Heves Megyei Hírlap, 1999. szeptember (10. évfolyam, 203-228. szám)

1999-09-11 / 212. szám

A megye főkapitánya biztos a Rendőr-kék Hetek jövőbeni hasznosságában: Ma Gyöngyösön az érdeklődő polgárok ismét bepillantást nyerhetnek a megye rendőreinek mindennapi életébe. Immár nyolcadszor tartja a megyei rendőr-főkapitányság a Rendőr-kék Hét elnevezésű rendezvénysorozatát. Dr. Lantos Bálint r. dandártábornokot, főkapitányt arra kértük, avassa be olvasóinkat, melyek e programok előnyei, milyen haszonnal járnak szá­munkra az ezek révén kialakított nemzetközi kapcsolatok.- Ha nyár vége, ősz eleje, megyénkben az egyet jelent a rendőrség ünnepével is. Ké­rem, beszéljen a Rendőr-kék Hetek történetéről!-Már a nyolcadik alkalom­mal rendezzük meg a Rendőr­kék Hét rendezvénysorozatát. Az alapgondolat sajnos nem sa­ját kútfőből fakadt. Maastrich- ból hoztuk el. A ’90-es évek elején igen nagy gond volt a rendőrség és a lakosság kapcso­latának helyreállítása. Az, hogy miként tudjuk kifejezni: ez a rendőrség valóban szolgál és véd. E fórumon lehetőség nyílt arra, hogy a polgároknak be­mutassuk munkánkat, eszköze­inket, lehetőségeinket, s együtt szórakozzunk. Kicsit magunkat is ünnepeljük, hiszen egész év­ben minden nap 24 órában dol­gozunk, megállás nélkül.-A lakosság hogyan fo­gadta ezt a kezdeményezést?- Az elején még nem voltak adataink erről. A ’90-es évek közepén azután felmérést készí­tettünk A nyilvánosság erejével a közbiztonságért címmel. En­nek pozitív kicsengése volt, bár értek kritikai észrevételek is bennünket. Most készülünk újabb reprezentatív vizsgálatra arról, miként változott a rend­őrségről alkotott kép. Úgy gon­dolom, az elmúlt években sok­kal nyitottabbá vált a testület. Ez nemcsak a Rendőr-kék He.- teknek, hanem az azokon ke­resztül kialakított nemzetközi kapcsolatoknak is köszönhető. Sok olyan ötlet valósult meg magyar viszonyok között, ame­lyek így kerültek látókörünkbe, s hoztuk haza új szakmai isme­retként.- Említene konkrétumokat?- Ilyen például a kommuni­káció kérdése, ami a média, a rendőrség és a lakosság három­szögében zajlott. Ennek csúcs­pontja a gyémántcsiszolási pro­jekt, amely két hazai és két hol­land régió rendőrségének együttes projektje volt. Ez nem más, mint a külső és belső kommunikáció harmóniájának megteremtése. Említhetem a ci­vil kontrollt, a laikus fogdalá­togató rendszert, amit Leices- tershire-ből hoztunk. A német kollégákkal közösen tanulmá­nyoztuk a reagáló, megelőző rendőrség teendőit. A Phare és a bűnmegelőzés összefüggéseit a lengyelekkel tekintettük át. Ide sorolható a piramisjátékkal kapcsolatos közös felderítő munka a szlovák rendőrökkel. Ezek mind-mind pluszt adtak nekünk. Nem azt jelentették, hogy elkerülhetünk probléma- halmazokat, hanem ahogy ha­ladtunk felfelé a teljesítendő feladatok létráján fokról fokra, az egy-egy létrafokon eltöltött idő rövidült le azáltal, hogy más rendőrségeknél megismert megoldásokat honosítottunk. Jelentette a nemzetköziség azt is, hogy közel 300 rendőrünk utazhatott külföldre, s szemé­lyesen szerezhettek impresszió­kat a változtatás szükségessé­géről. Sikernek könyvelem el: országos hatáskört is nyert,bi­zonyos szempontból főkapi­tányságunk, elsőként Magyar- országon, hiszen az Innovációs Adatbank itt működik Egerben.- Melyek azok a külföldi kapcsolatok, amelyek tovább izmosodtak?