meccsrejarás és Ultiparti 5.1 nem futnak, illetve a rendszer indításukkor mindig összeomlik. Úgy tűnik nem is tudom kiirtani rendszeremből a Feleség 1.0-at. Gondolkoztam a Barátnő 1,0-ra való visszatérésen, de az UNISTALt nem működik. HELP!! Ki tud segíteni"??? Először csak olvasgattunk. Élveztük, hogy néhány másodperc alatt a világ bármely tájáról eljutott hozzánk egy-két, vagy akár több száz elektronikus levél. Olyanoktól, akikről semmit nem tudhatunk biztosan. Kivéve azt, hogy írtak valamit. Használjuk az ezredvég médiumát, az Internetet. Aztán olthatatlan vágyat éreztünk, hogy mi is beleszóljunk a „társalgásba”. És ekkortól gyökeresen megváltozott az életünk... VETikett: nem törvény, de nem árt betartani Egy számítógép, modem, telefonvonal, levelezőprogram, és máris kezdődhet a világméretű csevej. Nem árt azonban tisztában lenni a szabályokkal. íme, néhány szemelvény a Háló il* lemtanköny véből: * Sokszor nagyobb hatást érhetsz el azzal, ha hallgatsz. * Légy konzervatív a küldésben és légy liberális a fogadásban. Nem szabad indulatos leveleket küldened akkor sem, ha provokálnak. Ha ilyet kapsz, jobb, ha nem válaszolsz. * Ne felejtsd el, hogy azok az emberek, akikkel kommunikálsz, az egész világon vannak szétszórva. Lehet, hogy a levél címzettje éppen alszik. Add meg neki a lehetőséget, hogy felébredjen, munkába menjen és belépjen. * Soha ne feledd, hogy a címzett is emberi lény, méghozzá olyan, akinek kultúrája, nyelve, humora egészen más lehet, mint a tiéd. Dátumformátumok, mértékegységek, idiómák sem mindenütt ugyanazok. * Aludj egyet, mielőtt érzelmektől fűtött választ küldenél egy üzenetre. * Általában nem lehet visszavonni egy levelet. Csak akkor küldd el, ha már bizonyos vagy benne, hogy szeretnéd, ha megjelenne. * Ne kószálj el a témától, ne beszélj összevissza. Nos, ilyen egyszerű. Persze, a szabályok annyit érnek, amennyit betartanak belőlük. Ez az Internetre ugyanúgy igaz, mint a mindennapi életre. Hiányzó lehelet, mosolygó „betűk” Az ember lehet szerelmes több ezer kilométerről úgy, hogy sosem találkozott „kedvesével”. A technika lehetővé teszi, hogy beszélgessenek, akár lássák is egymást a Hálón keresztül. De bármennyire is fejlett a technika, azért néhány dolog nem oldható meg. Például nem érzed a partnered szájszagát. Szóval, mindent nem pótol a Háló - mondta egyik előadásában Réz András. Persze, az átlag „emilező” leginkább csak a levelek útján kommunikál, hiszen a valós idejű, hangos-képes kapcsolat még aligha elérhető egy átlagos magyar ember számára... Az érzelmeit viszont a szegény is szeretné kifejezni, minél pontosabban. A betűk azonban nem mosolyognak. Vagy mégis? A kulcsszó: smiley. Az „emi- lezők” sajátos jeleket, úgynevezett smiley-kat (mosolygókat) használnak, többé-kevésbé egységesen. Néhány ízelítőül: aki mosolyog :-), és aki szomorú :-(, aki megnémul :-x, aki csodálkozik :-o, akadnak tele szájjal kacagok :-D, vagy éppen kacsintgatok ;-), szájhúzók :-/, vagy egyszerűen csak szemüvegesek 8-). A jeleket balra fordított fejjel lehet legjobban értelmezni. Az újságolvasó könnyebb helyzetben van, elég, ha a lapot fordítja. A monitorral ezt nehezebb megtenni. Hiába, azért a hagyományos médium mégiscsak életünk megszokott, egyszerű része... Nem csak a „mosolygók”, hanem a nevek is sokat elárulnak tulajdonosaikról. A feladó neve és címe olyan, mint amikor belépünk egy szobába, és szétnézünk. Elsőként az embereket vesszük szemügyre, s - akaratlanul is - eldöntjük: ők most szimpatikusak avagy sem. Akadnak, akik „polgári” nevükön szerepelnek, mások szabadjára engedik fantáziájukat. Lehet itt találkozni Sheila Grevel éppúgy, mint Cica Micával, vagy éppen Párduccal, Medvével, St. Antallal, Buda Örssel, Zsíros B. Ödönnel. Ugyanilyen széles a címek tárháza, a canabis-tól a picipo- cimaci-ig bármi előfordulhat. És persze az xy@aramszu.net , vagy éppen buli.net cím is sokatmondó. Finnyásoknak nem ajánlott Külön tanulmányt is megérdemelne az írások vizsgálata. Nem csupán a tartalom szabad, de a forma is. Egy tisztességben megőszült tanítónő alighanem sírva tépné össze a diplomáját, ha ki kellene javítania a meglehetősen sajátos helyesírással „elkövetett” leveleket. Persze, az emileken edződött szem egy idő után különbséget tud tenni a szándékos ferdítések és az ismeretek hiányosságából fakadó - olykor durva - hibák között. Az általánosan elmondható, A betűk nem mosolyognak... hogy a „szabadosán” levelezők igyekeznek az élő beszédhez igazítani soraikat, vagyis fonetikusan írnak mindent. Például: „mongyá má egy viccet, se- gíccsé elkűdeni melegebb éghajlatra a szomorúságomot”. Persze, vannak, akik ezzel nem elégednek meg, a „turbó-fülig- dzsimmi” stílust Sobri Jóska (a betyár) fejlesztette tökélyre, egyik leveléből idézzük az alábbi - minden elméleti fejtegetésnél szemléletesebb - példát: „Dejazér’ mán én is kúpálódok kifele, nem vagyok akkora soty- tya paraszt (bár szerintem még mindég én vagyok a legnagyobb betyár itten a környéken), főleg mer az irodalom felé fordútam. No van ám új verzse- let is, ten’ezem egy irodálmi tanfojam bejindíttását itten... ” Legyen elég ennyi. Ilyet még a PíHauard se’ írt-jegyezte meg valaki. Egyébként az is természetes, hogy - főként angol - szavakat ugyancsak fonetikusan írnak, aligha botránkoztat meg bárkit is a filing vagy a sztárvársz, a lav, a písz, és társaik. Persze, akár idegen, akár magyar nyelven ír valaki, „ferdén”, azért átlátszó, ha csak a helyesírási bizonytalanságait akarja ezzel elfedni. Viszont - emlékezzünk rá - nem szerencsés ezt cikiző levelekkel bombázni az illetőt. Elvégre, mindenki úgy ír, ahogy akar, vagy ahogy tud. Azt is sietünk azonban megjegyezni: nem árt a témához igazítani az „írásképet”. Akik ezt figyelmen kívül hagyják, azok könnyen szerezhetnek néhány kellemetlen percet maguknak és másoknak egyaránt. Márpedig ez nem lehet cél. Hiszen aki egy nyilvános cse- vegőcsatomán „rajta van”, azért teszi, mert szeretne szórakozni, megismerni sok-sok érdekes embert. És gondolatokat cserélni. Akár olyanokkal is, akiknek sem a nevét, sem az arcát, sem a lakhelyét nem ismeri. Csak egyet tud róluk biztosan: ülnek egy gép előtt, és pötyögnek a billentyűkön. espe@dpg.hu :-)