- Első helyre kell tennem a Maastricht-tal induló, s azóta már Ijssellanddal, Zwolléval kibővült kapcsolatunkat. Na­gyon jó a stuttgartiakkal való együttműködés. Tavaly indult tartalmas közös munka az ang­liai leicestershire-i rendőrség­gel. Ide sorolhatom a volt kali- szi vajdaság bűnüldözőivel ki­épített kapcsolatunkat. Idén ja­nuár 1-jétől, a lengyelországi átszervezést követően a poz- nani vajdasági rendőrség a partnerünk. Szlovákiában a zsolnai régióval dolgozunk kö­zösen.- E találkozókon mód nyílik eszmecserére is. Nem mellé­kes, milyen a mi rendőrségünk külföldi megítélése?- Igen elcsodálkoznak, hogy milyen feltételrendszerrel, mi­lyen eredményesen dolgozunk. Valóságos okkutatás folyik partnereinknél, miként-lehetsé­ges, hogy a feltételekben mi há­tul kullogunk, ám az eredmé­nyességet tekintve az elit tízben van benne a magyar rendőrség. Ez számunkra rendkívüli elis­merés. Az Innovációs Bank életre hívása is azt szolgálja, hogy egyik oldalról felkaroljuk a hasznosítható ötleteket, másik oldalról pedig jogvédelmet ad­junk annak a magyar szellemi terméknek, ami alkalmazható a bűnüldözői munkában. Elérhető így, hogy ezeket ne lehessen el­lopni, miként az korábban tör­tént. Partnerként tudunk tár­gyalni külföldi kollégákkal, s ez az ő megítélésükben is tük­röződik.- Feltételezi ez a kapcsolat- rendszer azt, hogy a további­akban akár konkrét esetekben is eredményes együttműködés bontakozhat ki?- EU-csatlakozásunk esetén az unió határai kitolódnak, lé­nyegében mi jelentjük majd a schengeni egyezmény szerint a keleti határt. Óhatatlanul bein­tegrálódunk abba az európai bűnügyi tevékenységbe, aminek már most is részesei vagyunk. Rendőrségünk tagja az Inter- polnak, bekapcsolódtunk az Europol hálózatába is. Europol Kontakt Pont jött létre Budapes­ten, így számunkra is elérhetők azok az adatbázisok, amelyek a nyugat-európai rendőrségek rendelkezésére állnak. Heves megyében is volt rá példa, hogy együttműködtünk formálisan és informálisan is bizonyos ügyekben. így a Lánchíd 2000- ügyben vagy a piramisjáték fel­derítése esetén. Nálunk alakult meg az FBI-akadémia, ahol amerikai zsaruk segítségével képezik a volt szocialista or­szágok bűnüldözőit. De említ­hetem a KERA-t, a Közép-eu­rópai Rendőrakadémiát. Főka­pitányságunkon több olyan kol­léga van, aki egyik vagy másik intézményben szerzett diplo­mát. Mi büszkék vagyunk arra, hogy a jövőben, az EU-csatla­kozást követően, hazánk egy­fajta védőbástya lesz ismét Eu­rópa számára, miként az már előfordult a történelemben. Hogy a magyar rendőrség tény­leg európai kultúrájú és felsze- reltségű legyen, az nemcsak az itteni állampolgárok érdeke. Hogy Magyarország ezt a funkciót betölthesse, ahhoz többre van szükség. Még akkor is, ha belátható, hogy az ország teherbíró képessége is véges. De hát valahol prioritásokat kell felállítani. Szerencsére ez nem az én feladatom.-Azért sokan bírálatokkal is illették, illetik az utazásokat, mondván, azok pazarlóak. Szakmailag megtérül-e a rájuk fordított költség, energia?- Felelőtlen rendőri vezető lennék, ha várható szakmai ha­szon híján is utaztatnám a munkatársaimat, s utaznék én magam is. Amikor tavaly a fő- kapitányság kincstári biztost kapott, idejövetelekor egy hét haladékot kértünk, mert az egész megyei vezetés képzésen vett részt Hollandiában. Ő a homlokát ráncolta. Ám amikor átvilágította a főkapitányságot, gazdálkodásunkat törvényes­nek találta. S tapasztalhatta, hogy egy hét alatt több millió forintot sikerült hozni a magyar rendőrségnek azzal, hogy ez a kapcsolat létezik. Olyan ismere­tekkel gazdagodtunk, amelyek részben már beépíthetők voltak a folyamatos munkánkba. Fő­kapitányi értekezleten esett szó arról, melyik megye mennyi pénzt kapjon utazásokra. Azok ugyanis az országos rendőrfő­kapitány engedélyével történ­hetnek. A megbeszélésen el­dőlt, azok kapjanak több pénzt, akik nemcsak utaznak, hanem a rendőrségünk számára haszno­sítható megoldásokkal is térnek vissza útjukról. Ami még lé­nyeges a nemzetközi kapcsola­tokban: mi nem levetett ruhák­kal büszkélkedünk, miként a rendszerváltás kezdetekor használt autókat, számítógépe­ket vettek át, a mi utazásainkon a gondolkodásmód, a mentali­tás megváltoztatása áll a kö­zéppontban. Mindezt nem fel­színesen kellene szemlélni, ha­nem azt nézni, milyen eredmé­nyekkel járnak külföldi útjaink. Büszkék lehetünk például tevé­kenységirányítási központunkra - szintén „hozott” gondolat amellyel többszázmilliós érté­ket mobilizáltunk. A nyári árvi­zek idején a megyei védelmi bizottság elnöke igen pozitív­nak értékelte ennek munkáját.- Térjünk vissza a Rendőr- kék Hét rendezvényeire! Mennyiben voltak ezek előre­mutatóak?- Ez az eseménysorozat mindig nemzetközi jelleget is hordozott. Eleinte szűk ke­resztmetszettel, majd egyre bő­vülőén. A csúcspont tavaly jött el, amikor több mint 60 külföldi vendéget fogadtunk. Igaz, eb­ben benne volt egy húsztagú iz­raeli delegáció is. Mindegyik hetünkön voltak rendőri szak­mai konferenciák, amelyek a mi kutatási terveinkhez, megvaló­sítandó projektjeinkhez kapcso­lódtak. Ezekhez kértük a nem­zetközi kontrollt, véleményal­kotást. Persze, e fórumokon ha­zai szakemberek, kollégák is bővíthették tudásukat.-Az idei hét foglal-e magá­ban valamiféle újdonságot?-Ezúttal mindössze tizenöt külföldi vendégünk van. Ebbe beleértendő a Blue Finger Cops holland rendőrzenekar, amely két koncertet is ad a Dobó téren, illetve a mai rendőrbál­ban. Azért kevesebb most a lá­togató, mert rájöttünk, majd­nem elfelejtettük, hogy van ne­künk egy behő világunk is. A belső kommunikációhoz az is hozzátartozik, hogy egymás kö­zötti kapcsolatainkat erősítsük. Ennek szellemében a nyáron rendőrgyerekek vettek részt bűnmegelőzési táborban Nagy- visnyón. Emellett az idei rend­őrbálra a területi kapitányságok legjobban dolgozó munkatársai meghívást kaptak. Szalay Zoltán Külhoni és magyar rendőrök együtt, jó barátságban fotó: perl Márton A káromkodással sosem lehet tudni. Az ember szája hamar eljár. Olykor nem is gondolná, milyen hamar. Pár évvel ezelőtt horvátországi útiélményekről meséltem Er­délyben. Hogy hát a tenger, Kvamer-öböl, Isztriai-félsziget, Opatija - illetve, ugye, Abbázia, a rendes, „monarchiás” nevén -, és akkor onnan lefelé, a félsziget csücskén Pula, az volt anno az osztrák-magyar hadikikötő. Nagyon szép város, tele római kori műemlékkel, van egy amfiteátrum is, olyan, mint Rómá­ban a Capitolium, csak valamivel kisebb...- Hogy mondtad? Pula? — kérdeztek ekkor közbe.- Pula - erősítettem meg,, s néztem körbe kicsit riadtan. Ne­héz eligazodni ezeken a székelyeken.- Szóval, Pula. A következő másodpercben irtózatosan elkezdtek röhögni. Én, együgyű anyaországi, nem tudtam, mit jelent ez a kifeje­zés románul, ők viszont az ismert történelmi okoknál fogva kénytelenek voltak megtanulni. (Nem csak ezt). Maradjunk annyiban, hogy magyar megfelelője szintén négy darab betűből áll. Bizonyos összetételek - húzz el a ..., kapd be a ... - talán jobban megvilágítják, miről is volna itten szó. Azzal dicsekedtem nekik, hogy elmentem a ... Pulába nya­ralni, s hogy ott milyen remek minden. Megittunk rá vagy tíz szilvát Csíki sörrel. Közben barátságo­san veregették a hátamat. A román nyelv - és ahogy mondják a hozzáértők, az összes többi - máskülönben túró a magyarhoz képest, már ami konkré­tan a káromkodást illeti. Románoknak, angoloknak, németek­nek, franciáknak van egy-két csúnya szavacskájuk, aztán kész. Úgy cifrázni senki sem képes, ahogyan mi. Ézzel ráadásul minden magyar atyafi tisztában is van, kivéve azokat az ártatlan Jráránykákat, akik a köz bizalmából beválasz­tattak a Parlamentbe, az Ország Házába. Abba a nagy akolba bele. A minap egy szocialista honatya, Szabó Zoltán kicsivel to­vább beszélt a kelleténél a plenáris ülésen, nem vette észre sze­gény, hogy bekapcsolva maradt a mikrofonja. Amikor szónok­latát az elnöki intésre be kellett fejeznie, tett néhány nem egé­szen szalonképes megjegyzést. Ä mikrofonnak hála, ezeket egészen sokan hallották, megírta az újság, bemondta a tévé, a képviselő élő adásban kért a trágárságért elnézést. Ugyan én mostanáig azt gondoltam, hogy egyes választási- és kormányprogramokat, illetve miniszterelnöki szózatokat demagógiában aligha lehet überelni, de el kell ismernem, ami eztán következett, az minden eddigit felülmúlt. Szájer József, a Fidesz-Magyar Polgári Párt frakcióvezetője lemondásra szólította fel a „mocskosszájú” - maga közölte va­lamelyik műsorban, hogy az incidens óta így becézik - Szabó képviselőt. Szájer szerint ehhez hasonlítható durva megnyilvá­nulás eddig nem fordult elő a magyar Parlamentben. Nem? A frakcióvezető úr vajon hová jár dolgozni? Biztos, hogy abba a soktomyú, impozáns épületbe, a Duna partján? Hogy ott ilyesmi soha el nem hangzott még? Hagyjuk a pártokat: ez ügyben tökmindegy, hogy valaki a kormány oldalán áll, vagy éppen ellenzékinek vallja magát. Szabó honatya stílusában azt is mondhatnánk: a bazmegezés univerzális. Csak tessék kicsit hallgatózni a helyszínen. Miket kiabálnak egymásra a szemközt ülők a parlamenti patkóban? Hogyan szokták minősíteni egymás felszólalásait, a fideszes a szocia­lista kérdést, a szabad demokrata a kisgazda miniszter válaszát - na nem a szónoki emelvényen, hanem a padsorokban? Nem hallható ott, csak úgy félhangosan, hogy azért amazokhoz is el­jusson pár kedves megjegyzés? Néhány esztendeje összeállítást is készítettek a gyöngyszemekből. Nyilván akad, amelyik szel­lemes, akad, amelyik szimplán csak trágár, de - létezik. Egyébként ez az ország sem az a kimondott apácazárda. Ha elfogadjuk, hogy az országgyűlési képviselő a választóit képvi­seli, akkor bizony Szabó Zoltán a nép hangján szólt. Az egyetlen, ami másoktól megkülönbözteti, hogy véletlenül be volt kapcsolva a mikrofonja. A legokosabb, ha leköszön, és elmegy parlamenti hangtech­nikusnak. Rénes Marcell HÍR(TELE1V)K£K... Jövőre nyolc százalékkal emelkedik az országgyűlési képvise­lők fizetése. S a „népszerűségük” is... * Romániai szállítmányozók, kikötői szolgáltatók és hajótulajdo­nosok három napra eltorlaszolták a Dunát Calasarinál. Dunának, Oltnak egy a zárja... * A csopaki ABC-ben botrányt okozó Szabó Attila képviselő - mandátumáról való lemondás helyett - kilépett a Fidesz parla­menti frakciójából. Immár beléphet a porcelánboltba... * Jókora tejporfelhő borította be a franciaországi Carhaix város­kát, miután a minap meghibásodott a helyi sajtgyár egyik szárí- tótomya. ‘Már csak a vaj hiányzik a fejükről... * Egy teljes kamionnyi vécépapírt loptak el a tolvajok az ausztrá­liai Melbourne délkeleti peremvárosában. Ja, kérem! A szükség nagy úr...! (szilvás)

Next

/
Thumbnails
Contents